A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény elfogadását követően, 1990. február 9-én a Magyar Köztársaság megállapodást kötött az Apostoli Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről. A Megállapodás szerint: "A kölcsönös érdeklődésre számottartó egyedi kérdéseket, amelyek kétoldalú megegyezést kívánnak, a Felek a jövőben közös megállapodás útján oldják meg."
1994-ben a Tábori Lelkészi Szolgálat felállításáról kötöttek megállapodást az érintett egyházak. Az Alkotmánybíróság, amikor az intézmény alkotmányosságát vizsgálta, külön méltatta a megállapodásokat, érzékeltetve, hogy ezek nélkül nem lett volna joga a kormánynak - az államnak - felekezeti intézmények felállítására. A kormányrendelet "szerint a Szolgálat az érintett egyházak és egyházi személyek egyetértésével és közreműködésével létesült és működik. Ilyen megállapodás hiányában a Szolgálat (...) létrehozása sértené az Alkotmány 60. § (3) bekezdésében deklarált, az állam és az egyház elválasztásának elvét."[1]
1997. június 20-án a Vatikánvárosban ünnepélyes formában írták alá az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság harmadik megállapodását, mely a finanszírozás kérdéseit rendezte, alapvetően a kialakult törvényi kereteknek megfelelően.[2] A Megállapodás sarkalatos eleme volt, hogy az Egyház lemondott a törvény által elismert ingatlanigényeinek jelentős részéről egy évente folyósított járadék fejében. Az év második felében az Országgyűlés elfogadta az egyházfinanszírozási törvényt, mely a többi egyház számára is megnyitotta a járadékkonstrukció lehetőségét.[3]
1998-ban öt egyház élt a felkínált lehetőséggel. Figyelemreméltó, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházzal[4] (a továbbiakban: Evangélikus Egyház) és a Magyarországi Református Egyházzal[5] (a továbbiakban: Református Egyház) kötött megállapodások a vagyoni alkun messzemenően túlmutató kérdéseket is fölölelnek, míg a Magyarországi Baptista Egyházzal[6] és a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével[7] kötött megállapodások preambuluma is tartalmaz a vagyoni kérdésekhez nem kapcsolódó, elvi jellegű megállapításokat. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (a továbbiakban: MAZSIHISZ) 1998. október 1-én kötött megállapodás kizárólag a törvény által felkínált járadék folyósítására vonatkozott.[8] 2000. december 21-én a Kormány újabb megállapodást kötött a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével: ez a megállapodás azonban kizárólag elvi tételeket, kölcsönös szándéknyilatkozatokat tartalmaz, egyetlen részlete mögött sincs törvényi kényszer. Azaz míg az Evangélikus és a Református Egyházakkal kötött megállapodások az ingatlanigény járadékra váltása alkalmával jöttek létre, és a konkrét rendelkezések mellett tartalmaznak átfogó elvi tételeket, a MAZSIHISZ új megállapodása csak elvi tételeket tartalmaz, ami a korábbi száraz járadék-megállapodásból kimaradt.
Az egyházak és a végrehajtó hatalom természetesen a legkülönbözőbb esetekben szerződéses kapcsolatba kerülhetnek, nem csak polgári jogi, de közjogi téren is. Erre szolgálhatnak példaként a közoktatási megállapodások, vagy a hitéleti felsőoktatási intézmények finanszírozott helyeinek számáról kötött megállapodások, az egyházi ingatlanok átvételével, vagy a lekülönbözőbb állami támogatásokkal kapcsolatos szerződések. Ezen szerződések minősítése, elhelyezése nem okoz problémát, az egyházak - más jogalanyokhoz hasonlóan - a közigazgatással szerződéses kapcsolatba is kerülnek. A megállapodások konkrét elemei (így a járadékkal kapcsolatos rendelkezések) nyilvánvalóan peresíthetőek. Az Apostoli Szentszék és a Magyar Állam szerződéseinek jogi értékelése nem vet fel rendszertani kérdéseket, hiszen ezek nyilvánvalóan nemzetközi szerződések, mivel a Szentszék a nemzetközi jog alanya.[9] Így e megállapodások megkötésére, végrehaj-
- 193/194 -
tására, módosítására a nemzetközi szerződések joga alkalmazandó. Az egyéb felekezetekkel kötött "alapszerződésekbe" foglalt elvi tételek jogi jellege azonban tisztázatlan.
Nézőpontunk szempontjából a tisztán technikai jellegű részleteken túlmenő, elvi tételek érdemelnek figyelmet. Mit jelentenek az olyan cikkelyek, melyek arról rendelkeznek, hogy egy adott egyház "hitelvei szerint gondoskodik hitéleti tevékenységének körében istentiszteletek, vallási cselekmények és szertartások végzéséről..." vagy, hogy a Kormány "elfogadja és nagyra értékeli" egy egyház részvételét közéleti feladatok ellátásában?
A Református Egyházzal és a MAZSIHISZ-szel kötött megállapodások előszöris hangsúlyos elismerést tartalmaznak, mely szerint az adott egyház "önkormányzattal rendelkező jogi személy, amely saját szervezete tekintetében egyházi törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalommal rendelkezik," és gondoskodik a vallásgyakorlás "hitéleti és ebből fakadó közszolgálati és közéleti tevékenységének ellátásról." Ez az elismerés nyilvánvalóan nem konstitutív jellegű. A megállapodások az adott egyház tekintetében megismételik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 16. § (1) bekezdését, mely szerint a Kormány az egyház "felügyeletére, irányítására szervet nem hoz létre." E két megállapodás ezután deklaratív módon rögzíti, hogy az adott egyházak milyen hitéleti, közszolgálati, közéleti és társadalmi feladatokat látnak el, majd rögzítik ezek állam általi anyagi támogatásának feltételeit.
Megállapítható, hogy a megállapodások egyik egyház számára sem biztosítanak olyan jogokat, melyeket az Alkotmány és a vonatkozó jogszabályok ne biztosítanának. Az egyházak minden tekintetben szabad működése tehát szerződéses megerősítést nyer, és a Kormány a megállapodásokkal jelzi, hogy nem csak tudomásul veszi, de sajátos módján üdvözli is azt a tényt, hogy egyházak vannak és működnek. A megállapodások deklaratív és nem konstitutív megállapításokat tesznek. A konkordatárius megállapodások jellemzően az egyház jogait rögzítik. A Református Egyházzal és a MAZSIHISZ-szel kötött megállapodásokban az egyházi fél tulajdonképpen az állammal szemben kötelezettségeket vállal mind hitéleti, mind közszolgálati téren.
A megállapodások - a Szentszékkel kötöttel szemben - értelmezési záradékot nem tartalmaznak. A Szentszékkel kötött megállapodás a körülmények gyökeres megváltozása esetén irányozza elő a Megállapodás új körülményekhez igazításáról indított tárgyalásokat. Az Evangélikus és a Református Egyházzal kötött megállapodások azt rögzítik, hogy "a Megállapodás módosítására vagy megszüntetésére csak írásba foglalt közös megegyezéssel kerülhet sor." Ezen szerződések módosítását tehát elvben olyan esetekben is kezdeményezni lehet, ha nem következett be "gyökeres változás" a körülményekben. A megegyezéses szerződésmódosítás vagy megszüntetés nyilvánvalóan feltételezi azt, hogy ehhez tárgyalások vezetnek.
A megállapodásokat többnyire kormányhatározatok hirdették ki.[10] Bár a szerződések szövege a normativitás igényével született, maga a közzétételről rendelkező határozat egyedi és nem normatív jellegű. Így a megállapodásokat kihirdető határozatok - még kevésbé maguk a megállapodások - nem minősülnek az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek, azaz nem lehetnek normakontroll tárgyai, így alkotmányossági vizsgálatuk kizárt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
