Dr. Forgács István (Jegyző, 2011/6., 57-58. o.)

Jászberény nyugalmazott címzetes főjegyzője, a Jegyzők Országos Szövetségének volt elnöke Dr. Forgács István, a Jegyző és Közigazgatás főszerkesztőjének a kérdéseire válaszolt.

• Milyen indokok vezették a közigazgatási pályára?

- Szegeden végeztem az egyetemet. Ott a ,70-es évek első felében 3. évfolyamtól lehetőség volt államigazgatási, igazságszolgáltatási vagy gazdasági szak közül választani. E szakok csak a speciális kollégiumok számában különböztek egymástól. Gyakorlatias ember lévén, s mint ösztöndíjasa egy ipari vállalatnak, jogtanácsosnak készültem, így értelemszerűen gazdasági szakot választottam. 1977-ben szereztem diplomát, s már február 1-jén kezdtem a Jászberényi Cipőipari Vállalatnál gyakornokként. Gazdasági jogszabályok alkalmazásában, szerződések, szabályzatok készítésében, jogi képviselet ellátásban szereztem gyakorlatot. Jogászként egyedül dolgoztam a cégnél, így minden felmerülő jogi problémával találkoztam, amivel egy gazdasági egységnél találkozni lehet. Igazi kihívást azonban az jelentett, hogy 5 hónapos gyakornokoskodás után egy 34 fős osztály vezetésével is meg kellett birkóznom. A vállalat a Szolnok Megyei Tanács által alapított cég volt, így gyakran megfordultam a Megyei Tanácsnál. Itt kerültem először kapcsolatba a közigazgatással. Szakmailag érdekesebbnek, sokrétűbbnek tűnt az ott folyó munka, s az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vállalatot abban az időben is a profit érdekelte, s a jogi, igazgatási munka csak, mint szükséges rossz jelentkezett a tevékenységében. Úgy gondoltam, olyan munkahelyet választok, ahol tanult szakmám előkelőbb helyet foglal el a munkahelyi hierarchiában.

• Melyek voltak a beosztásai, amelyek a jegyzői státuszig vezették?

- 1982-ben áthelyezéssel kerültem a közigazgatásba. Egy nagy átszervezés kellős közepébe csöppentem. Akkor szervezték Jászberényben a kisvárosi igazgatási modellt, vagyis ekkor tértek át a 8 osztályos modellről az 5 osztályosra. Én az újonnan létrehozott hatósági osztályon családvédelmi csoportvezetői kinevezést kaptam. Jogi szakvizsgával rendelkeztem, így feladatomat képezte még a tanács és szervei jogi képviseletének ellátása is. Egy intézménynél másodállásban jogsegély szolgálati munkát végeztem, majd ennek megszűnése után egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben mellékfoglalkozásban jogtanácsosként tevékenykedtem. 1984. január 1-jétől a rendszerváltásig titkárság szervezési és jogi osztályvezető voltam (a létszám érdekes módon itt is 34 fős volt, mint első osztályvezetői munkakörömben). A közigazgatásban az általam prognosztizált időnél már ekkor többet töltöttem el, megkedveltem a munkát, a munkahelyet, és nem utolsó sorban a kollégáimmal is jól kijöttem, de mint látszik nem szakadtam el a gyakorlati élettől, a gazdaságtól sem. Képeztem, tovább képeztem magam mind a közigazgatásban, mind a gazdaságban. Vezetési, szervezési, oktatói, cégjogi szakjogászi ismeretekre tettem szert. A rendszerváltáskor a lecke igen nagy volt, hogyan tovább? Dilemmámat a rendszerváltó erők oldották meg, még a választás előtt felkerestek és maradásra kértek, biztattak a jegyzői pályázatra. Komoly, kivételes és felelősségteljes lehetőség kínálkozott. Éltem vele, s 1990. december elején már jegyzői státuszt töltöttem be.

• Szükséges-e a köztisztviselői és politikusi pályafutás elhatárolása?

- A köztisztviselői és politikusi pályafutás elhatárolása igen bonyolult kérdést vet fel. A köztisztviselő számomra egyértelműen meghatározható jogi fogalom, de a politikus már korántsem az. Lehet pártpolitikus, szakmapolitikus, településpolitikus, s mindezeket összevetve már nem ugyanaz az eredmény jön ki. Én mindig azt mondtam és mondom most is, hogy a jegyző, ebbe beleértem tágabban a köztisztviselőket is, legyen objektív, napi politikától független (s ezen pártpolitikai függetlenséget értek), szakmailag felkészült, naprakész tudással rendelkező személy. Megítélésem szerint a köztisztviselő és a pártpolitikus pályája nehezen egyeztethető össze. A szakma prioritása és a pártpolitika prioritása nem mindig esik egybe. A köztisztviselő a szakmára esküszik fel, ha esküjét nem tartja be, hiteltelenné válik. A pártpolitikust nem kötik szakmai szabályok. A szakmapolitikussal szemben már engedékenyebb vagyok. Nem kell feltétlenül párthoz kötődnie, azonosulhat elképzelésekkel, alakíthatja azokat, netán generálhatja is a szakmai elképzeléseket. Településpolitikus előfordul nem túl gyakran jegyzők körében is, akik általában független jelöltként polgármesterek lesznek. Többnyire jegyzői tevékenységük elismeréseként választják meg őket, s példákat tudnék említeni, hogy ciklusuk lejártával újra jegyzőként tevé-

- 57/58 -

kenykednek, vagyis hitelesen vissza tudtak térni szakmai munkájukhoz. Összegezve véleményem szerint kizárólag a pártpolitikai pályafutás egyeztethető nehezen össze a köztisztviselői pályával.

• Melyek voltak a pályafutása során a legveszélyesebb konfliktusok?