Nagy Sándor főlevéltáros által írt "Engesztelhetetlen gyűlölet" Válás Budapesten (18501914) címet viselő monográfia a házasság jogintézményét állítja kutatása középpontjába. A 2018. évben megjelent 503 oldal terjedelmű munka a Nemzeti Kulturális Alap, az MTA - Lendület Családtörténeti Kutatócsoport és a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában készült el.
A szerző a kötet előszavában azt a célt tűzte ki, hogy megvizsgálja milyen szerepet játszott a jog, valamint az államtól kezdődően a bíróságokon át a házasságban résztvevő férj és feleség személye a házasságok szabályozásában, közelebbről a házassági konfliktusok kezelésében.
A kutatás időbeli síkja a 19. század közepétől egészen az I. világháború kezdetéig terjed, míg földrajzi értelemben a gyorsan növekvő Budapest vonatkozását jelenti, bár sok esetben kitekintést tesz a magyarországi és egyes európai városok válási jellemzőire.
A kötetben társadalomtörténeti szemlélet ötvöződik statisztikai nézőponttal, míg az egyes házasságok vizsgálata során genealógiai kutatással. Elismerést érdemel a szerző a források felhasználása és kezelése területén, kiemelve, hogy számos akadályba ütközött a kutatás során. A válóperek vonatkozásában a peres aktákból sok esetben csupán ítéletek maradtak fenn, a narratív források - köztük a válókereset, tanúvallomások, egyéb levelezések - elenyésztek, nehezítve a kutatómunka kiteljesedését.
A könyv első részében a válás társadalmi jelensége kerül bemutatásra. A budapesti válások kapcsán a szerző a felekezeti hovatartozás szerinti elemzést is elvégzi. E körben megállapítja, hogy a 19. században a főváros lakosságának és házas népességének abszolút többsége katolikus vallású, így esetükben egyházi bíróságként elsőfokon az Esztergomi, majd a Budapest Érseki Szentszék járt el. Ami a világi bíróságot illeti, fontos megállapítást tesz a szerző arra vonatkozóan, hogy 1872-ben a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szervezetének szétválasztása után a válóperek a királyi törvényszékek hatáskörébe kerültek.
A szerző némi kitekintést tesz a korabeli Magyarország nagyvárosaira is. Főként Pozsony, Kassa, Győr, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár és Arad városokra, amelyeket a korabeli európai nagyvárosok válási adataival összehasonlítva vizsgál.
A válás és a vallás kapcsolata tekintetében megállapítja a szerző a vallás szerepének kiemelkedő jelentőségét, hiszen a válás elterjedése végső soron a házassági jog szekulari-
- 58/59 -
zációjával, a vallásosság gyengülésével következett be. Mindemellett fontos tényezők voltak a társadalmi rétegződés, a házastársak demográfiai jellemzőinek megváltozása is.
A szerző érdekes megvilágításba helyezi a női munka, mint házassághoz vezethető ok kérdéskörét. A női munkavállalás a házasságon belüli hatalmi viszonyok átalakulása terén fontos összetevő volt. A századfordulón a középosztálybeli nők munkavállalása szokatlannak számított, amely esetenként a házasság megromlásához vezetett. Ezt a szerző egy példán keresztül szemlélteti. Az első magyar orvosnő, gróf Hugonnay Vilma esetét említi, aki 18 évesen férjhez ment Szilassy Györgyhöz, viszont szellemi kihívásként tudományos pályára lépett. A szerző nem kerülhette meg az érzelmi elmúlás, vagyis a szerelem válási okként történő elemzését. Az alkalmas források hiányában azonban mértéktartó kételyeit fogalmazza meg, amikor kimondja, hogy a budapesti válások során inkább az állandó létbizonytalanság, mintsem a férjek és a feleségek közötti pszichés instabilitás játszott szerepet.
A kötet második fejezete az állam és a házassági jog viszonyát mutatja be. A rendkívül széles körű elemzés visszanyúlik II. József császár 1783-ban kiadott jozefiánus házassági pátens rendelkezéséig. A felekezeti rendszer liberalizációján keresztül a házassági jog reformja kerül ismertetésre.
A kötet harmadik és egyben utolsó fejezete talán a legizgalmasabb az olvasó számára. E részben a házasság felbontásának személyi kérdései, vagyis a cselekvő egyének, férjek, feleségek feltételezett indítékait ismerhetjük meg. A szerző számos irodalomtörténeti példán keresztül szemlélteti milyen viselkedési formák mutatkoztak a válás alatt. A nagyvárosi szegénység tipikus eseteként szemlélteti József Attila költő apjának, József Áronnak Jolán lányához írt levelét, amely azelőtt készült, mielőtt az apa végleg távozott a családtól. A vadházasságok, törvénytelen gyermekek, mint újabb váláshoz vezető okok tárgyában a szerző rendkívül széles és a valóságban megtörtént eseteket dolgozott fel.
Ezt követően a szerző a férj és feleség viszonylatában a perindítás nemi jellemzőit igyekszik bemutatni. A vizsgált korszakban a válások terén elsősorban a gyengébbik nem tagjai mutattak aktívabb tevékenységet, amelyek a patriarchális családi szemléletből adódó hátrányok ellensúlyozására is visszavezethetőek. A bíróságok a válás során korrigálhatták a házasságból eredő egyenlőtlenségeket, így a bíróságok a patriarchális modellel szemben a partnerházasságot (companionate marriage) erősítették.
A szerző a válás szükségszerű elemét magába foglaló házassági vagyonjog történeti jellemzőivel is foglalkozik. Főként a nők szemszögéből megvizsgálja, milyen igények érvényesítésére volt lehetőségük a válóperben, hiszen ebben a korszakban is felmerülhetett a közös vagyon megosztása, a nő- és gyerektartási díj rendezésének vagy esetleg az apai hatalom korlátozásának kérdése. E körben felveti a szerző, hogy a magyar királyi törvényszékek nem tudtak olyan megfelelő védelmet biztosítani a nők számára, különösen a szegény nők részére, mint más államok házassági bíróságai.
A kötet külön elemzés alá veszi a "katolikus" és "migrációs" válások esetköreit, megosztva a kutatás során szerzett tapasztalatokat. A szerző a katolikus válások során egészen az 1852-1853. években kezdődő, vélhetően első fővárosi "katolikus" válópereknek tekinthető válások iratanyagát elemzi kellő részletességgel. Ezen felül számos az 1860-as évek során
- 59/60 -
lefolytatott házassági processzust ismertet, ahol katolikus felek voltak érintettek. A szerző megállapítja, hogy a katolikus válóperek 1868 folyamán kezdtek elszaporodni.
Az úgynevezett migrációs válásokkal kapcsolatban a szerző kiemeli, hogy a 19. század végén Budapest központi szerepet játszott e válási eljárások lefolytatásában, hiszen a felek azért érkeztek ide, hogy a bírói illetékességi szabályok kijátszásával könnyebben és gyorsabban felbontsák házasságukat. A migrációs válás "erdélyi házasság" néven került be a történelembe, mivel a Királyhágón túli protestáns egyházi bíróságok bontó ítélete nyomán köttettek. A szerző részletes kitekintésében elemzi a Magyar Királyság és Erdély kapcsolatát a migrációs válások uralkodóvá vált formáján keresztül.
A kötet a válások következményeivel is foglalkozik. A 19. század derekán az újraházasodók száma még nagyon ritkának, "kulturális idegenségnek" számított. A polgári házasság intézményének bevezetése azonban megnyitotta az utat az elvált férfiak és nők újraházasodása elterjedésének. Ennek eredményeit is közli a szerző: a budapesti házasságkötési statisztikák szerint 1897-1914 közötti időszakban egy válásra pontosan egy újraházasodás esett.
Összegzésként a szerző a válási ráták növekedését Budapest viszonylatában elsősorban a jogi környezetben bekövetkező változásokkal, a törvényhozás liberális irányba fordulásával, a házassági törvény századvégén történő bevezetésével és a válóperek hivatalból való felülvizsgálatának megszüntetésével indokolja. Nem elhanyagolható a felekezetenként különböző feltételekkel történő válás problematikája sem, amely nem volt fenntartható a 20. század elejére. Végezetül a mű szerzője szembeállítja a régi házassági rezsim alatt folytatott válási eljárást - amelyet alapvetően lassúnak, a magánéletet sem kímélő, körülményes vizsgálatnak jellemez - a 20. században elterjedt "dömpingszerű", gyors és formális házassági bontóperekkel.
A szerző a válások okainak vizsgálata alatt az egyes emberek színes és változatos életútját is felvázolja, hiszen találkozunk a 19. századi középosztályhoz tartozók vagy éppen a 20. századi társadalom szegénységét képezők bemutatásával. A kötet közismert házasságokból származó személyek kép illusztrációival bővített, amely személyesebbé teszi az olvasó számára az elhangzott történeteket. A kötet végén diagramok, táblázatok segítik a kutatás könnyebb megértését.
Nagy Sándor szerző által készített monográfia hiánypótló munka, hiszen a budapesti válásokat társadalomtörténeti aspektusból, népmozgalmi statisztikákat is feldolgozva, egyfajta korszemlét tár az érdeklődők számára. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Hajdúszoboszló.
Visszaugrás
