Közel huszonöt éve született a közúti közlekedés rendjét szabályozó ma hatályos rendelet, a "KRESZ".1 Azóta Magyarországnak még a társadalmi rendje, az alkotmánya és egy sereg jogszabálya is megváltozott, de sokszorosan megváltozott a közlekedés struktúrája és intenzitása, a járművek számos konstrukciós tulajdonsága, és megváltozott országunknak a fejlettebb motorizációjú nyugat-európai közösséghez való viszonya is. Ezen negyed-évszázad alatt az arra illetékesek sokszor és sok részletében változtatták meg az eredeti jogszabályi szöveget. Valószínűleg ennek tudható be, hogy bár jól használható még ma is a legtöbb feladat megoldására, szövegezése sokak véleménye szerint már nem felel meg maradéktalanul a vele szemben támasztható mai igényeknek. Ezért egyre inkább körvonalazódik az a törekvés, hogy az újabb és újabb kívánalmak kielégítését célzó további toldozgatás-foldozgatás helyett "újra kell gombolni a mellényt", vagyis létre kell hozni egy új közlekedési szabályt. Természetesen minden szakember előre tudhatja, hogy a tartalmát tekintve az új csak kevéssé fog eltérni a jelenlegitől, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a mostani sem különbözik túl nagy mértékben elődjének, a 2/1962. (IX. 29.) BM-KPM együttes rendeletnek a tartalmától.2 Bizonyára különböznie kell azonban az újnak a mostanitól egy sor olyan fogalmazásbeli és strukturális tulajdonság szempontjából, ami a rendelet alkalmazóinak - tapasztalat szerint - jó ideje már gondot okoz.
E pillanatban még nincsen döntés arról, hogy mikorra kell az új közlekedési szabályt létrehozni, de még arról sem, hogy az intenzív és konkrét jogszabályalkotó munkát mikor kell megkezdeni. Az így a rendelkezésre álló - most tehát még nem ismert hosszúságú - időszakot viszont fel lehet és célszerű is felhasználni olyan előkészítő munkák végzésére, amelyeknek eredményei lényegesen megkönnyíthetik és meg is gyorsíthatják a jogszabály megalkotását. Ezeknek az előkészítő munkáknak a keretébe illeszkedik mindazoknak a követelményeknek szervezett összegyűjtése, amelyeket a leendő jogszabálynak feltétlenül ki kell majd elégítenie. Ehhez a munkához bárki - legyen akár valamelyik szakterület tudósa vagy csak egyszerű közlekedő állampolgár - értékes segítséget nyújthat. Jelen tanulmányunk is ennek elősegítéséhez kísérel meg gondolatokat ébreszteni. A továbbiakban tehát olyan szempontokat ismertetünk, amelyeket külön-külön szinte mindenki tud, aki a közlekedéssel tudományos színvonalon foglalkozik, csoportosításuk és rendszerbe foglalásuk azonban többek számára mégis új információt jelenthet.
Bár triviális, az utolsó évtized tapasztalatai alapján talán nem felesleges kiemelni, hogy a közlekedési szabály elsődleges célja a közlekedő emberek számára utasításokkal és tilalmakkal olyan viselkedési normákat előírni, amelyek - amennyiben mindenki betartja őket - az elkerülhetetlen minimumra szoríthatják a súlyosabb közlekedési balesetek számát.3
Másodlagos célja a közlekedési szabálynak, hogy olyan eszközt bocsásson a közlekedési eseményeket értékelő hatóságok rendelkezésére, ami lehetővé teszi a közlekedő embereknek szóló normák megtartásának vagy megszegésének a tárgyszerű ellenőrzését, adott esetben tehát a normaszegés tényének objektív bizonyítását. Vagyis mindezen keresztül a közlekedés területén jogbiztonság szempontjából is a jelenleginél tökéletesebb rendőri és bírósági munkát legyen képes mega-lapozni.4
A közlekedési szabály címzettjei a közforgalomra megnyitott területeken közlekedő emberek összessége, koruktól, nemüktől, egészségi állapotuktól, végzettségüktől, gyalogos vagy valamilyen járművet vezető voltuktól és hasonló egyedi jellemzőiktől függetlenül. Ebből sok minden egyéb mellett az következik, hogy magában a közlekedési szabályban kell teljeskörűen gondoskodni arról, hogy egyrészt a különböző fajta címzetteknek szóló szabályok egymással tökéletes harmóniában legyenek, másrészt hogy a szabály strukturáltsága és fogalmazásmódja olyan legyen, hogy valamennyi fajta címzett könnyen és közvetlenül megtalálhassa benne a rá vonatkozó részszabályokat,5 mondanivalóját pedig - amennyire az egyáltalában megvalósítható - biztonságosan megérthesse.6
Előre tudott dolog, hogy elvben sem lehetséges valamennyi közlekedési helyzetre teljesen egzakt - értsd: megtartásukat objektíven ellenőrizhetővé tevő - szabályokat alkotni, a jövőben is szükség lesz tehát lazább, általánosítóbb szabályok megfogalmazására is. Kifejezetten törekedni kell azonban arra, hogy az ilyeneket lehetőleg ne magába a közlekedési jogszabályba illesz-szék be, hanem sokkal inkább az oktatás és a közlekedési propaganda körébe utalják.
Triviálisnak tűnhet annak a követelménynek a kimondása is, hogy a közlekedési szabályban csak definiált fogalmak szerepelhetnek. "Definiáláson" természetesen azt a műveletet értve, amit a logika tudománya ismer és tanít. Baj van ugyanis, ha a közlekedési szabályok körében megalapozottnak tűnő vitatkozás tárgyát képezheti, hogy adott esetben valamely tárgy, esemény, cselekvés vagy bármi más valamely nevesített fogalom körébe tartozik-e.
E szempontból számos negatív példával szolgálhat a hatályos KRESZ. Tipikusként említhetjük az "előzést", aminek meghatározásából még az is hiányzik, hogy egyáltalában mi tekintendő "az előzés megkezdésé-nek".7 De érdemes megemlíteni a "zavarás", "akadályozás" és "veszélyeztetés" elnevezésű fogalmakat is, amelyeknek "megvalósulásához" igen súlyos büntetőjogi konzekvenciák kapcsolódnak, ugyanakkor viszont semmiféle meghatározásuk sem található a KRESZ-ben. Ebből következően senki sem tudhatja, hogy mikor "zavar" (stb.) valaki mást,8 kivéve ha történetesen balesetbe keveredik. Akkor ugyanis egy kívülálló harmadik személy, például a bíró állapítja meg utólag és egyéni felfogása szerint, hogy amit az illető tett, az minek minősül. De említhetnénk példaként a "bekanyarodás" fogalmát is, aminek meghatározása szintén nem létezik a hatályos KRESZ-ben, és amihez ennek ellenére egy sor további, részben definiált, részben definiálatlan fogalom és szabályrészlet, valamint potenciális "szabálysértés" kapcsolódik. Ennek és a hozzá hasonló többi bizonytalanságnak pedig az az egyetlen oka, hogy a szereplő fogalmak definíciói részben hiányoznak, részben szakszerűség szempontjából nem korrektek, és egymással sincsenek minden szempontból összhangban. A leendő új közlekedési szabály megalkotásánál tehát mindent el kell követni, hogy a fogalmak definiálatlanságára visszavezethető bizonytalanságok, más szóval a közlekedők számára veszélyhelyzeteket teremtő többféle értelmezések, ne fordulhassanak elő.
Ez tulajdonképpen szoros rokonságban van az előző pontban írtakkal. Itt is triviális követelményről van szó. Azért említjük mégis, mert a hatályos KRESZ sokak véleménye szerint e téren több vonatkozásban is hagy kívánnivalót maga után. A jogszabályalkotó egykori akarata ugyan biztonságosan felismerhető mindenki számára, aki kellőképpen ismeri is a teljes jogszabályt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az egyes részszabályok szó szerinti olvasata ne hagyna nyitva számos olyan kiskaput, amelyek vagy a "világosságot", vagy az "egyértelműséget", vagy mindkettőt tönkretehetik. Annál inkább, minél kisebb a jogi felkészültsége annak, aki meg akarja érteni a szöveget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
