"A polgári per eljárási cselekmények láncolatából áll. A kereset benyújtásától kezdve a jogerős ítélet meghozataláig (vagy az eljárás más módon történő befejezéséig) eljárási cselekmények mozgatják, viszik előre a pert."
(Kengyel: Tankönyv 2004. 187. p.)
Polgári eljárásjogunk hazai irodalmában - szinte kezdetektől fogva - sajátos egységes felfogás alakult ki és rögződött az eljárási cselekmények - közelebbről: az eljárási percselekmények - jellegéről, felépítéséről, egész szerkezetéről és jogi természetéről. Ez a "communis opinio" nagyjában-egészében, sőt részleteiben is azonos módozatokkal kezeli az eljárási cselekmények személyeit, hatásait, kettős jogi természetét, irányultságát és fogalmát. Helytállóságát és hatását a mindennapi gyakorlat "nihil obstat"-ja megnyugtató jelleggel támogatja.
A "dolgok ilyen állása" persze korántsem jelenti
- jelentheti - azt, hogy az általánosságban elfogadott
- már-már kizárólagos jelleget öltő - felfogás ne engedhetne meg kisebb-nagyobb eltérést, esetleges más szemléletet. Nem valamiféle "jogi okvetetlenkedéstől" támogatottan, sokkal inkább kétirányú adottság szemléletében kezelve azt a kört, mit a percselekmények "hic et nunc" jelentenek. Egyik a mindennapi gyakorlatra alapított valóság, a másik az a mottónkban exponált - mozgásjelleg, amelynek hatásai alól - a dolog természete szerint - percselekmények, mint eljárásjogi képletek maguk sem mentesülhetnek. Mindkettő arra utal, hogy a percselekményekről alkotott eljárási összkép - annak helytállóságát semmiképpen nem érintve
- bizonyos irányokban módosulhat, és e jogintézményről alkotott nézeteink tágulhatnak, új "színekkel" gazdagodhatnak. Mert nézzük csak!
Ami az eljárási cselekmények alanyait (személyeit) illeti, perjogi irodalmunk megelégszik azzal a felfogással, amely ilyenekként a bíróságot, a feleket és a per egyéb alanyait, a beavatkozót és az ügyészt jelöli meg.1 Holott egy tágabb, tehát a "teljes perjogi horizontot"
felölelő szemlélet ezt a felfogást még jónéhány más tényezővel is kiegészíteni hajlamos. Közelebbről: a tanúval, a szakértővel, a szemletárgy birtokosával, valamint a megkeresett hatóság (bíróság) adott magatartásának (viselkedésének) tényével is számolva. (Nem kétséges, hogy általános fogalmazással: mint "a per egyéb alanyai" említést tesz róluk, de mint ilyenekkel, velük "ebben a minőségükben" nem foglalkozik.) A peralanyoknak ehhez képest kettős: szűkebb és tágabb kört felölelő szemlélete viszont néhány alapvető kérdésre választ vár. Elsőrendűen arra, vajon a peralanyoknak - és ehhez igazodóan a percselekményeknek - ez a tágabb szemlélete milyen sajátosságokat, jellegzetességeket mutat. Ugyanakkor annak feltárása sem lehet érdektelen, hogy ebben a szemléletben a percselekmények milyen mozgásjelenségeket mutatnak.2
1. A percselekmények alanyi körének fent vázolt tágítása - a dolog természete szerint - korántsem valamiféle "levegőben lógó" puszta elhatározásra támaszkodik. Mellette szólnak egyfelől azok a hatások, amelyeknek nyomán az alanyi körnek ezek a tagjai az adott per alakulását - mondhatjuk: sorsát - így vagy úgy, de minden esetben érezhetően befolyásolják. Köztudott, hogy a percselekmények perjogi hatása kettős irányú lehet: pozitív és negatív jellegű következményeket hordozó. Ez - a lehetséges részletek szükségképpeni mellőzésével - azt jelenti, hogy az alanyok magatartása nyomán a per, a jogvita szükségképpen egyetlen perjogi cél: az érdemi döntés irányában előrehalad vagy éppen ellenkezőleg: a perfolyamat megáll, esetleg befejeződik. Bármilyen esetről legyen is szó, mindkettő világosan tanúsítja a peralanyok perbeli magatartásának hatáskiváltó jellegét, elháríthatatlan tulajdonságát.
Tanú, szakértő, szemletárgy birtokosa megkeresett hatóság perbeli magatartása akkor jelenti azt, hogy tevékenységük a per - már említett - céljának: az érdemi döntések pozitív szolgálatában áll, ha a bíróság akaratnyilvánításának (idézés, megkeresés, megbízás stb.) a törvény szerint eleget tesznek. Viszont negatív hatásokkal jár ez a tevékenység, ha az említett alanyok bármelyike "nem paríroz", tehát nem a bíróság által indukált percselekményeket valósítja meg. (Tanú nem jelenik meg, vagy ha igen, a vallomást megtagadja, a szakértő a feladatot nem vállalja, késlekedik, a megkeresett hatóság nem válaszol stb.) E magatartások ebbeli jellegén persze mit sem változtat - és ezért témánk szempontjából merőben közömbös - hogy a megfelelő magatartás kikényszerítésére a bíróságnak - a Pp.-ben szabályozott - legkülönfélébb eszközök állnak rendelkezésére. Ha él ezekkel, a peralanyok megfelelő magatartása és az ehhez kapcsolódó hatáskiváltás általában bekövetkezik. Persze itt sem kivétel nélkül, nem minden esetben. Mert mind a tanú, mind a szakértő megfelelő, tehát a per célját szolgáló magatartását a bíróság csak addig tudja "kézben tartani", amíg ezek a kényszerítő eszközök - a dolog természete szerint - egyáltalában hatni tudnak: a vallomás megtételéig, a szakvélemény tényleges előterjesztéséig stb. Az, hogy ez a vallomás, illetve szakvélemény mit tartalmaz, a tanútól, a szakértőtől függ. Hatásuk, perbeli következményük - az ügy érdemét illetően - ahhoz képest alakul, formálódik.
E most tárgyalt - tágabbnak minősített - személyi kör alanyainak magatartása a joghatások természete oldaláról is figyelemreméltó. Mert amíg a "szűkebb értelemben vett" peralanyi kör percselekményei tisztán eljárásjogi hatású és kettős (anyagi és eljárásjogi hatású) percselekmények,3 addig a tágabb szemléletben kezelt alanyok percselekményei kizárólag csak eljárásjogi joghatásokat vonnak maguk után. Persze nem kétséges, hogy ezek a perjog hatású cselekmények közreműködnek abban, hogy a perben hozandó (hozott) érdemi döntés miként alakul, ám a "per tárgyával való rendelkezés" lehetősége (vélhetősége) nem tartozik tulajdonságaik közé. Hiszen ez a "rendelkezés" vagy "vélt rendelkezés" az a tényező, amely a szűkebb értelemben vett peralanyokat kizárólagos jelleggel megilleti, illetve - az eset körülményeihez adódóan - megilletheti. Minden esetben - természetesen - a törvény (Pp.) keretei között.
2. A percselekmények - amint az eddigiekből is megállapítható - a legkülönféleképpen osztályozhatók. Közöttük - témánk vonatkozásában - annak is jelentősége lehet, ha a klasszifikáció történetesen azt vizsgálja, vajon a szűkebb és tágabb szemléletbe állított peralanyok percselekményei milyen súllyal vesznek részt az érdemi döntés kialakításában. Közelebbről: az érdemi határozat (ítélet), illetve az eljárást befejező egyéb határozat tartalmának megformálásánál milyen mértékkel eljárásjogi vagy anyagi jogi nyomatékkal vesznek (vehetnek) részt.
Nyilvánvalóan abból kell kiindulnunk, hogy mind az érdemi, mind az eljárást befejező egyéb határozat meghozatala a bíróság (a bíró) kezében van. A számára kizárólagosan fenntartott ez a percselekmény eleve arra utal, hogy a döntés kialakításánál nem tesz, mert nem tehet különbséget, vajon a perben rendelkezésre álló adatok (kérelmek, bizonyítékok stb.) a szűkebb vagy tágabb értelemben kezelt peralanyok köréből került-e mérlegelési (döntést eredményező) tevékenységének palettájára. Ebből értelemszerűleg következhetik, hogy abban a folyamatban, ami - a bíró most említett - tevékenységében, mint "felhasználható anyag" a perben jelen van, súly és jelentőség dolgában elvileg azonos értékű. Hogy viszont gyakorlatilag mi súlyos, vagy mi súlytalan, azt a mindenkori bírói döntés - mint percselekmény - fogja megmutatni. Ez persze már "utólagos" válasz a felvetett eredet-kérdésre, hiszen a pert lezáró ítéletből (végzésből), illetve annak indokolásából derül ki, hogy az érdemi (pert befejező) döntés honnan - a szűkebb vagy tágabb peralanyi kör oldaláról - került a peranyagba és vált ekként érdemileg (eljárásjogilag) súlyossá.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
