A cím alapján felmerülhet a kérdés, hogy milyen új tendenciák jelenhetnek meg egy olyan különeljárással kapcsolatban, amelynek szabályrendszerében hosszú ideje nem történt jelentős változás, illetve, hogy lehet-e újdonságokról beszélni egy olyan bűncselekmény vonatkozásában, amelyet a 2012. évi C. törvény sem érintett. Azt, hogy ezekről a kérdésekről nemcsak, hogy lehet, de szükséges is beszélni, az indokolja, hogy a magánvádas eljárás hosszú ideig megállapodottnak tűnő állóvize az utóbbi időben mind több hullámot vet, s ezek inkább torlaszokat építenek, mintsem egyengetnék a terepet. Több olyan bírósági döntés született ugyanis, amely a büntető anyagi és eljárásjog fundamentális intézményeit látszik megkérdőjelezni, vagy legalábbis olyan anyagi és eljárásjogi problémákat vetnek fel, amelyek a magánvádlók, illetve jogi képviselőik számára aggodalomra adhatnak okot. Az alábbiakban ezekből a problémákból ismertetek néhányat.
A 2012. évi C. törvény 31. § (2)-(4) bekezdése tételesen meghatározza, hogy ki vagy kik jogosultak a magánindítvány előterjesztésére, amelyet magánvádas eljárások esetében a feljelentés tartalmaz. A vonatkozó rendelkezés megszegése súlyos következménnyel jár, hiszen a jogosulttól származó magánindítvány hiányában a bíróság megszünteti az eljárást.
Szigetiné dr. Juhász Orsolya bírósági titkár a jogi képviselők által elkövetett típushibaként említi a magánindítványnak a jogi képviselő a sértett nevében történő előterjesztését, kifejtve, hogy "a hatályos büntető jogszabályok nem adnak arra lehetőséget a magánvádló jogi képviselőjének, hogy a magánindítványt előterjessze a sértett helyett. Amennyiben nem a sértett személy teszi meg a feljelentést, és terjeszti elő a magánindítványt, az eljárás megszüntetésére kerül sor. E körbe értendő az is, amikor a jogi képviselő nyújtja be a feljelentést, azonban azon nem szerepel az, hogy a feljelentést a sértett nevében, illetve képviseletében tette meg". [1]
A bírói gyakorlatból azonban sajnos arra is hozható példa, amikor a bíróság úgy bocsát ki hiánypótlási felhívást, és nyilatkoztatja a feljelentőt, hogy ő maga kíván-e magánindítványt előterjeszteni, amikor a feljelentés szövegéből és a csatolt meghatalmazásból kétséget kizáróan kiderül, hogy a jogi képviselő a sértett képviseletében terjesztette elő a magánindítványt és a feljelentést.[2] Miután a Be. 497. § (1) bekezdéséhez fűzött Kommentár is rögzíti, hogy "a feljelentés meghatalmazással rendelkező jogi képviselő közbejöttével is megtehető"[3], ilyen esetekben szükségtelen hiánypótlási felhívás kibocsátása.
A magánvádló jogi képviselői részéről előforduló eljárási hibaként tárgyalja Szigetiné dr. Juhász Orsolya azt az esetet is, "amikor a bíróság által meghozott és jogorvoslati joggal támadható határozatokkal szemben a képviselők saját nevükben - nem feltüntetve azt, hogy a magánvádló nevében illetve/és képviseletében teszik meg - terjesztik elő jogorvoslati kérelmüket".[4] Ez vitathatatlanul hiba az eljáró jogi képviselő részéről.
Hogyan értékelendő azonban az, amikor a bíróság, annak ellenére, hogy a fellebbezés szövege több helyen is kifejezetten rögzíti, hogy a jogi képviselő a magánvádló képviseletében terjeszti elő a fellebbezést és a mellékelt meghatalmazás a fellebbezésre is kiterjed, azt, mint nem jogosulttól származót elutasítja?
Az alábbi ügyben az elsőfokú határozat ellen a magánvádló jogi képviselője útján fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezés bevezető része így szól: " ……………… magánvádló - korábban csatolt meghatalmazással igazolt - jogi képviselőm útján a ………………. sorszámú eljárást megszüntető végzésével szemben a törvényes határidőn belül fellebbezéssel élek."
A fellebbezés végén szereplő aláírás pedig a következő:
"……………………. magánvádló képv.:
……………………ügyvéd"
A fellebbezést a Fővárosi Törvényszék mint nem jogosulttól származót elutasította.[5] Az indokolás kifejti, miszerint "a feljelentő jogi képviselője fellebbezést nyújtott be az elsőfokú végzés ellen, melyet kizárólag …… jogi képviselő írt alá". A végzésnek ez a megállapítása tévesen azt a látszatot kelti, mintha a jogi képviselő fellebbezett volna saját nevében. Azt, hogy ez nem így történt, az indokolás későbbi részében a Fővárosi Törvényszék is elismeri, megállapítva, hogy "az elsőfokú bíróság végzése ellen a feljelentő jelentett be fellebbezést ………….. ügyvéd, mint meghatalmazott jogi képviselője útján". Mindennek azért van kiemelt jelentősége, mert
- 455/456 -
a Fővárosi Törvényszék egy bekezdést szentel annak, hogy "a bírói gyakorlat és a jogértelmezés töretlen abban, hogy a magánvádló (feljelentő) jogi képviselője csak a magánvádló nevében jelentheti be a fellebbezést, azaz nem illeti meg külön, önálló fellebbezési jog a meghatalmazott jogi képviselőt, így magánvádas büntetőügyekben még akkor sem terjeszthet elő önállóan fellebbezést, ha az ügyben kapott meghatalmazása szerint a magánvádló jogi személyt a nevében eljárva, teljes jogkörrel képviselheti, mivel a fentebb hivatkozottakat figyelembe véve ilyen tartalmú meghatalmazás ugyan adható, azonban az a gyakorlatban nem alkalmazható az önálló fellebbezési jog hiányában".
Önálló fellebbezésről van szó a védő esetében, aki a büntetőeljárás önálló alanyaként a terhelttől függetlenül is rendelkezik fellebbezési joggal. A jelen esetben azonban fel sem merült, hogy a magánvádló jogi képviselője saját jogán, saját nevében élt volna fellebbezéssel, hiszen azt a magánvádló nevében terjesztette elő.
A Fővárosi Törvényszék indokolása nemcsak a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel nem áll összhangban, hanem inkoherens is, mivel annak rögzítése után, hogy "a fellebbezés bevezető részének értelmében az elsőfokú bíróság végzése ellen a feljelentő jelentett be fellebbezést meghatalmazott jogi képviselője útján", a fent idézett bekezdésre hivatkozással arra konkludál, hogy az "nem minősül joghatályos fellebbezésnek a jogi személy feljelentő képviseletére jogosult személy nyilatkozata, aláírása nélkül". A magánvádló jogi képviselőjének önálló fellebbezési joga hiányából azonban nem következhet, hogy nem joghatályos a fellebbezés, ha azt nem saját nevében és saját jogán, hanem a magánvádló nevében terjesztette elő.
A Fővárosi Törvényszék kifejti, miszerint "a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben a magánvádas eljárásra vonatkozó XXIII. Fejezet valamennyi rendelkezése, de különösen a Be. 495. § (1) bekezdése és a Be. 510. § (1) bekezdése értelmében a magánvádló (feljelentő) az ügy ura, így többek között kizárólag a magánvádló nyilatkozhat abban a kérdésben, hogy a vádat fenntartja vagy visszavonja, amiből értelemszerűen következik, hogy az eljárást megszüntető határozat ellen is csak a magánvádló önálló képviseletre jogosult képviselője, vagy az együttes képviseletet ellátó személyek együttes módon jogosultak a fellebbezésre".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
