A Családi Jog folyóirat "Mindennapi családjog" főcímet viselő konferenciasorozatának ez évi, a fenti alcímet viselő ülése 2016. május 26-án került megrendezésre. A rendezvény eddig nem látott népszerűségnek örvendett: az immár hagyományos helyszínnek tekinthető Hotel Benczúr Budapest Termében egyetlen ülőhely sem maradt üresen.
A konferenciát megnyitó dr. Kőrös András kifejezte abbeli reményét, hogy az érdeklődés nem csak a provokatív címnek szól. A felmerülő újabb és újabb problémák megoldásához ugyanis komoly szakmai munkára van szükség, amelyhez nélkülözhetetlen a szakemberek véleményének kikérése és az egyes álláspontok ütköztetése. Jelen konferencia célja pedig nem más, mint hogy erre a szakmai eszmecserére megfelelő keretet biztosítson.
Az együttgondolkodásra való felhívás nem maradt eredménytelen: valamennyi előadást és a kerekasztal-beszélgetést kérdések és hozzászólások sora követte. Az alábbiakban az elhangzottak kerülnek röviden ismertetésre.
Házasságban, társaságban - házastársi közös vagyon a cégben (dr. Csűri Éva, nyugalmazott kúriai bíró)
A rendszerváltozást követően a gazdasági társaságok számának növekedése a családi jogászokat is új kihívás elé állította. A tételes jog ugyanis nem adott útmutatást arra nézve, hogy a házastársak gazdasági társasági részesedése miként osztható meg; ennek részletes kimunkálása a bírói gyakorlatra várt. Az nyilvánvaló volt, hogy a közös terheket és tartozásokat is magában foglaló házastársi közös vagyon részét képező üzletrészre a passzívákra ki nem terjedő közös tulajdon megszüntetésének dologi jogi szabályai egy az egyben nem alkalmazhatók, ezért háttérként több jogforrás is szolgált. Ez az újonnan kialakított gyakorlat épült be a tételes jogba, így először a Gt.-be, majd az új Ptk. társasági jogi és házassági vagyonjogi szabályaiba is.
A hatályos jog szerint lehetséges megosztási módok két kategóriára oszthatók aszerint, hogy eredményeznek-e külső jogviszonybeli tagváltozást. Ezek közül a tagváltozást nem eredményező megosztási mód - azaz, ha a közös vagyonba tartozó társasági részesedés kizárólagos tulajdonát a tag házastárs szerzi meg, a házastársak között pedig kizárólag kötelmi jellegű elszámolásra kerül sor - élvez elsőbbséget.
A tagváltozást eredményező megosztásra csak ennek hiányában kerülhet sor. Ennek szintén több módja lehetséges aszerint, hogy a speciális vagy az általános házassági vagyonjogi és társasági jogi szabályok szerint történik-e. A Ptk. 4:61. § (3) bekezdésében foglalt speciális házassági vagyonjogi szabály alapján a gazdasági társaságban tagsággal nem rendelkező házastársnak kérelmére, csak kivételesen, akkor juttatható a társaságból vagyoni hányad, ha a közös vagyonból őt megillető részesedés más módon nem adható ki. A társasági részesedés átruházásának általános szabályai szerinti átruházás a mindkét házastárs tagságával működő gazdasági társaság esetén történhet az egyik házastársról a másikra (ún. kényszerátruházás útján), illetve a gazdasági társaságban tag vagy kívülálló harmadik személyre. A kívülálló harmadik személyekre való átruházás emellett szerződés és - a bíróság által a vagyonmegosztási perben elrendelt - árverési értékesítés útján is lehetséges, függetlenül attól, hogy a gazdasági társaságban mindkét vagy csak az egyik házastárs rendelkezik-e tagsággal.
Rögös úton - az élettársak vagyoni viszonyai az ítélkezési gyakorlatban (dr. Szeibert Orsolya, habilitált egyetemi docens)
Élettársaknak a de facto élettársak tekinthetők, azaz - az Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartásába való bejegyzéstől függetlenül - kizárólag azok, akiknek a vonatkozásában a kötelező fogalmi elemek ténylegesen fennállnak. Az új Ptk. fogalommeghatározásának is alapul szolgáló ítélkezési gyakorlat szerint e kritériumok a következők: közös háztartás, érzelmi és gazdasági közösség, harmadik személyek előtti együvé tartozás, másik életközösség fennállásának hiánya, valamint a legközelebbi rokonság hiánya. Az élettársi kapcsolat egészen a legutóbbi időkig igen szigorú megítélés alá esett, amelynek alapját egyfajta vagylagosság képezte. A bírói gyakorlat ugyanis az együttélésnek - meglehetősen leegyszerűsítő módon - csak két fajtáját: a laza, eshetőleges, valamint a komoly, házasságszerű kapcsolatokat különböztette meg. Mára azonban nyilvánvalóvá
- 57/58 -
vált, hogy akárcsak a házastársi, az élettársi kapcsolatok is nagymértékben különbözőek lehetnek; ez a sokféle élethelyzet pedig semmiképp sem ítélhető meg egyetlen megközelítéssel.
Hasonló kettősség mutatkozik a vagyoni viszonyok megítélésének gyakorlatában is. A szigorúbb megközelítés szerint élettársi vagyonközösség voltaképpen nem is létezik, hiszen élettársak esetén házassági vagyonjogi értelemben vett külön- és közös vagyon nem jön létre. E felfogás szerint, mivel az élettársi közös vagyon nem a törvény erejénél fogva keletkezik, a vagyontárgy közös vagyoni jellegét kell bizonyítani. A megengedőbb megközelítés ezzel szemben elismeri az élettársi közös vagyon létezését, amelyben a közös és különvagyon elhatárolható, valamint automatikusan keletkezik, így a bizonyítási teher a különvagyoni jelleget állító félen nyugszik. Az együttélés alatt szerzett vagyon közös vagyoni jellegének megállapításához a felek legalább hallgatólagos szándékának bizonyítására van szükség. Ennek sikertelensége esetén a szigorúbb álláspont szerint a gazdasági közösség és így élettársi kapcsolat sem jön létre, míg a megengedőbb gyakorlat az élettársi viszony létrejöttét elismeri ugyan, de a közös vagyoni jelleget nem.
Ez a két irányvonal tükröződik az ítéletekben is. A legtöbb esetben a bíró választ, és döntését az egyik megközelítést alapul véve hozza meg. Ritkábban, de látható példa arra is, hogy a bíró egyetlen ítéleten belül tesz kísérletet a harmonizálásra, ez azonban dogmatikailag ritkán sikeres.
Az új Ptk. hatálybalépése e téren is jelentős változásokat hozott. Az élettársakra egy speciális, a közszerzeményhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszer az irányadó, amelyben az élettársak az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, annak megszűnését követően egymástól a vagyongyarapodás egy részét követelhetik, főszabályként a szerzésben való közreműködés arányában. Ettől a felek természetesen - a házassági vagyonjogi szerződés mintáját követő - élettársi vagyonjogi szerződéssel eltérhetnek. E jogszabályi változások gyakorlati hatásai jelenleg még nem érzékelhetők, mivel az új rendelkezések alkalmazása csak a 2014. március 15-i hatálybalépést követően létrejött élettársi kapcsolatok vonatkozásában lesz kötelező. Az azonban már most látható, hogy az új Ptk. rendelkezései nemcsak a házastársaktól, de az élettársaktól is nagyobb mértékű tudatosságot követelnek meg.
Miheztartás - a jövedelmi, vagyoni helyzet bizonyításának nehézségei a tartási és a vagyonmegosztási perekben (dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, kúriai bíró)
A gyermektartásdíj mértékének megállapítása mérlegelési kérdés, amelyhez két egyenértékű szempontot: a gyermek szükségletét és a kötelezett teljesítőképességét kell figyelembe venni. Ez azonban a gyakorlatban hosszú ideig nem érvényesült maradéktalanul. A bizonyítási eljárás ugyanis sokáig inkább a kötelezett jövedelmi viszonyainak vizsgálatára irányult; a gyermek szükséglete csak az utóbbi években kapott nagyobb hangsúlyt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
