A Magyar Jog 2011. szeptemberi számában, a Fórum rovatban jelent meg dr. Lugosi József esztergomi bíró tanulmánya A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben - jogalkotási dilemmák címmel.
Tekintettel arra, hogy az írás megítélésünk szerint tévedéseket tartalmaz, szükségesnek éreztük ezen a fórumon röviden hozzászólni.
A szerző írása elején a jogszabályi környezetről ejt szót. A bírósági hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárásban a Polgári perrendtartás (Pp.) mellett más jogszabályt a bíróságnak nem kellett alkalmaznia. Az új törvény (a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény, Fmhtv.) hatálybalépésével a polgári eljárásjogi kódexen belüli elhelyezés megszűnt, és a törvény mellett hét végrehajtási rendelet állapít meg szabályokat a pénzkövetelések nemperes eljárásban történő érvényesítésére nézve. Megjelent a kétszintű szabályozás: az új szabályokat törvény és rendelet is tartalmazza. Az új törvény ugyanakkor tartalmaz olyan szabályokat is, amelyek a bírói joggyakorlatban kialakult megoldásokat emelnek törvényi szintre. Bizonyos területeken tehát az Fmhtv. továbblépett a Pp. jelenleg hatályos szabályozásán. Ebből következik, hogy a közjegyző és a bíróság számára nem azonos eszközök állnak rendelkezésre akkor, amikor jogalkalmazási szempontból ugyanaz az eljárásjogi szituáció áll elő a fizetési meghagyásos eljárásban és a polgári peres eljárásban. Ennek legszembetűnőbb esete a kérelemtől elállás a fizetési meghagyás kézbesítését megelőzően.
Az Fmhtv. külön címként szabályozza a fizetési meghagyásos eljárás megszüntetését (Fmhtv. 34. §). Kimondja, hogy az eljárás megszüntetésére a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítése után, de annak jogerőre emelkedése (ellentmondás esetén az ügynek bírósághoz való megküldése) előtt kerülhet sor, csak akkor tehát, amikor a perindítás hatályai már beálltak[1]. Ezen eljárás-megszüntetési esetek egyike, amikor a kérelmező fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmétől eláll. A gyakorlatban gondot okozott a bírósági jogalkalmazásban (és a peres eljárások esetén jelenleg is gondot okoz), hogy mit tehet a bíróság akkor, ha a fizetési meghagyás (keresetlevél) kézbesítése még nem történt meg, de a kérelmező (felperes) fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmétől (keresetétől) eláll. A fizetési meghagyásos eljárás, a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése során érvényesülő ügyviteli és iratkezelési szabályokról szóló 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet a közjegyzők számára megoldást nyújt: "12. § (1) [b]efejezett ügyként kell kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a közjegyző [...] c) a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítése előtt a kérelemtől való elállás folytán az eljárást befejezettnek nyilvánította." Ez a miniszteri rendelet tehát megadja a közjegyző számára a lehetőséget az eljárás adminisztratív befejezésére akkor is, ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való elállásra még a perindítás hatályainak beállása előtt kerül sor. Az új jogszabályi környezetben tehát a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől történő elállás alapján az ügy befejezésére kétféleképpen kerülhet sor: a kérelem kézbesítése előtti elállás esetében az ügy közjegyző általi befejezettnek nyilvánításával, a kérelem kézbesítése utáni elállás esetében pedig az eljárás megszüntetésével. Az IRM-rendeletben foglalt ezen szabály nem ismert sem a Pp.-ben, sem a BÜSZ-ben[2]. A bíróság a peres eljárásban a keresetlevél ellenérdekű féllel való közlése (perindítás hatályainak beállta) előtt a pert nem szüntetheti meg és nem nyilváníthatja befejezetté. Azáltal, hogy a közjegyző számára ebben az esetben az eljárás befejezetté nyilvánítása lehetséges, eltérő eszközök állnak a bíróság és a közjegyző rendelkezésére. Igaza van Lugosinak akkor, amikor cikkében rögzíti mint igényt és elvárást: a jogalkotó ugyanazokat a rendelkezéseket kellene megállapítsa a polgári peres eljárásban is, mint a nemperes eljárásban.
Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó szándéka az Fmhtv. megalkotásával az eljárás gyorsítása, mielőbbi befejezése volt. A szerző szerint azonban dogmatikailag nem aggálytalan megoldás az eljárás technikai befejezése lehetőségének megteremtése. Míg az eljárás megszüntetésekor fennmaradnak a kérelem beadásának és a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítésének jogi hatályai, az eljárás befejezetté nyilvánításakor a kérelem beadásához fűződő joghatályok nem maradnak fenn (a perindítás hatályai eleve be sem álltak). Lugosi hangsúlyozza, hogy az eljárás befejezetté nyilvánítása nem áll összhangban az eljárás megszüntetése jogintézményével és a Pp. dogmatikai felépítésével, mivel a jogosult teljesen más helyzetbe kerül attól függően, hogy a kérelem kötelezettnek való kézbesítése előtt vagy azt követően áll el a kérelmétől. Szerinte jelentősége van annak, hogy az a lépcsőzetesség, fokozatosság, ami a Pp. 130. és 157. §-aiban megjelenik (először a keresetlevél idézés nélküli kibocsátása, majd azt követően a per megszüntetésének lehetősége), a közjegyző előtti fizetési meghagyásos eljárásban hiányzik. Az eljárás megszüntetése végzéssel történik, amellyel szemben jogorvoslatnak van helye, az eljárás befejezetté nyilvánítása azonban nem igényli alakszerű határozat meghozatalát, ezért a kérelem előterjesztője a közjegyző intézkedésével szem-
-98/99-
ben fellebbezési jogával nem élhet. A jogosult jogorvoslat nélkül kedvezőtlenebb pozícióba kerül az eljárás befejezetté nyilvánításakor, mint az eljárás megszüntetésekor. Az eljárás befejezetté nyilvánításakor nincs helye jogorvoslatnak, míg az eljárás megszüntetésekor csak a jogosult élhet jogorvoslattal. A per bíróság általi megszüntetésével szemben ugyanakkor mindkét fél fellebbezést terjeszthet elő. A fizetési meghagyásos eljárásban tehát a kötelezett meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy az eljárás elállás miatt történő megszüntetésével szemben jogorvoslattal éljen. Az eljárás már háromoldalú ilyenkor, ezért nem indokolt az ellenérdekű fél eltiltása a jogorvoslat lehetőségétől.
Ezen a ponton vitatkozunk a szerző megállapításaival.
Tárgyi tévedés Lugosi József részéről, hogy az eljárás befejezetté nyilvánítása nem alakszerű határozattal történik. További tévedés, hogy az elállási kérelem előterjesztője, a jogosult a közjegyző intézkedésével szemben fellebbezési jogával nem élhet.
Természetesen szükséges ilyenkor külön végzéssel rendelkeznie az eljárás befejezetté nyilvánításáról a közjegyzőnek, hiszen az elállás (a jogosultak jellemző szóhasználatával a kérelem "visszavonása") ritkán történik pusztán egy egymondatos bejelentés formájában a jogosult részéről, az többnyire együtt jár a jogosult eljárási díjat[3] visszaigénylő kérelmével, s ekkor már az eljárás során benyújtott olyan szabályszerű kérelemmel áll szemben a közjegyző, amely az eljárásban elbírálandó, továbbá a jogosult külön eljárási díj-visszatérítési kérelme hiányában is az eljárás lezárultával hivatalból rendelkezni kell az eljárási költség viseléséről (az erre vonatkozó Pp.-szabályok természetesen a közjegyzőre is irányadók[4]). A jelenleg hatályos, országosan követett közjegyzői gyakorlat szerint tehát a közjegyzők a jogosultnak a fizetési meghagyás kötelezett részére való kézbesítése előtti elállási nyilatkozata esetén a befejezetté nyilvánítást alakszerű határozattal hozzák meg, amelyben rendelkeznek a Pp. előírásai szerint az eljárási költség viseléséről, és - összhangban az Fmhtv. erre vonatkozó előírásával, amelyet a szerző figyelmen kívül hagyott - rendelkeznek az eljárási díj részbeni visszatérítéséről is.[5] Hangsúlyozandó, hogy az Fmhtv. nem azt írja elő, hogy a közjegyző kérelemre dönt az eljárási díj törvényben meghatározott részének visszatérítéséről; az Fmhtv. 49. §-a megfogalmazása szerint ezt a rendelkezést hivatalból kell megtenni, az pedig csak alakszerű határozattal történhet, mégpedig olyan határozattal, amellyel szemben meg kell adni a jogorvoslat lehetőségét is, tekintettel a jogállamiság és a jogbiztonság elvével összhangban érvényesítendő eljárási garanciákra. [6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
