Napjainkban egyre inkább tendencia a városi lakosság kiköltözése az agglomerációba[1], akik pedig már régebb óta itt laknak, megtapasztalják, ahogy rendeltetést váltanak az addig zöld területek, és egyre több olyan ház épül a kiköltözők részére, amelyek sokkal inkább nevükben kertes házak, mint funkcióikat tekintve. Sok esetben az udvar apró mérete ugyanis megteremti páldául a kertészkedés lehetőségét, ugyanakkor a kinti kutyatartásnak - sem a méretét, sem a szomszédok közelségét tekintve - nem kedvez.
A zöld területek csökkenésével, a "mini-málkertek" megjelenésével egyre több helyen felmerül az igény olyan helyek kialakítására, ahol az ebeket nagyobb területen és a jogszabályokat nem sértve szabadon lehet engedni, miután a vonatkozó állatvédelmi jogszabályok szerint gyakorlatilag nincs olyan terület, amely nem magánterület, és ahol a póráz használata mellőzhető[2].
A kistelepüléseken egyfajta szokásjog alapján kialakultak ugyan olyan szabad területek, ahol a gazdik elengedik kutyáikat, azonban ezen zöldfelületek folyamatosan beépülnek: a kutyások teret vesztenek.
A magasabb rendű jogszabályok egyelőre nem teszik az önkormányzatok kötelező feladatává kutyafuttatók kialakítását - elképzelhetőnek tartom, hogy ez a fenti körülmények miatt kialakuló társadalmi nyomásra változni fog -, bár a fogalmat a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet már használja, amikor kimondja: "belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon lehet vezetni."
Amennyiben az önkormányzat kutyafuttató létesítésével kapcsolatosan hoz döntést, többféle szempontot figyelembe kell vennie:
Egy futtatónak a kialakítása egyszeri anyagi terhet, a fenntartása folyamatos anyagi terhet jelent az önkormányzat számára. Ha a helyi képviselő-testület a létesítés mellett szavaz, az érintett területeket legtöbb esetben a helyi építési szabályzatban jelöli ki[3], illetve akad olyan önkormányzat, amely az ún. állattartási rendeletben vállal kötelezettséget a futtató létesítésére.[4] A magasabb rendű jogszabályok nem határozzák meg, hogy hogyan legyen kialakítva a kutyafuttató, legyen-e például valóban körbekerítve a terület, így az önkormányzatoknak lehetősége van táblával jelzett, ún. szabad kutyafuttatók kijelölésére, illetve kerítés létesítése esetén rendeletben szabályozhatják a kerítés magasságát is[5].
Egyetlen olyan országos jogszabály van, amely a kutyafuttató tekintetében betartandó, és ez is csak akkor, ha körbe van kerítve: az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) alapján "a kerítés kapuja a közterületre (kifelé) nem nyílhat."
Amennyiben a kialakítás során az önkormányzat a takarékos megoldás mellett dönt, a karbantartási munkálatokról a továbbiakban ez esetben is folyamatosan gondoskodnia kell. Kérdés, hogy a kutyafuttató létesítését és az ezzel járó rendszeres anyagi ráfordítást akkor is vállalja-e az önkormányzat - tudja-e vállalni -, ha a kutyafuttató társadalmi támogatottsága nem jelentős.
Az anyagi terhek mellett azt is mérlegelni szükséges, hogy van-e kedvező hely az adott településen a kutyafuttató kialakítására, és ha igen, a település melyik részén. A kutyatartók természetesen az otthonukhoz minél közelebbi, belterületi ingatlanra gondolnak, másokat meg pontosan ez a közelség zavar. Kérdés, hogy mennyire érdemes a település határmenti ingatlanjaiban gondolkodni, ahol általában futtató nélkül is szabadon engedik a kutyákat, ráadásul a kutyások adott esetben el sem jutnak odáig, vagy csak némi kényelmetlenség árán.
Tanácsos e kérdésben is beszerezni a lakosság véleményét (fórumok szervezésével, közvéleménykutatással) és ugyanolyan súllyal figyelembe venni az érintett helyszínen lakók békés, háborítatlan birtokláshoz való jogát a kutyatulajdonosok azon elfogadható igényével szemben, hogy szervezett és ellenőrzött körülmények között tudják kutyájuk mozgásigényét kielégíteni.
A bírói gyakorlat szerint a települési környezet jellegétől is függ, hogy a szomszéd milyen mértékű zavarást köteles eltűrni. "falusias környezetben kialakult életvitel nyugalmának a hosszan tartó vagy időszakosan és rendszeresen visszatérő súlyos zavarása a szükségtelen zavarás fogalmát kimeríti még akkor is, ha a két szomszédos ingatlan eltérő besorolású. Az engedélyezett tevékenység is alkalmas a zavarás fogalmának kimerítésére, ha az szükségtelen zavarásban nyilvánul meg. Ezért nincs meghatározó súlya annak, hogy a beruházás elkészültét milyen engedélyezéses eljárás előzte meg"[6].
Amennyiben a lakosokat zavarja a futtató létesítése, birtokvédelmi eljárást indíthatnak. A kérelmezetti pozícióba ekkor az önkormányzat kerül, ugyanis "azon körülmény, hogy a tulajdonos és a használó személye a dolog használata során elválik, nem feledtetheti el azt a tényt, hogy a használó személye által a használat során tanúsított minden tevékenység, mulasztás és gyakorolt jog a tulajdonostól származtatott jog, amelyért a helytállási kötelezettséget a tulajdonostól származtatott jog alapján a bírói gyakorlat a használó személyére is kiterjesztette." Ezzel összefüggésben pedig a tulajdonos - még akkor is, ha nem személyesen gyakorolja tulaj-
- 11/12 -
donosi jogosítványait - köteles biztosítani a saját személyes helytállási kötelezettségével a használót minden olyan magatartástól való tartózkodástól, amellyel másokat, különösen szomszédait, szükségtelenül zavarná vagy amellyel jogai gyakorlását veszélyeztetné.[7]
A bíróság ekkor azt vizsgálja, hogy az önkormányzat birtokháborító magatartása megállapítható-e amiatt, hogy a lakosokat a békés birtoklásban zavaró körülményt idézett elő a kutyafuttató létesítésével, és hogy erősebb-e a kutyatulajdonosok kulturált ebtartáshoz fűződő érdeke annál, hogy a panaszosok a lakókörnyezetükben nyugodtan, zavartalanul, kutyaugatás, más hangos zajok és szaghatások nélkül élhessenek, továbbá, hogy az önkormányzat megtett-e minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a kutyák elhelyezése a kulturált és ellenőrzött környezetet biztosító kutyafuttató létesítésével azon a területen valósuljon meg, ahol nem jelent a közvetlen környezetében lakók számára folyamatos, zavaró környezeti hatást.
A Kúria a Pfv.I.20.787/2015/5. számú ítéletében arra mutatott rá, hogy "a nagyvárosi állattartásra vonatkozó közösségi igények kielégítése, a lehetőség szerint az az egész közösséget legkisebb mértékben zavaró kijelölt területekre való korlátozása, a nagyvárosi állattartás kulturált feltételeinek megteremtése olyan közérdek, amely miatt a kutyafuttató létesítése nem tekinthető szükségtelen zavarásnak."
A békés együttélés megtartása mellett fontos a biztonság figyelembevétele. A budavári Tóth Árpád sétányon és az Anjou bástyánál kialakított futtatónál például rendkívül sok kutya átugrik az alacsony várfalon és zuhan le a többméteres mélységbe[8].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
