A FamRZ (Zeitschrift für das gesamte Familienrecht) német családjogi folyóirat első őszi száma évek óta közli számos európai ország legjelentősebb családjogi vonatkozású jogszabályváltozásait, a változások hátterét, indokoltságukat, illetve a családjogi természetű bírósági, alkotmánybírósági döntéseket. A 2011. évi összeállítás[1] a gyermek státuszát, származását, örökbefogadását érintő kérdések mellett számos, az élettársi viszonyt, bejegyzett partnerkapcsolatot érintő szabályokra hívja fel a figyelmet. Foglalkozik néhány tanulmány a házassági vagyonjog kérdéseivel, emellett a kiskorú gyermek szülői felügyeletének változásaival, illetve a családon belüli erőszak problémakörével.
Ami a gyermek származását illeti, egyre komplexebb kérdéskörről van szó. Míg valaha az okozhatta a legnagyobb jogi nehézséget, hogy mi történjék azokkal a gyermekekkel, akik nem házasságban születtek, ma egyéb problémákkal is kell számolnunk. Ezek mögött áll egyrészt az emberi jogok örvendetes előtérbe kerülése (amely egyébként - hosszas évszázadokat követően - a gyermekek egyenlőségét is magával hozta, függetlenül attól, hogy az anya házasságban élt-e vagy sem), továbbá a tudomány előrehaladása. Az egyik sokat vitatott téma a pótanyaság (nemcsak szemantikai különbséget jelentő módon dajkaanyaságnak, béranyaságnak is nevezett) intézménye, amelyre, úgy tűnik, nagyon nagy az igény, de számos európai ország visszariadt attól, hogy legalizálja. A szabályozottság hiánya ahhoz vezet, hogy számos szülőpár (vagy egyedülálló szülő) külföldön köti meg a pótanyaságra irányuló szerződést, és "jut" így gyermekhez. A hazatérést követően azonban szembesülhetnek azzal, hogy a lakóhelyük szerinti állam esetleg nem fogja a gyermeket anyakönyvezni. Franciaországban nem egy példa van erre; de Hollandiában is kétségek merültek fel a megfelelő szabályozhatósággal kapcsolatban. Míg a holland cikk kifejezetten a pótanyasággal foglalkozik, addig a francia tanulmány több kérdést tekint át, közöttük az anonim szülés - vitatott - szabályait. A szerző által felvetett konkrét példa alapvető kérdést vet fel: milyen jelentősége van a vérrokonságnak. A vérrokonság, a biológiai kapcsolat az alapkérdése az apasági vélelem megtámadhatóságának hiányát vizsgáló belga, illetve cseh alkotmánybírósági döntéseknek. Nyilván nem véletlen, hogy mind Belgiumban, mind Csehországban felvetődött: amennyiben bizonyos, hogy a gyermek nem a magát apának vélő és vélelmezett férfitől származik, és a jogszabályok alapján nincs lehetőség a vélelem megtámadására, akkor megállapítható-e az apa érdekeinek sérelme, a magánéletébe és családi életébe történő igazolhatatlan beavatkozás.
A francia tanulmány több, gyermeket érintő francia nemzeti bírósági ítéletet dolgoz fel részben a más érdekében vállalt terhesség, azaz pótanyaság (gestation pour autrui), részben az anonim szüléssel kapcsolatban.[2]
2011 áprilisában három ítéletet is hozott a francia Semmítőszék olyan gyermekeknek a családi jogállására vonatkozóan, akik családi jogállását pótanyaság tárgyában kötött szerződés alapján amerikai bíróság már elismerte. A három ügynek más-más tényállása volt. Az egyik esetben a pótanya lemondott a gyermekről és a szülők örökbe fogadták; a másik ügyben a pótanya által világra hozott gyermek családi jogállását a biológiai apjával és annak feleségével kapcsolatban bíróság állapította meg, ezt követően gyámsági ügyekben eljáró bíró olyan okiratot állított ki, mint a házasságból származó gyermekek esetén, ennek anyakönyvezését azonban megtagadták. A harmadik esetben kaliforniai bíróság állapította meg az ott született gyermekekkel kapcsolatban a francia házaspár szülői státuszát, ennek a francia anyakönyvbe történő bejegyzését azonban Franciaországban szintén megtagadták.
A Semmítőszék az eltérő tényállások ellenére ugyanazt hangsúlyozta: a hatályos francia szabályozással ellentétes lenne pótanyaságra vonatkozó szerződés alapján a családi jogállás megállapítása, még akkor is, ha ez külföldön megengedett. Kiemelték azt, hogy a francia jog nem ismeri el a családi jogállással való rendelkezés lehetőségét; a pótanyával kötött szerződés pedig a Code civil rendelkezései szerint semmis. Noha az adott külföldi országban - így Kaliforniában - a pótanyával kötött szerződés alapján megállapítják a gyermek családi jogállását, az amerikai bírósági ítélet alapján Franciaországban megtagadják ennek anyakönyvezését.
Ami az anonim szülést illeti, a szerzők a 2009 júniusában született Héléna esetével foglalkoznak. Franciaországban egyelőre megengedett az anonim szülés, amely mellett az apaság sem kerül megállapításra. A gyermek ekkor az úgynevezett pupille de l’Etat, azaz állami gondoskodásra szoruló árva gyermek helyzetébe kerül. Héléna ügyében két nappal azelőtt, hogy az erre vonatkozó határozatot (két hónappal a gyermek születését követően) meghozták, az anya szülei sürgősségi eljárásban bizonyítás felvételét kezdeményezték arra nézve, hogy köztük és a gyermek között a vérrokonságot állapítsák meg; majd kérték az árvának nyilvánító határozat felfüggesztését. Az ügyet mind a nyilvánosság előtt, mind a médiában élénken vitatták. Noha a kislány szülőanyja tájékoztathatta szüleit a gyermekről, határozottan visszautasította, hogy a gyermeket az ő szülei, azaz a gyermek nagyszülei neveljék fel, ehelyett egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy szeretné, ha a gyermek örökbefogadására kerülne sor. (Ami az anonim módon szülő nők és szüleik kapcsolatát illeti, a szerzők utalnak arra, hogy a szülők gyakran tudnak arról, hogy lányuknak gyermeke születik. A felmérések szerint az ilyen szülést kérő nők mintegy 40 százaléka szüleinél él.)
Az ügyben 2011 elején eljáró fellebbviteli bíróság helyt adott a nagyszülők kérelmének és elrendelte a gyermek náluk történő elhelyezését, azzal a feltétellel, hogy megindítják a gyámsági eljárást. A döntést nagyon sok kritika érte, különösen azért, mert a Semmítőszék már nem járhatott el.
A jogi alapkérdés természetesen az volt, hogy rendelkeznek-e egyáltalán a nagyszülők felperesi legitimációval a gyermek elhelyezésére irányuló kérelem benyújtására. A vonatkozó jogszabály alapján a rokonok, azaz azok a személyek, akik a gyermekkel kapcsolatot tudnak felmutatni, a gyermeket árvává nyilvánító határozattal szemben jogorvoslattal élhetnek. Jelen esetben azonban - miután a genetikai bizonyítékokat kizárták az eljárásból - a nagyszülők semmiféle konkrét kapcsolatra nem tudtak hivatkozni, kivéve azt, hogy a lányuk gyermekéről van szó.
A gyermek és nagyszülők közötti kapcsolatot illetően a fellebbviteli bíróság figyelembe vette, hogy a nagymama számos alkalommal felkereste a gyermeket a kórházban. Döntésüket alapvetően azzal indokolták, hogy az anya tiltakozását azért nem lehet figyelembe venni, mert lemondott a gyermek származásának, családi jogállásának megállapításáról, így elveszítette a gyermek felnevelésének kérdésébe való beleszólás jogát. Figyelembe vették továbbá a gyermek jólétét és származásának megismeréséhez fűződő jogát. Ez utóbbi szempontjából a fellebbviteli bíróság különös jelentőséget tulajdonított a nagyszülőknél való felnevelkedésnek, tekintve, hogy a nagyszülők a tények ismeretében megválaszolhatják a gyermek ilyen irányú majdani kérdéseit. Nem véletlenül kommentálták később az ítéletet azzal, hogy a gyermek jóléte új, sajátos értelmezést kapott, amelynek során figyelembe vették a családi helyzetet és a gyermek, a nagyszülei, valamint az anya közötti esetleges későbbi kapcsolatokat is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
