A gyülekezési jog a demokratikus társadalom legfontosabb alapjogainak egyike. Mivel az emberek többsége nem rendelkezik az újság, rádió, televízió alapításához vagy működtetéséhez szükséges anyagi háttérrel, a gyülekezés (tüntetés) az egyetlen lehetőségük, hogy véleményüket nyilvánosságra hozzák és esetleg másokat is meggyőzzenek róla, azaz hogy a közvélemény-alakítási folyamatokba kapcsolódjanak.[1] A gyülekezési jog lényege a figyelem keltése.[2] Ez a szándék annál inkább megvalósul, minél nagyobb embertömeg gyülekezik, kifejezést adva véleményüknek.
A figyelemkeltéssel kapcsolatban áll a gyülekezési jog másik lényeges vonása: e jog gyakorlása szükségszerűen más emberek zavarásával jár. A gyülekezési jogát gyakorló mások figyelmét csak úgy keltheti fel, hogy eredeti tevékenységüktől eltereli őket. Ahol gyülekeznek emberek, ott az embertömeg miatt pl. megáll a közlekedés, ott már nem lehet bejutni a szomszédos boltokba, orvosi rendelőkbe stb. A gyülekezés okozta zavarások a többi ember (alap)jo-gait érintik, ha mást nem, mindenképpen az általános cselekvési szabadságukat. Ezért a gyülekezési jog gyakorlása majdnem törvényszerűen mások alapjogait csorbítja. A gyülekezési alapjognak ezt a "klasszikus" kihívását a törvényhozó köteles megoldani.
2006-ban és 2007-ben mind Magyarországon, mind Németországban új kihívások keletkeztek a gyülekezési jog területén. E kihívások az erőszak jelenségével állnak kapcsolatban, bár különböző módon.
Magyarországon 2006 második felében a békésen tüntető tömegek közül kisebb csoportok erőszakos bűncselekményeket követtek el. Ezek az erőszakos elemek a tüntető tömeget védőernyőként használták. A rendészet szempontjából minden embertömeg "veszélyt" jelent a közrend és esetleg a közbiztonság számára.[3] A gyülekezési alapjog garanciája kimondja, hogy az államnak és a társadalomnak a gyülekezés jellegéből adódó nyugtalanság veszélyét tűrnie kell. A közrend elkerülhetetlen zavarása úgyszólván a gyülekezési jog alkotmánybeli elismerésének az ára. Az alapjog gyakorlása és a közrend érdeke közötti határt az erőszak jelenti. Erőszakos gyülekezés nem részesül az Alkotmány védelmében. Mi történjék akkor, ha a gyülekezési jogukat békésen gyakorló emberek közül néhányan a tömeg által teremtett helyzetet kihasználják arra, hogy erőszakos bűncselekményeket kövessenek el, pl. a rendőrség ellen, esetleg magán- vagy köztulajdon, illetve emberek testi épsége ellen. Németországban ez a probléma a 1970-es és 1980-as években vált aktuálissá. Az állami reakció a gyülekezési jog jelentős megszigorításában állott,[4] beleértve a vonatkozó büntetőjogot.[5 ]Magyarországon a 2006. évi események - a részvevők nagy létszámánál, hosszú időbeli terjedelménél, valamint az erőszak mértékénél fogva - rávilágítottak a törvényi szabályozás hiányosságaira.
Németországban 2007-ben ún. G 8-as csúcstalálkozót rendeztek. A találkozó helyszíne körül több mint 40 négyzetkilométeres területen minden tüntetést nemcsak tiltottak, hanem kerítés felállításával fizikailag lehetetlenné is tettek. Az állam a jelenlevő államfők biztonságára hivatkozott, akiket az erőszaktól, főleg a terrorizmustól védeni kell. Sok civil szervezet azonban úgy érvelt, hogy tüntetései főleg a találkozó résztvevői ellen irányulnak, azaz hogy a politikai döntéshozók figyelmét akarják felkelteni. A bíróságok a csúcstalálkozó biztonságát részesítették előnyben, de ezek az eljárások soron kívüli gyorseljárások voltak, és az ügyek sürgős jellege miatt sok bírósági döntés órákon belül született. Ezért e döntések a felmerülő kérdéseket nem tárgyalhatták kellő alapossággal, nem tekinthetők utolsó szónak. A végleges jogi feldolgozás, valamint a jogpolitikai érvek megvitatása folyamatban van. Nem biztos, hogy a gyülekezési jog hatékony gyakorlásának teljes ellehetetlenítése jelenti a végleges választ, lehet, hogy pro futuro más egyensúly érvényesül az állami biztonság és a gyülekezési jog között - nem utolsósorban tekintettel arra, hogy a megelőzni kívánt veszélyt (erőszakos kisebbségek, terrorista merényletek) nem - vagy csak részben - a gyülekezési jogukat gyakorlók okozzák.
A két alkotmányi rendelkezés tárgyalása a német alapjogi elemzés struktúrái szerint folyik. Először az alapjog védelmi köre[6] kerül elemzésre, ami leírja, milyen életviszonyokat vagy magatartásokat véd az alapjog. A következő lépés a lehetséges korlátok bemutatása. Ezek vagy specifikus, azaz kizárólag a gyülekezési jogra vonatkozó, vagy általános, minden alapjog esetében érvényes korlátok lehetnek. Ehhez kapcsolódik a "korlátok korlátainak", azaz a korlátozhatóság határainak a tárgyalása. A korlátok korlátainak legfontosabb eleme a jogállamiságból fakadó arányosság: csak az arányos alapjog-korlátozás felel meg az alkotmánynak. Mivel a korlátok
- 103/104 -
korlátai nem általánosságban határozhatók meg, hanem mindig csak konkrét korlátra viszonyítva, elemzésük nem képez külön fejezetet, hanem a mindenkori korlát tárgyalása keretében kerül rá sor.
Az 1949. évi német alaptörvényben (Grundgesetz; a továbbiakban: GG) az alapjogokat az első fejezet tartalmazza. A gyülekezési jogot a GG 8. cikke garantálja. Ennek szövege a következő:
Art. 8 (1) Alle Deutschen haben das Recht, sich ohne Anmeldung oder Erlaubnis friedlich und ohne Waffen zu versammeln.
(2) Für Versammlungen unter freiem Himmel kann dieses Recht durch Gesetz oder auf Grund eines Gesetzes beschränkt werden.
E szöveg magyar fordítása:
8. cikk (1) Valamennyi németnek joga van arra, hogy bejelentés vagy engedély nélkül békésen és fegyver nélkül gyülekezzék.
(2) Szabadtéri gyülekezésekre nézve e jog törvény által vagy törvény alapján korlátozható.
A szintén 1949. évi magyar alkotmányban (a továbbiakban: Alk.) az alapvető jogok és kötelességek a szöveg végén helyezkednek el. Ennek keretében a gyülekezési jog a 62. §-ban kerül megfogalmazásra. Az (1) bek. látszólag objektív jog, mert szövege szerint a magyar állam a gyülekezési jogot "elismeri" - szemben a német szöveggel, amely szerint minden németnek szubjektív "joga van" szabad gyülekezésre. Az Alk. 62. §-a objektív-jogi fogalmazása ellenére valódi szubjektív alapjogot mond ki.[7] A magyar alkotmány e jog igénybevételét egészen 1989. január 23-ig a szocializmus érdekeihez kötötte; a gyülekezési szabadság csak 1989. január óta szerepel "polgári" változatban a szövegben. Az Alk. 62. §-a szerkezetileg a GG 8. cikkéhez hasonlít. Az első bekezdés a jog védelmi körét írja körül, a második bekezdés a korlátokkal foglalkozik.
Mindkét alkotmány törvényre utal. Németországban a gyülekezési jog alkalmazását a gyülekezésekről és felvonulásokról szóló 1953. évi szövetségi törvény (Gesetz über Versammlungen und Aufzüge; a továbbiakban: VersG[8] ) részletezi. Magyarországon a joggyakorlás részletszabályozását a rendszerváltás kezdetén alkotott, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gyt.) tartalmazza.
A német dogmatika a gyülekezési jogot szabadságjognak fogja fel;[9] a szabadságjogok körében a kommunikációs jogok közé sorolja.[10] E dogmatikai minősítés figyelembe veszi, hogy a gyülekezési jogot - bár egyéni és nem kollektív jog - csak másokkal együtt lehet igénybe venni, és az igénybevétel célja, azaz a figyelemkeltés, annál hatékonyabb, minél többen csatlakoznak a gyülekezéshez. A gyülekezés és a közös véleményre való figyelem keltése a társadalmi kommunikáció formája, mert a gyülekezők egyrészt egymással, másrészt a kívülállókkal lépnek gondolat- és eszmeközlési viszonyba. Ezért a magyar dogmatika is a gyülekezési jogot kommunikációs alapjog címén tárgyalja.[11]
Emellett a gyülekezési jog politikai jog is: a politikai véleménynyilvánítás és -alakítás egyik lehetséges formáját képezi. Kérdéses azonban, mennyire politikai jellegű a gyülekezési jog. Ha kizárólag politikai jognak fogjuk fel, akkor érvelhető, hogy a GG 8. cikke, Alk. 62. §-a csak a politikai gyülekezést (a tüntetést) védi, nem pedig a nem politikai célokat szolgáló összejöveteleket. Ez a gyülekezési jog tárgyi védelmi körének egyik kérdése, és ott kerül tárgyalásra.[12]
Az alapjogok védelmi köre azt jelenti, hogy kit milyen magatartásban vagy minőségben véd az alkotmány. Az első kérdéskörbe a jogalanyiság (személyi védelmi kör), a másodikba a védelemben részesülő életviszonyok, magatartások (tárgyi védelmi kör) tartoznak.
A német alapjog a GG 8. cikk (1) bek. alapján csak németeknek jár. "Német" a GG 116. cikk (1) bek. értelmében: német állampolgár. E szóhasználat tudatos: az alkotmányozó a gyülekezési jog alkotmányi garanciáját a német állampolgárokra korlátozta, mert külföldiek politikai tevékenységével szemben a német hatóságok javára nagyobb mozgásteret kíván fenntartani, nem utolsósorban külpolitikai okokból. A törvény azonban nagyobb lelkű: a VersG nem tesz különbséget német és nem német állampolgárok között, a VersG 1. § (1) bek. a gyülekezési jogot mindenki ("jedermann") számára mondja ki. Ez az eltérés nem okoz alkotmányjogi problémát, hiszen az alkotmányi alapjogok csak a minimális szintet garantálják. A törvényhozónak több szabadságot szabad nyújtania.[13] Ez a törvényhozói szabadság főleg olyan esetekben áll fenn, amelyekben - mint a gyülekezési
- 104/105 -
jogban - a szabadság szélesítése nem jár mások jogainak a csorbításával.
A magyar alkotmány a gyülekezési jog szabályozásában - objektív-jogi fogalmazása miatt - a jog alanyait nem említi. Korlátozás híján e jog alanya mindenki, mert ahol a magyar alkotmány valamely jogot kizárólag magyar állampolgárok vagy magyarországi lakosok részére kíván fenntartani, ott a jogalanyi kör korlátozásáról kifejezetten rendelkezik.[14] A Gyt. 1. §-a egyértelműen mindenki jogalanyiságát mondja ki, míg a Gyt. 5. §-a a gyülekezés szervezőjeként csak magyar vagy EU-állampolgárt vagy letelepedett harmadik országbeli külföldit fogad el. A törvény tehát e minőségből a tartózkodási engedéllyel vagy más tartós tartózkodási címmel nem rendelkező külföldit kizárja. Mivel a gyülekezési jog tárgyi védelmi köre a gyülekezés megszervezését is magában foglalja, a külföldiek részbeni kizárása az alapjogot korlátozza. Ezt a IV. 2. a) pont alatt tárgyaljuk.
A gyülekezési jogot természeténél fogva kizárólag természetes személyek vehetik igénybe: rt., kft. vagy egyesület nem gyülekezhet, ezt csak tagjai, azaz természetes személyek tehetik meg. A gyülekezés szervezésében elvileg jogi személy közreműködhet. Maga a jogi személy azonban nem cselekedhet, nevében mindig természetes személyek járnak el. Ezek a személyek a gyülekezési jog alanyai akkor is, ha jogi személy nevében szerveznek gyülekezést. Ezért a gyülekezési jog területén a jogi személy jogalanyiságának Magyarországon sokat vitatott kérdése alapjában véve álkérdés: ha pl. az amnesty international magyar szekciója formálisan nem szervezhet gyülekezést, tagjai vagy megbízottjai szervezőként léphetnek fel, ráadásul amnesty international nevében. Következésképpen nem alkotmányellenes, hogy Gyt. 5. §-a a jogi személyeket a szervezői funkcióból kizár-ja.[15] A Gyt. azon értelmezése, hogy a jogi személy nincs kizárva a gyülekezés szervezéséből,[16] alkotmányjogilag szintén elfogadható.
A gyülekezés fogalmilag több emberből áll; annak ellenére a gyülekezési jog mindkét országban egyéni jog, hiszen mindenki szabadon dönthet, részt vesz-e valamely gyülekezésben vagy sem.[17] A gyülekezési jog alanya az egyén, nem az embertömeg. A gyülekezési jog gyakorlása folytán összejött tömegből hiányzik minden szilárdabb kötelék, struktúra, amiért nem is alkalmas bármilyen jogalanyiságra. Itt lényeges különbség van az egy alkalomra létrejött gyülekezés és az állandó struktúrájú egyesülés között.[18]
A tárgyi védelmi kört mind GG 8. cikk (1) bek., mind Alk. 62. § (1) bek. a "gyülekezni/gyülekezés" szóval határozza meg. E szó mindennapi értelmében gyülekezésről csak akkor szólhatunk, ha több ember jelen van. Egy személy egyedül nem "gyülekezhet" - bár tüntethet, amiből kitűnik, hogy a gyülekezés alkotmányos garanciája nem feltétlenül azonos a tüntetés jogával. Nem kizárt azonban az az elemzés, hogy az egyszemélyes tüntetés a gyülekezés első lépése, ha a tüntető abban a reményben tüntet, hogy majd mások is csatlakoznak.
A "gyülekezés" fogalom nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy hány embernek kell jelen lennie: elegendő-e kettő, vagy kell-e három vagy esetleg még több részvevő? A német szakirodalomban uralkodó az a vélemény, hogy két részvevő elég, mert a normaszövegből magasabb küszöb nem olvasható ki.[19] Néhány tudós azonban magasabb minimális létszám (három vagy hét személy) mellett foglal állást. A magyar alkotmánydogmatika e kérdéssel mélyebben még nem foglalkozott.[20]
Bonyolultabb dogmatikai probléma a gyülekezés célja: bármilyen összejövetel élvezi-e az alkotmány védelmét, vagy csak a politikai jellegű? Az első, fogalmi meghatározás abban áll, hogy az alkotmány értelmében a gyülekezés feltételeinek csak olyan embertömeg felel meg, amely valamilyen közös célt követ. A német dogmatika szerint a gyülekezés fogalma megköveteli a közös célt. Közös céllal nem rendelkező embertömeg[21] nem nevezhető gyülekezésnek és kimarad a GG 8. cikk védelmi köréből. A magyar dogmatika ugyanezzel az érvvel kizárja a puszta embertömegeket a gyülekezés fogalmából.[22]
A közös cél meglétének a követelménye még nem ad választ arra a kérdésre, milyen jellegű legyen ez a cél. A legszorosabb álláspont szerint az Alkotmány kizárólag politikai kérdésekkel vagy legalább közügyekkel foglalkozó gyülekezéseket részesíti védelmében. Ezt az álláspontot képviselők azzal indokolják felfogásukat, hogy a gyülekezési jog alapvetően politikai alapjog, amely gyakorlásának funkciója a politikai folyamatok befolyásolása, a politikai vélemény- és akaratképzésben való részvétel.[23] Németországban ehhez az az érv is kapcsolódhat, hogy a GG 8. cikke e jogot csak német állampolgároknak biztosítja, amiből levezethető az a következtetés, hogy maga az Alkotmány a gyülekezési jogot politikai részvételi jognak tekinti.[24] Ezek szerint a nem politikai célokat szolgáló összejövetelek kimaradnak a gyülekezési jog tárgyi védelmi köréből; alkotmányos védelmüket más alapvető jogok - például az általános cselekvési szabadság[25] - látják el.
A középső álláspont szerint a gyülekezési jog védelmi köre nem tételez fel politikai célt, hanem elegendő a közös vélemény kialakítására, vagy a közvélemény befolyásolására irányuló szándék. Ezek szerint kizárólag magánügyekkel foglalkozó összejövetelek, pl. szóra-
- 105/106 -
kozási rendezvények nem tartoznak a gyülekezési jog tárgyi védelmi körébe, de - a legszorosabb állásponttal szemben - a nem politikai jellegű véleményképzést a GG 8. cikke és az Alk. 62. §-a is védi.[26]
A tudományos spektrum másik végét az az álláspont képezi, amely szerint bármely közös cél elegendő, mert az alkotmány szövegéből semmilyen korlátozás sem vezethető le. További érv szerint a gyülekezések védelmének a funkciója nem annyira a politikai életben való részvételben áll, hanem általánosabban a társadalmi kommunikáció, valamint az egyénnek a társadalmi elszigetelés ellen vívott harca elősegítésében.[27] A joggyakorlás funkciójának eme széles felfogását azzal indokolják, hogy a politikai részvételt, illetve a közös véleményképzést más alapjogok is védik (pl. demokratikus részvétel, szólás- és médiaszabadság), amiért az ezekre a célokra korlátozott gyülekezések külön gyülekezési szabadságjog-védelemre nemigen szorulnak.[28]
A német Szövetségi Alktománybíróság (Bundesverfassungsgericht, a továbbiakban: BVerfG) eredetileg az utolsó, legszélesebb álláspontot képviselte.[29 ]2000-ben az ún. Loveparade-döntésben[30] a középső álláspontra tért át és a kizárólag kereskedelmi érdekeket szolgáló, közvéleményre nem célzó szórakozási rendezvényeket kivette a gyülekezési jog hatálya alól. A bíróságot nem új dogmatikai belátás vagy az eddigi liberalizmusával való szakítás vezette, hanem az a gyakorlati körülmény, hogy a vonatkozó törvények szerint a gyülekezési jog védelmi körébe eső rendezvények rendészeti költségeit az állam viseli. Erre az állami kötelességre egyre több rendezvény szervezője hivatkozott, amiért a BVerfG az állami költségviselést a közvélemény alakítására vagy befolyásolására célzó gyülekezésekre kívánta korlátozni.[31] A többi bíróság ezt a szándékot tette magáévá és követi a BVerfG döntését.[32] A magyar Alkotmánybíróság változás nélkül a középső álláspont képviselője. Szerinte a gyülekezési jog a kommunikációs jogok közé tartozik és mint ilyen, "teszi lehetővé az egyén ... részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban".[33] A politikai mellett említett "társadalmi" folyamatok arra utalnak, hogy a testület nem képviseli a legszorosabb álláspontot.
Hozzá lehet tenni, hogy más alapjog által védett cél érdekében létrejött gyülekezést főleg ez a másik alapjog védi: a vallási körmenet a vallásszabadság tárgyi védelmi körébe tartozik, a tudományos kollokviumban gyülekezők a tudomány szabadságával élnek, és a kereskedelmi célokat szolgáló gyülekezést a vállalkozás és foglalkozás szabadsága védi. Az alapjogok konkurenciájának általános szabályai szerint bírálandó el az a kérdés, hogy a speciális alapjogok mellett a gyülekezési jog is védi a vallási, tudományos, kereskedelmi stb. gyülekezéseket.[34]
Mind a német GG, mind a magyar Alk. a gyülekezés békés jellegére utal. A német dogmatika a gyülekezés békességét a védelmi kör meghatározásának fogja fel,[35] mialatt a magyar dogmatika szerint a békés jellege a jog egyik korlátozását képezi. A német dogmatika felfogását azzal az érvvel indokolja, hogy a védelmi kör meghatározását - a jog korlátozásával szemben - nem kell a korlátok korlátaira vonatkozó szabályok szerint mérlegelni. A védelmi kör szintjén kizárt magatartás teljes mértékben az alkotmányjogi védelemből kiesik (abszolút kizárás), mialatt a korlátozás révén történő kizárást a korlátok korlátai, azaz a jogállami arányosság relatívvá tehetik.
A német joggyakorlat szerint a gyülekezés akkor nem békés, ha erőszakos vagy lázadó, azaz bizonyos küszöböt meghaladó mértékben agresszív emberekkel vagy dolgokkal szemben.[36] A fegyverviselés az agresszivitástól függetlenül mindig tilos; a gyülekezési jog említett megszigorítása részben abban állott, hogy a fegyver fogalmába a kizárólag védekezésre alkalmas ún. "passzív fegyvereket" is bevonták.[37] A gyülekezéseken elhangzott vélemények nem alapozhatják meg a gyülekezés békétlen voltát,[38] kivéve ha ezek a vélemények erőszakra vagy lázadásra buzdítanak. Bűncselekmény elkövetésére való felszólítás magában bűncselekmény.[39]
A békétlenség az adott gyülekezést csak akkor zárja ki az alkotmány védelmi köréből, ha maga a gyülekezés békétlen. Elszigetelt egyének békétlensége (erőszaka) még nem jelenti azt, hogy a gyülekezés békétlen.[40] Mivel a gyülekezés joga egyéni jog, a békésen tüntetők továbbra is gyülekezési jogukat vehetik igénybe és megkövetelhetik az államtól és szerveitől, hogy alapjog-gyakorlásukat megvédje az erőszakot alkalmazókkal szemben. Ha azonban a gyülekezés szervezője, vagy a részvevők többsége az egyes személyek által gyakorolt erőszakot hagyja jóvá, akkor a gyülekezés békétlenné válik, és az addig békés gyülekezés alkotmányjogi védelme megszűnik.[41] Ez a békés résztvevőket is érinti, mert egészében békétlen gyülekezésben senkinek nem szabad részt venni.[42] A békés és erőszakos egyének közötti különbségtételen alapuló mérce azonban csak a jogi, elvont elméletben világos. A gyakorlatban egy adott gyülekezés helyszínén nem mindig egyértelműen állapítható meg, hogyan reagál a részvevők többsége a tüntető tömeg közül elkövetett erőszakra, és gyakran az sem világos, hogy békés-e valamely egyén magatartása.
Sem a GG 8. cikke, sem az Alk. 62. §-a nem részletezi, hogy gyülekezésen és annak szabad gyakorlásán milyen magatartásokat ért. A szó mindennapi értelmében a gyülekezés tevékenysége a más emberekkel
- 106/107 -
való összejövetelt, valamint a már összegyűlt emberekhez való csatlakozást jelenti. Ez magában foglalja a részvevőknek a gyülekezés helyére való útját.[43 ]A gyülekezés fogalma azt sugallja, hogy korlátozott időre jönnek össze a gyülekezők, de sem a fogalomból, sem az alkotmányjogi garanciáiból semmilyen időbeli korlátozás nem vezethető le, amiért a végtelen összejövetel vagy felvonulás is beletartozik a gyülekezési jog védelmi körébe. A minden szabadságjogban rejlő negatív szabadság a gyülekezési jog esetében azt garantálja, hogy mindenki távol maradhasson attól a gyülekezéstől, amelyben nem vagy már nem kíván részt venni.
Mindkét országban az alkotmányi fogalmat a fizikai összejövetelnél szélesebb értelemben értelmezik, és a gyülekezés kezdeményezését és megszervezését is a védett magatartások körébe sorolják.[44] A gyülekezés megszervezése magában foglalja a tervezett gyülekezés reklámozását is.
Az így körülírt védett magatartások a gyülekezési jogot, mint szabadságjogot merítik ki. Főleg Magyarországon a gyülekezési jog intézményvédelmi oldalát is hangsúlyozzák. Ezek szerint az állam köteles a gyülekezési jog zavartalan gyakorlását biztosítani - függetlenül attól, hogy a zavar hatóságok vagy magánemberek (pl. ellentüntetők) részéről fe-nyeget-e.[45] Ezzel összhangban a Gyt. 11. § (2) bek. a rendezvényt zavaró elemek eltávolítását a rendőrség feladatává teszi. Az államot terhelő alkotmányjogi védelmi kötelezettséget akkor is teljesítenie kell a rendőrségnek, ha a gyülekezés zavarását nem kívülállók eredményezik, hanem a gyülekezés közepén cselekvő erőszakos személyek. Amennyiben maga a gyülekezés békés marad, az állam köteles a békésen tüntetőket az erőszak ellen védeni és a tüntetés békés folytatását lehetővé tenni.[46]
Az állami kötelességek Németországban kisebb szerepet játszanak, talán azért is, mert a GG - az Alk. 8. § (1) bek-el szemben - valamennyi alapjogot érintő általános állami védelmi kötelességről nem tartalmaz rendelkezést. A gyülekezési joggal kapcsolatos állami védelmi kötelességeket sem a bírósági gyakorlat, sem a jogtudomány nem tárgyalja különösebben. Ezért e téren csak az általános szabály érvényesül, hogy az állam köteles az alapjogok gyakorlását lehetővé tenni, bár e kötelesség pontos tartalmáról és határairól többféle vélemény létezik.[47] Az állami védelmi kötelesség viszonylag alacsony rangjának megfelel, hogy a VersG a gyülekezést zavaró tényezők elhárításáról nem rendelkezik.[48] Az ilyen incidensekre a rendőrség általános jogi eszköztárával reagál.
A gyülekezési jog korlátozható. A GG 8. bek. (2) bek. kifejezetten a korlátokról rendelkezik. A magyar Alk. 62. § (2) bek-e a "korlát" szót nem használja, de az ott említett törvény az Alk. 8. § (2) bek. általános rendelkezése értelmében a gyülekezési jogot nemcsak szabályozhatja, hanem korlátozhatja is. A 62. § (1) bek. szerinti "szabad" joggyakorlás garanciája a korlátozhatóságot nem zárja ki.[49]
Ezen kívül strukturális érv is a gyülekezési jog korlátozhatósága mellett szól. A gyülekezési jog gyakorlása rendeltetésénél fogva más emberek jogait érinti, és minél hatékonyabban keltik fel az emberek vagy politikai döntéshozók figyelmét a gyülekezők, annál intenzívebben avatkoznak be azok jogaiba. A gyülekezési jogukat gyakorlók, valamint az alapjog-gyakorlás által érintettek jogait és kötelességeit törvényi úton kell elhatárolni. Ez az elhatárolás csak akkor sikerülhet, ha a törvényhozónak, valamint a jogalkalmazónak a gyülekezési jogot is szabad korlátozni, mert különben a gyülekezési jog elsőbbséget élvezne minden más alapjoggal szemben. Erre az elsőbbségre azonban sem a magyar, sem a német alkotmányban nem találunk utalást.
A német GG a gyülekezési jog több specifikus korlátját tartalmazza. A GG 17a. cikk (1) bek. szerint a honvédelmi törvény a katonák és a polgári szolgálatot teljesítők alapjog-gyakorlását korlátozhatja, többek között a gyülekezési jog esetében. Ezen kívül a GG 18. cikke a gyülekezési jogot azok közé az alapjogok közé sorolja, amelyeket az alany eljátszhat. Az alapjog eljátszásáról a BVerfG dönt; a gyakorlatban ilyen eljárásokra nemigen kerül sor.
A GG 8. cikk (2) bek. törvényt a szabadtéri gyülekezések korlátozására hatalmaz fel. A lehetséges korlátozások céljait nem nevesíti meg. Célok felsorolása híján a törvényhozó szabadon mérlegelheti a gyülekezési alapjog korlátozását megalapozó célokat. A mérlegelésnél a törvényhozónak az alapjogi korlátok korlátait (főleg a jogállamiságot) tiszteletben kell tartania.
Magyarországon az Alk. 62. § (1) bek-ben említett békés jelleg a gyülekezési jog korlátjának számít.[50] E dogmatikai felfogás szerint a nem békés gyülekezést törvénnyel lehet korlátozni. Magyarországon a békétlenséget a német dogmatikához hasonlóan határozzák meg, és itt is az elméleti mérce helyszíni alkalmazása rendkívül nehéz problémát jelent, amelyet sem a jogtudomány részéről, sem a rendőrségi taktika részéről nem sikerült megoldani.
Az Alk. 62. § (2) bek. a törvényi szabályozást két-
- 107/108 -
harmados többséghez köti. Ez formális korlát - szemben az érdemi korlátot tartalmazó német rendelkezéssel. Az Alk. 8. § (2) bek. általános szabálya szerint a törvény az alapjogot nemcsak szabályozhatja, hanem korlátozhatja is. Ezen kívül az Alk. 8. § (4) bek-ből kitűnik, hogy a különleges állapotok idején további korlátozások alkalmazhatók.
A jogállamiság mindkét alkotmányos rendben a korlátozó törvények legjelentősebb általános korlátja. A jogállam egyik központi eleme az arányosság. Ennek keretében két értéket mérlegelni kell: a korlátozandó alapjogot és a korlátozására okot adó másik alkotmányos értéket. Törvény alapjogot más alkotmányos érték javára csak alkalmas és a legkímélőbb eszközzel és csak az elért előnnyel arányban korlátozhat.[51] A korlátozás abszolút határa a jog lényeges tartalma.[52] A korlátok jogállami korlátainak a jelentőségét a gyülekezési jogról szóló Alkotmánybíróság-határozat mutatja, mert ott a Gyt. alkotmányossági vizsgálata majdnem kizárólag a 8. § (2) bek.-ére koncentrál.[53]
Mind a Gyt., mind a VersG a gyülekezési jog gyakorlását sokféleképpen korlátozza[54] . E korlátozások részben tilalmak, részben a gyülekezési jogot gyakorlókat terhelő kötelezettségek.
Az Alk. 62. § (1) bek. szerint a gyülekezési jog mindenkit megillet. Ennek megfelelően Gyt. 1. §-a a jog zavartalan gyakorlását mindenkinek garantálja. Gyt. 5. §-a azonban a gyülekezés szervezésétől bizonyos külföldieket kizár.[55] A gyülekezés szervezése a védett magatartások egyike, amiért Gyt. 5. §-a az alapvető jogot korlátozza. Az Alkotmánybíróság e rendelkezést helybenhagyta azzal az érvvel, hogy a gyülekezés megszervezése fokozott felelősséggel jár, és ennek a felelősségnek csak az felelhet meg, aki a magyarországi viszonyokban járatos és fizikailag is közel van a helyszínhez.[56] Dogmatikailag ez az érv mások jogai és a közrend védelmére, valamint a gyülekezési jog tömegben történő gyakorolhatóságára céloz. Ezek az értékek elvileg a gyülekezési jog korlátozását megalapozhatják. Az Alkotmánybíróság által alkalmazott érv valódisága azonban megkérdőjelezhető: külföldi szervező magyar(országi) tanácsadók alkalmazásával a szükséges járatosságot megszerezheti magának, és belföldi képviselője a megkívánt fizikai közelséget biztosíthatja.[57] A fizikai közelséggel kapcsolatban megjegyzendő egyébként, hogy a Gyt. a szervező jelenlétét nem írja körül; a szervező a folyamatban levő gyülekezéssel kapcsolatos törvényi kötelességeit pl. telefon útján is teljesítheti.[58]
Az arányossági teszten a Gyt. 5. §-a véglegesen megbukik. Az állampolgárság alkalmatlan ismérv. A magyarországi viszonyokban leginkább az járatos, aki hosszú ideje életvitelszerűen lakik Magyarországon. A fizikai jelenlétet is az állandó magyarországi lakóhely biztosíthatja. Magyar állampolgársággal viszont sok ember rendelkezik, akik nem laknak Magyarországon. Az 1945. év utáni és 1956. évi tömeges kivándorlások résztvevőinek nagyobb része magyar állampolgárságukat megtartotta és leszármazottainak továbbította. A rendszerváltás után kivándoroltak és elűzöttek, valamint azok leszármazottai visszakaphatták az 1945 vagy 1956 után jogtalanul megfosztott magyar állampolgárságukat. Ezért nem kevés magyar állampolgár a magyarországi viszonyokat csak időbeli, élet- és földrajzi távolságból ismeri, és a leszármazottai között sokan soha sem laktak az országban. Ezért az állampolgárságból sem a magyarországi viszonyok alapos ismerésére, sem fizikai közelségre nem lehet következtetni. Mindkét feltétel teljesítése inkább a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező személyektől várható el; második kritérium a magyarországi lakóhely mellett esetleg a magyar nyelv ismerete lehet, mert Magyarországon nem kevés külföldi állampolgár lakik életvitelszerűen anélkül, hogy magyarul tudna és a magyar viszonyokat ismerné. Ehhez képest az állampolgárság ismérve a belföldi viszonyok ismerését és a fizikai jelenséget nem garantálhatja. Alkalmatlan eszközzel pedig alapjog nem korlátozható, a törvényi szabályozás alkotmányellenes.[59]
Mindkét törvény a szervező intézményéről rendelkezik. A magyar Gyt. a szervező kötelezettségeiről csak a közterületen rendezett gyülekezésekkel kapcsolatban tartalmaz előírásokat. E gyülekezések bejelentése és rendjük biztosítása a szervező feladata (Gyt. 6. §, 11. §). Ezzel szemben a német VersG 7. § (1) bek., 18. § (1) bek. minden gyülekezés esetében szervező meglétét írja elő; a szervező vagy képviselője a rend betartásáért felel. A német szakirodalomban sokan azt az álláspontot képviselik, hogy ez a feltétlen kötelesség alkotmányellenes, mert nemcsak nagy szabadtéri összejövetelekre vonatkozik, hanem kisszámú, zárt helyiségben rendezett találkozókra is. Az utóbbi esetben a szervező megnevezésére célzó kötelezettségnek nincs értelme, amiért ez a gyülekezési jog gyakorolhatóságát alkotmányellenesen korlátozza.[60] Magyarország és Németország esetében kétséges, hogy a szervezőt terhelő büntetőjogi, közigazgatási jogi és kártérítési felelősség arányban van-e a közérdekkel; főleg a magyar kártérítési felelősség szabályozása - amely a szervező vétkességét vélelmezi, de megengedi neki a mentesülést - a gyüle-
- 108/109 -
kezés szervezőjét akkora anyagi kockázattal sújthatja, hogy ez őt a gyülekezés szervezésétől visszatarthatja.[61]
A magyar és a német jog egyaránt átfogó, a gyülekezések minden fajtájára vonatkozó tilalmakat mond ki. Az egyik tilalom az erőszakos viselkedést és a fegyvereket érinti. Németországban az erőszakos gyülekezés már az alapjog védelmi körén kívül esik, amiért erőszakos vagy fegyveres gyülekezések ellen irányított intézkedések az alapjogot nem érintik. Magyarországon a gyülekezés erőszakos jellege a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozására szolgálhat alapul.
Ezen kívül Németországban közös politikai meggyőződést megtestesítő egyenruhákat vagy egyenruhákra emlékeztető azonos ruhákat - bizonyos kivételekkel - nem szabad viselni (VersG 3. §). A történelmi tapasztalatok alapján a törvényhozó abból indult ki, hogy az egyenruhás tüntetés félelmet kelthet és az első lépést képezi az erőszak felé. Az egyenruhák tilalma a békességet hivatott elősegíteni. Ezen kívül az egyenruhás felvonulások leginkább a totalitariánus ideológiát követő politikai mozgalmakat jellemzi, és így VersG 3. §-a bizonyos mértékben a szélsőséges pártok ellen irányul. Ez utóbbi szempont alkotmányjogilag aggályos, mert a törvényhozó nem tehet különbséget legális pártok felvonulásai között.[62] Ezért a VersG 3. §-át inkább az erőszak megelőzésével indokolják.
Gyülekezéseken nem szabad bűncselekményeket elkövetni; Magyarországon Gyt. 2. § (3) bek. kimondja ezt az elvet. E szabály alkotmányossága feltételezi azonban, hogy az adott büntetőjogi előírás megfelel az alkotmánynak. Ezzel összefüggésben az alapjogra vonatkozó speciális büntetőjog érdemel különös figyelmet, mert előfordulhat, hogy ezek a büntetőjogi szankciók az alapjogot alkotmányellenesen korlátozzák.[63] A német gyülekezési büntetőjog a gyülekezést külső támadás ellen védi (VersG 21. §-a), vagy az erőszakos, illetve fegyveres magatartásokat bünteti (VersG 22-24, 27-28. §-ai). A magyar Btk. 228/A. és 271/ A. §-ai hasonló tényállásokat tartalmaznak. Ezek a §-ok vagy a gyülekezési jog gyakorlóit védik, vagy az alkotmány erejénél fogva tilos erőszakhasználatot büntetik. Az alapjoggyakorlás szempontjából ezek a rendelkezések nem aggályosak.
Más a helyzet a közigazgatási előírások vagy határozatok elleni magatartást büntetéssel vagy pénzbírsággal sújtó büntető- vagy szabálysértési tényállásokkal (VersG 25-26, 29. §-ai, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv.[64] 152. §-a). Itt nagyon pontosan kell elemezni, vajon az adott tényállás nem jelent-e alkotmányellenes korlátozást.[65] Ez a speciális gyülekezési büntetőjog csak akkor áll összhangban az alkotmánnyal, ha a védett közigazgatási szabályok maguk részéről alkotmányosak (ami a korlátok kérdéskörébe tartozik) és ha a büntetőjogi védelmük nem jelent aránytalanságot (amit a korlátok korlátaival kapcsolatban kell elemezni). Ezért a büntetőjogi szankciók értékelésére nem itt, hanem a következőkben az általuk védett közigazgatási előírásokkal együtt kerül sor.
A bűncselekményekkel és ellenük folytatott harccal a gyülekezések elektronikus rögzítése, valamint az ily módon nyert adatok tárolása áll kapcsolatban. A gyülekezés rögzítése és ezen adatok tárolása a gyülekezési jog gyakorlását korlátozza, mert ezek az intézkedések az egyént a részvételtől tarthatják vissza, befolyásolhatják szabad döntését arról, részt vesz-e az adott gyülekezésen vagy nem. Németországban a VersG 12a, 19a. §-ai szerint a rendőrség a gyülekezés képeit és hangjait csak akkor rögzítheti, ha annak megalapozott gyanúja fennáll, hogy a közrend számottevő veszélyeztetésére kerül majd sor. Ezek az adatok csak akkor tárolhatók, ha konkrét esetben szükség van rájuk a résztvevő(k) ellen indult büntetőeljárásban. Magyarországon a Gyt. nem tartalmaz vonatkozó előírásokat. Itt a gyülekezések rögzítése és az adatok tárolása az általános szabályok alapján bírálandó el.
Mind a magyar, mind a német törvény különbséget tesz a zárt helyiségben, valamint a szabadban tartott gyülekezések között. Németországban ezt a különbségtételt maga a GG 8. cikk (2) bek. mondja ki, Magyarországon pedig törvényi szinten kerül csak alkalmazásra. A két törvény között fennálló csekélyebb eltérésektől eltekintve megállapíthatjuk, hogy mindkét országban a különbség lényegében abban áll, hogy a gyülekezésről mindenki, aki fizikailag közel van, tudomásul vehet-e és szabadon csatlakozhat-e hozzá. Törvény Magyarországon a közterület ismérvét használja, Németországban azonban a helyszín építészeti sajátosságai irányadók.
Zárt helyiségben tartott gyülekezést nem kell bejelenteni (Gyt. 7. §-a, VersG 14. §-a). A hatóság ezeket a gyülekezéseket megtilthatja vagy feloszlathatja (a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. általános szabályai szerint;[66] VersG 5. §-a, 13. §-a). A megtiltás és a feloszlatás okai lényegében a gyülekezés nem békés jellege (beleértve fegyverek jelenlétét) és bűntettek elkövetése. Ezen kívül Németországban gyülekezés a résztvevők életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély elhárítása érdekében oszlatható fel; e veszély adott esetben ellendemonstráció is lehet. Ezek az okok alkotmányjogilag elfogadhatóak, mert a nem békés gyülekezés vagy eleve az alapjog védelmi körén kívül esik (Németország) vagy az alapjog korlátozhatóságát alapozza meg (Magyarország). Az erőszakos vagy fegyveres
- 109/110 -
gyülekezés tilalma vagy feloszlatása a velejáró veszélyekhez képest nem aránytalan. A részvevők védelmére elrendelt feloszlatás akkor alkotmányos (arányos), ha az elhárított veszély súlyosabb kárt okozna, mint amelyet a gyülekezési jog gyakorlásának a megtiltása okoz; főleg ellendemonstráció esetében az eredeti gyülekezés feloszlatása csak az utolsó eszköz lehet, hiszen az állam köteles az először bejelentett gyülekezés megtartását lehetővé tenni és annak érdekében később bejelentett ellendemonstrációk ellen védeni. A bűntettek elkövetése miatt történő korlátozás inkább a szabadtéri gyülekezésekre jellemző, amiért azt itt nem tárgyalom.
A gyülekezési alapjog gyakorlásának problematikus esete a szabadban rendezett gyülekezés. Mivel ezek a gyülekezések mindenki számára megközelíthetők és mindenki által használt területen történnek, különösen alkalmasak mások (alap)jogainak csorbítására, valamint a közrend vagy közbiztonság veszélyeztetésére. Ezért mind a német, mind a magyar jog szigorúbb korlátozó szabályokat fogalmaz a szabadban rendezett gyülekezések megtartására. Békés zónák és más helybeli korlátozások A német és a magyar jog bizonyos helybeli korlátozásokat alkalmaz. Németországban a VersG 16. §-a szerint a szövetségi és tartományi parlamentek, valamint a Szövetségi Alkotmánybíróság épületei körül meghatározott[67] "békés zónákban" (az ún. Bannmeile területén) törvény erejénél fogva tilos minden gyülekezés. E rendelkezés az adott alkotmányos szervek működőképességét hivatott biztosítani. A működés lényeges szempontjának azt is tekinti a német jog, hogy az adott szervek fenyegetés nélkül tanácskozhatnak.[68] Törvény további "békés zónákat" a náci-diktatúra emlékhelyei körül létesít, az áldozatok emlékének védelmében. A magyar Gyt. 8. §-a közvetett módon a népképviseleti szerveket és bíróságokat védi, mert olyan gyülekezést lehet megtiltani, amely az adott szervek működését súlyosan veszélyeztetné. Itt nem állnak fel meghatározott tilos zónák, hanem a gyülekezés megtilthatóságát az adott eset sajátosságai alapján kell elbírálni.
Mindkét módszer alkotmányos. A német szabályozás mellett a nagyobb jogbiztonság szól, a magyar mellett a nagyobb rugalmasság. A Gyt. törvény eredeti változatban szabályozott, az Országház körüli békés zónát (Gyt. 4. §) már 1989 márciusában hatályon kívül helyezte az 1989. évi IV. tv.[69] Ezzel a magyar jog azt a nemzetközi tendenciát követte, amely meghatározott zónák megszüntetésére irányul. Németországban is a jogtudomány egy része a VersG 16. §-át elavultnak tartja és hatályon kívül helyezése mellett foglal állást.
Németországban a G 8-as csúcstalálkozóval kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy a Kormány törvényen túl közigazgatási intézkedésekkel további "békés zónákat" teremthet meg. A G 8-as találkozó helyszíne körül több mint negyven négyzetkilométeres területen nemcsak közigazgatási határozat tiltott meg minden gyülekezést, hanem kerítés felállítása minden fizikai jelenlétet is ellehetetlenített. Ezen intézkedések a csúcstalálkozón részt vevő államemberek biztonságát voltak hivatottak biztosítani. A veszélyek forrását részben a gyülekezések esetleges erőszakos jellegében,[70] és részben abban látták, hogy terroristák az embertömegeket kihasználva merényletet követnek el a csúcstalálkozó ellen. Ezek a kormányzati intézkedések a gyülekezési jog gyakorlását teljesen meghiúsították abban az értelemben, hogy senki nem tudta véleményét közvetlenül a politikai döntéshozók tudomására hozni. A BVerfG több döntésben[71] foglalkozott ezekkel a korlátozásokkal. Mivel az eljárásai gyorseljárások voltak, döntései órákon belül születtek sommás eljárás alapján. Ezért a BVerfG-nek nem volt alkalma a kérdések elmélyült tárgyalására. Döntéseiben a BVerfG elismeri a biztonsággal kapcsolatos érveket: a csúcstalálkozó résztvevői (beleértve az ott tartózkodó személyzetet) testi épségét fenyegető veszélyek megelőzése vagy elhárítása oka lehet a gyülekezés megtiltásának akkor is, ha a veszélyt nem a gyülekezésben részt vevők okozzák. A veszély valószínűsége a veszély mértékével áll arányban: minél nagyobb kár fenyeget, annál alacsonyabb fokú veszély elegendő a korlátozások megalapozására. A BVerfG másrészt elismerte, hogy a tüntetőknek joga van véleményüket a politikai döntéshozók tudomására hozni, hiszen a külkapcsolatok ápolása nem alapozhatja meg az alapjogok korlátozását. Gyülekezést nem lehet csupán azért megtiltani, hogy államvendégnek ne kelljen szembesülnie a számára kellemetlen vagy kínos véleményekkel. Ezen kívül a tüntetés média általi közvetítése nem azonos a politikai döntéshozók személyes élményével, és a gyülekezési jog védelmi körébe tartozik az a döntés is, hogy a tüntetés közel legyen az érintett politikusokhoz. Ezért a BVerfG hangsúlyozta, hogy bizonyos lehetőségeket biztosítani kell a politikai döntéshozók figyelmének felkeltésére. A bíróság kifogásolta, hogy a rendőrségi biztonsági koncepció kizárólag a találkozón részt vevők biztonságát vette figyelembe, nem pedig a gyülekezési alapjog szabad gyakorlására való igényt. Tekintettel a biztonsági helyzetre a BVerfG a gyülekezések létszámbeli és térbeli korlátozásait helybenhagyta, pl. a repülőtér mellett a gyülekezésben részt vevők számát 50 főre korlátozták, és nagyobb tömegeket csak távolabbi parkolóhelyre engedtek, amely látható arról az útról, amelyen a politikusok a repülőtér
- 110/111 -
és szálláshelyük között közlekedtek. Az említett érveket gyorseljárások keretében mérlegelték, az alapos jogi feldolgozás most kezdődik a szaksajtóban.[72 ]Az egyik oldalon az állami rendezvények biztonsága szerepel, amelyet egyrészt a gyülekezésen részt vevő erőszakos elemek,[73] másrészt a gyülekezések által teremtett áttekinthetetlenséget kihasználó terroristák fenyegetnek. A másik oldalon a GG a gyülekezési jog elismerésével a közrend bizonyos megzavarását elfogadja. Ráadásul a terrorizmussal kapcsolatban itt is, de nemcsak itt felmerül az a kérdés, hogy az alapjogokat mennyire szabad, illik és kell korlátozni egy diffúz, előreláthatatlan és potenciálisan mindig fenyegető külső veszély csökkentése végett. A jogi szakvita a média egyoldalúságát is kritizálja. A csúcstalálkozót megelőző gyülekezésekkel kapcsolatban a média tudósítása az erőszakos incidensekre koncentrált, a sok százezer békésen tüntető embert azonban teljesen figyelmen kívül hagyta. Ez a torzított kép a BVerfG döntéshozatalát is befolyásolhatta, hiszen a bíróság a rendelkezésére álló idő rövidsége miatt más forrásokból nem értesülhetett ezekről a gyülekezésekről. Döntéseiből pedig kiolvasható, hogy a BVerfG az erőszak mértékét sokkal nagyobbra becsülte, mint amilyen valóban volt.[74]
A tervezett gyülekezés bejelentése
A Gyt. 6. §-a, VersG 14. §-a a közterületi gyülekezéseket előzetes bejelentéshez köti. Mindkét országban a bejelentés nem azonos az engedély iránti kérelemmel; a bejelentéshez kötöttség nem azt jelenti, hogy a gyülekezés engedélyre szorul. A bejelentés törvényi követelménye mégis a gyülekezési jog gyakorlását korlátozza.
Az előzetes bejelentés célja, hogy a hatóságok tudomást szerezzenek a tervezett gyülekezésről és mások jogaival való kollíziók, valamint a közrend veszélyeztetése megelőzésére vagy legalább csökkentésére célzó intézkedéseket - pl. forgalom átirányítását - hozhassanak. Ezért az előzetes bejelentés olyan alapjog-korlátozás, amely más alapjogok és alkotmányos értékek védelmét szolgálja. Németországban a 8. cikk (1) bek. a gyülekezéseket "bejelentés vagy engedély nélkül" garantálja. Ez a rendelkezés a korlátok speciális korlátját képzi. A VersG 14. §-a mégis előírja az előzetes bejelentést, ami első pillantásra alkotmányellenes. A német dogmatika a VersG 14. §-a bagatellizálásával igyekszik annak alkotmányosságát bizonyítani, mert a gyülekezés körüli közrend fenntartása érdekében szükség van arra, hogy a hatóságok tudjanak a tervezett tömegrendezvényekről. Ezek szerint a VersG 14. §-a csak objektív-jogi "teendő" (Obliegenheit), de nem szubjektív és szankcionálható kötelesség.[75] Végeredményben a gyakorlat és a jogtudomány túlteszi magán a GG félreérthetetlen, de elég idealista szövegén azzal, hogy a bíróságok komolyan veszik az előzetes belejelentési kötelezettség relativitását és szankcionálhatatlanságát.
A bejelentés határideje Németországban 48 óra, Magyarországon három nap. E határidő kompromisszumot jelent a hatóságoknak szükséges felkészülési és intézkedési idő és a spontán gyülekezések lehetősége között. A gyülekezési jog korlátozását jelenti, hogy rövidebb határidőre bejelentett gyülekezések nem lehetségesek, mert az alapjog alkotmányos garanciája a spontán gyülekezéseket is védelmében részesíti. Ezért Németországban alkotmányos követelmény, hogy a hatóságok a bejelentési kötelezettséget rugalmasan kezeljék. Egy adott alkalomhoz kötött, a 48 órás határidőn belül be nem jelenthető gyülekezéseket,[76] valamint spontán, egy adott eseményre vagy hírre azonnal reagáló gyülekezéseket vagy rövidebb határidővel lehet bejelenti vagy - ha pl. spontán gyülekezés esetében a bejelentés egyáltalán nem lehetséges - bejelentés nélkül lehet megtartani.[77] A magyar joggyakorlat azonban a határidőt mereven kezeli és így végeredményben a rövid határidőn belüli és a spontán gyülekezéseket megtiltja. Ez a gyakorlat és az azt helyeslő Alkotmánybíróság mások jogainak,[78] és a közrendnek feltétlen elsőbbséget ad a gyülekezési jog spontán gyakorolhatóságával szemben. Ez a feltétlen, minden mérlegelés lehetőségét elutasító szabályozás alkotmányjogi szempontból aggályos, mert ellentétes a jogállamiságból fakadó arányosság követelményével.[79] Másképpen fogalmazva: az alapjában véve alkotmányjogilag megengedhető alapjog-korlátozás a korlátok korlátait nem tartja tiszteletben.
Ennek megfelelően az Emberi Jogok Európai Bírósága e magyar gyakorlatban az Egyezmény gyülekezési jogról szóló 11. cikkének[80] megsértését látta és kimondta, hogy az adminisztratív szükségletek miatti teljes tilalom a gyülekezési alapjog gyakorlását aránytalanul korlátozza. A strasbourgi bíróság szerint a magyar jognak kiegyensúlyozott megoldást kell teremtenie a spontán gyülekezések szabadsága és a szükséges hatósági intézkedések lehetővé tétele között.[81]
A hatályos jog alapján kiút az az értelmezés lehet, hogy a spontán és sürgős gyülekezésekre nem vonatkozik a bejelentési kényszer, hogy ezek kiesnek a Gyt. hatálya alól.[82] E vélemény következménye a német gyakorlatra hasonlít: a jogértelmezés az alapjog legszélesebb körű gyakorolhatóságához igazodik, és a hatósági szükségleteket háttérbe szorítja azzal, hogy akkor a rendezvény teljes körű védelme sem várható el a hatóságoktól.
A bejelentés bizonyos hatósági reakciókat vált ki. Alapjában véve a hatóságok kötelesek a gyülekezés megtartását elősegíteni. E célt Magyarországon a Gyt. 10. §-a is szolgálja, amely a közút kezelőjét bevonja a támogatás nyújtására kötelezett hatóságok
- 111/112 -
körébe. Emellett a hatóságok kötelesek mások alapjogai és a közrend érdekében szükséges intézkedéseket megtenni. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a gyülekezési jog gyakorlása a közterület és a közutak rendeltetésszerű használatának számít, amiért a mérlegelésben a közlekedés érdekei nem élveznek automatikus elsőbbséget[83] és nemcsak a gyülekezés, hanem ennek nélkülözhetetlen melléktevékenységei is (építmények, berendezések stb.) mentesül a közterület-használati hozzájárulás kötelezettsége alól.[84]
Magyarországon a Gyt. 8. § (1) bek. megnevezi azokat az értékeket, amelyek a gyülekezés megtiltását eredményezhetik: a népképviseleti szervek és a bíróságok működésének súlyos veszélyeztetése, valamint a közlekedés ellehetetlenítése. Ezek az értékek összhangban állnak az alkotmányos értékrenddel, hiszen népképviseleti szervek és bíróságok olyan állami szervek, amelyek működőképességét az Alkotmány garantálja, és a közlekedés a kívülállóknak olyan alapjoga, amely a gyülekezési jog gyakorlása során leginkább sérül.[85] Az okok felsorolása taxáció, ami garanciális jellegű: más okra hivatkozva a rendőrség gyülekezést nem tilthat meg.[86] Ellentmondásos azonban, hogy a Gyt. 2. §-a bűncselekmények elkövetését megtiltja, de ezt a tényállást - azaz a megalapozott gyanú, hogy a tervezett gyülekezésen bűncselekmények elkövetésére kerül majd sor - nem említi a gyülekezés megtiltására felhatalmazó okok taxációjában.[87] Németországban a hatóságok a közrend és a közbiztonság (amelyek fogalmilag magában foglalják a gyülekezők, valamint mások jogait) érdekében reagálhatnak: a gyülekezést megtilthatják vagy feltételekhez köthetik. Ha a gyülekezés bejelentett útvonala olyan közel van egy kórházhoz vagy egy bírósághoz, hogy a betegek ellátása vagy a bíróság működése veszélybe kerülhet, a hatóság pl. azt a feltételt előírhatja, hogy a gyülekezést száz méternyi távolságban tartsák. A gyülekezés megtiltásának, mint a legsúlyosabb intézkedésnek csak akkor van helye, ha a gyülekezési jogot kevésbé korlátozó intézkedésekkel, azaz feltételekkel, a tervezett rendezvény jogszerűsége nem biztosítható. A magyar Gyt. megoldása a gyülekezést tervezők számára hátrányosabb, mert itt a hatóság eszköztára csak a tervezett gyülekezés megtiltásában áll, ha annak helyszíne vagy az időpontja a Gyt. 8. § (1) bek-ében felsorolt okok egyikét valósítja meg. [88] Aztán jogszerű helyszín vagy időpont keresése a szervezők feladata. A német hatóságok nemcsak tilthatnak, hanem feltétel útján jogszerű alternatívát is javasolhatnak. Sőt: a segítségnyújtási kötelességük és az arányosság jegyében a német hatóságok a tervezett gyülekezést csak akkor tilthatják meg, ha törvényessége feltétel kiszabásával sem biztosítható.
A bejelentés hiánya bizonyos jogkövetkezményekkel jár. Németországban a jogalkalmazó a jogkövetkezmények kérdésében is rugalmasan jár el. A VersG 15. § (3) bek. kimondja, hogy a hatóságok bejelentetlen gyülekezéseket feloszlathatnak, de a GG 8. cikk (1) bek. miatt e jogkövetkezmény alkalmazására gyakorlatilag nem kerülhet sor;[89] a hatóságok kötelesek a helyszínen egyensúlyt teremteni a gyülekezési jog szabad gyakorlása és más érintett alkotmányos értékek között. Végeredményben a bejelentési kötelezettség elmulasztása nem hoz maga után semmilyen jogkövetkezményt sem, csak azt a gyakorlati következményt, hogy a bejelentetlen gyülekezés résztvevői nem tehetnek szert arra a hatósági védelemre, amelyhez bejelentés esetében joguk van.[90]
Magyarországon a Gyt. 14. § (1) bek. szerint a bejelentetlen gyülekezést a rendőrség köteles feloszlatni.[91] Amennyiben a tervezett gyülekezés bejelentése - az okot adó körülmények spontán jellege miatt - nem volt lehetséges, ez a rendelkezés az Egyezmény 11. cikkét sérti. Egyébként is a feloszlatási kényszer alkotmányjogilag aggályos. E rendelkezés a bejelentési kötelezettség által védett alkotmányos értékeknek (mások jogai, közrend) feltétlen elsőbbséget ad, és a rendőrség - a feloszlatási kényszer miatt - nem keresheti és nem alkalmazhatja azokat a megoldásokat, amelyek más alkotmányos érték érvényesítése mellett a gyülekezés - esetleg módosított - megtartását teszi lehetővé. Az Alkotmánybíróság a Gyt. 14. § (1) bek. rugalmatlan és jogállamellenes[92] szabályozását helybenhagyta, lényegében "law and order"-érvekre hivatkozva.[93] A jogállami arányosság értelmében előnyösebb az a törvényhozói megoldás, hogy a hatóságok bejelentetlen gyülekezéseket nem kötelesek, de jogosultak feloszlatni. A hatósági mérlegelési jogkör az eset konkrét körülményeihez igazodó megoldásokat tesz lehetővé, ami a gyülekezési jog gyakorlását kevésbé korlátozza. Ezért a megtiltási kényszer a gyülekezési jogot szükségtelenül, azaz alkotmányellenesen korlátozza.[94] Az alkotmányellenesség megállapításán az sem változik, hogy 1989 elején a törvényhozói szándék a szabadság védelme volt: mérlegelési jogkör elvonásával a törvényhozó a múlt rendszer alatt szokásos rendőrségi önkényt akarta megelőzni.[95] Németországban a náci diktatúra után a törvényhozót hasonló okok vezérelték; ott más kiutat találtak: a törvény jogállami okokból a hatóságnak mérlegelési jogkört biztosít, de a hatósági jogkört a rendőrségtől civil hatóságokra ruházták át. Sok német tartományban a települési vagy járási önkormányzat átveszi a bejelentést és dönt az előzetes megtiltásról. Jogállami szempontból ez a német megoldás a magyarnál előnyösebb, mert betartja az arányosság követelményét.[96]
A bejelentetlen köztéri gyülekezés megszervezése a Szabs. tv. 152. §-a értelmében szabálysértés. Mi-
- 112/113 -
vel maga a rugalmatlan bejelentési kötelezettség alkotmányjogilag aggályos, mert a spontán gyülekezések lehetőségét aránytalanul korlátozza, e kötelezettség szankcionálása szintén alkotmányellenes lehet. Az Alkotmánnyal és az Egyezmény 11. cikkével a Szabs. tv. 152. §-a csak akkor áll összhangban, ha csak olyan gyülekezések esetében kerül alkalmazásra, amelyeket a három napos határidővel lehetett volna bejelenteni, nem pedig a sürgős és a spontán gyülekezések esetében.
A folyamatban levő gyülekezés elleni intézkedések
A bejelentéssel kapcsolatos szabályok jogsértések megelőzését szolgálják: preventív jellegűek. Emellett a törvények a folyamatban lévő gyülekezés elleni represszív intézkedésekről is rendelkeznek. A legfontosabb intézkedés a gyülekezés feloszlatása (Gyt. 14. §-a, VersG 15. § (3)-(4) bek.); ezen kívül egyes személyek eltávolítása is lehetséges. E két intézkedés a gyülekezési jog gyakorlását korlátozza: a feloszlatás minden résztvevőt érint, egyes személyek eltávolítása csak ezeket a személyeket. A német dogmatika szerint az erőszakhoz folyamodó résztvevő nem a gyülekezési jog talaján áll, mert ez a jog kizárólag a békés gyülekezést védi. Következésképpen az erőszakos résztvevő eltávolítása annak gyülekezési jogát nem érinti.
A legsúlyosabb korlátozás a gyülekezés feloszlatása. Ezt a két törvény bizonyos feltételekhez köti. Magyarországon a rendőrség köteles feloszlatni azt a gyülekezést, amelyen bűncselekményeket elkövetnek, mások jogait és szabadságait sértik vagy fegyveresen jelennek meg, vagy amelyet nem jelentettek be vagy a bejelentéstől eltérően tartanak. Az okok sokasága súlyos alkotmányjogi aggályokat okoz annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság elfogadta a Gyt. 14. §-át.[97] A bejelentés hiányát már előbb elemeztem. Mások jogai és szabadságai sértése nagyon határozatlan fogalom, és e tényállás majdnem minden közterületi gyülekezésen megvalósul: ahol gyülekezik az embertömeg, ott mások nem közlekedhetnek, nem léphetnek ki vagy be a körülvevő épületekből ill. épületekbe, nem vehetik használatba a gyülekezés helyszínén parkoló kocsijukat stb. A bűncselekmény elkövetése is határozatlan tényállás, mert a törvény nem mondja ki, vajon egyetlen bűnöző már elegendő-e egy több százezer emberből álló gyülekezés feloszlatására, és hogy milyen súlyú legyen az elkövetett bűncselekmény, hogy felhatalmazza és egyben kötelezi a rendőrséget erre a legsúlyosabb intézkedésre. E törvényi bizonytalanságokat fokozza az a szabályozás, amely szerint az adott körülmény megléte esetében a gyülekezést fel kell oszlatni. A feloszlatási kényszer ugyanúgy sérti az arányosság követelményét, mint a megtiltási kényszer, mert a hatóságok kiegyensúlyozott, a körülményekhez és a jogsértések súlyához igazodó intézkedéseit teszi lehetetlenné. A magyar szabályozás aránytalansága miatt alkotmányellenes[9i] és nem bocsát kidolgozott és rugalmas eszköztárt a rendőrség rendelkezésére. A rendőrség erre - pl. a 2006 november 4-i eseményekkel kapcsolatban - úgy reagált, hogy a gyakorlatban szükséges rugalmasságot törvényellenesen alkalmazta és a békés, de bejelentetlen vagy a bejelentéstől eltérő gyülekezést nem oszlatta fel.[99]
A német jog szerint a rendőrség gyülekezést csak akkor köteles feloszlatni, ha azt a bejelentési eljárásban megtiltották. Ilyen esetben a szervezőtől elvárható, hogy a tilalom jogszerűségét bírói úton ellenőriztesse. Ha a gyülekezés mégis megtartásra kerül, a feltétlen feloszlatása nem aránytalan, hiszen gyülekezési ügyekben bírói döntés szükség esetében órákon belül kapható - hétvégén is[100] . Ugyanaz áll a VersG 26. §-ára, amely annak a szervezőnek büntetését rendeli el, aki hatósági tilalom megszegésével megtartja a gyülekezést.
Más esetekben a német rendőrség jogosult, de nem köteles gyülekezést feloszlatni. A feloszlatás intézkedését akkor alkalmazhatja, ha olyan ok áll fenn, amely a gyülekezés megtiltását is megalapozná, azaz főleg a közrend vagy a közbiztonság közvetlen veszélyeztetése. A közrend, a közbiztonság és veszélyeztetés első pillantásra határozatlan fogalmak. A német rendészeti jog azokat már két évszázada használja, és a hosszú gyakorlat révén konkrét ill. konkretizálható tartalommal rendelkeznek, azaz a jogalkalmazónak konkrét és az adott helyzethez igazodó támpontokat nyújtanak.[101] Ennél fogva e határozatlan fogalomnak rendőrségi értelmezése a konkrét eset sajátosságaihoz alkalmazkodhat. Ezen kívül a német norma a jogkövetkezmények oldalán is rugalmas, mert a jogalkalmazót fellépésre jogosítja fel, de nem kötelezi. A rendőrség sokféle intézkedést hozhat a törvényesség helyreállítása érdekében. Az arányosság jegyében a feloszlatás a legsúlyosabb intézkedés, amely alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha kevésbé korlátozó intézkedés, pl. a folyamatban levő gyülekezés feltételekhez kötése, lehetetlen vagy nem hatékony.
E mérlegelésben Németországban az idő tényezője is figyelembe vehető. Az újonnan létrejött gyülekezés miatt mások jogainak és a közrendnek a csorbulását bizonyos mértékben tűrni kell (pl. a közlekedés ellehetetlenítésével kapcsolatban). Minél hosszabb ideig tart a gyülekezés, annál inkább megvalósult már a szervezői és résztvevői közös cél (politikai vagy más vélemény alakítása vagy nyilvánítása, közvélemény befolyásolása, az adott témáról való társadalmi kommunikáció), és annál nagyobb súlyt kaphatnak a gyülekezés korlátozása vagy feloszlatása mellett szóló alkotmányos értékek.[102] Magyarországon
- 113/114 -
azonban az idő nem számíthat jogi jelentőséggel bíró tényezőnek, mert mérlegelési lehetőség híján nem lehet újragondolni bizonyos idő után a gyülekezési jogukat gyakorlók és a velejáró (alap-)jogkorlátozások és zavarások tűrésére kötelezett egyének, nyilvánosság és állami szervek közötti egyensúlyt. Magyarországon esetleg a "joggal való visszaélés" dogmatikai konstrukciója megoldást nyújthat.[103] Alapjogokkal kapcsolatban a "joggal való visszaélés" nagyon veszélyes jogi alap, mert az Alkotmányban nem szabályozott korlátozási lehetőséget vezeti be. Ez ráadásul a paternalista államhoz[104] kötődő gondolat, mert vita esetében az állam döntené el, hogy milyen joggyakorlás "rendeltetésszerű", és milyen "visszaélő". Az, hogy az állam az alapvető jogok igénybevételének a mibenlétéről dönt, ellentétes a szabadságjogok alapeszméjével, mert az alapjogok hivatottak ezt a szabadságot az egyén részére garantálni.
Egy másik korlátozó intézkedés az egyes személyek ellen irányuló intézkedés. Németországban ezt alkalmazni lehet pl. egyes erőszakos személyek vagy bűnözők ellen. Ha maga a gyülekezés békés, de egyesek a tömeg közül erőszakot alkalmaznak vagy bűncselekményeket követnek el, akkor a rendőrség ezeket az elemeket elszigetel(het)i és eltávolít(hat)ja a gyülekezés színhelyéről. Ez a fellépés a gyülekezésen résztvevőket zavarhatja, mert a rendőrségnek adott esetben a tömegbe kell hatolnia, hogy a bűnözőket elfogja, de a német jog dogmatikája szerint ezt a részvevőknek tűrniük kell annak érdekében, hogy a gyülekezés békésen folytatódhasson. A gyülekezés feloszlatására csak akkor kerülhet sor, ha a tömeg az erőszak alkalmazóit vagy a bűnözőket védi, tetteiket helyesli, vagy ha súlyos erőszakra vagy bűntettekre kerül sor és a rendőrség további jogsértéseket csak a tömeg feloszlatásával előzhet meg. A gyakorlatban különböző stratégiák kerülnek alkalmazásra, amelyekről végső soron a tartományi belügyminiszter dönt. Az észak-nyugati tartományok rendőrsége inkább deeszkalációs taktikákat alkalmaz, a déli tartományokban gyakran az egész gyülekezést rendőrkatlanba veszik, és a keleti tartományokban - ahogyan ez a G 8-as csúcstalálkozó alkalmából is világossá vált - a rendőrség az erőszakos tüntetések tekintetében csekély tapasztalattal és kevésbé kidolgozott stratégiával rendelkezik.
Emellett a VersG 19. § (4) bek. értelmében a rendőrség a rendet súlyosan zavaró személyeket a további részvételtől kizárhatja. A rend súlyos zavarása enyhébb, mint az erőszak alkalmazása vagy bűntett elkövetése. A többi békés részvevő jogaira nézve ez a lehetőség nem aránytalan, mert a rend súlyos zavarása adott esetben a gyülekezés békességét veszélyeztetheti.
A magyar jog egyes személyek ellen irányuló intézkedéseket csak a Gyt. 11. § (2) bek.-ében a "rendezvényt megzavaró" személyekkel kapcsolatban említi. E törvényhely úgy értelmezhető, hogy ezt a rendőrségi intézkedést csak kívülálló, a rendezvényen részt nem vevő személyek ellen teszi lehetővé. A rendezvény megzavarása azonban résztvevő részéről is megtörténhet, és ha Gyt. 11. § (2) bek-t úgy értjük, hogy résztvevők eltávolítására is felhatalmazza a hatóságokat, akkor a rendőrség lehetőséget kap egyes résztvevők elleni intézkedésekre - a gyülekezés feloszlatása helyett.
Feloszlatott gyülekezésen való részvétel mind Németországon, mind Magyarországon szabálysértést jelent; ugyanaz áll a bejelentéstől eltérően rendezett gyülekezésekre. Németországban ilyen esetekben a szervező bűntettet követ el. Mivel a közterületi gyülekezések nagy rendészeti veszély forrása lehetnek, a hatósági intézkedések büntetőjogi és szabálysértési jogi szankciókkal való védelme nem aránytalan. Mindez feltételezi azonban, hogy a hatóságok rendelkezésére álló eszköztár összhangban áll a gyülekezési jog alkotmányos garanciájával, ami, ahogyan láttuk, főleg Magyarországon az intézkedések rugalmatlansága miatt nagyon kérdéses.[105]
A gyülekezési jogról szóló törvények a jelenlegi kihívások fényében hiányosak, mert nem sikerül egyensúlyt teremteniük a gyülekezési jog minél szélesebb körű gyakorolhatósága és hatékonysága, a gyülekezők sorai közül elkövetett erőszak és bűncselekmények elleni harc, valamint az állami rendezvények és intézmények biztonsága között.
A magyar Gyt. rendőrségi intézkedéseket parancsol ahelyett, hogy engedélyezne. Jogállam szempontjából ezek a törvényhelyek az arányosság követelményét sértik, ezért alkotmányellenesek. A rendőrségi gyakorlat szempontjából ezek a szigorú szabályok nem eléggé rugalmasak. Végül is jogbölcsészeti és politológiai szempontból a magyar szabályozás a paternalista,[106] állami érdekeket az alapjogi szabadságnál fontosabbnak tartó államot tükrözi vissza, és nem felel meg a Gyt. megalkotását követően az Alkotmányban rögzített liberális demokráciának. A Gyt. koncepciója érthető, ha megtekintjük a megalkotásakor fennálló politikai átmenet különös helyzetét. Ez az átmenet azonban befejeződött, és a törvényt összhangba kell hozni az 1989 óta bekövetkezett alkotmányjogi és társadalmi változásokkal.
Új rugalmasság nemcsak jogállamilag kívánatos, hanem az erőszak elleni harcban is előnyösebb a régi merev szabályozásnál. Megfelelően rugalmas újra-
- 114/115 -
szabályozás alapvető feltétele azonban az, hogy a törvényhozó bízik a jogalkalmazók mérlegelési képes-ségében.[107] A 2006. évi események többet követeltek a rendőrség vezetőségétől, mint amennyit az képes volt teljesíteni. Ezért jogállami újraszabályozás azt is szükségessé teszi, hogy a rendőrséget - és esetleg más hatóságokat, amennyiben ezek hatáskört kapnak pl. a bejelentési és előzetes megtiltó eljárásban - arra készítik fel, hogy mérlegelési jogkörben eljárva jogállami döntéseket hozhasson. A német rendőrség példája mutatja, hogy több évtizednyi bírósági és alkotmánybírósági kontroll nevelheti a fegyveres testületeket jogállami magatartásra.
Németországban a gyülekezési törvény liberálisabb és rugalmasabb. Ennek ellenére a törvényi szabályozhatóság határát a G 8-as csúcstalálkozó tette világossá. A politikai döntéshozók annyira elbújhatnak-e a világtól és az "alattvalói" véleménynyilvánítástól, hogy a politikai közvélemény-alakítási folyamatokat közvetlenül már nem vehetik észre? Ez a kérdés csak részproblémája annak az átfogóbb kérdésnek, hogy biztonság címén milyen távol lehetnek a politikusok a néptől. A potenciálisan mindig mindenütt fenyegető terrorizmus mennyire változtathatja az eddig nyitott társadalmunkat, hol húzódjék a határ a biztonság és a szabadság között? Dönteni kell a liberális nyitott társadalom és a rendőrállami berendezés között, és e két változat egyes elemei közötti egyensúly megteremtése politikai napirendre került.[108] Ezekre a kérdésekre nem a gyülekezési törvény adhatja a választ, hanem ellenkezőleg: a demokratikus vitában keresendő átfogó politikai válasz befolyásolja majd a gyülekezések szabályozását és annak gyakorlatát. ■
JEGYZETEK
[1] Petrétei József: Magyar alkotmányjog, 3 kötet, Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2001-2006, 3. köt. (Chronowski Nóra, Drinóczi Tímea, Tilk Péter és Zeller Judit társszerzőkkel), 427. o.; Sólyom Péter: Demokrácia és gyülekezési szabadság, Fundamentum 2007/1, 5-17. o. (6, 13. o.)
[2] Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 431. o., a "hatásgyakorlás" kifejezését használja.
[3] Sólyom (1. vj.), 6, 14. o.
[4] Az egyik vonatkozó törvényhozói intézkedés a felismerhetőség kötelezővé tétele volt. Ezóta gyülekezéseken tilos álarcban vagy hasonló, a személyazonosítást meghiúsító öltözetben részt venni (VersG 17a. §-a). Ez a rendelkezés nemcsak a gyülekezési jogot korlátozza, hanem a vallásszabadságot is érintheti, ahogyan az utóbbi években a teljes testet elborító burkában tüntetni akaró afgán nők esetében kiderült. Erre a konfliktusra sem a joggyakorlatnak, sem a jogtudománynak nem sikerült még meggyőző választ találnia, a vita folyamatban van.
[5] A vonatkozó általános bűntett mindenekelőtt az ún. "Landfriedensbuch" (német Btk. 125-125/A. §§-ai), amely a magyar rendbontáshoz hasonlít, de ennél szélesebb tényállást büntetendővé nyilvánít. Emellett a VersG is speciális bűntetteket tartalmaz.
[6] A német "védelmi kör" (Schutzbereich) bizonyos értelemben a magyar hatálynak megfelel, de a magyar kifejezés több oldala, pl. jogforrástani jelentősége is van: Jakab András: A jogszabálytan főbb kérdéseiről, Unió, Budapest 2003, 35-60. o. Ezért itt a további elemeket nélkülöző német fogalom fordítását alkalmazzuk.
[7] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (450).
[8] A törvény 1953 július 24-én kelt; az utolsó újrahirdeté-sére 1978. november 15-én került sor. Az utolsó módosítást a 2005 március 24-én kelt törvény hajtotta végre.
[9] Magyarországon a törvény ezt a meghatározást tartalmazza: Gyt. 1. §-a szerint a gyülekezési jog: "alapvető szabadságjog".
[10] Kunig, Philip in Münch, Ingo von / Kunig, Philip (szerk.): Grundgesetz-Kommentar, Band 1: Präambel, Art. 1-19, 5. kiad., C. H. Beck, München 2000, 8. cikk, 2. margószám; Pieroth, Bodo / Schlink, Bernhard: Grundrechte. Staatsrecht II, 23. kiad., C. F. Müller, Heidelberg 2007, 173. o.
[11] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167 (171); 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (449-450); Balogh Zsolt et al.: Az Alkotmány magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest 2003, 62. §, 606-607. o.; Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 428-431. o.; Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon, Osiris, Budapest 2001, 475. o.
[12] Ld. III. 2. a) pontot.
[13] Ugyanaz áll a magyar jogra: a 380/B/2004. AB hat., ABK 2007/7-8 (VIII. 31.) szerint törvény vagy nemzetközi szerződés az alapjogok jogosultságát az Alkotmányban szabályozottnál szélesebb körre terjesztheti ki.
[14] Magyar állampolgárok: pl. 70. § (további pontosan körülírt csoportokkal együtt), 70/E. §, 70/F. §; magyarországi lakosok: pl. 70/D. §.
[15] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (4576-458).
[16] Drinóczi Tímea / Petrétei József: A gyülekezési jog a Magyar Köztársaságban, Jura 2002/1, 21-33. o. (26. o.); Szikinger István: Gyűléshatár, Fundamentum 2001/1, 90-97. o. (95. o.).
[17] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (457); Chronowski Nóra, Rózsás Eszter: Alkotmányjog és közigazgatási jog, Dialóg Campus, Budapest, Pécs 2005, 72-76 (72. o.); Drinóczi/Petrétei (16. vj.), 24. o.; Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 428. o.
[18] Kunig in v. Münch / Kunig (10. vj.), 8. cikk, 10. margószám.
[19] Kunig in v. Münch / Kunig (10. vj.), 8. cikk, 13. margószám; Pieroth / Schlink (16. lj.vj.), 174. o.
[20] Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 423. o. szerint "két-három személy" összejövetele elegendő; véleményét nem indokolja. Szikinger (16. vj.), 91. o., a rendőrségi törvény 97. § (1) bek. d)-e) pontjában alkalmazott, a "csoportosulás" és a "tömeg" alsó határait definiáló számbeli határokra utal.
[21] Pl. a piros lámpa előtt várakozók: céljuk azonos (legyen zöld, hogy az úton átmehessenek), de nem közös, mert nem köti össze az egyéneket. Ha a hosszú várakozás folytán az emberek az önkormányzati közlekedési politikáról kezdenek vitatkozni, a várakozó egyének sokasága spontán gyülekezéssé válhat.
[22] Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 423, 427. o.
[23] Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 423-424, 426-427. o.; Sólyom (1. vj.), 6. o.
[24] Az ellenérv abban áll, hogy a német állampolgárokra való korlátozás nem a politikai részvétel miatt, hanem a nagyobb idegenrendészeti mozgástér miatt bekerült a Grund-gesetzbe.
[25] Németországban: GG 2. cikk (1) bek.; Magyarországon: Alk. 54. § (1) bek. E két rendelkezés összefüggéséről ld. Brunner, Georg / Küpper, Herbert: Der Einfluß des deutschen Rechts auf die Transformation des ungarischen Rechts nach der Wende durch Humboldt-Stipendiaten: Das Beispiel Verfassungsgericht, in: Fischer, Holger (szerk.): Wissenschaftsbeziehungen und ihr Beitrag zur Modernisierung. Das deutsch-ungarische Beispiel, Oldenbourg Verlag, München 2005, 421-449. o. (445. o.).
- 115/116 -
[26] Kunig in v. Münch / Kunig (10. vj.), 8. cikk, 19. margószám. Ilyen módon Drinóczi / Petrétei (16. vj.), 23. o., valamint Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 423-424, 426. o., a gyülekezési szabadságot - ellentétben a gyülekezési joggal - írják körül.
[27] Lehetséges, hogy az elektronikus forradalom eredményeként olyan digitális nyilvánosság jön létre, amely az egyénnek társadalomban való kibontakozását fizikai jelenlét nélkül is teszi lehetővé. Ezen elektronikus nyilvánosság esetében újra kell gondolni a gyülekezési jog ezen funkcióját, ill. az eddig a fizikai jelenlétre célzó védelmét az elektronikus nyilvánosságot biztosító kommunikációs csatornákra kell terjedni.
[28] Pieroth / Schlink (10. vj.), 173-174. o.
[29] BVerfGE (a BVerfG hivatalos gyűjteménye) 69. kötet, 315. o.
[30] BVerfGE 104, 92 = Neue Juristische Wochenschrift (NJW) 2001, 2459. o.
[31] A Loveparade-ügyben is kizárólag az állami költségviselés volt a vita tárgya. A rendezvény megtarthatóságát sem a hatóságok, sem a bíróságok vonták kétségbe.
[32] A berlini Fuckparade a Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (Bundesverwaltungsgericht) 2007. május 16-án kelt döntése (6 C 23/06) szerint a gyülekezési jog tárgyi védelmi körébe esik, mert ott a szórakozás mellett társadalompolitikai vélemények is kerültek fogalmazásra. A bírósági eljárás tárgya nem volt a gyülekezés megtarthatósága (ezt soha sem vitatták), hanem az állami költségviselés.
[33] 30/1992. (V. 26.) AB, ABH 1992, 167, 171.
[34] Ez a kérdés főleg Németországban bír jelentőséggel, mert a GG-ben számosak a speciális, csak egy-egy alapjogot érintő korlátok. Ha az adott magatartást több alapjog védi, akkor korlátozása csak akkor alkotmányos, ha ez az összes vonatkozó alapjog szerint megengedhető. Ha azonban a konkurenciát úgy értjük, hogy a leginkább vonatkozó alapjog a többi alapjog alkalmazását zárja ki, az esetleges korlátozásnak csak ennek az egy alapjognak kell megfelelnie. A magyar álláspontról ld. Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 428-431. o.
[35] Pieroth / Schlink (10. vj.), 175-176. o.
[36] Az "erőszakot" a gyülekezési jog sajátosságaira tekintettel kell értelmezni, azaz azt figyelembe kell venni, hogy e jog gyakorlása mások jogait és a közrendet mindig érinti. Ez főleg az ún. "blokádesetekben" nyert jelentőséget. A gyülekezők ún. "ülősztrájkkal" amerikai laktanyák bejáratát vagy síneket blokkáltak. Az eljáró hatóságok, valamint a közigazgatási bíróságok e magatartást erőszakosnak ítélték. A BVerfG azonban úgy érvelt, hogy a GG 8. cikkével összhangban álló "rendeltetésszerű" felvonulás is egy adott helyet kb. fél óra hosszat blokkál, mert addig tart, amíg az utolsó részvevők el nem mentek a hely előtt. Ezért a GG 8. cikke megengedi, hogy a gyülekezési jog gyakorlása során félórányi blokádokhoz vezet. Egyben ez az alapjog a többi embert és az államot arra kötelezi, hogy e félórányi blokádot tűrjék. Ugyanaz áll, ha a gyülekezők nem a szokásos felvonulási, hanem az újszerű "ülősztrájki" alakot választják. Az első fél órában történő blokádot a gyülekezési alapjog védi, és csak ez idő eltelte után az alapjog igénybevétele erőszakos magatartássá válik: BVerfGE 92, 1.
[37] Párhuzamosan az "erőszak" fogalma az ún. "szellemi erőszakkal" bővült.
[38] Kádár András Kristóf / M. Tóth Balázs: A gyülekezési jog külföldi és magyar szabályai, Fundamentum 2007/1, 63-76. o. (64. o.) szerint a békés gyülekezéshez az is tartozik, hogy a vélemények összeegyeztethetők az alapvető demokratikus elvekkel. Ez a kérdés a német alkotmányjog szerint nem a gyülekezés békés jellegéhez tartozik, hanem az alapjog eljátszásához.
[39] A német Btk. 111. §-a.
[40] BVerfGE 69, 315 (359).
[41] Gusy, Christoph in Mangoldt, Hermann von / Klein, Friedrich / Starck, Christian (szerk.): Das Bonner Grundgesetz. Kommentár, 3 kötet, 5. kiad., Vahlen, München, 2005, 8. cikk, 24. margószám.
[42] Ha a békésen tüntetők fizikailag eltávoznak és a békétlen gyülekezéstől bizonyos távolságban gyülekeznek, ez az új békés gyülekezés az alkotmány védelmét élvezi.
[43] Így kifejezetten Benda, Ernst in Dolzer, Rudolf / Vogel, Klaus (szerk.): Kommentar zum Bonner Grundgesetz (az ún. "Bonner Kommentar"), 12 kötet, szabadlapos, 8. cikk, 35-36. margószám; Sólyom (1. vj.), 14. o.
[44] Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 431-432. o.; Pieroth / Schlink (10. vj.), 177. o.
[45] 55/2001. (XI. 29.) AB, ABH 2001, 442 (453-454); Sólyom (1. vj.), 14. o.
[46] Sólyom (1. vj.), 14. o.
[47] Denninger, Erhard: Staatliche Hilfe zur Grundrechtsausübung durch Verfahren, Organisation und Finanzierung, in Isensee, Josef / Kirchhof, Paul (szerk.): Handbuch des Staatsrechts (HbStR), 5. kötet, 2. kiad., München 2000, 291319. o.; Dietlein, Johannes: Die Lehre von den grundrechtlichen Schutzpflichten, 2. kiad., Berlin 2005
[48] VersG 21. §-a a büntetőjogi oldalról rendelkezik és a gyülekezés erőszakos megzavarását bűntetté nyilvánít.
[49] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (449).
[50] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (449); Petrétei (1. vj.), 3. kötet, 434. o.
[51] BVerfGE 7, 198, 7/377; 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 71; Sólyom (11. vj.), 399-401. o.; Stern, Klaus: Das Staatsrecht der Bundesrepublik Deutschland, III/2. kötet, C. H. Beck, München 1994, 782-793. o. A német dogmatika magyar átvételéről ld. Brunner / Küpper (25. vj.), 444. o.
[52] Alk. 8. § (2) bek., GG 19. cikk (2) bek.
[53] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (452-467).
[54] Ennek oka, hogy az alkotmányos garanciák keretjellegűek, a törvények pedig a részleteket szabályozzák: Balogh (11. vj.), 62. §, 604. o.
[55] A jogi személyekkel kapcsolatban már a III. 1. pont alatt jeleztem, hogy nem említésük álprobléma. Vannak azonban olyan szempontok mint pl. a Gyt. 13. § (1) bek. szerinti szervezői kárfelelősség, amelyeknél valóban különbséget jelent, hogy csak természetes személy, vagy jogi személy is lehet-e szervező.
[56] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (455-457).
[57] Kukorelli alkotmánybíró különvéleménye az 55/2001. (XI. 29.) AB határozathoz, ABH 2001, 442 (468-471). Ugyanúgy Sólyom (1. vj.), 13-14. o.
[58] Erre a törvényi következetlenségre - hogy a törvény egyrészt a szervező jelenlétét elvárja és erre az elvárásra megalapozza a külföldiek kizárását, de másrészt a jelenlétét nem teszi kötelezővé - Szikinger (16. vj.), 94-95. o., utal.
[59] Szikinger (16. vj.), 95. o. szerint e korlátozás nem szükséges. Ez a kérdés itt már lényegtelen, hiszen ha a törvényi eszköz alkalmatlanságát megállapítottuk, az arányosság további szempontjait már nem kell megvizsgálnunk.
[60] Hoffmann-Riem, Wolfgang in Denninger, Erhard et al. (szerk.): Alternativkommentar zum GG (AK-GG), 3. kiad., Luchterhandt, Neuwied, 8. cikk, 49. margószám; Pieroth / Schlink (10. vj.), 179. o. Az ellenkező álláspontot képviseli Depenheuer, Otto in Maunz, Theodor / Dürig, Günther (szerk.): Grundgesetz. Kommentar, szabadlapos, C. H. Beck, München, 8. cikk, 150. margószám. A gyülekezések különböző fajtáira és az eltérő szabályozásuk szükségességére Sólyom (1. vj.), 14. o. is felhívja a figyelmet.
[61] A Kádár / Tóth (38. vj.), 68-69. o., által javasolt kötelező felelősségbiztosítás csak részben jelent megoldást, mert ennek megkötése időbe kerül, amely spontán vagy közeli alkalomhoz kötött gyülekezések esetében nem áll rendelkezésre.
[62] Totalitariánus pártok ellen eltiltási eljárásnak van helye; amíg az állami szervek nem élnek ezzel a lehetőséggel, addig az adott pártok legálisak és a többi párttal azonos jogokkal rendelkeznek.
- 116/117 -
[63] A legtöbb általános, azaz nem kifejezetten a gyülekezésekre célzó bűncselekmény, pl. a lopás, a gyülekezési szabadság szempontjából semleges, azaz nem korlátozza ezt az alapjogot.
[64] A továbbiakban: Szabs. tv.
[65] Párhuzamos alkotmánybírósági döntés született a Btk. 212. § ügyében: az "egyesülési joggal visszaélés" bűntetté nyilvánítása az egyesülési jogot korlátozta alkotmányellenes módon: 58/1997. (XI. 5. ) AB határozat, ABH 1997, 348.
[66] A rendőrségi törvény alkalmazása feltételezi, hogy a Gyt. rendelkezései nem alkotnak zárt rendszert. A Gyt. a rendőrségi törvénnyel szemben lex specialis. Az általános jogalkalmazási szabályok szerint a lex specialis a lex generalis alkalmazását teljes mértékben csak akkor zárja ki, ha az az adott tényállást kimerítően szabályozza. Ez pedig közigazgatási jogi kérdés, nem alkotmányjogi. A rendőrségi törvénynek a gyülekezésekkel kapcsolatos hiányosságairól ld. Finszter Géza: Gyülekezési törvény, Fundamentum 2007/1, 53-57. o.
[67] A zónák pontos meghatározását részben szövetségi és részben tartományi törvények tartalmazzák.
[68] Kunig in v. Münch / Kunig (10. vj.), 8. cikk, 31. margószám.
[69] Balogh (11. vj.), 62. §, 604-605. o.
[70] Néhány a csúcstalálkozót megelőző gyülekezésen erőszakra került sor, amelyet legtöbbször nem a gyülekezés szervezői és résztvevők többsége alkalmazott, hanem kisebb, a gyülekezés tömegében elhelyezkedő csoportok.
[71] 2007. június 5.: 1 BvR 1428/07, 1 BvR 1429/07; 2007. június 6.: 1 BvR 1423/07; 2007. június 26.: 1 BvR 1418/07.
[72] Battis, Ulrich / Grigoleit, Klaus Joachim: Anmerkung zu BVerfG 1 BvR 1423/07, NJW 2007, 2170-2171.
[73] A BVerfG a 2007. évi döntéseiben hangsúlyozta, hogy egy kisebbség erőszakos magatartása a gyülekezést nem teszi békétlenné, hanem az állam köteles a gyülekezés békés résztvevőit is védeni.
[74] Battis / Grigoleit (72. vj.).
[75] BVerfGE 69, 315. Az alkotmányjogi irodalom többsége követi ezt az álláspontot, pl. Pieroth / Schlink (10. vj.), 180. o.
[76] Ez pl. akkor fordulhat elő, ha az emberek a gyülekezést kiváltó alkalomról 48 óránál rövidebb határidővel tudomást szereznek. Ezt a típust Szikinger (16. vj.), 91. o., "sürgős gyülekezésnek" hívja.
[77] BVerfGE 69, 315; 85, 69.
[78] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (458-459), az Alk. 58. §-ában biztosított szabad mozgásra támaszkodik. Kérdéses azonban, hogy ez az alapjog valóban idevaló-e: Kukorelli alkotmánybíró különvéleménye, ABH 2001, 471-473 szerint a közlekedési szabadság inkább csak objektív-jogi alakban, a közlekedési rendként jelenik meg. Helyes megoldásnak az látszik, hogy a közlekedési szabadság az általános cselekvési szabadság egyik megnyilvánulása. Erről ld. Halmai Gábor / Tóth Gábor Attila: Emberi jogok, Osiris, Budapest 2003, 499. o.; Kádár / Tóth (38. vj.), 68. o.
[79] Szikinger (16. vj.), 92-93. o. szerint is egyértelműen alkotmányellenes ez a merev szabályozás. Ádám Antal: Gyülekezési törvény, Fundamentum 2007/1, 49-53. o. (49. o.), szintén spontán gyülekezéseket lehetővé tevő reform mellett foglal állást.
[80] Erről ld. Halmai / Tóth (78. vj.), 492-493. o.
[81] Bukta et al. kontra Magyarország, 25691/04. E döntés 2007 július 17-én született. Az adott esetben a tüntetők csak egy nappal előbb tudták meg (tudhatták meg) a tüntetésnek okot adó eseményről, azaz a miniszterelnök tervezett cselekményéről. A három napnál rövidebb bejelentett sürgős gyülekezés megtiltása, valamint a bejelentetlen békés gyülekezés feloszlatása csak azon a címen, hogy hiányzik a bejelentés, az Egyezmény 11. cikkét sérti.
[82] Chronowski, Rózsás (17. vj.), 73. o.; Szikinger (16. vj.), 91. o.
[83] Kasseli közigazgatási fellebbviteli bíróság (Verwaltungsgerichtshof Kassel), NJW 1998, 2125.
[84] 4/2007. (II. 13.) AB határozat, ABK 2007/2 (II. 28.).
[85] A közlekedési szabadság alapjogi alapja körüli bizonytalanságot a 78. vj. tárgyalja.
[86] Halmai / Tóth (78. vj.), 497-498. o.
[87] Sári János: Alapjogok. Alkotmánytan II., 2. kiad., Osiris, Budapest 2001, 160. o.; Szikinger (16. vj.), 92, 97. o.
[88] Ez a taxáció abban az értelemben problematikus, hogy a gyülekezési szabadság minden más alapjoggal szemben - a közlekedési szabadság kivételével - elsőbbséget élvez, mert más alapjog védelme nem adhat okot a tervezett gyülekezés megtiltására. Ha pl. a szervező meghatározatlan időre gyülekezést bejelent kórház bejárata előtt, a rendőrségnek nem áll módjában, hogy döntéseiben és intézkedéseiben a kórház működőképességét és az egészségügyi ellátás zavartalanságát (Alk. 70/D. §) figyelembe vegye.
[89] BVerfGE 69, 315. A VersG 26. §-ában meghatározott, bejelentetlen szabadtéri gyülekezés szervezésének a bűncselekménye szintén csak a GG 8. cikk (1) bek.-ére figyelemmel büntethető.
[90] Szikinger (16. vj.), 93. o., hasonló jogkövetkezményeket javasol a magyar de lege ferenda jogért.
[91] A Gyt. rendelkezéseit a kijelentő mód miatt csak fel-oszlatási kényszer értelmében lehet értelmezni: Sólyom (1. vj.), 15. o.; Szikinger (16. vj.), 91-92. o. Az Alkotmánybíróság 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában, ABH 2001, 442 (465), kissé másképpen értelmezte a Gyt.-t, de a testület is csak kivételes esetekben lát lehetőséget a gyülekezés fel nem oszlatására.
[92] A Gyt. a jogállam alkotmányjogi elismerése előtt került megalkotásra és magán viseli az átmenet kettős jellegét, amikor vegyültek a régi rendszer tekintélyelvűsége és az akkori ellenzék liberális demokratikus és jogállami törekvései.
[93] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (464-466).
[94] Drinóczi/Petrétei (16. vj.), 30. o., is az arányosság hiányát kifogásolja, de az alkotmányellenesség megállapításától tartózkodik. Ehelyett megoldás címén a törvényi következmények differenciálását sürgetik. Ez azonban csak részben enyhíthet a problémán, mert végül is a lehetséges helyzetek sokasága miatt a helyszínen cselekvő hatóságok javára mérlegelési jogkört kell megadni. Ezt a helyszíni rugalmasságot a törvényhozó nem pótolhatja előre fogalmazott megoldásokkal, amiért csak az eljáró hatóság mérlegelési jogköre az arányosság teljes körű betartását garantálhatja.
[95] Szikinger (16. vj.), 91. o.
[96] Szikinger (16. vj.), 97. o., ezt a megoldást Magyarországra nézve javasolja.
[97] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442 (464-466).
[98] Ugyanígy Szikinger (16. vj.), 92. o.
[99] Kádár / Tóth (38. vj.), 73. o.; Szikinger (16. vj.), 91. o.
[100] A G 8-as csúcstalálkozó esetében az illetékes elsőfokú közigazgatási bíróság helyszíni kirendeltséget létesített a gyors bírói védelem biztosítására végett.
[101] Átfogó és aktuális elemzést tartalmaz Baudewin, Christian: Der Schutz der öffentlichen Ordnung im Versammlungsrecht, Peter Lang Verlag, Frankfurt/Main 2007.
[102] Így ítélt az Emberi Jogok Európai Bírósága is a Cisse kontra Franciaország ügyben: Kádár/Tóth (38. vj.), 68. o.: Két hónap múlva a rendőrség gyülekezést jogosultan feloszlathatott, mert akkor a hatósági mérlegelésben a többi érintett jog és közérdek nagyobb súlyt kaphat, mint a célját elért gyülekezés folytatásához való jog. Ehhez képest túl rövidnek látszik az Ádám (79. vj.), 49. o., által javasolt 12 órányi maximális gyülekezési időtartam.
[103] Ádám (79. vj.), 52-53. o.
[104] A paternalista államról ld. Küpper, Herbert: Die "unvollendete Revolution": Sozialistische Überreste in der ungarischen Verfassungsordnung, Südosteuropa 2/2008 (jelenleg nyomda alatt).
[105] Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rend. 40/A. §-a ("Jogszerű intézkedéssel szembeni enge-
- 117/118 -
detlenség"), amely 2007 márciusában bekerült a rendeletbe és amely gyülekezéseken a Szabs. tv. 152. §-a mellett kerülhet alkalmazásra, a hatósági intézkedés jogszerűségét feltételezi. Ezzel szemben Szabs. tv. 152. §-a a jogellenes intézkedést is védi.
[106] Sólyom (1. vj.), 6-9. o. szerint ez a felfogás "tekintélyelvű". Ez a kifejezés talán egy kicsit erős, de Sólyomnak igaza van, hogy a hatályos magyar jog illiberális, mert a rendészetet az alapjog-gyakorlással szemben elsőbbségben részesíti - paradox módon azzal a szándékkal, hogy illiberális önkényes alapjog-korlátozásokat ellehetetlenítsen.
[107] A rendőrségbe vetett társadalmi bizalomról ld. Szikinger István: Gyülekezési törvény, Fundamentum 2007. 1. sz. 46-49. o.
[108] Ádám (79. vj.), 50-52. o.; Szikinger (107. vj.)
Lábjegyzetek:
[1] A Szerző ügyvezető igazgató, Institut für Ostrecht München.
Visszaugrás
