A közjegyző az örökhagyó megismételt hagyatéki ügyében ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést hozott. Ebben jóváhagyta a törvényes örökösök és a Magyar Állam hagyatéki hitelező, továbbá a törvényes örökösök és E. O. hagyatéki hitelező között létrejött egyezséget. Az örökhagyó ingó- és ingatlanvagyonát az el nem ismert hagyatéki hitelezői igények feltüntetése mellett törvényes öröklés jogcímén ideiglenes hatállyal az örökhagyó nagyszülői leszármazóinak adta át, a végzésben meghatározott hányadok szerint.
A végzés indokolása szerint az örökhagyó özvegy családi állapotban hunyt el. Törvényes örökösei apai nagyszülői leszármazói. B. K. és K. Z. szóbeli végrendelet alapján kérte a hagyaték átadását. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát a törvényes öröklés rendje alapján adta át, az öröklési jogi vitára (szóbeli végrendelet) és a másodlagos öröklési jogi vitára (H. J. hitelezői igénye) tekintettel ideiglenes hatállyal. A hagyatéki hitelezőkkel létrejött egyezséget jóváhagyta. Döntését a Ptk. 609. § (4) bekezdésére és a 2010. évi XXXVIII. tv. 83. § (2) bekezdésére, és 94. § (2) bekezdésére alapította.
A végzés ellen H. J. hagyatéki hitelező terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte a közjegyző végzésének hatályon kívül helyezését, és a közjegyzőnek a hagyaték újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását. Hivatkozása szerint a közjegyző nem tisztázta megfelelően az örökhagyó családfáját, így nem került kétséget kizáróan bizonyításra, hogy a törvényes örökösök valóban az örökhagyó leszármazói.
A törvényes örökösök a fellebbezésre tett észrevételükben a közjegyző végzésének a helybenhagyását kérték.
A törvényszék a fellebbezést alaposnak találta, a következő indokok szerint.
1. Elsőként arra mutatott rá, hogy jelen ügyben a hagyatékátadó végzésben írottakkal ellentétben nem a 2010. évi XXXVIII. tv. (Hetv.), hanem a korábban hatályban volt 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He) szabályait kell alkalmazni. A Hetv. 121. §-a azt mondja ki, hogy e törvény rendelkezéseit a 2010. december 31. után indult hagyatéki eljárásokban kell alkalmazni. Az
- 50/51 -
örökhagyó 2009. október 27. napján hunyt el, a hagyatéki eljárás 2010. február 24-én indult. Mivel a törvényes örökösök hagyatéki eljárás megismétlésére irányuló kérelmének a 2012. január 19-én kelt végzésével a közjegyző helyt adott, ezért csak a hagyatéki eljárás megismétlése után hozott határozattal fejeződik be a 2010. február 24-én indult hagyatéki eljárás, hiszen a megismételt eljárás eredményétől függően a korábbi hagyatékátadó végzést hatályában fenn kell tartani vagy azt hatályon kívül kell helyezni. Ezért nem annak van jelentősége, hogy a hagyatéki eljárás megismétlését mikor rendelte el a közjegyző, hanem annak, hogy eredetileg mikor indult a hagyatéki eljárás.
2. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárás lényeges szabályát megsértette, ezért nem mellőzhető a He. 89. § (1) bekezdésén keresztül alkalmazandó Pp. 252. § (2) bekezdése alapján a végzés hatályon kívül helyezése. A hagyatéki iratokból megállapítható, hogy a közjegyző 2010. november 30. napján hagyatékátadó végzést hozott, mely szerint az örökhagyó hagyatékát törvényes öröklés jogcímén ideiglenes hatállyal a Magyar Állam részére adta át. A 2011. február 2. napján meghozott végzés szerint az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá vált. A közjegyző 2012. január 19-én kelt végzésével elrendelte a hagyatéki eljárás megismétlését, egyúttal elrendelte a jogerős hagyatékátadó végzés végrehajtásának felfüggesztését. A megismételt hagyatéki eljárás eredményeképpen hozta meg az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést. E végzésben - a korábbi hagyatékátadó végzéstől eltérően - a hagyaték törvényes örökösök részére történő átadásáról rendelkezett, elmulasztotta azonban a He. 76/B. § (4) bekezdése szerinti eljárást. E jogszabályhely kimondja, hogy az eljárás megismétlése esetében a hagyatéki ügyet -figyelemmel a kérelemre - újból kell tárgyaim. A tárgyalás eredményéhez képest a közjegyző a hagyatékátadó végzést hatályában fenntartja, vagy a jogerős hagyatékátadó végzést - egészben vagy részben - hatályon kívül helyezi és új végzést hoz, illetőleg amennyiben annak feltételei fennállnak, öröklési bizonyítványt állít ki. Mivel a közjegyző a korábbi hagyatékátadó végzés vonatkozásában semmilyen intézkedést nem tett, súlyos eljárási szabálysértést követett el, amiért a másodfokú bíróság a közjegyző végzését hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt a hagyaték újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy nem csak a jelen ügyben alkalmazandó He., hanem a Hetv. 108. §-ának (1) bekezdése is akként rendelkezik, hogy a megismételt hagyatéki eljárás eredménye alapján a közjegyző új végzése a korábbi hagyatéki eljárást érdemben befejező végzést hatályában fenntartja, vagy (részben vagy egészben) hatályon kívül helyezi, és a korábbi végzéstől eltérő hagyatéki eljárást érdemben befejező végzést hoz (Fővárosi Törvényszék 52. Pkf. 630.983/2013.).
- 51/52 -
A közjegyző részben teljes, részben ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést hozott, amely alapján a hagyaték tárgyát képező ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát szerződéses öröklés jogcímén fejenként egyenlő arányban s. F. és s. M. részére adta át ideiglenes hatállyal, míg az ingó hagyatékot, összesen 4.482.000,-Ft összegű, s. F. és s. M. által meg nem fizetett életjáradéki összeget mint követelést végrendeleti öröklés jogcímén teljes egészében D. T. részére adta át teljes hatállyal. A végrendeleti örökös öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint az örökhagyó elvált családi állapotban, ismert vér szerinti hozzátartozó nélkül, végintézkedések alkotását követően hunyt el. Törvényes örököse a Magyar Állam. Az örökhagyó és s. F. valamint s. M. mint örökösök között Budapesten 1996. március 11-én öröklési szerződés jött létre, melyben az örökhagyó az ingatlanvagyonát fejenként egyenlő arányban az örökösökre hagyta. Az öröklési szerződés alakilag aggálytalannak látszik. A bíróság egy korábbi perben, ítéletével az öröklési szerződés fenntartása mellett a szerződés szerinti tartást életjáradékká alakította át és az alperesek által fizetendő életjáradék összegét visszamenőleg felemelte.
Az örökhagyó mint felperes az öröklési szerződés fenntartása mellett életjáradékivá változtatott szerződés megszüntetése iránt újabb indított s. F. és s. M. ellen, mivel számára sem a korábban megítélt, sem az aktuális életjáradékot nem folyósították. A per az örökhagyó halála miatt félbeszakadt. Az örökhagyó 2007. június 6-án végrendeletet alkotott, melyben minden ingó és ingatlan vagyonát D. T.-re hagyta azzal, hogy a perben jogutódaként is őt jelölte meg. A végrendelet alakilag aggálytalannak látszik. A törvényes örökös (Magyar Állam) jogi képviselője az öröklési szerződést és a végrendeletet érvényesnek ismerte el. A szerződéses örökösök a végrendelet érvényességét nem ismerték el, álláspontjuk szerint annak alkotásakor az örökhagyó nem volt beszámítási képessége birtokában. Az ingatlanhagyatékot az öröklési szerződés alapján kérték átadni. A végrendeleti örökös a végrendeletet érvényesnek ismerte el, végső kérelemként öröklési bizonyítvány kiállítást kérte annak érdekében, hogy az örökhagyó halála miatt félbeszakadt perbe beléphessen. Az öröklési bizonyítvány kiállításával egyidejűleg kérte a hagyatéki eljárás felfüggesztését az öröklési szerződés fenntartása mellett életjáradékivá változtatott szerződés megszüntetése iránti per jogerős befejezéséig. A közjegyző az öröklési bizonyítvány kiállítását elutasította, tekintettel az örökösök között fennálló vitára. Miután az örökhagyó, valamint s. F. és s. M. között az öröklési szerződés fenntartása mellett életjáradékivá változtatott szerződés megszűnését jogerős bírósági ítélet nem állapította meg, az ingatlant a szerződésben megjelölt örökösöknek adta át ideiglenes hatállyal, míg az örökhagyó részben bírósági ítélettel megítélt életjáradéki díjkövetelését teljes hatállyal a végrendeleti örökösnek adta át.
- 52/53 -
Az ítélet ellen D. T. végrendeleti örökös, valamint S. F. és S. M. szerződéses örökösök terjesztettek elő fellebbezést.
A végrendeleti örökös fellebbezése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a közjegyző végzését akként változtassa meg, hogy az öröklési bizonyítványt a végrendeleti örökös részére állítsa ki, és a hagyatéki eljárást az öröklési szerződés megszüntetése iránt folyamatban lévő per jogerős befejezéséig függessze fel. Hivatkozása szerint az öröklési bizonyítvány kiállításának a 2010. évi XXXVIII. tv. (Hetv.) 102. § (2) bekezdésének b) pontja alapján helye van, mivel, bár a felek kölcsönösen támadták öröklési jogcímük érvényességét, de az öröklési rend tekintetében köztük nem volt vita, egyetértettek abban, hogy a szerződéses örökösök az öröklési szerződés, a végrendeleti örökös a végrendelet alapján érvényesít igényt. Sérelmezte azt is, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárást nem függesztette fel, és ezt a döntését meg sem indokolta. A végrendeleti örökös kiemelte, hogy a folyamatban lévő pert még az örökhagyó indította a szerződéses örökösök ellen a nem teljesítésük miatt az öröklési szerződés megszüntetése iránt. Ennek tartalma alatt meghalt, a per félbeszakadt, és mindaddig nem folytatódik, amíg az elhunyt felperes jogutódja perbe nem lép. Más örökös híján ez csak a végrendeleti örökös lehet, mert a szerződéses örökösök a jogelőd perbeli ellenfelei. Az a döntő kérdés pedig, hogy a szerződéses örökösök örökösei-e az ingatlanhagyatéknak, attól függ, hogy a per hogyan végződik.
A szerződéses örökösök fellebbezésükben azt kérték, hogy a másodfokú bíróság a hagyatékátadó végzést részben változtassa meg oly módon, hogy a D. T. végrendeleti örökös részére történő hagyatékátadás is ideiglenes hatállyal történjen meg. Álláspontjuk szerint a közjegyző annak ellenére teljes hatállyal adta át D. T. részére a hagyatéki követelést, hogy ők D. T. örökösi jogviszonyát megalapozó végrendelet érvényességét vitatták, ez öröklési jogi vitának minősül, ezért D. T. részére az ingóhagyaték kizárólag ideiglenes hatállyal kerülhet átadásra.
D. T. fellebbezésre tett észrevételében S. F. és S M. fellebbezését alaptalannak tartotta, a közjegyző végzésének megváltoztatását a saját fellebbezésében foglaltak szerint kérte. Előadta, hogy a szerződéses örökösöknek az ingókkal kapcsolatban érdemben nincs fellebbezési joguk, mert ezeket a végrendelet érvénytelensége esetén sem ők, hanem az állam örökölné, ugyanis az öröklési szerződés csak az ingatlan öröklésére jogosítja őket.
A törvényszék D. T. végrendeleti örökös fellebbezését részben alaposnak, S. F. és S. M. szerződéses örökösök fellebbezését alaptalannak találta. Álláspontját a következőkkel indokolta.
1. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a közjegyző helyesen határozott, amikor a hagyaték részét képező követelést teljes hatállyal adta át a végrendeleti örökös, D. T. részére. Az örökhagyó a 2007. június 6-án írt végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát D. T.-re hagyta. Az öröklési szerződést S. F.-el és S. M.-el ezt megelőzően, 1996. március 11-én kötötte, az öröklési szerződés kizárólag az örökhagyó ingatlan vagyonáról tartalmaz rendelkezést. Ez azt jelenti, hogy a végrendelet érvényességétől vagy érvénytelenségétől függetlenül a szerződéses örökösök az ingóhagyatékot nem örökölhetik meg hiszen az örökhagyó törvényes örökösei sem ők, hanem a Magyar Állam. Ezért a szerződéses örökösök a követelés vonatkozásában nem
- 53/54 -
tekinthetők öröklésben érdekeltnek. Ez következik a Hetv. 6. § (1) bekezdésének n) pontjából is, e szerint ugyanis örökösként érdekelt az, aki az eljárásban örökösként lép fel, ideértve azt is, akit az örökhagyó dologi hagyományban, vagy halála esetére szóló ajándékban részesített, valamint az utóörököst és a dologi hagyományost is. A szerződéses örökösök nem jelöltek meg olyan jogcímet, ami alapján az ingatlanon kívüli egyéb hagyaték tekintetében örökösként felléphetnének, e körben öröklési igényük nem is volt. Ebből következően az, hogy vitatják, hogy D. T. a végrendelet alapján megszerezte az örökhagyó ingóhagyatékát, nem minősül öröklési vitának, ez ugyanis a Hetv. 6. § (1) bekezdés m) pontja szerint akkor valósul meg, ha az örökösként érdekeltek között abban a kérdésben merül fel vita, hogy a hagyaték kit és milyen jogcímen illet, valamint természetben kiadni igényelt kötelesrész tárgyában felmerült vita. Mivel az örökhagyó ingóhagyatéka tekintetében s. F. és s. M. nem tekinthetők örökösként érdekeltnek, ezért az, hogy a végrendelet ingóhagyatékra vonatkozó rendelkezését vitatták, nem minősül öröklési vitának. Ezért helyesen határozott a közjegyző, amikor a követelést mint ingó hagyatékot teljes hatállyal adta át a végrendeleti örökösnek.
A másodfokú bíróság osztotta a közjegyző álláspontját abban is, hogy öröklési bizonyítvány kiállításának nincs helye, mivel a Hetv. 102. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn. D. T. azon hivatkozásával összefüggésben, hogy az öröklési rend tekintetében nem volt vita, mert az örökösök egyetértettek abban, hogy a szerződéses örökösök az öröklési szerződés, a végrendeleti örökös pedig a végrendelet alapján érvényesít igényt, arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy hivatkozása azért nem helytálló, mert azt, hogy van-e öröklési vita nem az határozza meg, hogy ki és milyen jogcímen igényli a hagyatékot, hanem annak van jelentősége, hogy van-e olyan öröklésben érdekelt, aki vitatja azt, hogy az öröklésben érdekelt más személyt az általa hivatkozott jogcím alapján megilleti a hagyaték. Mivel adott esetben mind a szerződéses örökösök, mind pedig a végrendeleti örökös eltérő jogcímre alapítottan maguknak kérték átadni az ingatlanhagyatékot, e vonatkozásban a köztük fennálló vita - figyelemmel a Hetv. 6. § (1) bekezdés m) pontjában foglaltakra - öröklési vita, amely akadálya az öröklési bizonyítvány kiállításának, az erre irányuló kérelem elutasításáról tehát helyesen határozott a közjegyző.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a közjegyző végzésnek az öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelmet elutasító, valamint a követelés átadásra vonatkozó rendelkezéseit a Hetv. 2. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
2. A fentiekkel ellentétben tévedett a közjegyző, amikor az örökhagyó ingatlanhagyatékát ideiglenes hatállyal átadta a szerződéses örökösöknek, s. F.-nek és s. M.-nek. E döntés meghozatalánál ugyanis figyelmen kívül hagyta azt, hogy a hagyaték ideiglenes átadásának alapjául szolgáló öröklési szerződés megszüntetése iránt az örökhagyó még életében pert indított, azonban annak jogerős befejezése előtt elhunyt, a perben eljáró bíróság megállapította az eljárásnak az örökhagyó mint felperes jogutódjának perbelépésig vagy perbevonásáig történő félbeszakadását. Tehát az örökhagyó halála időpontjában a korábban öröklési szerződéssel lekötött, de az öröklési szerződés megszüntetése érdekében megindult per következtében az ingatlan jogi sorsa vitássá
- 54/55 -
vált jogerős határozat hiányában függő jogi helyzet alakult ki abban a tekintetben, hogy az ingatlan az örökhagyó hagyatékához tartozik-e, vagy nem, ezen vagyontárgy hagyatékba tartozását a jogvita lezárása fogja eldönteni. Az örökhagyó végrendeletében minden ingó és ingatlanhagyatékának örököséül D. T.-t jelölte meg, és kifejezett nyilatkozatot is tett abban a tekintetben, hogy a perben őt jelöli meg jogutódául. Azaz az örökhagyó a per eredményétől függően részesítette juttatásban D. T.-t, aki kizárólag akkor örököl, ha a bíróság az örökhagyó keresetének helyt ad. A közjegyző az ingatlanhagyatékot az öröklési szerződés alapján ideiglenes hatállyal a szerződéses örökösöknek adta át azzal, hogy D. T. az ideiglenes hatályú átadásnál figyelembe nem vett öröklési igényét hagyatéki perrel érvényesítheti. Azonban D. T. az örökösi szerződés érvényességét nem vitatta, az ingatlanra vonatkozó öröklési igényét nem arra alapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen, ezért a végrendeleti örökösnek kell örökölnie, hanem azt állította, hogy a hagyaték tárgyát képező ingatlanról a hagyatéki eljárás jelen szakaszában még nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy az a hagyaték részét képezi, ezért e körben hagyatékátadó végzés nem hozható. A végrendeleti örökös éppen erre tekintettel kérte a közjegyzőt, hogy a hagyatéki eljárást az ingatlanhagyaték tekintetében függessze fel. A közjegyző azonban ezt a kérelmet elutasította anélkül, hogy a Pp. 220. § d) pontjában és a 221. § (1) bekezdésében foglalt részletes indokolási kötelezettségének eleget tett volna. Ezért súlyos eljárási szabálysértést követett el, mely indokolja, hogy a másodfokú bíróság a hagyatékátadó végzést az ingatlanhagyaték tekintetében a Hetv. 2. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 259. § és 252. § (2) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezze.
A megismételt eljárásban a közjegyző nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az örökhagyó még életében pert indított az öröklési szerződés megszüntetése iránt, és mivel nincs akadálya annak, hogy az örökhagyó végrendeletében a vitás vagyoni igényéről is rendelkezzék, az ingatlan jogi sorsa a jogvita eldöntésétől, azaz a jogerős bírósági ítélettől függ. Ezért az öröklési szerződés megszüntetése iránt indított perben hozott jogerős döntésig a hagyaték az ingatlan tekintetében nem adható át. Ezért indokolt a Hetv. 71. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján az eljárás felfüggesztése, figyelemmel arra, hogy az örökhagyó halála miatt az öröklési szerződés megszüntetése iránt indított per félbeszakadását ugyan megállapította a bíróság, azonban érdemi döntés - ami feltétele a hagyatéki eljárás folytatásának - nem született. Ezért a közjegyzőnek határidő tűzése mellett fel kell hívni a végrendeleti örököst, hogy a perbe felperesként lépjen be. A hagyatéki eljárás az ingatlan hagyaték tekintetében akkor lesz érdemben folytatható, ha az öröklési szerződés megszüntetése iránti per jogerősen befejeződik, vagy ha a végrendeleti örökös a megfelelő határidő biztosítása ellenére nem igazolja perbe lépésének megtörténtét, e jogcselekmény elmulasztásával ugyanis nem akadályozhatja korlátlan ideig az ingatlan hagyaték átadását. A másodfokú bíróság utal még arra, hogy a perben eljáró bíróság a Pp. 3. § (5) bekezdése értelmében általában nincs kötve a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához, szabadon felhasználhat minden olyan bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas, ebből következően D. T. jogutódlásának a Pp. 61. § (2) bekezdése által
- 55/56 -
megkövetelt valószínűsítése nem kizárólag - a jelen eljárásban a fentebb kifejtettek szerint nem kiállítható - öröklési bizonyítvány csatolásával történhet.
Ezért a másodfokú bíróság az ingatlanhagyaték tekintetében a közjegyző végzését hatályon kívül helyezte és e körben a közjegyzőt újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. (Fővárosi Törvényszék 52. Pkf. 637.798/2012.).
A közjegyző az örökhagyó ingó- és ingatlanhagyatékát szerződéses öröklés jogcímén teljes hatállyal I. G. és házastársa részére egymás közt egyenlő arányban adta át.
A végzés indokolásában utalt arra, hogy a hagyatékot a Ptk. 655. §, valamint a 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 83. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fentiek szerint kellett átadni.
A végzés ellen a Magyar Állam törvényes örökös terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte, hogy a másodfokú bíróság a közjegyző végzését változtassa meg, és a hagyatékot ideiglenes hatállyal a törvényes örökös Magyar Állam részére adja át. Hivatkozása szerint a hagyatékátadás alapjául szolgáló öröklési szerződés alaki hiba miatt érvénytelen, mert a végintézkedés egyik ügyleti tanújaként eljáró dr. M. I. okiratszerkesztő és ellenjegyző ügyvéd a törvényben megkívánt névaláírás helyett csupán olvashatatlan kézjegyével látta el az okiratot. Mivel ez nem minősül aláírásnak, ezért a végrendelet a Ptk. 656. § és 629. § (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelen. E körben a bírói gyakorlatra is utalt, eseti döntéseket jelölt meg, amelyek hivatkozása szerint alátámasztják az álláspontját, és mivel így a végrendelet alaki hibában szenved, a Hetv. 83. § (1) bekezdése, 85. § (1) bekezdése és 86. § (2) bekezdése alkalmazásával a hagyatékot ideiglenes hatállyal a törvényes örökös Magyar Államnak kell átadni.
A szerződéses örökösök fellebbezési ellenkérelme a hagyatékátadó végzés helybehagyására irányult. Álláspontjuk szerint az nem vitás, hogy az aláírás az ügyvédtől származik, az okirat tanúzásának pedig éppen az a jelentősége, hogy a szerződés létrejöttét, a felek általi aláírását igazolja, erre pedig a hivatkozott aláírás is alkalmas.
A fellebbezést a törvényszék mint másodfokú bíróság alaptalannak találta. Döntését a következőkkel indokolta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a közjegyző az örökhagyó hagyatékának átadásáról az irányadó jogszabályoknak megfelelően határozott. A másodfokú bíróság osztotta a közjegyző álláspontját abban, hogy az öröklési szerződés a rendelkezésre álló adatok szerint alakilag aggálytalannak tekinthető. Az öröklési szerződésből megállapítható, hogy azt dr. M. i. szerkesztette és ő volt az ellenjegyző ügyvéd is, továbbá az egyik okirati tanú is ő volt. Dt. M. i. az okiratot aláírta és ügyvédi bélyegzőjével látta el. A bélyegző egyrészt az ellenjegyzés igazolásánál szerepel, másrészt az okiratnak azon a részén is, ahol mint tanú - e minőségének feltüntetése mellett -, valóban olvashatatlan aláírásával látta el az okiratot. A Kúria 3/2012. Polgári Jogegységi Határozata az adott kérdésben irányadó elveként azt fogadja el, hogy önmagában a tanú aláírását
- 56/57 -
sem neve kezdőbetűjének feltüntetése, sem olvashatatlan írásjel, vagy a tanú ügyvédi bélyegzőjének használata nem pótolja, azonban az már elfogadható, ha a tanú az olvashatatlan aláírása mellett a nevét olvasható módon is feltünteti. Mivel az okiratból az megállapítható, hogy az ügyvéd nem csak ellenjegyezte az okiratot, hanem tanúként is aláírta, és mint tanú az olvashatatlan aláírásán túl - bélyegzőjének lenyomatával - olvashatóan is feltüntette a nevét, így az aláírás az aláíró személyének az azonosításra alkalmas, következésképpen az öröklési szerződés fellebbező által hivatkozott alaki hibája nem áll fenn.
Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a közjegyző végzését a Hetv. 2. §-án keresztül érvényesülő Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Törvényszék 52. Pkf. 630.914/2013.).■
Visszaugrás
