Regensburgban 2012 őszén rendeztek szimpóziumot Kindesrecht und Elternkonflikt (Gyermeki jogok és a szülők jogvitái) címmel. A konferencián elhangzott előadások írott változatban a Gieseking Kiadó gondozásában 2013-ban jelentek meg, a kötet szerkesztői német professzorok, Martin Löhnig, Dieter Schwab, Dieter Henrich és Peter Gottwald.[1] A szerzők többféle szempontból foglalkoztak a fenti témával: érintették a szülői feladatkör mibenlétét, a szülői felügyelet alakulását, a közös szülői felelősségnek, illetve a szülői felügyelet korlátozásának kérdését, a gyermek anyagi jogi és eljárásjogi helyzetét, a gyermek jóléte védelmének lehetőségeit, a gyermekvédelmi intézkedéseket, a gyermek meghallgatásának esetleges módjait, a gyermek eljárásban való részvételének módját. Egyes tanulmányok kitértek továbbá a szülők közötti vitát generáló alaphelyzetekre, így a különélő szülők szülői felügyeletének gyakorlása, a kapcsolattartás, illetve a gyermektartás teljesítése tekintetében kialakuló jogvitákra, továbbá arra, hogy a fenti helyzetekben mely jogi eszközök védhetik a gyermek érdekeit; a vonatkozó bírósági ítéletek végrehajtására, illetve hogy mely kérdésekben lehet különösen helye a gyermek önálló véleményének. A norvég cikk sajátos kérdésekkel is foglalkozott, így azzal, hogy mennyiben változtak az egyenlőség irányában az anya és az apa pozíciói, mennyiben okozott változásokat az azonos nemű partnerek házasságának bevezetése a szülői pozíciók tekintetében, s a szerző nemcsak bemutatta, hanem értékelte is ezeket. A kötet a német, osztrák, svájci, belga, francia, cseh, szlovén, norvég, illetve brit változásokat, jogi felfogásokat veszi sorra, s emellett tartalmaz nemzetközi kitekintést is, különösen, ami az Emberi Jogok Európai Bíróságának legutóbbi, a szülői felelősséget, a szülő-gyermek viszonyt érintő gyakorlatát és a német felfogás kapcsolódásait illeti. A kötet egy pszichológiai tanulmány erejéig kitér a szülő és gyermek viszonyt meghatározó kötődéselméletekre is. Az alábbiakban elsősorban a gyermek meghallgatását tárgyaló fejezeteket emeljük ki.
A konferencia bevezetésében[2] a rendezvény fő szervezője és lelke, Schwab professzor utalt arra, hogy a regensburgi szimpóziumok mintegy húsz évvel ezt megelőzően szintén gyermekjogi témában kerültek megrendezésre: a gyermeki jogok európai fejlődését illetően. A két konferencia között eltelt évek alatt a családjog a polgári jog egyik legerőteljesebb változásokat mutató területe lett, így Németországban is számos módosítás történt a gyermeki jogokkal kapcsolatos szabályozások területén. A szülői felügyelet terén alapvető paradigmaváltások történtek: a szülői hatalomból, amely elsősorban nem a gyermek érdekeire fokuszált, először szülői felelősség lett, amely már szülői kötelezettségként jelenik meg és kifejezetten a gyermek jólétét kívánja biztosítani, majd napjainkra inkább szülő-gyermek viszony, amelynek jogosultja a gyermek, s nemcsak a szülők kötelezettek, hanem az állam és társadalom is. Ez a legutóbbi koncepció összhangban áll a gyermek azon jogával, hogy önmagát véleményén és álláspontján keresztül meghatározza, s ez további kérdéseket vet fel: a gyermek képes lehet-e arra, hogy jogait érvényesítse, illetve ezt milyen feltételek mellett, milyen formában teheti meg. A gyermek ilyen jogosítványai előtérbe kerülnek akkor, ha a szülők között a gyermeket érintő valamely ügyben konfliktus van, jellemzően a szülői felügyelet gyakorlása, illetve a kapcsolattartás kérdésében. Ezek azok a területek, amelyeken különösen érthetővé válik, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak az európai jogrendszerek a gyermek véleménynyilvánításának. A különböző megoldások összevetése is hasznos lehet.
- 31/32 -
Mind a német családjogi joggyakorlat, mind családjogi jogtudomány csekély figyelmet szentel az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának, s ahogyan erre Tobias Helms utal,[3] ez éles ellentétben áll azzal a ténnyel, mely szerint egyes más európai országokban a strasbourgi bíróság gyakorlata nagy jelentőséggel bír. Ennek oka részben az Alaptörvény 6. cikkében keresendő. A Grundgesetz a házasságot és a családot az állam különleges védelme alá helyezi, s a szülőknek joga és kötelezettsége a gyermekek nevelése és gondozása. Ennek a Szövetségi Alkotmánybíróság részéről történő értelmezése a német jogalkotást és joggyakorlatot olyan irányba mozdította az évek során, amely alapvetően megegyezik az Emberi Jogok Európai Bíróságának családjogi vonatkozású gyakorlatával. Azok a kritériumok, amelyeket egyik oldalról az Emberi Jogok Európai Bírósága, a másik oldalról pedig a Szövetségi Alkotmánybíróság a gyermeki jogokat érintő döntések tekintetében kialakított, alapvetően megegyeznek. A szülői felügyelet és kapcsolattartás ügyében folyó eljárásokban nyilván valamennyi érintett érdekét tekintetbe kell venni, a legfontosabb azonban valamennyi érdek közül a gyermeké. Abban is egységes az álláspont, hogy a gyermek és szülője közötti kapcsolat kizárása csak nagyon kivételes esetben lehetséges, tekintettel arra, hogy a kapcsolattartás alapvetően a gyermek érdekét szolgálja s azt, hogy családi kapcsolatai fennmaradjanak. Mindemellett a kapcsolattartási jog érvényesíthetőségének határt szab az, ha annak gyakorlása szemben áll a gyermek érdekével.
Mind az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke, mind pedig az Alaptörvény 6. cikke messzemenő eljárási garanciákat nyújt az alapjogok és emberi jogok hatékony védelmének kötelezettsége mellett. Mindkét fórum gyakorlatában ez elsősorban az érintettek megfelelő informálásához, illetve véleménynyilvánításhoz fűződő jogának érvényesítését jelenti. Ennek megfelelően a gyermek meghallgatásától csak kivételes esetekben lehet eltekinteni. Abban is következetes a gyakorlat, hogy az ügy tényállását teljesen és helyesen fel kell tárni, s ez kiterjed pszichológus szakértő véleményének a beszerzésére is, noha ez a konkrét helyzettől is függ. Mindemellett mindkét fórum hangsúlyozza azt, hogy a felhozott bizonyítékok megfelelő értékelése az ügyben eljáró bíróság kizárólagos feladata.
A szülői felügyelettel és kapcsolattartással kapcsolatos ügyekben különösen gyorsan kell eljárni, mert különben az időmúlás miatt fennáll a prejudikáció veszélye, s a fennálló családi kapcsolatokat az elidegenítés tartósan megzavarhatja. Az Emberi Jogok Európai Bírósága még erőteljesebben hangsúlyozza azt, hogy a gyermeki jogokat érintő bírósági döntéseket valóban hatékonyan érvényre kell juttatni, így a különélő szülő és gyermek közötti kapcsolattartást, továbbá a gyermek kiadását a szülői felügyelettel rendelkező szülő részére; az azonban ismét mindkét fórum gyakorlatában kiemelhető, hogy a kapcsolattartási döntések végrehajtása nem eredményezheti a gyermek jólétének veszélyeztetését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
