2017-ben nagy visszhangot váltott ki, hogy Szaúd-Arábiában állampolgárságot kapott egy női robot, akit Sophiának hívtak. Ez volt az első alkalom, hogy egy mesterséges intelligenciát egy állam saját állampolgárságával ruházta fel, ami megoldatlan kérdések sorát vetette fel.
Sophia esetére számos reflexió érkezett Magyarországon is, a lelkes fogadtatástól egészen az emberi jogok kiüresedését vizionáló nézetekig, az azonban kevés hangsúlyt kapott mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban, hogy az alapvetően üzleti megfontolások által motivált lépésnek hosszabb távon esetlegesen milyen közjogi vonatkozásai lehetnek. Írásomban ezzel kapcsolatos álláspontomat bontom ki, előre bocsájtva, hogy nézetem szerint rendkívül távol vagyunk jelen pillanatban a mesterséges intelligencia alapú választópolgár realitásától. Éppen ezért tartom fontosnak a diskurzus jelen fázisában magyar nyelven is rögzíteni, hogy milyen - egyenként is jelentős - lépések összessége áll még előttünk ahhoz, hogy a választójog ilyen irányú kiterjesztéséről egyáltalán komolyan gondolkodhassunk. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy pillanatnyilag - szemben a néhány évvel ezelőtti tendenciákkal - a mesterséges intelligenciák gyorsütemű humanizálásával szemben szkeptikus álláspont uralkodó a jogi dokumentumokban és a releváns szakirodalomban, ez azonban különösen egy ilyen dinamikus szakterületen gyorsan változhat. Az állampolgárság hagyományos fogalmának az elektronikus humanoidokra való kiterjesztése, mint javaslat többször is felmerült már Európában főként a 2010-es évek közepén.[3] Például 2015-ben az Európai Parlament Jogi Bizottsága azt vetette fel, hogy az autonóm mesterséges intelligenciák széles köre számára biztosítsanak jogi személyiséget, amelyek jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek.[4]
Tanulmányomban néhány releváns elméleti és gyakorlati aggályt emelek ki, hiszen Sophia esete is jól mutatja, hogy egyrészt első látásra talán kevéssé sürgető területeken is érdemes a modern technológia lehetséges hatásait elemezni, másrészt az alkotmányjogi értelemben vett demokrácia elv néhány aspektusának újraértelmezése is szükségessé válhat a belátható jövőben.
Ha elfogadjuk, hogy legalább bizonyos mesterséges intelligenciák az emberrel egyenlő állampolgársággal rendelkezzenek, akkor azt is feltételeznünk kell, hogy ezeket az elektronikus személyeket azonos jogok és kötelezettségek illetnék meg, mint a természetes személyeket. Ebben az esetben egyrészt a személyiségek ezen új kategóriája befolyásolhatja a politikai folyamatokat, ugyanakkor új
- 321/322 -
lehetőségeket is feltárhat a részvételi demokrácia erősítésére; másrészt az elektronikus humanoidok politikai tevékenységét gondosan szabályozni kell az előre nem látható kockázati tényezők elkerülése érdekében.[5] Célom annak bemutatása, hogy jogi fogalmaink jelenlegi rendszere mennyire távol áll a mesterséges intelligenciák politikai jogainak gondolatától, továbbá kiegészítem és rendszerezem a szakirodalomban eddig ezzel kapcsolatos érveket, hozzáfűzve saját meglátásaimmal.
Először röviden elemzem a digitális humanoidok jogi személyiségének és állampolgárságának esetleges perspektíváit, majd kitérek a vonatkozó gyakorlatból a legismertebb esetre. Ezt követően utalok a mesterséges intelligenciák ötszintű osztályozásának egy lehetséges koncepciójára, amely alapján kirajzolódhat az is, hogy milyen előfeltételeket kellene még teljesítenie a mesterséges intelligenciáknak ahhoz, hogy részt vehessenek a választásokon.
Elemzésem a szakirodalom négy olyan rétegének összeolvasásán alapul, amelyek egymásra vetítése eddig kevesebb hangsúlyt kapott. Egyrészt az állampolgárság főbb kritériumait, elemeit kibontó szakirodalom került az elemzés hátterébe. Másodsorban számos olyan szerzőre is hivatkozok, akik átfogó képet adnak a mesterséges intelligencia életünkre, társadalmunkra és jogrendszerünkre gyakorolt hatásairól. Harmadszor a mesterséges intelligenciák lehetséges politikai szerepvállalása és a jelenlegi választójogi keretrendszernek az ezt akadályozó kitételeit veszem sorra. Negyedszer, a nagyszámú sajtóközlemény elsődleges forrást is jelentett, hiszen a legújabb jelenségeket, különösen Sophia esetét ilyen szövegek tárgyalták, az elmúlt néhány évben ezek mellett a kifejezetten tudományos tartalmak súlya jóval csekélyebb ezen a téren.
A tárgyalt problémakör előkérdéseként először arra kell kitérni, hogy a mesterséges intelligenciák milyen feltételek esetén rendelkezhetnének jogi személyiséggel, mivel állampolgárságot csak olyan önálló jogalanyok kaphatnak, amelyek jogok és kötelezettségek alanyaként rendelkeznek már jogi személyiséggel.[6] Ha ez az előfeltétel teljesül, akkor beszélhetnénk a mesterséges intelligencia, mint jogalany állampolgárságáról is.[7] A robotok politikai jogai esetében tehát a legelső fő kérdés, hogy képesek lehetnek-e ugyanazon jogok gyakorlására és kötelezettségek vállalására, mint a természetes személyek.
A mesterséges intelligencia jogi személyiségét alapvetően elutasító megközelítésem három olyan fő érvre épül, amelyek végigkísérik teljes életciklusát.[8]
Egyrészt az elektronikus humanoid mesterségesen jön létre, nem biológiai folyamatok, hanem technológiai eszközök útján, más emberek képesek aktiválni, illetve kikapcsolni a mesterséges intelligenciákat. Következésképpen bár bizonyos autonóm döntéseket a mesterséges intelligencia kétségtelenül életre hívóitól, fejlesztőitől függetlenül is meghozhat, az elektronikus humanoid elsajátítható készségei, mentális képességei és önálló döntési mozgásterének terrénuma a jelenlegi technológiai lehetőségeken belül szoftverének fejlesztői által tudatosan meghatározottak.[9] Ez még akkor is igaz, ha természetesen a fejlesztőmérnökök nem láthatják előre, hogy a mesterséges intelligencia adottságait pontosan mire fogja használni, illetve tanulási képességének köszönhetően esetleg magasabb fejlettségi szintet fog-e tudni elérni.
Másodszor, a robotok nem ruházhatók fel jogi személyiséggel a jogi személyek analógiájára.[10] Valamely jogi személyt természetes személyek hoznak létre egymás közötti együttműködésük intézményes, jogilag elismert kereteként meghatározott érdekeik közös képviseletére. Az elektronikus humanoidokat ugyancsak emberek fejlesztik ki egy bizonyos cél előmozdítására, a mesterséges intelligencia azonban önálló döntéshozatali képességének köszönhetően akár a fejlesztők eredeti szándékaitól eltérő, azzal esetleg homlokegyenest ellenkező magatartást is tanúsíthat.
Az elektronikus humanoidokat emberek fejlesztik ki és programozzák, számos tevékenységük azonban elszakadhat a fejlesztést végző, illetve az azt finanszírozó szakemberek motivációitól. Ebből adódik az a paradox helyzet, hogy a mesterséges intelligenciák adottságait általában az emberek határozzák meg, és gyakran bizonyos emberi érdekek érvényesítésére jönnek létre, de döntéseik mögött valójában mégsem mindig áll beazonosítható emberi akarat.[11] Az elektronikus humanoidok jogi státuszának megítélését tehát egyértelműen el kell határolni a jogi személyek fogalma mögött meghúzódó logikai konstrukciótól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
