Ahhoz, hogy a polgári perben felperesként fellépő fél eredménnyel tudja érvényesíteni igényét ellenfelével szemben, számos eljárásjogi és anyagi jogi szabálynak kell eleget tennie. A felperes keresethez kötöttsége, az alperes érdemi ellenkérelmével, kifogásaival, esetleges viszontkeresetével, valamint mindkét fél bizonyítási indítványaival kijelölik azt az utat, melynek végén az eljáró bíróság az ítéletét meg tudja hozni. Alapvető előírás, hogy az eljáró bíróság csak azokban a kérdésekben rendelkezik felhatalmazással arra, hogy határozatot hozzon, amelyeket a felek eléje visznek. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy a felek a kérelmeiket megfelelő részletezettséggel, minden számításba venni kívánt elem pontos megjelölésével terjesszék a bíróság elé, oly módon, hogy mindeközben a bizonyítási terhüknek is eleget tudjanak tenni.
Különösen így van ez az orvos kezelő-gyógyító eljárásával kapcsolatos polgári jogi felelősségi kérdések bírósági tisztázása esetén. Az orvosi tevékenység magas szintű professzionalizmust, csapatmunkát és technikai-technológiai eszközök felhasználását igényli. Ez a jogviszony így alapjaiban különbözik minden más kötelemtől. A megcélzottól eltérő eredmény esetén pedig akár több ember (a beteg és hozzátartozóinak) személyiségi jogai sérülhet, vagyoni hátrányokat szenvedhetnek, ezen sérelmek és károk pedig általában szerteágazó formákban és csoportokban jelentkeznek.
Tanulmányomban azt kívánom bemutatni, hogy az orvosi jogban felmerülő kártérítési felelősség körében melyek azok a tipikus kárfajták, amelyeket a kárigénnyel fellépő felperesek érvényesíteni tudnak. Megvilágítom azt, milyen feltételek fennállása esetén és milyen mértékben kerülhet sor az elszenvedett kártípusuk bírósági érvényesítésére. Végső soron azt a kérdést fejtem ki, milyen korlátai vannak az egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítendő kártérítési igényeknek. Tanulmányomban bemutatom a kár meghatározásának általános szabályait, az orvosi-beteg közötti jogviszonyból fakadó eltéréseket, végül pedig részletezem a tipikusan érvényesített kárfajtákat.
Kár nélkül nincs felelősségi tényállás. A polgári jog a károkozást szankcionálja és nem önmagában a felróható magatartást. Egyet kell értenem Benedek Károly megállapításával, miszerint a kártérítésnél elengedhetetlen - de közel sem kizárólagos - feltétel az eredmény bekövetkezése: csak akkor
- 38/39 -
perfektuálódik, ha be is következik a kár.[1] Amennyiben nincs kár, illetőleg a felperes nem tud olyan sérelemre hivatkozni és azt bizonyítani, ami a jogszabályok illetve a joggyakorlat értelmezése szerint kárnak minősül, pereskedése nem vezethet a számára elérni kívánt eredményre. Asztalos László elméletének középpontjában is a kár, mint a szankció feltételeinek legjelentősebbje[2] szerepel azáltal, hogy a polgári felelősségi jog minden esetben az eredményből következtet vissza arra, hogy azzal okozati összefüggésben található-e olyan jogellenes magatartás, mely a kárfelelősségi tényállás többi elemének fennállása esetén alkalmas a károsulttól kívülálló személy szankcionálására. Ha nincs rendellenes eredmény, akkor okafogyott az okozati összefüggés illetve a felróhatóság vizsgálata is.[3] Kiemelendő azonban, hogy a felróhatóság kimentését sosem a kárhoz, hanem a károkozó magatartáshoz viszonyítottan vizsgálva lehet igazolni.[4] Fézer Tamás értelmezésében a "a kártérítés a megbomlott vagyoni viszonyok helyreállításának eszméje."[5] Dogmatikai kérdés annak meghatározása, hogy a károsodással bekövetkező anyagi (materiális, vagyoni) illetve erkölcsi (immateriális, nem vagyoni) hátrányok közül melyeket soroljuk a kár gyűjtőfogalma[6] alá.
Álláspontom szerint a leginkább letisztult alapfogalmat[7] Marton Géza állítja fel, amikor úgy fogalmaz: "Kár alatt értünk mindenekelőtt oly hátrányt vagy veszteséget, mely valakit valamely esemény (kár-ok) folytán vagyonában ér."[8] asztalos László a kárt egy olyan rendellenes eredményként[9] írja le, mely a vagyoni (és nem vagyoni) hátrányokozásban, hátrányszenvedésben ölt testet. Ifj. Lomnici Zoltán értelmezése szerint "Kár alatt azt a hátrányt értjük, amit a jogalany a jogilag védett érdekeiben elszenved."[10] Figyelemre méltó Hanti Péter megállapítása, aki szerint, amennyiben a beteg úgy egyezik bele az orvosa által felkínált műtétbe, hogy annak kapcsán nem kapta meg kielégítően a tájékoztatást a szóba jöhető kockázatokról, úgy a kár maga a műtét, amit nem vállalt volna, ha tudja, hogy az mérhető százalékban sikertelen lesz.[11]
A kárfogalom meghatározása során figyelemmel kell lennünk a kár időbeliségére. Kétségkívül kell lennie egy időbeli pillanatnak, ami elválasztja azt a helyzetet, amikor még nem állt be kár attól, amikor már fennáll. Ennek megállapítása azért elengedhetetlen, hiszen a Ptk. 6:532. §-a alapján a kártérítés a kár beállásától kezdődően esedékes, a többi kárfelelősségi elem fennállásának megállapításához pedig szükséges annak lehatárolása, pontosan mely mozzanat vagy folyamat alapozta meg. Ebből azonban nem következik, hogy a kárt fogalmilag egyetlen pontként kellene értelmeznünk. Éppen ellenkezőleg, a kár egy megbomlott egyensúlyhelyzetet ír le. Marton Géza megállapítása szerint: "a kár voltaképpen nem pillanatnyi jelenség, hanem huzamos állapot, amely kezdőpontjától, a kár bekövetkeztétől kezdve tart a kiegyenlítésig."[12] Ezért is ostorozta a maga korában Marton a joggyakorlatot, hiszen véleménye szerint, amíg azt helyre nem állítják, a kár mértéke az utolsó ítélet időpontjában fennálló helyzetnek megfelelő.[13] Ebben az értelmezésben az is megmutatkozik, hogy a kár kialakulását le-
- 39/40 -
hetséges ugyan egyetlen időponthoz mérni, azonban a kár mértékét már egy időbeli kiterjedésű folyamatban kell értelmezni. Ahogyan a beteg sérülése alkalmas arra, hogy tovább súlyosbodhasson, minél tovább kezeletlenül marad, akként a kár megtérítésének elmaradása is alkalmas arra, hogy annak mértékét növelje.
A kár polgári jogi fogalmát sem az 1959. évi IV. törvény, sem pedig a 2013. évi V. törvény nem határozza meg. Kiindulási pontként a magyar jog a teljes kártérítés elvét alkalmazza, függetlenül a felróhatóság fokától. Dogmatikai értelemben pedig a teljes kártérítés elve kijelöli a kártérítés maximumát is - figyelemmel arra is, hogy az eljáró bíróság csak azt az igényt bírálhatja el, amelyet a károsult keresetében elé tárt -, ennek korlátja a káronszerzés tilalma, mely egy felső korláttal járul hozzá a teljes kártérítés elvének érvényesüléséhez. A káronszerzés tilalmával a polgári jog azt kívánja elérni, hogy a károsult a károkozásból fakadó kártérítési igényének érvényesítése folytán ne kerüljön kedvezőbb vagyoni helyzetbe, mint amilyenbe a károkozás nélkül lenne. A Ptk. 6:522 § (3) bekezdésének második fordulata azonban mérlegelési jogkört nyújt a bíróságok számára annak vizsgálatára, valóban indokolt-e a károsodásból származó vagyoni előny csökkentése. Ilyen lehet a károsult által munkaképességének csökkenése ellenére kifejtett rendkívüli munkateljesítményéből eredő vagyoni előny, de a károsult számára a károsodásra tekintettel nyújtott különböző adományok, segélyek is ide sorolhatók.[14]
A teljes kártérítés elve fikció, hiszen annak pontos mértéke sosem állapítható meg. Ehhez ismerni kellene a károkozás hiányában beálló helyzetet is, ráadásul nem egy adott időpontra vetítve, hanem a károsult élete végéig. Ennek kimutatása lehetetlen, különösen az elmaradt vagyoni előny esetében.[15] Marton Géza megfogalmazása szerint: "az ember gondolatvilágában létező, egy meglévő helyzetnek egy elmúlt helyzettel való összehasonlításából adódó különbség."[16] A kártérítés érvényesítése során mindig a jelenben ténylegesen fennálló és jövőben biztosan, illetve várhatóan bekövetkező helyzetet kell összehasonlítani egy feltételezett állapottal, mely akkor állna fenn, ha a károkozás nem történt volna meg. A német jogirodalomban használt Differenzhypothese kifejezést a régi magyar jog "különbözeti alap-elvként"[17] ismerte. Fuglinszky Ádám megállapítása szerint a teljes kártérítés elvének maradéktalan érvényesítése "a gyakorlatban szinte elérhetetlen, végrehajthatatlan."[18]
A kártérítés célhoz kötöttsége szempontjából szót kell ejteni arról, hogy a magyar joggyakorlat nem követeli meg a károsulttól, hogy a kártérítés egyes jogcímein megítélt összegeket ténylegesen is a beálló károkkal kapcsolatos kompenzációra fordítsa. Sem annak megállapításánál, sem pedig annak későbbi megtérítési szakaszaiban (járadék) nincs szükség ennek igazolására. Az egyes kártételek esetében amennyiben a felperesek igazolni tudják
- 40/41 -
annak felmerülését és indokoltságát, úgy a károkozó felelőssége ezekre beáll. Konkrét példával élve: amennyiben az egészségkárosodott személy állapotával kapcsolatban az igazságügyi orvosszakértő megállapítja bizonyos gyógyszerek alkalmazásának szükségességét, a károkozó felelős lesz ezek költségeinek viselésére, függetlenül attól, hogy a beteg a későbbiekben - vagy a per elhúzódó időszakában - ténylegesen megvásárolta-e azokat. "Ha az egészségében károsodott személy az egészségi állapota javításáról vagy szinten tartásáról egyéb céljai érdekében lemond, ez kizárólag az ő egyéni életvezetési döntései közé tartozó kérdés, és nem szolgálhat a károkozó mentesülésére." (A Kúria Pfv. III.21.975/2016/5. számú ítélete)
A megállapítandó kártérítés mértékét befolyásoló tényező az előreláthatósági korlát, tágabb értelembe véve az okozatosság vizsgálata[19], a károsult közrehatása, a méltányosság. Ugyancsak a kártérítés mértékét csökkentő tényező a károsodásból származó vagyoni előny beszámítása, kivéve amennyiben az eset körülményeire tekintettel annak elismerése indokolt (pl. rendkívüli erőfeszítéssel szerzett előnyök elismerése). A kártérítés mértékét befolyásoló tényezőket a készülő diszszertáció 7. fejezetében mutatom be.
A Ptk. - többé-kevésbé az r. Ptk. rendelkezéseit meghagyva - három csoportban foglalja össze a megtérítendő károk fajtáit. A Ptk. 6:522. § (2) bekezdés rendelkezése szerint:
(2) A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni
a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;
b) az elmaradt vagyoni előnyt; és
c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
Mivel a magyar jog az orvos polgári jogi felelőssége tekintetében nem hoz létre önálló felelősségi rendszert, így a kárfogalomra, a kár típusaira és a kár megtérítésére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók a gyógyító-megelőző tevékenységgel kapcsolatban bekövetkező károsodásoknál is. Jellemző kapcsolódási pont a közlekedési balesetekből folyó kártérítési gyakorlat, hiszen azokban az esetekben is markánsan megjelennek az élet, a testi épség illetve az egészség sérelméből folyó károk, közte gyakorian hozzátartozói igényekkel is. Azonban vannak olyan - elsősorban nemvagyoni jellegű - sérelmek, melyek tipikusan csak az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban merülhetnek fel. Ilyenek például a gyógyulás esélyének elvesztéséért illetve a családtervezés jogának sérelméért előállt igények.
A következőkben általánosságban, a Ptk. 6:522. § (2) bekezdése alapján kívánom felvázolni, hogy az orvosi jogban milyen típusú károk fordulnak elő, ezek milyen kapcsolatban állnak az általános esetekkel.
- 41/42 -
A hétköznapi nyelvhasználatban kár alatt leginkább azon fogyatkozásokat szokás érteni, amelyek egy fizikai dolog megrongálódásából, megsemmisüléséből vagy elvesztéséből erednek. Jogi értelemben azonban a felmerült kár (damnum emergens) csupán az egyik kárfajta, melyet a Ptk. vagyonban beállott értékcsökkenésként határoz meg.
Orvosi jogi esetekben ez kivételesnek tekinthető[20]. Ha általánosságban vesszük górcső alá az orvosi kárfelelősségi eseteket, - az újonnan megjelenő sérelemdíjon túl - elsősorban valamilyen elmaradó előnyt vagy a károsodás kiküszöböléséhez szükséges költségeket igénylik a felek. Ez abból is ered, hogy a jogviszony tárgyaként az ember személye, egészsége illetve élete áll, ehhez képest a fizikai vagyon megrongálódása vagy megsemmisülése kivételes.
Elhatárolási kérdésként merül fel az emberi testbe helyezett illetve ahhoz rögzített gyógyászati eszközök helyzete. Álláspontom szerint annak van különös jelentősége, hogy a művégtag vagy bármely más gyógyászati segédeszköz már a beavatkozást megelőzően is a beteg használatában volt-e. Amennyiben a beavatkozás körében válik szükségessé annak igénybevétele, nem a vagyonban beállt kárról beszélünk (a végtag elvesztése sem értékelhető ekként), hanem a károsultat ért hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségek - a Ptk. 2:53 § utaló szabálya alapján - körében. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor már használatban lévő eszközt éri kár. Ez már értékcsökkenést eredményez, s így az igényérvényesítés során vizsgálat alá kerülhet a piaci beszerzési érték illetve a maradványérték.
Amennyiben az orvosi jog szűrőjén keresztül szemléljük a kárfelelősségi kérdéseket, úgy a kórházi tartózkodás alatt eltűnt, megrongálódott személyes dolgokkal kapcsolatos kérdések kívül esnek a vizsgálódási körön, hiszen nem az orvos gyógyító-kezelő tevékenységével kapcsolatban merülnek fel. Azonban előfordulhat olyan eset, hogy a nem megfelelően kezelt, túl hamar hazaengedett vagy tünetek nélküli beteg az egészségügyi ellátás lezárását követően kerül sürgős ellátási helyzetbe, melynek során például az aktuálisan hordott ruhadarabjainak levágásával lehet csak őt kezelni, úgy ez a vagyoni kár is az első, hibás ellátásból fakadt, melynek megtérítése a teljes kártérítés elve mentén szükséges, annak avult állapotban való elszámolása mellett.
Míg a vagyonban beállott értékcsökkenés esetében a már ténylegesen felmerült vagyoncsökkenést értékelünk, addig az elmaradt vagyoni előny (lucrum cessans) megállapításakor a jövőben felmerülő vagyoncsökkenés jelenik meg. Ez megmutatkozhat a károsult jövedelmének, valamely dolog hasznának csökkenésében vagy elmaradásában, ugyanígy abban, ha valaki a korábban maga által végzett a munkát átmenetileg vagy véglegesen nem
- 42/43 -
tudja ellátni, ezért ezekre nézve segítőt kell igénybe vennie. Sándor Judit idézi a Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik 1983-as ítéletét, melyben egy artistapár fellépési díjának megtérítésére kötelezte a bíróság a károkozót, mivel a nőnél szakmailag nem megfelelően végezték el a művi terhesség-megszakítást.[21]
Harmadik személy oldalán jelentkező elmaradt vagyoni előny, Beck Salamon fogalomalkotása alapján kettős fedelű kötelem[22], amennyiben a károsult a károsodás következtében nem tudja teljesíteni tartási kötelezettségét. Az elmaradt vagyoni előny kategóriájába az ingyenesen, tipikusan hozzátartozó számára nyújtott tartási kötelezettség értendő bele.[23]
Vizsgálni kell a felek által igényelt, de kárként nem értékelhető igényeket is. Így nincs lehetőség az ún. erőmegfeszítési járadék igénylésére, melyet az egészségkárosodást szenvedett károsult rendkívüli munkateljesítmény eléréséhez kapcsolódóan igényeltek. Ez azonban nem képez önálló járadékigényt, annak figyelembevételére a károsultnak a károsodást megelőző és azt követő jövedelmének elszámolása során kerülhet sor.[24]
A hatályos Ptk. a régi Ptk.-hoz képest némileg másként fogja meg a harmadik nevesített kárelemet azzal, hogy a károsultat ért vagyoni hátrányok "csökkentése" kitételt elhagyja, amiként a költségek elnevezés mellől a nemvagyoni kártérítésre utaló[25] "kárpótlás" szó is elmarad. Véleményem szerint azonban ez lényegi változást nem jelent, inkább a nyelvtani egyszerűséget szolgálja, hiszen a kiküszöbölés szó fogalmába a csökkentés is beleértendő.[26] A károkozó felelősségének terjedelmére nem hoz lényegi változást a "nem vagyoni kárra" vonatkozó hivatkozás kivétele, hiszen a Ptk. 2:53 §-ában foglalt utaló szabály alapján, aki "aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését."
Költségként nemcsak a károsult által harmadik személy (pl. hivatásos ápoló) számára ténylegesen kifizetett pénzösszeg jelentkezik, hanem minden olyan többletmunka értéke, mely pénzben kifejezhető. Ilyen a szülők által saját károsodott gyermekük ápolására, gondozására, segítésére tett olyan többlettevékenysége, mely a károkozás hiányában szükségtelen lenne. Ez a többletráfordítás személyes ellátás mellett és pénz kifizetése hiányában is vagyoni értékkel bír, így a kártérítési felelősség összegszerűségének megállapítása során költségként érvényesíthető. Töretlennek tekinthető a bírói gyakorlat, mely szerint a károkozó nem gazdagodhat az által, hogy az ápolást-gondozást a károsult hozzátartozója végzi.[27] A kártérítés szemszögéből annak van jelentősége, milyen fajta és mértékű vagyoni megterhelés merült fel annak kapcsán, hogy a károsodás bekövetkezett. Annak formája azonban a károkozó kárfelelősségét nem csökkenti, akkor sem, ha a kiküszöböléshez szükséges segítséget a kárkötelmen kívül eső családtag vagy
- 43/44 -
barát szívességből, ingyenes vállalja magára. A Kúria álláspontja szerint ugyanis a családtag ingyenes vagyoni vagy nem vagyoni (tevőleges) segítségnyújtása nem a károkozó kárviselés alóli részleges vagy teljes mentesítését szolgálja, hanem a káresemény következményeinek viseléséhez szívességi alapon nyújtott támasz. De a kárt ettől még a károkozónak kell megtérítenie. Mindennek további indokát jelenti az a tény is, hogy a Ptk. 6:532. §-a szerint a kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékessé válik, így a károkozónak már a harmadik személy segítségnyújtását megelőzően kötelezettsége keletkezik arra, hogy a kárt megtérítse. Ilyen értelemben a harmadik személy mintegy megelőlegezi azt, de a károkozó kötelezettségén nem változtat: "A harmadik személyek által a károsultnak nyújtott segítség kívül áll a károkozó kárfelelősségének a beállásán és annak mértékén is, nincs jelentősége a kár-kötelemben."[28] Amennyiben pedig nem ezt az álláspontot tenné magáévá a bírósági gyakorlat, úgy a kötelezett a késedelmének köszönhetően mentesülne a kötelezettsége alól. Ennek megfelelően nincs szerepe a felperesek jövedelmi viszonyainak vizsgálatának sem. A károkozó kártérítési felelősségét nem érinti az, hogy a károsultak a keresetté tett igényükben foglalt összeget előzetesen képesek voltak-e saját maguk előteremteni és megelőlegezni. Szükséges azonban annak károsulti bizonyítása, hogy a felmerült költségek valamilyen forrásból ténylegesen kielégítésre kerültek. Például segítő családtag révén.
Változást hozhat azonban a Ptk. 6:522. § (2) c) pontja szerinti károk értékelése a sérelemdíj bevezetésével. Amíg korábban ennek keretében voltak érvényesíthetők a nemvagyoni hátrány folytán felmerült többletköltségek, úgy ezek részben már a sérelemdíj összegébe épülnek be. Tipikusan ilyenek azok a költségek, amelyek a korábbi életvitel beszűkülésének más előnyökkel való kompenzálása során merültek fel. A régi Ptk. szerint elbírált esetekben gyakoriak az ún. kulturális többletköltségek érvényesítése, melyek során a bíróság azt a helyzetet értékeli, hogy a súlyosan egészségkárosodott személy korábbi szabadidős lehetőségei beszűkültek, gyakorta munkát sem tud végezni, a lakásába való bezártsága pedig pszichés nyomás alá helyezi, mely csak tetézi az amúgy is megélt betegségtudatot.
Legszélesebb horizonton ennél a kárelemnél jelennek meg az érvényesíthető károk fajtái. Szükséges annak felmérése és kategorizálása, hogy a károsultak milyen jogcímek alapján milyen terjedelmű károkat tudnak sikerrel érvényesíteni. Feltéve persze, amennyiben az alperes a kártérítési igény elutasítását kéri. Kártérítési perekben gyakorta előfordul, hogy az alperes egyes kártérítési igényeket elfogad, egyes igényeknek az elutasítását pedig egyszerűen nem kéri.
E körben a bíróság mérlegelési jogköre is különös jelentőségű[29], gondoljunk csak arra, hogy a többen a kevesebb elve szerint a nagyobb előnnyel járó dolog vagy szolgáltatás bizonyosan jobban képes kompenzálni a károsodott helyzetet, így egy tengerparti nyaraló megvásárlása bizonyosan enyhít a fájdalmakon. Azonban az el-
- 44/45 -
járó bíróságoknak mérlegelnie kell azt is, hogy a felmerülő költség indokolt, ésszerű, illetve arányos volt-e. [30] Volt olyan vélemény a magyar jogirodalomban, mely szerint az is indokolt lehet, ha valaki egy külföldi körutazással kívánja feledtetni fájdalmait.[31] A bírói mérlegelés körében pedig szükségszerűen megjelenik az objektív értékítélet (pl. fekete gyászruha viselésének illendőségi elvárása) mellett a szubjektív helyzet (pl. esztétikai célú plasztikai műtét, illetőleg tartós súlyvesztés miatt a ruhatár lecserélése) értékelése.[32] A szükséges költségek körének meghatározása során mutatkozik meg leginkább, hogy az eljáró bíró nem függetlenítheti magát sem a társadalom értékítéletétől, sem pedig az egyén belső érzelemvilágától.[33]
Nem hagyható figyelmen kívül a sérelem súlya sem.[34] A harmadik csoportba tartozó költségek esetén jelenik meg legkonkrétabban a teljes kártérítés elvének fikciója, s nyílik lehetőség a bírói mérlegelésre. Így adott esetben arra is, hogy a számlával igazolni nem sikerült költségek közül melyek azok, amelyeket a bíróság életszerűnek és nem eltúlzottnak ítél meg. Az eljáró bíróságok számára a felek által előterjesztett bizonyítékok, így tanúvallomások, számlák, árajánlatok illetve a szakértő véleménye alapján nem is az a kulcskérdés, hogy ezek a károk felmerültek-e illetőleg mi az a mérték, ami a kár teljes kompenzációját eredményezi. Természetesen ezek hiányában az eljáró bíróság nem fogja érdemben helybenhagyni a kereseti kérelmet. Még a Ptk. 6:531. §-ában foglalt általános kártérítés szabályai szerint sem, hiszen ez a rendelkezés nem a lehetséges bizonyítás elmaradásának kimentésére szolgál jogalapként. Általános kártérítés alkalmazására egészen addig nem kerülhet sor, míg nem válik "nyilvánvalóvá"[35], hogy a kár mértéke nem állapítható meg bizonyítás útján. Azonban a kulcskérdést mindinkább az jelenti, a bíróság milyen mértékben tartja indokoltnak a ténylegesen felmerült költségeket, mennyiben ismeri el, hogy a ténylegesen a károkozással kapcsolatban megjelenő költségeket ne a károsult, hanem helyette a károkozó viselje. Annak kockázatát azonban, hogy a kiküszöböléshez felhasznált ilyen költségek megtérülnek-e (pl. a gyógytorna javít-e a beteg állapotán, az egészségjavító műtét sikeres lesz-e), nem lehet a károsultra terhelni, így a károkozó érdemben nem hivatkozhat arra, hogy egyes költségeket ugyan felhasználtak, azok azonban eredménytelennek bizonyultak.
Az orvosi jogi esetekben azok speciális jellegéből és a károsodások szokásos súlyából fakadóan számos jogcímen merülnek fel károk, kiemelve itt is - elsősorban a közlekedési károkozásokból folyó esetekhez viszonyítottan - a beálló károknak és nem a károkozási helyzetnek van jelentősége. Például az ápolási díj vagy temetési költség megítélhetősége nem függ attól, hogy a sérelemre az országúton vagy a műtőasztalon került-e sor. Ezeket a következőképpen csoportosíthatjuk.
A sérülés folytán szükségessé váló valamely orvosi segédeszköz beszerzé-
- 45/46 -
sének, használatának költségei, fogyatékkal születő gyermek életviteléhez, fejlődéséhez, tanulásához szükséges eszközök költségei tartoznak ebbe a csoportba. Ide sorolhatjuk a felmerülő ruhaköltségeket is.
A testi fogyatkozásból eredő funkcionális hátrányok enyhítésére szolgáló különböző segédeszközök, így különösen a művégtagok közös jellemzői, hogy sosem lesznek képesek arra, hogy a test integráns részét képező végtagokat funkcióikban maradéktalanul pótolják, de amennyiben így is lenne, a károsult személynek hátralévő életét a testi fogyatkozás tudatával, a külvilág megváltozott megítélésével és a művégtag használatával együtt járó plusz teendőkkel és kényelmetlenségekkel kell leélnie. E körben a legmodernebb művégtag sem fog arányban állni az elszenvedett sérelemmel, még ez sem fogja elérni a szükségesség legmagasabb fokát. A BDT 2012.2729. számon közzétett ítéletében a bíróság rámutatott arra, hogy a károsult megalapozottan követelheti a kereskedelmi forgalomban elérhető művégtagok közül annak a beszerzését, amelyik az elvesztett végtagot a legteljesebb mértékben alkalmas pótolni. Itt is figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a magasabb vételár, újabb technológiával készült eszköz nem feltétlenül jár együtt a károsult helyzetének javulásával. A felsőbb bíróságok által jóváhagyott 6.P.20.098/2010/84. számú ítéletében a Szekszárdi Törvényszék a szakértői vélemény megállapításaira hivatkozással elutasította azt a felperesi igényt, mely olyan protézis igénybevételére irányult, mely "lényeges életminőségi javulást" nem eredményezett volna a már meglévőhöz képest.
Maradandó egészségkárosodással születő gyermek esetén különféle fejlesztő játékok használata is felmerülhet. Nincs akadálya annak, hogy a jövőben szükségessé váló eszközökre nézve a bíróság ítéletében járadék formában kötelezze az alperest, hiszen ezek elhasználódnak, a testi, illetve értelmi fejlődés pedig újfajta eszközök folyamatos beszerzését teszi majd indokolttá.
Az orvosi mulasztásból eredő sérülés következtében szükségessé váló orvosi ellátások társadalombiztosítás által nem fedezett költségei kárt képeznek. A Kúria álláspontja egyértelműnek látszik abban a kérdésben, hogy a károkozónak viselnie kell-e (orvosi jogi eseteknél a hibás beavatkozást követő újabb) a magán-egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos költségeket. E körben több alapelv kapcsolódik össze. Egyfelől a károsultnak joga, hogy kárának kiküszöböléséhez a rendelkezésre álló lehetőségek közül azt válassza, mely gyorsan és hatékonyan hozza őt a lehető legközelebb a károsodást megelőző helyzethez. Ehhez nemcsak neki, hanem a károkozónak is érdeke fűződik, hiszen az elhúzódó vagy rosszabb minőségű kárenyhítő beavatkozás növelheti a maradandó sérüléseket, így az alperesi kártérítés illetve sérelemdíj összegét. A károsult kárenyhítési kötelezettsége azonban abban is felmerül, hogy a rendelkezésre álló reális alternatívák közül azt válassza, mely az
- 46/47 -
okozott kár mértékét kevésbé növeli. A kötelemben álló feleket együttműködési kötelezettség terheli, a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kell eljárniuk, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Így figyelembe kell venniük a másik érdekeit is, ami azonban sosem vezethet a saját érdekeinek figyelmen kívül hagyásához. A Kúria Pfv.III.21.276/2017/4. számú ítéletében ennek érdekében egy "ésszerű egyensúlyt" kíván meg a felektől, végső soron pedig annak vizsgálatát, hogy a közgyógyellátás által lehetővé tett szolgáltatások "reális alternatívát" jelentenek-e a költségesebb magán egészségügyi beavatkozásokhoz képest. Annak bizonyítása, hogy a károsult számára reális lett volna a közgyógyellátás igénybevétele, minden esetben a károkozó bizonyítási kötelezettsége, a konkrét közellátás megjelölésével. Önmagában a közellátásra való hivatkozás az alperesi ellenkérelmet nem teszi elfogadhatóvá.
A fentiek azonban nem jelentik azt, hogy bármely, a beteg egészségügyi problémáján általánosságban javítani képes beavatkozás költsége érvényesíthető lenne. A Kúria által Pfv. III.21.832/2016/4. szám alatt felülvizsgált esetben egy vizelettartási problémákkal küzdő beteg az állapotának javítása érdekében Moszkvában vett részt őssejt-kezelésen. A peres eljárás során pedig állapotának javulásáról számolt be. Azonban nem bizonyította, hogy a külföldi beavatkozás és az állapotjavulás között fennáll-e az okozati összefüggés, tehát annak köszönhető-e a javulás. Erre elsősorban igazságügyi orvosszakértő tudott volna kielégítően nyilatkozni. Ráadásul a tényállás többi eleméből (így a kezelést megelőző itthoni orvosi véleményre, mely a várható állapotjavulást prognosztizál) is arra lehetett következtetni, hogy vizelettartási képessége javulni fog, külső beavatkozás nélkül is esedékes lesz a katéter eltávolítása: "a hagyományos belföldi orvoslás jelenlegi tudományos ismeretei mellett az őssejt kezelés nélkül is számítani lehetett e javulásra."
E körben csoportosítható minden olyan további szolgáltatás, mely a károsodás folytán merült fel. Ilyenek lehetnek: gyógytorna, gyógyúszás, készségfejlesztő foglalkozásokon való részvétel, értelmi vagy testi fogyatékkal élő gyermek speciális iskolai foglalkoztatása, pszichológus látogatása.
Amennyiben a beavatkozással okozott testi sérelem jellege indokolttá teszi, a sérülések esztétikai elfedésére kozmetikus költségek is sikerrel érvényesíthetők.[36]
Ha a beteg az orvosnak felróhatóan egészségében károsodik, szükségszerűen merülhetnek fel közlekedési többletköltségek. Ha valamilyen egészségügyi intézményben van bent fekvőellátás alatt, úgy a hozzátartozók látogatási költségei jelenhetnek meg igényként. Azonban a beteg kezelésekre való eljutása is többletköltséggel jár. Amiként a megváltozott életkörülményei (pl. mozgássérültté vált) is újfajta
- 47/48 -
közlekedési módok igénybevételét indokolhatják.
E csoportban felmerülnek tömegközlekedési költségek, de akár személyautó beszerzésének és használatának költsége is. Figyelemmel annak egyéni indokoltságára. A Legfelsőbb Bíróság a BH 2000.3.101 szám alatt közzétett ítéletében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy indokolt-e új, speciális gépjármű beszerzése abban az esetben, ha a 100%-os munkaképesség-csökkenést szenvedett károsult helyváltoztatására csak így kerülhet sor és csak más személy segítésével. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a károsult külvilággal való kapcsolattartása csak így biztosítható, a kapcsolattartás pedig hozzájárul ahhoz, hogy a sérülés következményei nem rosszabbodjanak valamint ahhoz is, hogy a körülményekhez képest tartalmasabb életet élhessen.
Az elhunyt eltemettetésének költségeinek megtérítése is kiküszöböléshez szükséges kárként jelenik meg. A kár jellegéből fakadóan hozzátartozói igények körében kerülhet szóba. Előzetes figyelmet is megkíván a gyászoló családtól, hiszen a temetés napjaiban ügyelniük kell arra is, hogy felmerülő költségeik a későbbiekben az esetleges bírósági eljárásban igazolhatók legyenek. A felperes kereseti kötelezettségei e körben is érvényesülnek. A temetési költségeket sem ömlesztve, hanem egyenként, tételesen megnevezve kell igényelni. Ide sorolhatók a halott szállításával, a test megfelelő tárolásával, a haláleset és temetési kihirdetésével, a koporsóval, a hamvasztással, az egyházi szertartás lebonyolításával, a temetési folyamat elvégzésével, a halotti tor tartásával, a gyászruha vásárlásával majd a síremlék állításával kapcsolatos költségek. A fellebbviteli bíróság által is helybenhagyott Debreceni Törvényszék 5.P.20.738/2012/78. számú ítéletében elfogadhatónak találta a hagyatékátadó végzéssel kapcsolatos közjegyzői díjak, valamint a temetésről készült emlékező DVD előállításának költségeit is.
A temetési költségek megállapítása során az eljáró bíróságoknak fokozottan figyelemmel kell lenniük a különböző helyi, illetve társadalmi szokásokra. Ilyen lehet a halotti tor költsége is, mely közvetetten merül fel, hiszen az már nem az elhunyt, hanem a családtagok és megvendégeltek relációjában értelmezendő. Azonban halotti torra a kialakult szokások alapján akkor is sor kerülne, ha a hozzátartozók nem élhetnének kártérítési igénnyel, mert az adott közösségben elvárt annak tartása, ezért annak elmaradása a családtagok közösségi megítélését befolyásolná. A Kúria Pfv.III.22.383/2016/5. számú ítélete alapján: "az általánosan elfogadott társadalmi szokásokba beleillik, ha a szülők a végső tiszteletadás jeléül a temetést követően megvendégelik a rokonokat." Kiemelendő, hogy az ügyben eljáró elsőfokú bíróság a halotti tor költségét tanúvallomások alapján látta igazoltnak.
Amennyiben a temetésre a hozzátartozók lakóhelyétől eltérő településen kerül sor, a temetésre való utazás költsége igényelhető, miként a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.966/2017/4-II. ítéletével helybenhagyott ügyben a bí-
- 48/49 -
róságok elfogadhatónak látták a síremlék meglátogatásának havi 5.000 Ft-os költségét is.
Ugyanebben az ügyben sikeresen érvényesítette a felperes a huszonhat évesen elhunyt beteg menyasszonyi ruhájának költségét. Az elhunytat a helyi hagyományoknak megfelelően temették el menyasszonyi ruhájában. Megállapításra került azonban, hogy "az elhunyttal együtt eltemetett gyűrűk költsége az alperesre nem hárítható át."
Mint láttuk, a temetési költségek érvényesítése során sem tudnak az eljáró bíróságok egy előre felállított lista alapján ítélkezni. Markáns befolyásoló erővel rendelkeznek a gyászoló hozzátartozók elvárásai, amiként a helyi szokások megítélése is. Ugyanilyen egyedi értékelés kérdése lehet az elhunytnak állított sírkő értékének indokoltsága is.[37]
Figyelmességi csomag alatt értünk minden olyan, a hozzátartozóktól felől érkező szokásos mértékű ajándékot, így különösen élelmiszert, virágot vagy olvasnivalót, melyet a károsult kórházi ápolására tekintettel visznek számára. A gyakorlatban találkozunk a figyelmességi ajándék jogcímmel is. Orvosi jogi esetekben ez akkor merül fel, ha a nem megfelelő ellátást követően elhúzódóan vagy újból kórházi ellátásra szorul a károsult. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.363/2017/5. ítéletében - más bíróságok értelmezésével összefüggően - ekként határozza meg a figyelmességi csomag indokoltságát: "a traumát elszenvedett károsult számára a kórházi tartózkodást elviselhetővé tegye, a köztudomásúnak elmondható szegényes magyarországi kórházi élelmezés kiegészítésére szolgáljon. A hozzátartozók együttérzésüket is kifejezve kedvezőbb helyzetbe kívánják hozni tapasztalata szerint a beteget." Mint az elnevezés is mutatja, e kártétel funkciója elsősorban a beteg hangulatának javítására, betegségtudatának csökkentésére irányul, így elkülönítendő az élelemfeljavítás céljából felmerült költségektől, melynek egyértelmű funkciója, hogy az egészségében megrendült beteg szervezetét a szükséges vitaminokkal, ásványi anyagokkal hozzávetőlegesen olyan állapotba hozzák, mint a károsodást megelőzően volt. Míg a figyelmességi csomag szükségszerűen a kórházi elhelyezéshez kapcsolódik, addig az élelemfeljavítást célzó költségek arra az időszakra vonatkoznak, amíg a károsultnak valamely tápanyagból többletforrásra van szüksége. Ilyen lehet, amikor a felperesnek "a csontsérülés gyógyulását elősegítő magasabb tápértékű, fehérjét, kalciumot, vitamindús ásványi anyagokat tartalmazó ételeket a felperes a megszokottnál nagyobb mennyiségben kellett, hogy fogyasszon."[38]
Ide sorolható az orvos számára küldött figyelmességi csomag is figyelemmel azonban arra is, hogy a hálapénz nem kár,[39] ez ugyanis a borravalóhoz hasonlóan a károsult saját elhatározásából jelentkeznek a beteg oldalán.[40]
A beteg egészségkárosodása szükségessé teheti étkezési szokásai megváltozását. Ez megnyilvánulhat akár diétás étrend alkalmazásában, de akár a
- 49/50 -
legyengült szervezet feljavításában is (élelemfeljavítás). Külön értékelés alá eshet a sportolók kalóriaszükséglete a teljesítmény elérése érdekében. Mind a diéta mind pedig az élelemfeljavítás indokoltságát az eljárásban résztvevő szakértő igénybevételével lehet igazolni.
Ide sorolom mindazt a költségnövekedést, mely a károsodás folytán a beteg napi megélhetését sújtja: a fűtés, a mosás, a takarítási költségek megnövekedése. Az ágyhoz kötött (pl. mozgássérültté váló) beteg több időt tölt el otthonában, mint korábbi aktív élete során.
Ápolási-gondozási költségként jelenik meg minden olyan kiadás, mely az egészségében károsodott, önmaga ellátására részben vagy egészben képtelenné vált személy ápolásával, megfigyelésével, napi segítésével merül fel. Ezek a költségek elsősorban az otthoni elhelyezés keretében jelennek meg, ahol a hozzátartozó vagy külső, hivatásos gondozó segíti a károsult ellátását. Található azonban olyan vélemény is, mely szerint ápolási-gondozási díjat akár a kórházi elhelyezés időtartamának idejére is igényelhet a károsult, ha bizonyított, hogy hozzátartozóként vagy külső személyként "a kórházi ellátás időszakában is minden nap végeztek ápolási munkát, és ezt a közismert magyarországi kórházi viszonyok ismerete is megerősíti."[41]
A fentiektől függetlenül fontos annak vizsgálata, hogy a károsult személy hol van elhelyezve. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyermek hétköznapokat speciális bentlakásos intézményben tölti, majd a hétvégéken vagy ünnepnapokon tartózkodik otthonában. A bentlakásos otthon, mint szolgáltatás díja figyelembe vehető, azonban az ápolási-gondozási többletköltség értelemszerűen csak annyiban, amennyiben az ténylegesen felmerül a házi gondozás tekintetében. A különbséget itt az jelenti, hogy a bentlakásos otthonban kapott gondozási segítség az elhelyezés költségei között jelen meg, többletköltséget nem képez.
A kialakult bírói gyakorlat minden esetben elfogadhatónak tartja, ha a felperesek igényeiket a mindenkori minimálbérhez igazítottan határozzák meg. Az igénybevétel napi időtartamának (óraszám) indokoltságáról szakértő tud megfelelően nyilatkozni. A munka elvégzése kapcsán pedig nem annak van jelentősége, hogy akár az ápolást, akár más, a háztartásban felmerült munkát egy ahhoz megfelelő szakképzettséggel rendelkező személy a szakmai profizmus szerint látta-e el, hanem annak, hogy ténylegesen elvégzésre került-e. (BH 2017.92.) A kialakult bírósági gyakorlat szerint a hozzátartozó által teljesített segítői munka árértékét akár egy vállalkozás díjajánlata alapján is meg lehet állapítani, megfelelő korrekcióval, mely a kialakult gyakorlat szerint az árajánlat 75%-ának felel meg.[42]
- 50/51 -
Minden olyan személy, akinek segítségére átmenetileg vagy tartósan a beteg rászorul, figyelemmel az időtartamra is: ilyen lehet a háztartási kisegítő. A Szegedi Ítélőtábla Pf.I.21.101/2015/8. számú ítéletében kifejti, "nyilvánvaló, hogy a teljes reparáció elvével ellentétes lenne, ha az alperes nem lenne köteles megtéríteni a felpereseknek a hozzátartozójuk elvesztése miatt kieső háztartási munka ellenértékét. A kötelezettség fennálltát, jogalapját a munkavégzés mennyisége nem befolyásolja, csupán a kártérítés mértékét." Minden esetben szükséges annak bizonyítása, hogy a károsult a károsodást megelőzően a ház körül felmerülő munkákat ténylegesen elvégezte. A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.638/2017/4. számú ítéletében elutasította azt a felperesi igényt, mely a téli tűzifa összeszedésének külső segítséggel való költségeire irányult, mivel a felperesek nem nyújtottak be bizonyítási indítványt arra nézve, hogy korábban a károsult végezte volna ezt. Az orvosi jogi esetekben szükségszerűen van egy orvosi beavatkozás, így szükséges annak vizsgálata is, amennyiben a beavatkozást tökéletesen végezte volna-e az orvos, úgy milyen állapotban hagyhatta volna-e a kórházat a beteg. Lehetséges, hogy a makulátlan gondosságú és eredményes beavatkozással is mindössze olyan állapotot lehetett volna elérni, mellyel bizonyos házkörüli munkákat, így különösen a nehéz fizikai erőfeszítést igénylőket átmenetileg vagy tartósan sem tudta volna ellátni. Értelemszerűen ebben az esetben a külső segítség igénybevételére mindenképpen szükség lett volna, az orvosi műhibától függetlenül is, így a káronszerzés tilalma folytán kárként nem érvényesíthető.
Annak megállapítása pedig, hogy a háztartási segítő illetőleg gondozó igénybevételére naponta milyen időtartamban továbbá átmenetileg vagy tartósan van-e szükség, szakértői feladatkörbe tartozik.[43]
Az itt megjelenő kárfajták többsége a fentiekben már bemutatásra került, azonban szükséges annak bemutatása is, hogy az egyes kártípusok gyakorlati érvényesítése mindig nagyobb precizitást kíván meg a dogmatikai meghatározásoknál. A felnevelés költsége az ún. wrongful birth[44] illetve wrongful life eseteknél fordul elő, egyike azon kárcsoportoknak, melyek kizárólag az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatban merülhetnek fel. A teljes, egészséges családban éléshez való jogában sérült szülők, az önrendelkezési jogában sérült anya vagyoni kára kapcsán a legnagyobb kérdést az jelenti, hogy a felnevelés összes költsége megtérítendő-e vagy mindössze abban a részében, amely költségek az egészséges gyermekhez képest többletterhet rónak a szülőkre.
A polgári perben azonban sosem összefoglalóan felnevelési költségként érvényesítik igényeiket a felperesek, elengedhetetlen azok elemekre bontása, az indokoltság egyenkénti igazolása mellett. Az irányadó bírósági gyakorlatban változás mutatkozik meg a kár terjedelmét illetően. Korábbiakban a felnevelés költségét abban a mérték-
- 51/52 -
ben ítélték meg a bíróságok, mely az egészséges gyermek felneveléséhez képest többletet jelent. A változó gyakorlat szerint azonban a wrongful birth esetekben a szülők az egészségében károsodott gyermek teljes felnevelési költségeit igényelhetik. A Kúria Pfv. III.21.276/2017/4. számú ítélete megismétli azt a nemcsak jogi, de erkölcsi értelemben is vitathatatlan tételt, hogy a szülők kárenyhítési kötelezettsége a nem kívánt gyermek után nem terjed ki arra, hogy gyermeküket állami gondozásba vagy örökbe adják. Az a tény, hogy a szülők maguk döntenek amellett, hogy gyermeküket maguk nevelik fel, nem szakítja meg az oksági kapcsolatot a fejlődési rendellenességről történő tájékoztatás elmaradása illetve a szülők egészséges családban éléshez való jogának (az anya önrendelkezési jogának) sérelme között.
Eljárásjogi értelemben ez a kereseti kérelem egy külön elemeként, a perköltség-igényként jelenik meg, azonban anyagi jogi értelemben e kategória részeként értelmezhetők a károsodás diagnózisának felállítási költségei, ügyvédi, szakértői költségek, az ügyintézés költségei stb.
A Ptk. a teljes kártérítés elvének talaján áll. Nem határozza meg, de nem is tudná meghatározni előre az érvényesíthető károk összes típusát, miként az eljáró bíróságnak is mindig a keresetben szereplő jogcímek összességét kell értékelnie. Számos olyan jogcímre lehet sikerrel hivatkozni, melyek a gyakorlatban még nem vagy csak részben hasonló tartalommal fordultak elő. Ilyen lehet például a lakóingatlan akadálymentesítése a mozgásában korlátozottá vált személy közlekedése érdekében. E körben ki kell emelni, hogy a lakás átalakításával kapcsolatban objektíve bekövetkező lakásérték-növekedés[45], melyet az ÁFÁ-val megnövelt bekerülési anyag- illetve munkaköltségekből le kell vonni a káronszerzés tilalmának érvényesülése érdekében.
Tanulmányomban az orvosi műhibaperek során felmerülő egyes kártípusokat mutattam be. A kártérítési igények bírósági peres érvényesítése során elengedhetetlen, hogy a felperesként fellépő beteg, illetve hozzátartozója az őt ért valamennyi típusú kárt annak mértékének megjelölésével és lehetséges igazolásával együtt bizonyítsa. Az eljáró bíróság a pontosan meghatározott kereset alapján lefolytatott bizonyítást követően rendelkezik felhatalmazással arra, hogy megítélje, hogy a felperes kártérítési igénye mely érvényesített elemek esetében és milyen mértékben áll fenn. Ezt a gyakorlati szükségszerűség egyaránt kihívás elé állítja a perben megjelenő feleket, a jogalkalmazót, de a jogalkotót is, amelynek arra kell törekednie, hogy a kártérítési jog szabályozási kereteinek kialakítása során olyan egyensúlyt alapozzon meg, melyben a beteget, illetve hozzátartozóját ért ká-
- 52/53 -
rok teljes mértékben, ám a káronszerzés tilalmának betartása mellett érvényesíthetők legyenek. E körben pedig az elméleti kutatás segítő feladata annak meghatározása és csoportosítása, hogy a fennálló társadalmi, orvostudományi, jogszabályi és joggyakorlati térben milyen típusú károk, milyen feltételek fennállása esetén és milyen mértékben kerülhetnek érvényesítésre. ■
JEGYZETEK
[1] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, Új magánjog sorozat 7., HVG-ORAC, Budapest, 2015., 46. p.
[2] Asztalos László: Szankció és felelősség a polgári jogban, in.: Felelősség és szankció a jogban (Asztalos László - Gönczöl Katalin szerk.), Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest, 1980., 296. p.
[3] Uo. 297. p.
[4] Fuglinszky Ádám: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja IV. kötet, Opten., Budapest, 2014, 47. p.
[5] Fézer Tamás: A kártérítési jog magyarázata, Complex, Budapest, 2010, 20.p.
[6] Fuglinszky Ádám, 2014 78. p.
[7] Részletesen taglalja az egységes kárfogalom felállításának hiányából fakadó nemzeti és nemzetközi problémákat: Lábady Tamás: A deliktuális felelősség változásáról és ennek a polgári jogi kodifikációra gyakorolt hatásáról. Jura, 2002/1. 72-78.
[8] Marton Géza: A polgári jogi felelősség, TRI-ORG Kft., Budapest, 1993., 118. p.
[9] Asztalos László 296.p.
[10] ifj. Lomniczi Zoltán: Az orvoslás joga, Lélekben Otthon, Budapest, 2009., 188. p.
[11] Hanti Péter: Felelősség és kockázatmenedzsment az egészségügyben: Az orvosok jogai és kötelezettségei, Complex, Budapest, 2013. 151. p.
[12] Marton Géza 121. p.
[13] Marton Géza 164. p.
[14] Lábady Tamás: A deliktuális felelősség fontosabb változásai, in.: Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz, Vékás Lajos - Vörös Imre (szerk.), Complex, Budapest, 2014, 276-277. p.
[15] Fuglinszky Ádám 47. p.
[16] Marton Géza 118. p.
[17] Grosschmid Béni: Fejezetek a kötelmi jogunk köréből I., Grill Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1932., 659. p.
[18] Fuglinszky Ádám 47. p.
[19] Fuglinszky Ádám 25.p.
[20] SÁNDOR Judit: Gyógyítás és ítélkezés, Orvosi "műhiba-perek" Magyarországon, Medicina, Budapest, 1997. 113. p.
[21] UO. 113. p.
[22] Beck Salamon: Kettősfedelű igény a bírói gyakorlatban, Jogtudományi Közlöny, 1953/VIII., 539-540. p.
[23] Fézer Tamás: A kártérítési jog magyarázata, Complex, Budapest, 2010., 101. p.
[24] A Fővárosi Ítélőtábla 1/2011. (III.28.) PK véleménye, https://fovarosiitelotabla.birosag.hu/si-tes/default/files/field_attachment/2011_kollegiumi_velemeny_a_rendkivuli_munkateljesitmeny_erte-kelese_a_baleseti_jaradek_megallapitasa_soran.pdf, lekérdezés napja: 2018. február 25.
[25] Fézer, 2010, 129.p.
[26] Fuglinszky 740. p.
[27] A Kúria Pfv.III.22.383/2016/5., Pfv. III.20.032/2017/4., Pfv.III.20.836/2017/6., Pfv.III.21.276/2017/4. számú ítéletei.
[28] A Kúria Pfv.III.22.383/2016/5. számú ítélete.
[29] "Az anyagi igazság szolgálata nem képzelhető el a bírónak adott megfelelő szabadság nélkül" - hangsúlyozta MARTON Géza a bírói jogértelmezés fontosságát. In. Marton Géza 112. p.
[30] Fuglinszky Ádám 741. p.
[31] Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve 90. p.
- 53/54 -
[32] De ilyen, egyéni helyzettől függő többletköltség az is, hogy az inkontinenciát szenvedő károsult naponta akár többször is kénytelen tiszta ruhát felvenni, ruháit gyakrabban kell mosni, hamarabb elhasználódnak.
[33] "A kártérítési jogot nem lehet önmagában szemlélni, az folyamatos kölcsönhatásban áll a társadalom értékfelfogásával" - Fuglinszky Ádám 61. p.
[34] Fuglinszky 745. p.
[35] Lábady Tamás: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz 2. kötet, Complex, Budapest, 2014. 2262. p.
[36] Ezt erősíti meg a Kúria Pfv.III.20.062/2017/6. számú ítélete is.
[37] BH. 1985.312
[38] A Fővárosi Törvényszék 41.Pf.63.0352/2012/5. számú határozata.
[39] Julesz Máté: Orvosi jog működés közben. A hálapénztől a kártérítésig, Medicina, Budapest, 2018. 223. p.
[40] Fézer Tamás 2010. 102.p.
[41] A Fővárosi Törvényszék P.23.203/2016/35. számú ítélete.
- 53/54 -
[42] A Kúria Pfv.III.20.765/2017/7. számú határozatával is megerősítetten.
[43] A Fővárosi Törvényszék 61.Pf.637.206/2014/3. számú ítélete.
[44] Bővebben szemlélteti a problémát: Pribula László: A terhességmegszakítás jogának sérelme és a fogyatékos gyermek felnevelésének költsége, Med. et Jur.2017./2.
[45] A Miskolci Törvényszék P.21.452/2017/43. számú, megismételt eljárásban hozott ítélete alapján.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, SZE-ÁJDI.
Visszaugrás
