Előadásom tárgya az alkotmányjogi panasz ügyvédi szemszögből. Nem könnyíti meg az előadó helyzetét, hogy a témával kapcsolatos ügyvédi publikáció viszonylag szegényes, amely nem meglepő, hiszen az alkotmányjogi panasz hatályos rendszere rövid időre nyúlik vissza. Mivel pedig több ezer ügyvéddel való konzultáció nyilvánvalóan megoldhatatlan feladat volt, a következőkben elmondottak alapvetően a saját véleményemet tükrözik, valamint azon kevesek álláspontját, akikkel módom volt beszélgetni. Ebből fakadóan bizonyos megállapítások nyilvánvalóan vitára adnak okot, de nem is célom az egyértelmű, kőbe vésett megállapítások hangoztatása. E jogintézmény működésének viszonylagos rövidségére tekintettel úgy gondolom, hogy ez nem is lenne lehetséges. Még egy tényt előre kell bocsájtanom, jelesül azt, hogy az alkotmányjogi panaszról általánosságban kívánok beszélni, nem különválasztva az ún. régi típusú, a közvetlen, és a valódi alkotmányjogi panaszt, ezt terjedelmi és időkorlátok miatt meg sem tehetném.
Az 1998. évi XI. törvény az Ügyvédekről (továbbiakban Ügyvédi törvény). 5. §-ában sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyeket az ügyvéd végezhet. A paragrafus (1) bekezdés a) pontja szerint az ügyvéd képviseli az ügyfelét. Az (1) bekezdés c) pontja értelmében jogi tanácsot ad, d) pontja értelmében pedig szerződést, beadványt, más iratot készít. Jól látható, hogy az alkotmányjogi panasz tekintetében mindhárom lehetősége az Ügyvédi törvénynek megvalósulhat, külön vagy együttesen egyaránt. Az Ügyvédi törvény 22. §-a értelmében az ügyvédi működés a megbízás létrejöttével kezdődik, és valósul meg. Az ügyvéd általában a megbízó megbízása alapján jár el. Az ügyvéd a hatóság kirendelése, vagy a jogi segítségnyújtó szolgálattal külön jogszabály szerinti jogi segítői tevékenység ellátására kötött szolgáltatási szerződés alapján is eljárhat. Alkotmányjogi panasz előterjesztése során azonban a megbízás létrejöttét eredményező aktusok közül csak az ügyfél megbízása merülhet fel, hatósági kirendelés nyilvánvalóan elképzelhetetlen, ennek semmilyen jogszabályi alapja nincs, és nem is volt. Ugyanakkor a jogi segítségnyújtó szolgálattal való jogi segítői tevékenység ellátására kötött szolgáltatási szerződés tekintetében ismert, hogy korábban erre vonatkozóan kifejezett tilalom állt fenn a jogi segítségnyújtásra vonatkozó törvényben. A tilalom feloldását követően vitakérdés lehet az, hogy a jogszabály lehetővé tenné-e a jogi segítői tevékenység végzésére szolgáltatási szerződés megkötését az ügyvéddel.
- 163/164 -
Magyarul tehát a jogi segítségnyújtást szabályozó 2003. évi LXXX. törvény tárgyi hatályának szempontjából akár némi kedvező értelmezéssel biztosítható a segítség a személyi hatály alá tartozó laikus részére. Erre véleményem szerint szükség lehetne a kötelező jogi képviselet megszüntetését követően az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárásban. Mindazonáltal ezen előadást megelőzően számos jogi segítségnyújtást nyújtó szervezettel felvettem a kapcsolatot. Szinte azonos volt a válaszuk, nevezetesen először az, hogy erre vonatkozóan nincs is hatáskörük, mert a jogszabály ezt kizárja, utóbb pedig, amikor ezt a kérdést bővebben elemeztük, és jogszabályi változás tényével megismertettem a munkatársakat, azt közölték, hogy alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó jogi segíts
Az Ügyvédi törvény 23. § (1) bekezdése alapján az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben.
Az Ügyvédi törvény 23. § (2) bekezdése szerint a megbízást - a tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni. A megbízás írásba foglalása során természetesen azokat a nehézségeket tájékoztatás formájában célszerű közölni a megbízó ügyféllel, amelyek az eredményes ügyvállalást hátrányosan befolyásolhatják. Az az ügyvéd, aki kellő alapossággal ki kívánja oktatni a megbízót, hogy az általa előterjesztett alkotmányjogi panasz milyen alaki és tartalmi kellékekkel kell, hogy rendelkezzen ahhoz, hogy legalább a befogadásig eljuthasson, hosszú megbízási szerződést kell, hogy szerkesszen. Azt pedig őszintén be kell vallanom, hogy az ügyvédi honoráriumot az eredményes ügyvállaláshoz semmiképpen nem kötném, amennyiben az ügyfél az eredményt nem a befogadáshoz, hanem a panasszal megegyező tartalmú érdemi határozathoz kötné.
A kioktatásnak természetesen azt is tartalmaznia kell, hogy amennyiben az alaki és tartalmi kellékekkel rendelkezik az ügyvéd által szerkesztett alkotmányjogi panasz, abban az esetben sem bizonyos, hogy a panaszos által kívánt és elérni vágyott cél megvalósul. Mindazonáltal idézni szeretnék a nemrég megjelent, az Alkotmánybíróság főtitkára által szerkesztett szakkönyvből,[1] amely kifejezetten az alkotmányjogi panasszal foglalkozik, annak is a 148. és 149. oldalából azért is, hogy egyértelmű legyen, hogy az alkotmányjogi panaszügyekben való képviselet elvállalása nem egyszerű ügyvédi feladat. A hivatkozott rész a jogszabályban előírt határozott kérelem tartalmi követelményeit foglalja össze az Ábtv. 52. § (1) és (1b) alapján.
Eszerint: A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli
- az alaptörvényi illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza,
- az eljárás megindításának okait,
- az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét,
- az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést,
- az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit,
- 164/165 -
- indoklást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, illetve bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével,
- kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, illetve a bírói döntés megsemmisítésére, és az alkotmánybíróság döntésének tartalmára.
Ezen túlmenően az indítványozónak egyéb jogszabály által előírtfeladatai is vannak.
Lelkiismeretes és utóbb az ügyféllel vitába nem keveredni kívánó ügyvédnek ezen tájékoztatást a megbízási szerződésben rögzíteni érdemes, mégha a jogszabály ezt tartalmazza is.
Itt merül fel az a kérdés, amely valamennyi ügyvéd körében visszatetszést keltett, jelesül az alkotmányjogi panasz tekintetében a kötelező jogi képviselet megszüntetése. Az ehhez kapcsolódó indoklás, miszerint a kötelező ügyvédi képviselet nem csökkentheti az állampolgároknak a lehetőségét, hogy közvetlenül az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, megítélésünk szerint formális és tulajdonképpen mondvacsinált indok. Bizonyosan megkönnyítené az Alkotmánybíróság munkáját az, ha kifejezetten hozzáértő ügyvédek segítenék a panaszosokat az általuk jogsérelemként megélt helyzet orvoslásának elősegítésében. Ugyanakkor az is kimondható, hogy a visszautasított ügyek nagy száma egyfajta bírálatát is jelenti az ügyvédi munkának, tekintettel arra, hogy az ügyek egy részében a jogi képviselettel eljáró panaszos alkotmányjogi panasza kerül visszautasításra, és nem jut el a befogadás stádiumáig sem.
Megítélésem szerint a feladat speciális jellege, valamint a formai és tartalmi nehezített jogszabályi feltételek azt indokolnák, hogy először éppen az alkotmányjogi panasz tárgyában kifejtett jogi képviselői, okirat szerkesztési tevékenység ügyvédi ellátása során lehetne bevezetni a megkülönböztetést az ügyvédek között, és biztosítani azt, hogy csak az erre vonatkozó, megfelelő oktatásban részesült és gyakorlattal rendelkező ügyvédek vállalhassanak ügyvédi megbízást az alkotmányjogi panaszügyek tárgyában. Természetesen az is elvárható lenne az ügyvédektől, hogy megfelelően tájékoztassák ügyfeleiket arról, ha az ügyben nem merül fel alkotmányossági, alapjog-sérelmi probléma és arról, hogy az Alkotmánybíróságnak nem feladata a jogilag esetleg vitatható ítélet felülbírálata, lévén, hogy nem negyedfokú bíróság.
Ezt megelőzően a megoldandó feladat komplexitása ügyvédi közreműködés ismételt kötelezővé tételét involválná. A jelenleg kialakult helyzet, amelyet később statisztikai adatokkal is igazolni tudok és kívánok, mindenesetre azt jelzi, hogy bírálható az ügyvédi képviselet is, de az igazi bírálatot a jogalkotó érdemli, aki a jogszabályi változással ezt a közös tanulási folyamatot nem tette lehetővé, illetőleg megszüntette.
Ami most már az Alkotmánybíróság és az ügyvédi megbízást elvállaló ügyvéd közötti kapcsolatot illeti, meg kell állapítani, hogy mind a laikusok, mind természetesen az ügyvédek számára rendkívüli segítséget jelent az Alkotmánybíróság honlapja. Ennek megtekintésével természetesen a jogszabályi ismeret birtokában, és az Alkotmánybíróság döntéseinek ismeretében mind a befogadási gyakorlat, mind az alaki és tartalmi szabályok és előírások elvben ismertek kellenek, hogy legyenek az ügyvédek számára.
Mi ügyvédek jelentős segítséget kapunk az Alkotmánybíróság főtitkárától, tájékoztatást, részletes hiánylistát, tehát közvetlen kapcsolat formájában.
- 165/166 -
Az egyesbírónak pedig az alkotmánybírósági panasszal kapcsolatos jogkörét kicsit a területi ügyvédi kamarai elnököknek az ügyvédekre vonatkozó Fegyelmi Eljárási Szabályzat 15. §-ában meghatározott megtagadási jogköréhez hasonlítanám. Az Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzata[2] értelmében a 15. § (1) bekezdés szerint meg kell tagadni az előzetes vizsgálat elrendelését, ha
a) a bejelentés nyilvánvalóan megalapozatlan, vagy a bejelentett tények alapján fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja nem állapítható meg,
b) ha a fegyelmi felelősségre vonhatóság megszűnt,
c) ha a bejelentésben foglalt tények miatt már jogerős fegyelmi határozatot hoztak.
Minden különösebb magyarázat nélkül is könnyű az áthallás, az egyesbíró helyezkedhet arra az álláspontra, hogy végzéssel alkalmasság hiányában befejeződik az ügy, míg a másik esetben megtagadás miatt a panaszos álláspontja szerint őt ért jogsérelem nem jut el bírói szakaszba, hanem azt megelőzően fejeződik be az eljárás.
Megállapítható, hogy főtitkári szakaszt követő befogadási gyakorlat egyre konzekvensebbnek tűnik.
A büntetőügyekkel foglalkozó védők sérelmezik az Alkotmánybíróságnak azon gyakorlatát, amely az Abtv. 27. §-ában a valódi alkotmányjogi panasz előzetes letartóztatással kapcsolatos álláspontjára vonatkozik. Ügyvédi megítélés szerint a bírói, témánk szempontjából a nyomozási bírói döntés alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálata olyan jelentős érdek, hogy megfontolás tárgyát kellene, hogy képezze legalább az, hogy az előzetes letartóztatás 1 év utáni fenntartása után a befogadás lehetősége biztosított lehessen, mivel ezen végzés az ügy érdemére kihat.
A gyanúsított szempontjából a személyes szabadság alkotmányellenes elvonása az ügydöntő határozattól függetlenül megvalósulhat, az általam javasolt 1 év időtartam pedig olyan mértékű, hogy az esetleges jogsérelem megállapításához nem kellene bevárni az ügydöntő határozatot. További szempont lehet még, hogy az ügydöntő határozatok meghozatalát követően ezek az ügyek gyakorta az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (a továbbiakban: EJEB) fejeződnek be, szükségképpen rossz bizonyítványt kiállítva a magyar eljárási gyakorlatról.
A jogi segítségnyújtó szolgálat és az alkotmányjogi panasz kapcsolatára visszatérve, és a büntető eljárásjognál maradva, a pótmagánvád intézményével kell foglalkozni. A pótmagánvádló ugyanúgy sértettnek tekinti magát, mint az alkotmányjogi panasz előterjesztője, csak azzal a különbséggel, hogy az Alaptörvény Szabadság és felelősség részének csak kis szelete az, amelyik a büntetőeljárás alá vont személy jogaival foglalkozik, és az ezzel kapcsolatos jogorvoslat lehetőségével. Az alaptörvény-ellenes joggyakorlás azonban a panaszosok sokkal szélesebb réteget érinti, mégis a pótmagánvád előterjesztésére a jogi segítségnyújtó szolgálat által nyújtott ügyvédi segítség megfelelő feltételek mellett biztosított.
Összehasonlításra ad okot egyébként az a 60 napos határidő, amely a pótmagánvádnál és az alkotmányjogi panaszok bizonyos típusánál fellelhető, azzal a különbséggel, hogy ezen határidő az alkotmányjogi panasz esetében igazolási kérelem előterjesztésé-
- 166/167 -
vel hosszabbítható meg, míg a pótmagánvád esetén a Büntetőeljárási törvényünk, az 1998. évi XIX. törvény 229. § (3) bekezdése értelmében a sértettet tájékoztatni kell arról, hogy ha pótmagánvádlóként kíván fellépni, és jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletéről gondoskodni, személyes költségmentesség és pártfogói ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat.
Tehát az egyébként jogvesztő 60 napos határidő abban az esetben, amennyiben a pótmagánvádló, mint sértett, tehát panaszos az ügyvédi képviselet engedélyezése miatt kérelmet terjesztett elő, meghosszabbodik, sőt a 60 napos határidő az e tárgyban meghozandó határozat jogerejétől számít.
A Büntetőeljárási törvény tehát amellett, hogy kötelező jogi képviseletet ír elő, alanyi jogot biztosít a jogi segítségnyújtó szolgálat igénybevételére, a jogvesztő határidő ellenére automatikus határidő-hosszabbítást eredményez - külön igazolási kérelem nélkül is -, a sértettek számára.
Ügyvédi vélemény szerint a választási eljárással kapcsolatos törvényben biztosított alkotmányjogi panasz előterjesztésére meghatározott 3 napos határidő nagyon nehezen tartható be a rendkívül szigorú és zárt eljárási rend mellett. Az ügyvédi meghatalmazások ilyenkor gyakorta blanketta meghatalmazások, amelyek az Ügyvédi törvénnyel nem konformak, a megbízási szerződés megkötésére pedig aránytalanul kevés idő áll rendelkezésre. Formai és tartalmi szempontból egyaránt az segíthetne, ha az eljárás elektronikus megvalósulása megtörténhetne. Ez a 21. század első negyedében talán nem elképzelhetetlen. Az más kérdés, hogy laikus személy számára a Választási eljárási törvény alapján előterjeszthető alkotmányjogi panasz szinte megoldhatatlan feladat, kerüljön bármilyen kioktatás, iránymutatás, honlap és jogismereti brossura számára bemutatásra.
Általánosságban elmondható, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasszal kapcsolatos gyakorlata talán túlzottan megszorító jogértelmezésen alapul. Az EJEB nem mindenkor tekinti hatékony belső jogorvoslatnak ezt a jogintézményt. Ez pedig nem segíti elő azt, hogy országhatáron belül maradjon a jogsérelemmel kapcsolatos panaszelbírálás. Tehát alighanem tágítani kellene a befogadott panaszok körét. Már csak azért is indokolt lenne, mert az Alaptörvény alapjogi katalógusa nagyrészt megegyezik az egyezményével. Nem biztos, hogy célszerűtlen lenne, hogy az alkotmányjogi panasz igénybevétele a jogorvoslati lehetőségek szükséges kimerítését jelentené az EJEB érdemi vizsgálatát megelőzően.
Engedtessék meg, hogy az Alkotmánybíróság honlapjának segítségül hívása mellett statisztikai adatokkal igazoljam, hogy az előterjesztett alkotmányjogi panaszok hatékonysága milyen mértékű. A statisztikai adatok elemzése a mai napon nyilván elhangzik még.
Eszerint 2015. szeptemberi adatok alapján az Abtv. 26.§ (1) bekezdés szerint 41 db panaszból befogadva10 db.
Az Abtv. 26.§(2) bekezdése szerinti 37 db panaszból befogadva 5 db,
Az Abtv. 27.§. szerinti 100 db panaszból befogadva 22 db. Összesen: 178 panaszból befogadva 37 db.
2014. január 1.-től 2014. december 31.-ig a főtitkári és az előadóbírói visszautasítás után a benyújtott 700 panaszból 356 db. maradt.
A befogadási eljárás során további 252 panasz került visszautasításra.
- 167/168 -
Így összesen 39 befogadott panasz és 8 folyamatban lévő "élte túl" a szigorú szűrést.
A kérdés az, amelyre én magam biztosan nem tudok választ adni, hogy mindebből az következik-e, hogy érdemes és szükséges-e az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasszal kapcsolatos befogadási gyakorlatát tágítani.
Végezetül pedig ezúton fejezem ki köszönetemet az ügyvédi kar képviseletében annak a szakkönyvnek a szerkesztője és szerzői gárdája felé is, akik az Alkotmányjogi panasz kézikönyve című hézagpótló munkát megalkották. A magam részéről bizonyos vagyok abban, hogy ez a Kézikönyv olyan segítséget nyújt majd számunkra, ügyvédek számára, amelynek alapján a kérelem előterjesztésére vonatkozó formai és tartalmi követelmények jobban megvalósulnak, és visszaköszönnek majd az előterjesztett beadványokban, ezáltal segítve az ügyvédek munkáját, amely természetesen segítséget nyújt az Alkotmánybíróság munkájához is. ■
JEGYZETEK
[1] Bitskey Botond - Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve. Hvgorac, Budapest, 2015.
[2] 1/2002.(II.25.) és 3/2009.(X.26.) MÜK Szabályzattal megállapított módosításokkal egységes szerkezetben
Visszaugrás
