Magyarországon több évtizedes múltra tekinthet vissza a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának kutatása és oktatása. Minden bizonnyal a hagyományoknak is jelentős szerepe van abban, hogy ezt a jogterületet a nemzetközi magánjoggal, mint anyajogággal szerves összefüggésben művelik. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogterülete dinamikusan fejlődik és önálló, a kollíziós jogtól független művelése előbb utóbb elkerülhetetlen lesz.
Ennek az önállósodásnak és relatív függetlenedésnek a jegyében született meg Bánrévy Gábornak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárának "A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga" című, munkája, mely a Szent István Társulat kiadásában 1998-ban jelent meg.
A mű bevezető soraiban a szerző utal a fent említett előzményekre. Megemlíti, hogy a hazai jogtudományban Mádl Ferenc vetette elsőként tudományos elemzés és vizsgálat alá azt a jelenséget, amely a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjog kereteinek szétfeszítéséhez, és egy új jogterületnek, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának kialakulásához vezetett.
A szerzőnek azt a megállapítását, hogy a nemzetközi gazdasági és személyi viszonyok szabályozásában a hagyományos nemzetközi magánjog mellett egyre jelentősebb szerepe van a közvetlen anyagi jogi jogrendezésnek, a nemzetközi egységes jognak, valamint a nem magánjogi természetű igazgatási, pénzügyi és egyéb normáknak, senki sem vitatja. Más kérdés, hogy a jogi karokon, didaktikai és egyéb szempontokat figyelembe véve hogyan, milyen rendszerben történik a fent említett jogterület oktatása.
Az egyik modell, melyet Mádl Ferenc és Vékás Lajos követnek, az, hogy nem választják szét egyrészről a klasszikus értelemben jogágnak tekinthető nemzetközi magánjogot másrészről pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába tartozó joganyagot, hanem a két jogterület szabályait együtt tárgyalják. Így például náluk a szerződésekre vonatkozó címben egymást követően találhatók meg a kollíziós jogi és a közvetlen nemzetközi anyagi jogrendezés szabályai.
Bánrévy Gábor monográfiája nem ezt az utat járja. Vizsgálódásainak körébe nem vonja be a klasszikus kollíziós jogot, hanem - amennyire csak lehetséges - kizárólag a nemzetközi gazdasági kapcsolatok nem kollíziós jogi vonatkozásait tekinti át. Bár nem tartozik szorosan a tankönyv méltatásához, mégis említést kell tenni arról a körülményről, hogy a szerző, aki a Külkereskedelmi Minisztériumban évtizedekig vezető jogi beosztásokban tevékenykedett és 1977-től nemzetközi magánjogot adott elő a JATE jogi karán, 1980-ban megjelent egyetemi jegyzetében - igaz még a nemzetközi magánjog mellett - de mégis hangsúlyosan a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogára koncentráltan, kidolgozta azt az elméleti rendszert, ami gyakorlatilag a most megjelent tankönyv vázát is képezi. Egy olyan könyvről van tehát szó, melynek szerkezete letisztult, rendszere világos, elméleti fejtegetései jól követhetők, ugyanakkor pedig az egész művön érezhető, hogy szerzője több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező gyakorlati szakember.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát, annak meglehetősen heterogén összetevőire tekintettel nem könnyű didaktikailag is jól követhető rendszerbe foglalni. Bánrévy professzor is kénytelen volt néhány helyen utalni arra, hogy bizonyos jogintézmények tárgyalása a könyv más részében is lehetséges lett volna. A vezérfonal ezekben az esetekben a szerzőnek az a jogterület tagolása szempontjából alapvető megközelítése, melynek értelmében a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát elsősorban közjogi illetve magánjogi összetevők határozzák meg. A szerző által is leegyszerűsítettnek nevezett megközelítésben a közjogi összetevők azok az állami aktusok, nemzetközi szerződések és belső jogszabályok, amelyek meghatározzák a nemzetközi gazdasági forgalom kereteit és feltételeit. A magánjogi összetevőt ezzel szemben azok a legszélesebb értelemben vett polgári jogi szabályok alkotják, melyek a vállalkozók közötti nemzetközi vonatkozású gazdasági célú szerződések tartalmának kialakítását meghatározzák.
A fenti tagolási szempont következetesen végigvonul a tárgyalt anyagon. A jogforrások esetében ez pl. azt jelenti, hogy a mű második fejezetében a magánjogi jellegű jogforrások számbavételére kerül sor. Ide sorolja a szerző az egyes nemzeti jogrendszerek magánjogi szabályait, a nemzetközileg egységesített jogot,
- 71/72 -
valamint a kereskedelmi szokásokat, szokványokat és az általános szerződési feltételeket.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok során létrejövő jogviszonyok kereteit meghatározó közjogi jellegű szabályozás forrásait - a fent említett tagolási szempont alapján - a harmadik fejezet tekinti át. Ez utóbbi fejezet címe a jogforrások közjogi, igazgatási természetére tekintettel a "Nemzetközi gazdasági forgalom jogi kereteinek és feltételeinek meghatározása". E fejezetben a szerző először a külgazdasági és külkereskedelmi tevékenység folytatásának hazai rendjét, szabályozását ismerteti, majd sort kerít a jelenleg a nemzetközi gazdasági tevékenység folytatása szempontjából meghatározó nemzetközi feltételrendszer elemzésére is. Ez utóbbi témakörben először az államok gazdasági együtműködésére vonatkozó nemzetközi jogi alapelvek ismertetésére kerül sor, majd a gazdasági kapcsolatok szervezésében és fejlesztésében jelentős szerepet játszó egyes nemzetközi szervezetek (pl. az ECOSOC, EGB, UNCTAD, GATT, WTO) rövid bemutatása következik. Az áttekintést a Magyarország szempontjából jelentős bilaterális egyezmények ismertetése zárja. A szerző a fejezet végén hasznos alapvető információkkal szolgál az anyaggal ismerkedő joghallgatók részére a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban ismételten előforduló egyes fogalmakról. Általában is nagy erénye a monográfiának, hogy ódzkodik a fellengzős és hosszadalmas eszmefuttatásoktól, ugyanakkor ellátja az olvasót szinte valamennyi alapvető információval.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
