https://doi.org/10.59851/mj.72.05.2
E tanulmány alapvető célja, hogy bemutassa a pszichiátriai betegekre vonatkozó jogi szabályozást a kártérítés, illetve sérelemdíj tükrén keresztül.
A tanulmányom első részében arra keresem a választ, hogy a pszichiátriai, illetve a mentális beteg fogalma milyen kapcsolatban van egymással. Bemutatom a pszichiátriai betegekre vonatkozó egészségügyi jogi szabályozást, kitérek a pszichiátriai betegeket az egészségügyi ellátás során megillető betegjogokra, kitekintést adva az Integrált Jogvédelmi Szolgálat, azon belül is a betegjogi képviselő munkájára.
Kulcsszavak: pszichiátriai beteg; betegjogok; kényszergyógykezelés; pszichiátriai betegekkel szemben alkalmazható korlátozások; egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége; egészségügyi szolgáltató kimentési lehetősége; kártérítés; nem vagyoni kártérítés; sérelemdíj; pszichiátriai betegekre vonatkozó kártérítési ügyek
The study presents the legal health regulations concerning psychiatric patients, including an overview of the patient rights that apply to psychiatric patients during healthcare provision. The author attempts to differentiate between ethical violations and the liability of healthcare providers for compensation, as well as to address claims for both property and non-property damages, and to introduce the concept of compensation for harm.
Through specific court decisions, the study seeks to illustrate the cases in which compensation or damages have been awarded to psychiatric patients.
Keywords: psychiatric patient; patient rights; involuntary treatment; restrictions applicable to psychiatric patients; liability of healthcare providers for compensation; defenses available to healthcare providers; compensation; non-property compensation; compensation for harm; compensation cases concerning psychiatric patients
Gyakran mondjuk, halljuk, hogy a testi-lelki egészségünk az egyik legnagyobb kincsünk. Ha megvan, természetesnek vesszük, ha már nincs meg, vagy csak részben, igen sok mindent megteszünk azért, hogy visszakaphassuk. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a gyógyulás sikere nem az egyénen múlik.
A World Health Organization (a továbbiakban: WHO) szerint az egészség dimenziói a biológiai, lelki, mentális, emocionális és szociális egészség. Az egészség egyik szelete tehát a mentális egészség.
"A mentális egészség a mentális jólét olyan állapota, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbirkózzanak az élet feszültségeivel, felismerjék képességeiket, jól tanuljanak és jól dolgozzanak, és hozzájáruljanak közösségükhöz. [...] A mentális egészség alapvető emberi jog."[1]
Azt is mondhatjuk, hogy "mentális egészség nélkül nincs egészség".[2] Márpedig egészség nélkül betegség lép fel.
"A mentális betegség, mentális zavar az agy strukturális/funkcionális zavara, azaz a normálistól eltérő agyi struktúra okozza a mentális zavart."[3]
Az nem kérdés, hogy a mentális betegség is egy betegség. Felismerni, hacsak nem vagyunk szakorvosok, adott esetben még nehéz is lehet, hiszen e betegségnek - kivételektől eltekintve - nincsenek külső, testi elváltozásai, nincsenek látható jegyei, jelei; továbbá sok esetben az érintettek nem hajlandóak elfogadni betegségük fennállását (betegségbelátás hiánya).
Felmerül a kérdés: a mentális beteg egyben pszichiátriai beteg is?
A választ az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 188. § d) pontja adja meg.
Eszerint pszichiátriai beteg: az a beteg, akinél a kezelőorvos a Betegségek Nemzetközi Osztályozása X. Revíziója szerinti Mentális és Viselkedészavar (F00-F99), illetve szándékos önártalom (X60-X84) diagnózisát állítja fel.
Ehhez képest a mentális betegség egy nagyobb halmaz, hiszen a mentális betegségek, a mentális zavarok közé sorolhatjuk - többek között - a különböző idegrendszeri betegségeket, az autizmust, a részképességzavarokat.
Ez alapján megállapíthatjuk tehát, hogy nem minden mentális beteg minősül pszichiátriai betegnek, ugyanakkor fordítva a megállapítás igaz.
"Pszichiátriai beteg, mint pszichoszociális betegséggel élő fogyatékos személy a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény 1. cikke értelmében fogyatékossággal élő személy, amennyiben olyan károsodással élnek, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását."[4]
Az Eütv. értelmében pszichiátriai beteg az, aki kezelőorvosától kap egy olyan BNO-kódot, amely szerint betegsége a mentális és viselkedészavarok főcsoportjába tartozik.
A BNO-kód az egészségügyben használt, a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer rövidítése. Ezt a kódrendszert a WHO állapította meg. Kiala-
- 282/283 -
kításának az volt a célja, hogy bármelyik országban megbetegedett, illetve sérülést szerzett személy diagnózisát egységes kódrendszer alapján lehessen besorolni. Ezen kívül a rendszer statisztikai célú felhasználást is lehetővé tesz.[5]
A mentális és viselkedészavarok főcsoportjához az F00-F99 BNO-kód tartozik.[6] Minden nagy osztály keretében a sajátos szindrómákat további bontásban írják le. Miután a pszichiátria szerteágazó terület, a diagnózisok használata rendet és struktúrát teremt a pszichés betegségek széles skálájában.[7]
Így például F20 a Schizofrénia kódja. E kódon belül a rendszer további differenciálásra ad lehetőséget a betegség fajtájától függően, mert F20.0 Paranoid schizofrénia, F20.1 Hebefréniás schizofrénia, F20.2 Kataton schizofrénia.
Minden egyes pszichiátriai betegségnek megvan a BNO-kódja. Ebből a diagnózisból lehet tudni, hogy a beteg pszichiátriai beteg.
A pszichés betegségek stigmatizáló hatással bírnak, "diszkrimináció és félreértés tárgyai lehetnek, ezek a diagnózisok sajátos kockázatot vonnak maguk után".[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
