Az Elsőfokú Bíróság (Court of First Instance, CFI) elnöke nemrégiben végzés bocsátott ki két eljárásban is,1 amelyben magyar erőművek kérték a bíróságtól az Európai Bizottság hosszú távú áramvásárlási szerződések közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét kimondó, és Magyarország által az Európai Unióhoz történő csatlakozás óta a szerződések alapján nyújtott támogatásnak visszafizettetését elrendelő határozata2 végrehajtásának ideiglenes felfüggesztését.3 Tekintettel arra, hogy ez az első olyan negatív határozat, amelyben az Európai Bizottság Magyarország által nyújtott támogatás vonatkozásában visszafizettetési határozatot is hozott, továbbá ez az első eset, hogy az érintett magyar cégek ideiglenes intézkedésért folyamodtak a CFI-hez, érdemes áttekintetni az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó közösségi joggyakorlatot, valamint a két - nagyon hasonló tartalmú - végzésben foglaltakat.
Az EK-Szerződés 242. cikke értelmében az Európai Bírósághoz benyújtott kereseteknek nincs felfüggesztő hatálya. Habár a 242. cikk értelmében a közösségi bíróságok, amennyiben a körülmények ezt kívánják, elrendelhetik, hogy a vitatott cselekményt függesszék fel. Az EK-Szerződés 243. cikke lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy bármely esetben "bármilyen szükséges átmeneti intézkedést" előírjanak.
Az Európai Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos határozatait jellemzően azért támadják meg a közösségi bíróságok előtt, hogy az abban elrendelt - a Bizottság által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek és jogellenesnek minősített - támogatások kedvezményezett általi visszafizetésére ne kerüljön sor. Az állami támogatási esetek felfüggesztésére vonatkozóan azonban nincsenek speciális írott közösségi szabályok. Még az érintett vállalkozások esetleges azonnali csődjéhez vezető visszafizettetési döntések ellen indított kereseteknek sincs feltétlenül felfüggesztő hatálya. A speciális szabályok hiánya azt jelenti, hogy egy felfüggesztésre irányuló kereset megengedhetőségét és tartalmát tekintve az eljáró bíró diszkréciójára van ítélve, aki jellemzően a korábbi joggyakorlat alapján hozza meg döntését. Mindeddig csupán két esetben került sor a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó határozata végrehajtásának ideiglenes felfüggesztésére.4
Az Európai Bíróságok Eljárási Szabályainak 83. cikk (1) bekezdése szerint az EU intézményei által elfogadott rendelkezés felfüggesztése érdekében beadott kérelem csak abban az esetben engedélyezhető, amennyiben a kérelmező a rendelkezést a közösségi bíróságok előtti eljárásban támadja meg. Ez a szabály vonatkozik bármilyen egyéb átmeneti intézkedésre is. A Bíróságok úgy értelmezik ezt a szabályt, hogy egy felfüggesztési kérelem csak abban az esetben engedélyezhető, ha a fő eljárás már folyik a Bíróság előtt. Ezért az EK-Szerződés 242. cikke szerinti - döntés végrehajtását általában a Bíróság döntésének meghozataláig felfüggesztő - átmeneti intézkedés iránt csak olyan kérelmező folyamodhat, aki megtámadta a Bizottság döntését.
Az ideiglenes intézkedésre irányuló kérelemben bizonyítani kell a sürgősséget megalapozó körülményeket, jellemzően azt, hogy a felfüggesztés nélkül súlyos és helyrehozhatatlan károk merülnének fel, valamint a ténybeli és jogi panaszok prima facie esetet fumus boni iuris alapoznak meg (lásd alább). Ezek konjunktív feltételek, ezért ha bármelyikük is hiányzik, akkor az eljáró bírónak a kérelmet el kell utasítania. Amennyiben szükséges, a kérelmet elbíráló bírónak az érintett közösségi és egyéni érdekek mérlegelését is el kell végeznie.
Fumus boni iuris
A felfüggesztési kérelemben előadott ténybeli és jogi kifogások nem tűnhetnek első ránézésre megalapozatlannak. Természetesen a felfüggesztési kérelemben az alapügyben (a Bizottság határozatának megtámadása) előadott érvek is felhozhatóak, azonban kizárólag ezen érvek megismétlése nem elegendő. A bíró továbbá az alapügy megengedhetőségét (aktív perbeli legitimáció) a bíró ezen eljárás keretei között nem vizsgálja, csak a nyilvánvalóan megalapozatlan beadványok esetében.
Sürgősség
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét annak fényében kell megítélni, hogy mekkora szüksége van a kérelmező félnek a komoly és helyrehozhatatlan károk megelőzése érdekében. Ezért a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a kár bekövetkeztének komoly esélye, valószínűsége van, valamint azt, hogy ez a kár komoly és helyrehozhatatlan.
Pusztán pénzügyi veszteségek bizonyítása a kérelem sikerességéhez nem elegendő a későbbi kártérítés lehetősége miatt. Bekövetkezésük valószínűsége mellett a károk hatásának bizonyítása is fontos. Kiemelendő, hogy a közösségi bíróságok a fizetésképtelenség kockázatát nem tekintik a priori komoly és helyrehozhatatlan kárnak.5 A bíróságok elfogadják, hogy a helyzet, amelyben egy vállalkozás csődeljárásra kényszerül, valóban okozhat komoly és helyrehozhatatlan károkat, azonban ennek elbírálására mindig egyedi alapon kerül sor, tekintettel a felmerült tényekre. Nagyon fontos, hogy egy cégcsoporthoz tartozó kérelmező esetében azt is bizonyítani kell, hogy az anyavállalat(ok) nem érdekeltek, vagy képtelenek a kérelmező anyagi veszteségeit átvállalni, vagy ebben valamiért akadályozva vannak.
A kérelmező feladata továbbá a komoly és helyrehozhatatlan károk valószínű bekövetkeztének bizonyítása. A joggyakorlat a károk bekövetkeztét illetően nem követel meg abszolút bizonyosságot, csak valószínűséget.
Az érdekek mérlegelése
A kérelem elbírálása során a bírónak mérlegelnie kell, hogy a különböző érdekek konfliktusában melyik érdemel elsőbbséget. A közösség érdeke az összeegyeztethetetlen és jogellenes támogatás visszatérítése, mivel így a támogatás által okozott versenytorzulás megszűnik. Az egyén érdeke, hogy az alapügy elbírálásáig ne kerüljön sor a támogatás visszafizetésére. Ezek az érdekek tehát kölcsönösen kizárják egymást. A joggyakorlat majdnem mindig a közösség érdekét részesíti előnyben, még akkor is, ha a kedvezményezett piaci részesedése alacsony, így a verseny torzulása valószínűleg csak kis mértékű.
Magyarország az 1990-es évek közepén a villamosenergia ágazatban az ellátás biztonsága és környezetvédelmi célok megvalósítása érdekében a villamosenergia-termelők magyarországi beruházásainak ösztönzésére szolgáló eszközként 15-25 éves futamidejű, ún. hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodásokat (a továbbiakban: HTM-ek) kötött egyes termelőkkel. Az 1995 és 2001 között megkötött ilyen HTM-ek keretében a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) mint "egyetlen vásárló" kötelezettséget vállalt arra, hogy meghatározott mennyiségű megtermelt energiát a HTM-ben meghatározott módszertan alapján rögzített áron megvásárol.6 A HTM-ek így lehetővé tették, hogy a termelők számára biztosított legyen a beruházásaik megtérülése.
A Bizottság előzetes vizsgálatot követően a HTM-ek tekintetében 2005 novemberében megindította az EK- Szerződés 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottságnak ugyanis korábban kétségei merültek fel a HTM-eknek az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, mivel e HTM-ek az érintett termelők vonatkozásában kizárnak minden kereskedelmi kockázatot, és e termelőknek a piacon lévő többi termelőhöz képest előnyösebb helyzetet biztosítanak. A hivatalos vizsgálati eljárás lezárásaként, a Bizottság 2008. június 4-én elfogadta a Magyarország által a HTM-ek keretében nyújtott állami támogatásról szóló C (2008) 2223 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben arról rendelkezik, hogy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
