A hírközlési jogágon belül szabályozási szempontból a hozzáférés - az összekapcsolás mellett - kiemelt szerepet töltött és tölt be, mivel a hírközlő hálózatok jellemzően meghatározzák az egyes hírközlési szolgáltatások működésének rendszerét. A szabályozó közigazgatási eszközök felhasználásával beavatkozik a szolgáltatók magánjogi jogviszonyaiba és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra többletkötelezettségeket állapít meg az erőfölény kiegyenlítése és a piacra lépés elősegítése érdekében. Ilyen hatósági beavatkozásra akkor kerülhet sor, ha az előzetes piac-meghatározást és piacelemzést követően a szabályozó az érintett hírközlési piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót azonosít és versenyproblémát észlel.
Jelen tanulmány célja - a teljesség igénye nélkül - elsődlegesen az újgenerációs hozzáférési hálózatok hazai ex-ante szabályozásának kialakulásához vezető út bemutatása nemzetközi kitekintéssel illetve olyan kérdések, problémák, jogértelmezési és jogalkalmazási dilemmák felvetése amelyek ugyan várhatóan csak a következő 1-2 éves időszak tapasztalatai alapján lesznek majd megválaszolhatóak, azonban a szerzők álláspontja szerint ezek a - mind a hatóságot, mind a piaci szereplőket alapvetően érintő - problémák már most, az új szabályozói eszközök bevezetésének kezdetén jól kitapinthatóak.
A hírközlési piacon a hozzáférés még ma is olyan jelentőséggel bír, hogy jelenleg egyelőre nincs lehetőség ezen a területen az ex-ante szabályozás teljes visszavonulására, mivel annak hiányában vélelmezhetően a versenypiaci folyamatok megtorpannának és feltehetően önmagában az ex-post beavatkozás nem lenne elégséges a hosszú távú verseny fenntartására, ugyanakkor azonban kétséges lehet, hogy valóban a jelenlegi szabályozási irány hozza-e a kívánt eredményt vagy az beláthatóan rövid időn belül érdemi felülvizsgálatra és módosításra szorul, annak érdekében, hogy a technológia fejlődés és végső soron ez által a fogyasztói jólét kialakulásának feltételei a hírközlési szolgáltatások nemzeti piacán is megteremtődjenek.
A hozzáférés a hírközlés szabályozás központi eleme. A szabályozás alapvetése, hogy a hálózat, mint infrastruktúra és a szolgáltatások elválaszthatatlanok egymástól, ugyanakkor az infrastruktúra tulajdonosa és a szolgáltató elválasztható. A távközlési tevékenység jellemző vonása a vertikális integráltság mellett a divergencia, amikor a hálózat és az azon nyújtott szolgáltatások a szabályozásnak köszönhetően egymástól elválnak (pl. közvetítő-választás).
A távközlésnek, mint hálózatos iparágnak alapvető eleme a hálózat. A távközlési hálózat, mint fizikai hálózat egy kétirányú kommunikációs hálózat. A távközlési hálózat két fő része a gerinchálózat és az egyes előfizetőkhöz eljutó hozzáférési hálózat.
A versenyt teremtő, majd élénkítő szabályozás előtérbe kerülésével a prioritások alapvetően megváltoztak. Az új szabályozásban az összekapcsolás fogalma, tartalma nem változott, ugyanakkor a hozzáférés fogalmi köre és jelentősége bővült. Az aszimmetrikus ex-ante szabályozás elsődleges feladatává vált a versenyt korlátozó akadályok lebontása, az új szereplők piacra lépésének elősegítése. Ebben a modellben a hozzáférés került előtérbe, amely magában foglalja az összekapcsolást, mint egy speciális típusú hozzáférést. A verseny kialakulása és a technológiai fejlődés eredményeként a szolgáltatások készletének bővülése, valamint az adatátviteli szolgáltatások elterjedése együttesen oda hatottak, hogy az átalakult piaci mechanizmusban a hozzáférési kötelezettség egyre erőteljesebb szerepet kapott és ez a jogi szabályozásra is alapvető hatással[1] volt.
Minden hálózat alapvető jelentőségét az a körülmény határozza meg, hogy a hálózatban résztvevő és a hálózattal összekapcsolásban álló felek között hatékonyabban oldható meg az információk, energia, anyagi javak egyik pontból a másikba történő eljuttatása, mint bármely egyéb, a hálózaton kívüli megoldással[2]. Az a piaci szereplő, aki nem rendelkezik saját hálózattal vagy nem tud összekapcsolódni egy már meglévő másik hálózattal illetve nem tud hozzáférni egy ilyen hálózathoz, versenyhátrányba kerül. Hálózat illetve más hálózatokhoz való hozzáférés hiányában ugyanis a szolgáltató nem tud előfizetőkre szert tenni és nem képes ügyfeleinek szolgáltatásokat nyújtani.
A távközlési liberalizáció kezdetekor a távközlés szabályozásban az előfizetőket elérő helyi hozzáférési hálózatot tekintették természetes monopóliumnak mivel a helyi hálózat teljes párhuzamos kiépítése üzletileg nem bizonyult ésszerű megoldásnak. A hálózat egy nagy értékű eszköz, amely igen komoly beruházást igényel. Ez a befektetés a hírközlés esetében elsüllyedt költségnek tekinthető, mivel a hálózat kiépítéséhez szükséges fizikai eszközök nem igazán alkalmasak más iparágban történő felhasználásra egy esetleges piacelhagyás esetén, ennek következtében a hírközlés piacán való megjelenés tőkeigényes és komoly befektetési kockázattal jár együtt.
Szabályozási szempontból a hozzáférés megközelítése kettős:
a) egyrészt a tartósan fenntartható verseny (azaz az infrastruktúra alapú verseny) kialakulásáig az egyenlő elbánás elve mentén ex-ante eszközökkel biztosítani kell az új piacra lépők hozzáférését a saját kiskereskedelmi szolgáltatásaik nyújtásához nélkülözhetetlen hálózathoz,
b) másrészt ezzel egyidejűleg a hálózati beruházások magas tőkeigényére figyelemmel a szabályozónak arra is figyelemmel kell lennie, hogy a hálózattal rendelkező szolgáltató méltányos gazdasági érdekeit a hozzáférési kötelezettség előírása esetén is figyelembe vegye, a további befektetések ösztönzését ne rontsa le. Ennek hiányában ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy elmarad a műszaki fejlődés, profitszerzési lehetőség nélkül az inkumbensek nem ruháznak be az iparágba és végső soron a szolgáltatás minősége és a fogyasztói jólét romlik.
Az elfogadott normatív szabályozás elmélet szerint az állam egy adott piacon kizárólag piaci kudarc esetén avatkozhat a piaci viszonyokba. A különböző okokra visszavezethető piaci kudarcok eltérő típusú szabályozási beavatkozást igényelnek. A szakirodalom szerint a struktúrára visszavezethető piaci kudarcok szektorszabályozást indokolnak, míg a piaci szereplő magatartására visszavezethető piacra lépési korlátok esetén felmerülő problémák megoldására a versenyjog is elégségesnek és hatékonynak mutatkozik[3].
Az elektronikus hírközlési piacok természetéből, a hírközlés hálózatos iparág jellegéből eredően léteznek olyan szűk keresztmetszetek, amelyek torzítják és akadályozzák a verseny kialakulását és ezek megléte szükségessé teszi az ex-ante piaci szabályozást. Rövidtávon a legszűkebb keresztmetszet a hozzáférési infrastruktúra szintjén adódik. Ilyen ex-ante szabályozói beavatkozás a hírközlésben a nem megkettőzhető infrastruktúra melletti piacra lépést lehetővé tevő hozzáférés illetve összekapcsolás is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
