https://doi.org/10.59851/mj.72.01.9
Az Isten utai valóban kifürkészhetetlenek. Három évi kolozsvári tanárságom alatt egy percig sem gondoltam arra, hogy az annyira szívemhez nőtt fényes állásomat és sok kedves jóbarátomat, azok családját ott fogom hagyni s egy még ki sem alakult fiatal egyetemre fogok átmenni. Ma már tisztában vagyok azzal, hogy a Mindenható rendeléséből ennek is így kellett történnie. A világháború, melynek első évét, az 1914/15. tanévet még Kolozsvárt töltöttem, megindította a lavinát az ezeréves Magyarország határai ellen s ezzel az én sorsom is pár évre a bujdosás és a billiárdgolyó cikk-cakkos ugrálása lett. Dehát nemcsak én, a külpolitikában tájékozatlan laikus, de legnagyobb államférfiaink sem sejtették, hogy a háború a trianoni csapással fog végződni hazánkra. Különben nem nyitották volna meg a háború első napjaiban a két új egyetemet Pozsonyban és Debrecenben. Ez a váratlan körülmény magyarázza meg az én, egyébként érthetetlen ballépésemet, hogy Balogh Jenő és Jankovich Béla miniszterek sürgető kérésének engedve, átmentem a Degré Lajosnak, az alig megalakult pozsonyi egyetem fiatal tanárának hősi halála folytán 1915 tavaszán ott megüresedett büntetőjogi katedrára.
Hét évig voltam a pozsonyi Erzsébet tud. egyetem tanára. Mikor 1915. szeptemberben odakerültem, az 1914. augusztusában megnyílt egyetem egyetlen fakultásból, a jog és államtudományi karból állott. Tehát a szó igaz értelmében nem volt egyetem, még csonka egyetem sem, mert annak is legalább két fakultásból kell állnia. Csak meg volt ígérve és törvénybe iktatva, hogy a harmadik egyetem itt, az "ősi koronázó városban" lesz megszervezve, I. Ferencz József király régi döntésének megfelelően. A jogi kar tanárai és a már kinevezett három orvostudományi és két bölcsészeti professzorok minden igyekezetüket arra fordították, hogy az új egyetemet kiemeljék ebből a ferde helyzetből és egyelőre legalább még két kart, az orvostudományit és bölcsészetit a kultuszkormány mielőbb felállítsa. Sajnos, a világháború elhúzódása miatt ez pár évig szinte lehetetlenségnek tűnt fel a kormány előtt is.
Pedig közben, éppen az én odamenetelem első tanévének közepén, megtörtént az egyetem ünnepélyes felavatása is. Ezen tehát már én is ott voltam. Bizony ez, magyarán mondva, olyan szemfényvesztés-féle volt. De a kormány, hogy az agg uralkodónak örömet szerezzen, elhatározta, hogy az egyetem felavatási ünnepélyét rendezzük meg 1916. januárban. Megfelelő helyiségünk nem volt, hiszen az egyetlen jogi Kar is mindössze a régi jogakadémia négy tantermében szorongott, ezért a katonai hatóságokat kértük meg, hogy engedjék át az ünnepély megtartására a helyőrség kórházul használt régi prímási nyári palotát az Aspremont-Eszterházy-téren. A katonai hatóság kiürítette pár napra a kórházat s a prímási dísztermet átvarázsoltuk a régi fényes idők halvány másává. Ebben tartottuk meg január 16-án a felavatási ünnepséget, melyen a királyt a fiatal Albrecht főherceg képviselte. A megnyerő modorú főherceg pompás magyar beszéddel avatta fel az egyetemet.
A jogi Kar az 1917-18. tanévre engemet választott meg rectori hatáskörrel felruházott Jogkari Dékánná s én programul tűztem ki, hogy végre vigyük dűlőre a két új fakultás megszervezését és az igazi egyetemmé alakulást. A jó Isten meghallgatta óhajunkat. Javaslatomra a Kar a sok sikertelen felterjesztés után nagy küldöttséggel kereste fel gr. Apponyi Albertet, az új kultuszminisztert s behatóan tájékoztatta őt az egyetem kiegészítésének lehetőségéről. Meggyőztük a minisztert, hogy Pozsonyban nem is szükséges egyelőre új egyetemi épületeket építeni, a közkórház és más egészségügyi intézmények átalakításával meg tudjuk csinálni az orvostudományi Karhoz szükséges klinikákat, a központi hivatalok, a bölcsészeti Kar és a rectori, dékáni hivatalok számára bérelünk megfelelő alkalmas helyiségeket. Nem kell tehát egyelőre más, mint hogy nevezzen ki tíz orvos- és tíz bölcsészeti professzort, ha ezek itt lesznek, még a tanév folyamán megalakítjuk a két fakultást. Apponyi nagy megértéssel fogadta előterjesztésünket, megígérte, hogy mielőbb eljön Pozsonyba és személyesen meggyőződik a helyzetről. Megnyertük tervünknek gr. Klebelsberg államtitkárt is. A miniszter és államtitkár tényleg hamarosan eljöttek Pozsonyba s ott a helyszínen megszemlélték terveinket, azokat elfogadták s megbíztak bennünket a konkrét javaslatok megtételére.
Mi aztán, a három orvostanár (Bakay Lajos, Herzog Ferenc, Velits Dezső) és a két bölcsésztanárunk (Kornis Gyula és Hodinka Antal) ajánlatai alapján felterjesztettük a kinevezendő tíz-tíz új tanárt kinevezésre. Apponyi nagy elégtételünkre mindenben hozzájárult előterjesztéseinkhez és így történt, hogy a király 1918. márciusában kinevezte a tíz bölcsész, majd pár hét múlva az orvostudományi tíz professzort is. Valamennyien hazánk első kitűnőségei voltak, akik pár év mulva, csaknem kivétel nélkül, a budapesti egyetem tanáraivá lettek. Márciusban aztán megalakítottam a bölcsészeti, áprilisban az orvostudo-
- 51/52 -
mányi Kart, ezzel készen lett a három Kar s most már rectorválasztókat küldhettünk ki s ezek megválasztották az első Rector Magnificust is és megalakíthattuk az első igazi Egyetemi Tanácsot is.
Bizony, soha nem gondoltam, hogy ilyen nevezetes hivatásban lesz osztályrészem, hogy én leszek a pozsonyi egyetem első Rectora és én tarthatom meg az egyetem első ünnepélyes alakuló közgyűlését. Pozsony város és vármegye egész előkelő közönsége ott volt az alakuló közgyűlésen, élén Bartal Aurél főispánnal s őszinte örömmel üdvözölte a kész egyetem új vezetőségét. Ott volt a pozsonyi nagyprépost, a köztiszteletben álló Koperniczky Ferenc és az összes felekezetek vezető emberei, a katonaság főparancsnokai. Igazi örömünnepe volt ez a szépen sikerült közgyűlés az ősi koronázó városnak és a magyar nemzetnek. Mindnyájan úgy éreztük, hogy sikerült csaknem ötszáz évi halottaiból feltámasztanunk a nagy Mátyás király Académia Istropolitana-ját és annak örökébe egy modern, viruló egyetemet fogunk kifejleszteni, egy magyar Heidelberget.
Ez a második nagy és igazi derűs élményem Pozsonyban feledtette velem az ideköltözésem borús emlékeit.
Ezt a nagyszerű ünnepséget megelőző hónapokban azonban volt bőséges részem a kimerítő munkában. Már maga a két új fakultás megfelelő elhelyezése végett a szükséges épületek kiválasztása és megszerzése vagy kibérlése, megfelelő átalakítása, az új helyiségek felszerelése, a különböző szervezeti szabályzatok kidolgozása, a rektori és a két új dékáni hivatalba a szükséges fogalmazó és hivatali személyek kiszemelése, kineveztetése, azok beállítása és irányítása, a rengeteg bútor megszerzése szinte erőmet meghaladó sok munkát rótt reám. De nagyszerű munkatársakra találtam ennek a súlyos feladatomnak elvégzésére több lelkes és tapasztalt kartársamban.
Különösen nagy örömmel töltött el s máig egyik legkedvesebb élményeim ezekből a lázas munkában töltött napjaimból, hogy sikerült nekem a kálvinista embernek megnyernem a r. kath. vezérembereknek jóindulatát az egyetemi központi épületünk méltó helyének kialakításához. Pozsonyba költözésem idején a koronázó dóm háta mögött, a nagypréposti palotával átellenben levő, ú.n. dómiskola egyik szárnya volt a jogi kar és dékáni hivatal összes területe. Nekem és kartársaimnak legszebb tervünk az volt, hogy a patinás régi négyszög épületet, mely a nagy Pázmány Péter prímási palotája volt (a bíbornoki kalap ott diszlett az épület kapuja felett), nyerjük meg az egyetem központi épületéül, amelyben az összes rektori, a jogi és bölcsészeti hivatalok és e két Kar tantermei, szemináriumai bőségesen elférnének. Én erre nyakamba vettem a várost és végig viziteltem a r. kath. egyház összes vezető embereit, s addig kunyoráltam, míg a többség - főként Neumann József, hitközségi elnök megértő támogatásával - engedett és átadták nekünk az egész dómiskolát. Ezt alaposan renováltattuk, átvágtuk az addigi közfalakat s pompás körfolyosót csináltunk az egész nagy épületben. Mindenik helyiséget szép bútorokkal berendeztük. A rectori hivatali és fogadó termet régi antik empire-fotelekkel, asztalokkal, a szemináriumi termeket is antik szekrényekkel. Úgy, hogy az alakuló közgyűlés napjára már valóban méltóan fogadhattuk illusztris vendégeinket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
