Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) módosításáról az elmúlt év végén a 2005. évi CXXII. törvény gondoskodott. Módosultak az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 20.) FVM rendelet (Inyvhr.) szabályai is. Erről a 117/2005. (XII. 19.) FVM rendelet (mR.) szól. Egyidejűleg hatályba lépett az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 118/2005. (XII. 19.) FVM rendelet is.
A gépi adatfeldolgozás lehetőségeinek fejlődése kapcsán és a más nyomós okból az apróbb módosítások időről-időre elkerülhetetlenek. Azonban nehezen lehet magyarázatot találni a több, mint félszáz paragrafusból álló, olyan átfogó módosításra, amely az eredeti rendelkezések közül szinte egyetlen egyet sem hagy érintetlenül.
A kívülálló számára ismeretlen okokra alapozva a jogszabály előkészítői nyilván erre is bőséges magyarázattal szolgálnak. Ahogyan az, az első ránézésre érzékelhető, a végrehajtott jogszabályi revíziónak áldozatul estek, de legalább is átalakításon mentek keresztül a törvény megalkotásának eredeti koncepcióját megvalósító rendelkezések is sőt, azzal összhangban nem álló szabályok épültek be a szövegbe. Az eredeti koncepció alapján napvilágot látott 2075/1996. (III. 27.) Korm. határozat szerint a szabályozás kiinduló pontja volt, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás váljon sui generis közigazgatási eljárássá. A közigazgatási eljárás általános szabályai pedig maradjanak meg az Inytv. háttereként.
A telekkönyvi jogok bejegyzése változatlanul a földhivatal hatáskörében történjék, de az általánoshoz képest speciális eljárási rendben. Ez a rendelet készítette elő a szabályozásban az eredeti "telekkönyvi" garanciákhoz történő visszatérést.
Nyilvánvalóvá vált ugyan, hogy bár 1981-ben, a telekkönyvi eredetű, szétválaszthatatlan alaki és anyagi joganyagot formailag "begyömöszölték" ugyan az Áe. szabályrendszere alá, az eredmény azonban egy bizonytalanságot hordozó köztes eljárás lett. A kormányhatározat szerint az ingatlan-nyilvántartás feltételrendszerét úgy kellett kialakítani, hogy az "alkalmas legyen a telekkönyvi jogok bírósági hatáskörben megvalósuló bejegyzésére történő esetleges későbbi áttérésre".
Az Inytv. a mostani módosítással visszakanyarodott oda, ahol közvetlenül 1997 előtt volt. Az ingatlan-nyilvántartási rendelkezések csak ott térhetnek el a Ket. szabályaitól, ahol az megengedi. A módosítással visszakerültek olyan rendelkezések az Inytv.-be, amelyek szövevényes helyzeteket teremtenek a ranghelyen, a publicitáson, a joglátszaton nyugvó vélelem, a bejegyzés jogkeletkeztető hatályán és más kifinomult szabályokon felépített "telekkönyvi" eljárásban.
A lehetséges, a probléma csak az, hogy a kötelező összhang ebben az esetben kifejezetten zavaró. A "lakásmaffia" elleni küzdelem jegyében ugyanakkor napvilágot látott néhány "telekkönyvileg" értékelhetetlen módosítás is.
Nincs ismeret arról, hogy a mostani módosítást mennyiben előzte meg az 1997-es szabályozás alapjául szolgált koncepció hivatalos leváltása. Képletesen szólva, meghagyták-e a padlószőnyeget, miközben a hálószobát átalakították fürdőszobává? Ilyen és hasonló kérdések vetődnek fel önkéntelenül a nagy terjedelmű revízió láttán, ugyanis nehezen képzelhető el, hogy az Inytv. rendelkezései ráadásul ennyi helyen még korrekcióra is szorultak volna. Az intézmény logikájától idegen rendelkezések uralják az egész eljárást.
Ez az írás, terjedelmi okok miatt, a helyzet részletes elemzésére nem vállalkozik. A témaválasztás leszűkül egyetlen részletkérdésre, a tulajdoni lapról kiadható másolatok szabályozására. Az erre vonatkozó rendelkezések eredetileg sem teljesen rendben lévő "szénáját" ugyanis a mostani módosítás tovább kuszálta, a szabályozás eredeti logikai rendszeréből kilógóvá tette.
Az Inytv. kissé megkésett 2000. év január 1-jei hatályba lépését követően vált tömegessé, hogy a földhivatalok megrendelésre, megfelelő díj fizetése ellenében a tulajdoni lapokról "Nem hiteles tulajdoni lap"-nak elkeresztelt másolatot szolgáltatnak a megrendelő részére. A tulajdoni lapokról évente kiadott összes másolatok mintegy harmada a nem hitelesek mennyisége. A nem hiteles tulajdoni lapok kiadása nem azonos az Inytv. 77. §-ának (2) bekezdésében, illetve a 79. §-ában meghatározott ún."lekérdezés útján történő adatszolgáltatással". Ennél az ingatlan-nyilvántartás számítástechnikai rendszeréhez csatlakoztatott saját (nem földhivatali) számítástechnikai eszközök használatáról van szó. Arról, amit a 41/2002. (V. 14.) FVM. rendelet "számítógépes hálózaton történő", illetve a címében "adatátviteli vonalon történő" adatszolgáltatásnak nevez. A különbségtétel arra mutat rá, hogy a lekérdezés útján történő adatszolgáltatásért felszámítható igazgatási szolgáltatási díj megállapítására az FVM miniszter a törvénytől felhatalmazást kapott, miközben a nem hiteles tulajdoni lap kiadásáért a díj megállapítására hiányzott a felhatalmazás. Az Inytv. értelmében és eredeti szándéka szerint, a nem hiteles tulajdoni lap kiadása nem tartozik a "lekérdezés" körébe, mert az, az ún. "idegen" számítástechnikai eszközökkel megvalósuló ilyen művelet részére fenntartott fogalom. A földhivatali megtekintés is feltételezi ugyan, hogy a tulajdoni lap "lekérdezéssel", megjelenjen a képernyőn. Ezt viszont az Inytv. - lehet, hogy nem mindig következetes szövegezéssel - a "megtekintés" kategóriájába sorolja be. Lehet, hogy a törvényi felhatalmazás a mai napig sincs, tény, hogy a 41/2002. (V. 14.) FVM rendelet megállapította ezeknek a nem hiteles másolatoknak a díját is, mégpedig hitelesített társaik díjának mintegy a felében. Nem csoda, ha ez a körülmény ezt a másolati formát igen népszerűvé tette. A földhivatal is szívesen "szolgáltat" hitelesítés nélkül, miután a hitelesített másolat kiadása néhány éve a földhivatal számára túladminisztrálttá vált. A kívülálló számára egyfelől tehát a szigorítás, másfelől a lazítás, az egyszerűsítésre törekvés (csúnyábban fogalmazva, a szigorítás megkerülése) tapasztalható a másolatok körül. Mi a valóság?
Technikailag a hitelesítés nélküli másolat kiadása abból áll, hogy az ingatlan-nyilvántartás számítógéppel kezelt állományából kinyomtatják az adott tulajdoni lap teljes tartalmát, vagy csak egyes bejegyzéseket (teljes, részleges másolat, vagy ún. szemle). A számítógép által vezérelten elkészült nyomaton a körzeti földhivatal megnevezése és címe, továbbá a "Nem hiteles tulajdoni lap" felirat is helyet kap, amely a "gyengébbek kedvéért" szövegszerű figyelmeztetéssé teszi azt a jól látható tényt, hogy a másolat nincs hitelesítve. Ez az az utalás, amelynek feltüntetését az Inytv. végrehajtási rendelete a hitelesített másolatoktól való megkülönböztethetőség céljából - szerintem teljesen feleslegesen - előír [109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 111. §-a]. A másolat címe alatt találjuk a megrendelés évszámmal kombinált számát. Olyan másolat is van, amelyen ez a szám valamilyen határozat számaként van megjelölve. Külön helyet kap a másolaton a kinyomtatás precíz időpontja, évszám, hónap és nap, sőt látható már óra, perc és másodperc szerinti megjelöléssel is. A másolat azután - rendszerint postai kézbesítés útján - a megrendelő birtokába kerül, akit a jogszabály hivatalosan kérelmezőnek nevez. Önmagában a másolatok kiadására irányuló eddigi munkamenetben az Inytv. mostani módosítása nem hozott újat. Némi módosulás, hogy adott ingatlanról ilyen másolatot bármelyik körzeti földhivatal mellett, most már a körzetközponti jegyző is kiadhat az okmányiroda útján. (Persze hiteleset is.) Még jó, hogy az Inytv. módosítása a közjegyzői hivatást nem "csúfolja meg" a hitelesítés nélküli másolatok kiadására való feljogosítással. Meghökkentő inkább a jogi háttér módosítása annyiban, hogy az Inytv. "Nyilvánosság" címszó alatt található 4. §-ában a tulajdoni lapról kérhető "hiteles másolat" mellett most már szövegszerűen megjelent a "nem hiteles másolat" is, amelynek kiadását ugyancsak kérni lehet. A szabályozás eredetileg logikusan megkomponált szerkezete, ettől a látszólag jelentéktelen módosítástól, esetlegessé és kissé "összekócolttá" vált. Az Inytv. 4. §-ának módosítás előtti szövege nem véletlenül, hanem tudatosan nem rendelkezett arról, hogy a tulajdoni lapról a hiteles másolat mellett, hitelesítés nélküli is kiadható. Látni fogjuk, hogy a kétféle másolat megnevezésének (mindkettő tulajdoni lap másolat) és tartalmának azonossága ellenére a hitelesítés nélkül kiadott másolat az, Inytv. szerkezete szerint is az ingatlan-nyilvántartás megtekintésének az eszköze, eredetileg e fogalom alá sorolódott be. Abszolúte más célra szolgál eredendően, mint a hitelesített társa. Lehet ugyan mondani, hogy a jelenlegi módosítás a ténylegesen kialakult helyzetet pusztán "leköveti" azt, hogy a földhivatali gyakorlatban a nem hiteles másolat kiadása már régóta, saját tarifával bíró, önállósodott piaci szolgáltatássá vált. Sajnos az Inytv. módosítása tévedésben van, ha ez az indoka. Erre rögtön fény derülhetett volna, ha a módosítás a nem hitelesített tulajdoni lap másolatok eredeti rendeltetéséből indult volna ki. Megtévesztő lehet, hogy a megrendelő a "nem hiteles" másolat felhasználásakor nem áll meg a saját informálódásánál, ami ennek a másolatnak az eredeti rendeltetése volna. A másolatot, különböző szervek előtt is felhasználja, adatot igazol, vagy megerősít vele, az ingatlanokkal kapcsolatos ügyek intézésénél, csupa olyan dolgot, tesz vele, amire a tulajdoni lap hitelesített másolata lenne hivatva. Lehet, hogy az Inytv. módosítóiban ez keltette azt a képzetet, hogy a tulajdoni lap nem hitelesített másolatát is feltétlenül be kell illeszteni a jogszabály szövegébe a hitelesített másolat mellé, merthogy egy tőről fakadó intézményekről van szó. Az mégsem járja, hogy a tulajdoni lap hitelesített másolatát a 4. § a nevén nevezi, miközben a másikról említést sem tesz. Ez a buzgalom méltányolható ugyan, - ha van ilyenről egyáltalán szó -, de sajnos félreviszi a jogszabályt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
