Dr. Mihajlov Dobromir, CSc.: Elvi és precedens jellegű megállapítások a luxemburgi és strasbourgi bíróság legutóbbi ítéleteiből (EJ, 2015/1., 36-39. o.)

(2014. november - december)

A) Az Európai Unió Bírósága gyakorlatából

1. Az Európai Unió Bíróságának teljes ülése által 2014. december 18-án kiadott 2/13. sz. véleménye szerint az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás nem egyeztethető össze az EUSz. 6. cikk (2) bekezdésével (a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit), valamint az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló (8.) jegyzőkönyvvel (a csatlakozásra irányuló megállapodásnak rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről).

2/1. A harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésére való kötelezésük eldöntésekor a meghallgatáshoz való jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely nemzeti hatóság nem hallgat meg egy harmadik országbeli állampolgárt külön a vele szemben meghozandó kiutasítási határozattal kapcsolatban, amennyiben a meghallgatására szabályszerűen már sor került azon eljárásban, amelyben megállapították, hogy ő jogellenesen tartózkodik ezen állam területén. (A harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, és különösen annak 6. cikke értelmezése, C-166/13. sz. ügyben hozott ítélet, Franciaország)

2/2. A fentiek szerinti meghallgatáshoz való jog határait és tartalmát az EU Bírósága tovább értelmezte a C-249/13. sz. ügyben hozott ítéletében, Franciaország

3. Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joggal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében a saját állampolgárai számára biztosított bizonyos (szociális ellátásoknak minősülő) "különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból" kizárják más tagállamok azon gazdaságilag nem aktív uniós állampolgárait, akik azzal a kizárólagos céllal tartózkodnak valamely másik tagállamban, hogy ilyenekben részesüljenek. [Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, több EGK irányelv módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének - az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett - (1) bekezdésének, valamint az 1244/2010 rendelettel módosított 883/2004/EK rendelet 4. cikkének értelmezése, C-333/13. sz. ügyben, a Bíróság Nagytanácsa által hozott ítélet, Németország].

4. Az uniós jogot és különösen az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló uniós normákat úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a vonatkozó rendeletben meghatározott mikrobiológiai kritérium megsértése (pl. szalmonellával fertőzött baromfihús) miatt valamely élelmiszer forgalomba hozataláért az olyan élelmiszeripari vállalkozót rendeli büntetni, akinek tevékenysége kizárólag a forgalmazás szakaszára terjed ki. A vonatkozó rendelet megköveteli, hogy ilyen esetben a nemzeti bíróság az arányosság elvének megfelelő szankciót szabjon ki. (Az uniós jogot és különösen az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről (...) és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá a 2073/2005 rendelet, C-443/13. sz. ügyben hozott ítélet, Ausztria)

5. A repülőtéren a légi járműbe ütközött az annak kijáratához helyezendő utaslépcső, ami szerkezeti sérülést okozott az egyik szárnyban, ami pedig szükségessé tette az említett légi jármű cseréjét, emiatt a másnap a csere légi járművel lebonyolított járat több, mint 6 órát késett. A légi fuvarozó szerint olyan "rendkívüli körülmény" állt fenn, amely mentesíti őt a kártérítés fizetési kötelezettség alól. A Bíróság kimondta, hogy a repülőtérnek a légi jármű kijáratához helyezendő utaslépcsője légi járművel történő ütközéséhez hasonló esemény nem minősülhet olyan "rendkívüli körülménynek", amely az e légi jármű járatának jelentős késése esetén mentesíti a légi fuvarozót az utasok kárának megtérí-

- 36/37 -

tésére irányuló kötelezettsége alól. Noha a légi jármű műszaki hibái a rendkívüli körülmények közé tartoznak, a Bíróság pontosította, hogy az ilyen esemény körülményei csak akkor minősíthetők "rendkívülinek", ha olyan eseményhez fűződnek, amely nem tartozik az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és jellegénél vagy eredeténél fogva a légi fuvarozó tényleges befolyásolási körén kívül esik, ami nem mondható a fenti és a fentihez hasonló eseményről. [A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke (3) bekezdésének értelmezése, C-394/14. sz. ügyben hozott végzés, Németország]

6. A határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó uniós normákkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az állami fenntartású iskolák esetében megengedi a határozott időre szóló munkaszerződések megújítását a betöltetlen és szabad oktatói, valamint adminisztratív, műszaki és kisegítő álláshelyek betöltése érdekében a versenyvizsgák lezárulása pontos idejének megjelölése nélkül, és kizár minden lehetőséget arra, hogy ezen oktatók és az említett személyzet kártérítést kapjon az ilyen megújítás miatt esetlegesen keletkező károkért. Ugyanis e szabályozás egyrészt nem teszi lehetővé objektív és átlátható szempontok meghatározását annak vizsgálata céljából, hogy az említett szerződések megújítása ténylegesen valós szükségletet elégít-e ki, továbbá alkalmas-e az elérendő cél megvalósítására és szükséges-e ahhoz, másrészt semmilyen megelőző és szankcionáló intézkedést nem ír elő az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazására vonatkozóan. (Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának értelmezése, C-22/13., C-61/13., C-62/13., C-63/13. és C-418/13. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet, Olaszország)

7. A Bíróság tisztázta, hogyan kell értelmezni az azon esetre vonatkozó uniós szabályt, amikor a menekültkérő arra hivatkozással nyújtja be a menedékjog iránti kérelmet, hogy homoszexualitása miatt üldöztetésben lehet része a származási országában, és hogyan állapítható meg az Alapjogi Chartával összhangban a menekültkérő által állított homoszexuális irányultságának a hihetősége. (A harmadik országok állampolgárai­nak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeire és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv 4. cikke (3) bekezdésének c) pontját, valamint a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelv 13. cikke (3) bekezdése a) pontjának értelmezése, C-148/13-C-150/13. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet)