A Btk.-t módosító 2009. évi LXXX. törvény 10. § (2) bekezdése 2009. augusztus 9-től kezdődő hatállyal megváltoztatta a Btk. 48. § (4) bekezdésének a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó - régóta alkalmazott - szabályát. A korábbi szöveg azt tartalmazta, hogy a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha a terheltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A 2009. augusztus 9-én hatályba lépett szöveg szerint a bíróság a feltételes szabadságot akkor szünteti meg, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően, vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Mivel az újabb bűncselekmények miatti elítélések túlnyomó része nem a feltételes szabadság alatt történt meg, sok esetben nem kerülhetett sor a feltétes szabadság megszüntetésére.
Ezt a helyzetet a 2010. január 13-tól hatályos, a Btk. 48. § (4) bekezdését módosító 2009. évi CXXXVI. törvény 22. §-a változtatta meg. Eszerint a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően, vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.
Kérdés, mi a helyzet akkor, ha a terhelt a 2009. augusztus 9-e és 2010. január 13-a közötti időszakban követ el a feltételes szabadság alatt olyan bűncselekményt, amely miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik?
A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni, egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje.
Az említett szakasz tehát kifejezetten, a bűncselekmény elbírálásáról beszél, a régóta kialakult bírói gyakorlat szerint azonban a változásokat összhatásukban kell vizsgálni, és így kell megállapítani, hogy az új szabályozás összességében kedvezőbb-e az elkövetőre vagy sem. Ha pl. a különös részi büntetési tétel nem változott, de az általános részben kedvezőbb rendelkezések születettek (enyhítő szakasz, visszaesés stb.), akkor az új törvényt kell minden tekintetben alkalmazni.
A feltételes szabadságra bocsátás azonban a cselekmény elbírálásán kívül eső, a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható lehetőség, ezért a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetősége összhatásában nem jelenti a cselekmény enyhébb elbírálását, így, ha az adott bűncselekménynél a különös részi büntetési tétel nem változott, és az általános részi szabályozás sem vált kedvezővé, önmagába véve a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem jelent a terhelt számára kedvezőbb elbírálást, így az elkövetéskor hatályos törvények alkalmazásának van helye (BH 2006/173.).
Mindebből az következik, ha a feltételes szabadság alatti elkövetés a 2009. augusztus 9-e és 2010. január 13-a közti időszakra esik, a feltételes szabadságot csak akkor lehet megszüntetni, ha a terheltet a feltételes szabadság ideje alatt ítéli el a bíróság az újabb bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságvesztésre.
A vagyonelkobzás mind a Btá. (1950. évi II. törvény 38. §-a), mind a korábbi Btk. (1961. évi V. törvény 55. §-a), mind pedig a hatályos Btk. (1978. évi IV. törvény 62. §-a) rendszerében mellékbüntetésként, tehát joghátrányként került elhelyezésre. Mindhárom jogszabályban közös volt az, hogy a vagyonelkobzás nemcsak a jogellenesen, hanem a jogszerűen szerzett vagyonra is kimondható volt, figyelemmel az intézmény büntetés jellegére. Az alkalmazás feltétele volt azonban a megfelelő vagyon léte, amelyet a hatályos Btk. 62. §-a kifejezetten rögzített is. A változás 1999. március 1-jével következett be: a Btk.-t módosító 1998. évi LXXXVII. törvény 11. §-a ugyanis - bár mellékbüntetésként meghagyta - a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseket megváltoztatta. A módosított Btk. 62. § (1) bekezdése szerint szabadságvesztés kiszabása mellett vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekményből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Tehát megszűnt a jogszerűen szerzett vagyon elkobzásának lehetősége, ezzel a vagyonelkobzás elvesztette represszív, joghátrány jellegét. Ezt a folyamatot fejezte be a 2002. április 1. napján hatályba lépett és a Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény, amelynek 88. § (2) bekezdése a vagyonelkobzást mint mellékbüntetést megszüntette, 14. §-a pedig a Btk.77/B. §-a alatt intézkedésként iktatta be. A módosításhoz fűzött indoklás szerint a 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosással és a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strassbourgban 1990. november 8. napján kelt egyezmény második cikke szerint az egyezményben részes államoknak biztosítania kell "az eszközök és jövedelmek elkobzásának lehetőségét". Az említett módosító törvény ennek megfelelően a jogellenesen megszerzett vagyon elkobzását teszi lehetővé, alapvetően az eredeti - a bűncselekmény elkövetés előtti - állapot visszaállásáról van szó.
-235/236-
1. Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pont
A Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontjának hatályos szövege szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.
Miután a Btk. a vagyon fogalmát nem határozza meg, értelmezendő kérdés az, hogy a vagyonelkobzás csak arra az ingó dologra vagy ingatlanra rendelhető el, amely még megvan, vagy arra is, amelyet az elkövető ugyan megszerzett, de már nincsen vagy teljes egészében nincsen tulajdonában (pl. az elkövető felélte, ismeretlen személynek értékesítette, a vételárat pedig elköltötte stb.)
Egyértelmű gyakorlat ebben a kérdésben ezidáig nem alakult ki. Ezt jelzi az is, hogy a Bíróképző Akadémián nemrégiben tartott egyik tanfolyamon a részt vevő bíráknak csaknem fele az elkövetőnél meg nem lévő vagyonra is elrendelőnek tartotta a vagyonelkobzást, és csak pár szavazattal győzött az az álláspont, amely szerint csak az elkövetőhöz került és meglévő vagyonra lehet a vagyonelkobzást elrendelni. Az említett jogintézmény alkalmazására vonatkozó döntések sem egyértelműek.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1/2008. számú Büntető Jogegységi Határozata a kábítószerrel való visszaéléshez kapcsolódó vagyonelkobzással foglalkozik. A jogegységi határozat szerint a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben alkalmazott vagyonelkobzásnál az intézkedés nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra kell elrendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
