A választottbíráskodással kapcsolatos törvényalkotás legutóbbi eleme a 2012. január 1-jén hatályba lépett, "A nemzeti vagyonról" szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.), ami - sajnálatos módon - negatív irányba hatott az alternatív jogvita-rendezési formák e típusával kapcsolatban. Az Nvt. a nemzeti vagyon védelmének helyes célját álláspontunk szerint nem megfelelő és a cél elérésére nem is alkalmas eszközzel igyekszik biztosítani. Az Nvt. 17. § (3) bekezdése ugyanis a nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogviták rendezése vonatkozásában kizárja a választottbíráskodás lehetőségét.
Az Nvt. 17. § (3) bekezdése szerint "Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki."
A választottbíráskodás kizárására irányulóan nem ez volt az első törvényalkotói törekvés, azonban az ilyen irányú elképzelések több alkalommal is meghiúsultak az erre irányuló módosító javaslatok visszavonása folytán. Ez alkalommal viszont törvényi szintre emelkedett a tilalmat célzó elgondolás.
Az Ntv. 17. § (3) bekezdésének végső szövege két lépcsőben alakult ki.
a) A T/5161/13. irományszám alatt két országgyűlési képviselő által a 17. §-hoz benyújtott módosító javaslat szövege az alábbi volt:
21. A törvényjavaslat 17. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki."
A javaslat indokolása szerint:
"21. A jogalkotó szándéka, hogy a Magyarországon található/fennálló nemzeti vagyon tekintetében az azzal rendelkezni jogosult személy kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar rendes bíróság joghatóságát, illetékességét köthesse ki a szerződésben."
Álláspontunk szerint e változat szövege és indokolása eltér annyiban, hogy csak az indokolás zárja ki a választottbíróság kikötésének lehetőségét. A javaslat "- ide nem értve a választottbíróságot -" kitétele ugyanis nem értelmezhető ekként, hanem nyelvtanilag éppen kivételt képezett volna a főszabály alól: a kizárólagosság alóli kivételt, vagyis a választottbíróság kikötésének lehetőségét.
b) Az Ntv. 17. § (3) bekezdés végső szövegének utolsó mondata a T/5161/74. számú előterjesztés következtében került bele, amit a Kormány (NFM miniszter) nyújtott be, zárószavazás előtti módosító javaslatként. A javaslat az Országgyűlés Hivatalába 2011 december 21-én érkezett, majd 2011.12.23-én 16:52-kor szavazott róla az Országgyűlés[1].
E mondat az alábbi: "A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki."
Álláspontunk szerint a törvényhozó e szabály elfogadásával több tekintetben is alaptörvény-ellenességet követett el. Az alábbiakban ennek hátterét törekszünk bemutatni.
Kiindulópontunk az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, ami kimondja: "[j]ogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel". Érveinket alátámasztandó, külön pontokba rendezve foglaljuk össze a rendelkezés által vélelmezetten sérülő alaptörvényi rendelkezéseket és az alaptörvény-ellenesség indokait. Ezeknek az alaptörvényi szabályoknak a sérelme a T) cikk (3) bekezdésének sérelmét is automatikusan eredményezi.
Az Alaptörvény Q) cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
"(1) Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.
(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé."
a) Az Alkotmánybíróság Alkotmány tekintetében kialakított - és az Alaptörvény vonatkozó szabályainak az alkotmányi rendelkezésekkel való egyezése miatt alapul vehető - gyakorlata alapján a nemzetközi jog, így a megkötött nemzetközi szerződések, egyezmények végrehajtása Magyarország részére kötelező alkotmányi parancs.
b) A 30/1990. (XII. 15.) AB határozatban megfogalmazott alkotmánybírósági álláspont szerint "ha a már megkötött nemzetközi szerződés és a belföldi jog összhangjának hiánya állampolgárok Alkotmányban biztosított alapvető jogai sérelmét idézi elő, a Magyar Állam úgy tesz eleget az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében vállalt kötelezettségének, ha olyan belső szabályokat hoz létre, amelyek a kialakult helyzetet az Alkotmánnyal összhangban rendezik. Oly módon, hogy az államnak az állampolgárokkal szembeni közvetlen helytállásával biztosítja az alkotmányos egyensúlyt anélkül, hogy a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit megszegné". Ezzel kapcsolatban utalunk arra, hogy az alapvető jogok - amennyiben azok jellegüknél fogva nem csak természetes személyekhez köthetők - az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése alapján - minden személyt, szervezetet megilletnek, "a törvény alapján létrehozott jogalanyokat is".
c) Az Alkotmánybíróság a 16/1993. (III. 12.) AB határozatban kimondta, hogy "[a]z Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ebből az alkotmányi rendelkezésből nem csupán az a jogalkotói kötelesség folyik, hogy a belső jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelezettséggel, hanem az is, hogy az illetékes jogalkotó szerv bocsássa ki azt a jogszabályt, amely nélkülözhetetlen valamely nemzetközi jogi kötelezettség teljesítéséhez".
Az Nvt. 17. § (3) bekezdésének elfogadásával az Országgyűlés éppen ezzel ez alkotmányi, alaptörvényi elvárással ellentétesen cselekedett.
d) Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően több döntésében is megerősítette a nemzetközi kötelezettségek szerepét, elsődlegességét. A 7/2005. (III. 31.) AB határozat és az 1/2006. (I. 30.) AB határozat is rögzítette, hogy a "nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtása, (adott esetben a szükséges jogalkotási feladat teljesítése) a jogállamiságot, ezen belül a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését magába foglaló Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, valamint a nemzetközi jog és belső jog összhangját megkövetelő 7. § (1) bekezdésből fakadó kötelesség, amely attól a pillanattól fennáll, amikortól a nemzetközi szerződés (nemzetközi jogi értelemben) kötelezi Magyarországot".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
