A jelentés az Európai Unió külső határainak igazgatásáról és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatásáról szóló, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa számára 2013-ban benyújtott regionális tanulmányban foglaltak nyomon követése céljából készült. A Földközi-tenger középső térségén keresztül Európába eljutni szándékozó migránsokat sújtó halálos tragédiák élénken bizonyították a migránsok emberi jogait érintően az európai uniós határigazgatás kérdésének fontosságát. A jelentés kitér az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos tartósan fennálló problémákra, továbbá vizsgálja az Európai Unió átfogó migrációs politikájának hosszú távú megvalósíthatóságát, illetve az integrációval és a kulturális sokszínűséggel kapcsolatosan az Unió alapvető értékeinek és emberi jogi normáinak érvényesítését.
A különleges jelentéstevő jelentésének megírásához és a migránsok helyzetének felméréséhez látogatást tett 2014 májusában Srí Lankán, 2014 decemberében pedig Olaszországban és Máltán. Az utóbbi két ország vonatkozásában kiemelte, hogy egyre erősödő migrációs hullámmal kell szembenézniük, a tengeren keresztül hajókon érkező migránsok és menedékkérők fogadása azonban nemcsak ezen országok belügye, hanem összeurópai szinten is hathatós intézkedéseket kíván. E látogatásokat az Európai Unió brüsszeli székhelyű intézményeinek meglátogatása követte az Unió külső határainak igazgatásáról szóló 2012-es tanulmányban foglaltak nyomon követése keretében. A különleges jelentéstevő szerint kiemelkedően fontos a jogellenes határátlépések megelőzése, hiszen az ilyen határátlépések során történhetnek a legkirívóbb emberi jogi jogsértések. A Földközi-tengeren keresztül illegálisan érkezők egyre növekvő száma és az őket érő halálos balesetek különösen indokolttá tették a jelentés elkészítését.
A jelentés szerint az Európai Unió határigazgatási rendszerének rendszerszintű hiányosságai és migrációs politikájának belső ellentmondásai következében nem képes megfelelően kezelni a külső határaihoz tömegesen érkező migránsok befogadásának ügyét. Az Uniónak az emberi jogok jobb tiszteletben tartására épülő migrációs politikát kell kidolgoznia annak érdekében, hogy hosszú távra tervezve hasznosítani tudja a beilleszkedni szándékozó migránsok munkaerejét a kontinens változó gazdasági, társadalmi és népesedési viszonyai közepette.
Az Európai Unióba történő legális bevándorlás mértéke az elmúlt öt esztendőben folyamatosan nem emelkedett, mindez arra vezethető vissza, hogy az uniós tagállamok harmadik országok állampolgárai számára igyekeznek a bevándorlást drasztikus mértékben korlátozni. A legális bevándorlási lehetőségek csökkenése következtében azonban az elmúlt években drámai módon emelkedett a jogellenesen belépni szándékozók és a menedékkérők létszáma. Világviszonylatban az Európai Uniót érintő menekültügyi helyzet más térségekkel összehasonlításban nem tekinthető kiemelkedően súlyosnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint 2015 elején Libanonban 1,3 millió menekültet, Törökországban pedig 1,9 millió menekültet regisztráltak, míg az Unióban 2014-ben megközelítőleg 620 000 menedékkérelmet nyújtottak be. Az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlás fő útvonalai a Földközi-tenger középső részén és az Égei-tengeren keresztül vezetnek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának becslése szerint 2014-ben közel 3000 migráns lelte halálát vagy tűnt el a tengeren. A 2015-ös év első négy hónapjának adatai alapján e riasztó számadatok nem csökkenek. E bevándorlási hullám megfelelő kezelését nehezíti az Unión belül tapasztalható, egyre növekvő idegengyűlölet, valamint egyes uniós tagállamokban a szélsőjobboldali politikai pártok térnyerése. A 2015. januári párizsi terrortámadás különösen sokat rontott a migránsok megítélésén.
A jelentés szerint több pozitív fejlemény is történt az elmúlt időszakban a migránsok emberi jogainak védelme tekintetében az Európai Unióban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága több határozatában is kiállt e jogok biztosítása mellett. Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) alapjogi tisztje és munkatársai áldozatos munkát végeztek az emberi jogok védelmét előíró magatartási kódexük és kézikönyvük szerkesztése, valamint az alapjogok tiszteletben tartását ellenőrző mechanizmusuk felállítása során. Olaszország kormánya a Frontex közreműködésével elindította Mare Nostrum és Triton elnevezésű határőrizeti műveleteit. Az Unió bevezette az úgynevezett kékkártya rendszert, amely legális bevándorlást garantál munkavállalási célra, elfogadta a migránsok különösen védtelen csoportjának kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló idénymunkásokról szóló irányelvet, továbbá elkészítette a migránsok bizonyos csoportját is érintően a diákokról és kutatókról szóló irányelv tervezetét. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége külön figyelmet szentelt a migránsok emberi jogainak 2014-es éves konferenciáján. Az említett pozitív fejlemények ellenére mindazonáltal továbbra is hiányzik egy átfogó, uniós szinten összehangolt migrációs politika és a politikai akarat a rendszerszintű problémák megoldására.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a fegyveres konfliktusok sújtotta szegényebb térségekből menekülő migránsok az Európai Unió munkaerőhiánnyal küzdő piacainak vonzóhatása és a legális bevándorlási lehetőségek korlátozott volta következében bizonytalan útvonalakon jogellenesen igyekeznek eljutni az Unióba, útjuk során életük, testi épségük és emberi jogaik is fokozott veszélyeknek vannak kitéve. A kiszolgáltatott menekülteket gyakran embercsempészcsoportok segítik, melyek a legtöbbször emberi jogaikat és méltóságukat semmibe véve kihasználják őket. Az
- 553/554 -
Európai Unió nem képes tényleges és hatékony ellenőrzést gyakorolni e bevándorlási kísérletek felett. Az Afrika északi térségein és a Közel-Keleten keresztül a Földközi-tenger déli és keleti partjaihoz eljutott migránsok sokszor embertelen körülmények között, kis hajókban, csónakokban összezsúfolódva kísérlik meg az átkelést. Olaszország és a Frontex egyoldalú fellépésével, a Mare Nostrum művelet keretében 2014-ben 160 000 ember, a Triton művelet keretében 2014 novembere és 2015 eleje között 22 300 ember kimentésével igyekezett segítséget nyújtani, ugyanakkor jóval nagyobb számban lenne szükség az uniós tagállamok által közösen biztosított mentőhajókra és legénységre. Az Európai Uniónak célszerű lenne a menekültváltság gyökereire koncentrálnia, így például a szír menekültek számára menedéket vagy legális bevándorlási lehetőséget biztosítani, beavatkozva a közel-keleti, humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetbe. Az eddig alkalmazott megoldások megmutatták, hogy lehetetlen az uniós határok hermetikus lezárása olyan migránsok előtt, akik a háborúk, a létbizonytalanság, az erőszak és a mélyszegénység elől menekülnek Európába egy jobb élet reményében.
Az Európai Unió külső migrációs politikájának átfogó kereteként elfogadta a migrációval és mobilitással kapcsolatos megújított általános megközelítését, mely kiemeli a származási, tranzit- és célországokkal való együttműködés fontosságát. Mobilitási partnerségi megállapodások kötésével, ennek keretében fejlesztési támogatások nyújtásával, vízumkönnyítéssel, körkörös migrációs programokkal, visszafogadási megállapodásokkal és a jogellenes migráció elleni küzdelemmel igyekszik a származási és tranzitországokkal való együttműködés kialakítására. 2013 óta az Unió mobilitási partnerségre lépett Azerbajdzsánnal, Jordániával, Marokkóval és Tunéziával, emellett a migrációra és a mobilitásra vonatkozó közös menetrendről szóló megállapodást kötött Nigériával. A migrációval és mobilitással kapcsolatos megújított általános megközelítés mindazonáltal nem eléggé átlátható és világos elemeket tartalmaz, ellenőrzési rendszerét, elszámoltathatósági mechanizmusát, céljait és várt eredményeit illetően meglehetősen hiányos, továbbá félő, hogy az uniós államok biztonságpolitikai célkitűzései háttérbe szorítják az emberi jogvédelmi szempontokat. A kétoldalú visszafogadási megállapodások alapján történő visszaküldések, visszatoloncolások számos problémát vetnek fel olyan esetekben, amikor a menedékkérő olyan származási vagy harmadik országba kényszerül visszatérni, ahol a jogállamiság elvei nem érvényesülnek, a menedékjogi intézményrendszer pedig nem megfelelően működik. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2012-ben a Hirsi Jamaa és mások kontra Olaszország ügyben, továbbá 2014-ben a Sharifi és mások kontra Olaszország és Görögország ügyben megállapította, hogy a bepanaszolt államok a migránsok visszafogadási megállapodásokra alapított visszaküldése során megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének vonatkozói cikkeit. Az Európai Bizottság 2014-ben egy kísérleti projektet indított útjára annak érdekében, hogy a Pakisztánba és Ukrajnába visszaküldött menekültek emberi jogi helyzetét ellenőrizze. A különleges jelentéstevő szerint fontos e projekt eredményeinek figyelemmel kísérése és annak biztosítása, hogy semmilyen migránst ne lehessen visszaküldeni származási országába vagy egy harmadik országba anélkül, hogy ne működjön egy hatékony, a visszaküldöttek emberi jogainak érvényesülését vizsgáló ellenőrzési mechanizmus.
A jelentés szerint problematikus, hogy az illegális bevándorlókat és a menedékkérőket sok esetben idegenrendészeti őrizetbe veszik. Bizonyos uniós tagállamok őrizetbevételi rendszere ellentétes a vonatkozó nemzetközi emberi jogi normákkal, mert az általuk alkalmazott őrizet nem észszerű, szükséges és arányos, valamint annak elrendeléséről nem eseti alapon születik döntés. Az ilyen őrizet negatív hatással bír az őrizetbe vett migránsokra, akik azt túlságosan szigorú, büntető jellegű intézkedésként élik meg. A hosszabb időtartamú őrizet káros hatással van az őrizetes mentális egészségére, számos esetben poszttraumás stresszt, szorongást és depressziót válthat ki. Az őrizetben tartásra szolgáló létesítményekben gyakorta nem megfelelőek a higiénés viszonyok, nem emberhez méltóak az elszállásolási körülmények. Különösen hátrányosan érinti az idegenrendészeti őrizet a migráns gyermekeket, akik őrizetben tartásuk során nem jutnak oktatáshoz, nem biztosított a felnőttektől elkülönített napközbeni programjuk és megfelelő éjszakai pihenésük, gyakorta családtagjaiktól elszakítva tartják őket. Megoldás lehet az őrizet maximális időtartamának lerövidítése, illetve nyitottabb rendszerű fogadóállomások felállítása és működtetése.
A különleges jelentéstevő üdvözlendőnek találta, hogy a migránsok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése egyre inkább biztosított, ugyanakkor számos uniós országban rendszerszintű akadályok nehezítik a bírósághoz fordulás jogának gyakorlását. A jogi segítségnyújtás intézményrendszere nem mindig áll készen a migránsok fogadására, a fordítási és tolmácsolási feladatok ellátása is sokszor nehézséget jelent, továbbá legtöbbször nincsenek részletszabályok a migránsok emberi jogait sértő cselekmények szankcionálására és a jogsértések elszenvedőinek kárpótlására. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2010-ben a Louled Massoud kontra Málta ügyben és 2013-ban a Suso Musa kontra Málta ügyben hozott határozataiban megállapította, hogy a bepanaszolt állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye vonatkozó cikkét a panaszosok idegenrendészeti őrizetének elrendelése és az ezen őrizetek törvényességének felülvizsgálatára létrehozott eljárási rend kialakítása során.
A jelentés kitér a dublini menekültügyi rendszer sajátosságaira és az ezáltal jelentkező problémákra. A dublini szabályozás értelmében az Európai Unió területére belépő migránsokat abban az uniós tagállamban kell nyilvántartásba venni, ahol először léptek az Unió területére, menedékkérelmüket ugyancsak ez a tagállam köteles elbírálni. A regisztráció ujjlenyomatok vételével történik, a migránsok azonban igyekeznek elkerülni a belépési országban történő nyilvántartásba vételüket, mert az Unió valamelyik nagyobb munkalehetőséget és jobb megélhetést biztosító országába kívánnak eljutni. A belépési országban ezért gyakorta kényszer alkalmazásával történik az ujjlenyomatvétel, emellett a migránsok itt idegenrendészeti őrizetbe kerülnek, ahonnan megpróbálnak kiszabadulni és embercsempészek segítségével az Unión belül más országokba eljutni. Az Európai Bizottság 2014-ben vizsgálta a kényszer alkalmazásával történő ujjlenyomatvételek ügyét, e körben megállapította, hogy bizonyos országok, köztük Görögország, Málta és Olaszország jogilag lehetővé tették a kényszer alkalmazását ilyen ese-
- 554/555 -
tekben, míg más országok, többek között Ausztria és Írország megtiltotta azt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Sharifi és mások kontra Olaszország és Görögország ügyben, a Tarakhel kontra Svájc ügyben és az M.S.S. kontra Belgium és Görögország ügyben hozott ítéleteiben kimondta, hogy a bepanaszolt államok a dublini szabályozás követése során megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének vonatkozó cikkeit akkor, amikor rendszerszintű problémákkal küzdő menekültügyi rendszerű belépési országokba, így Görögországba és Olaszországba küldtek vissza menedékkérőket.
A jelentés rámutat arra, hogy az Unión belül jogellenesen, papírok nélkül tartózkodó migráns munkavállalók fokozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak, habár a tengeren keresztül utazó, az Unióba való belépéssel próbálkozó társaikkal ellentétben nem kerülnek a közvélemény érdeklődésének homlokterébe. Az uniós kékkártya rendszer és az idénymunkásokról szóló irányelv ellenére a tipikusan alacsony képzettségű migráns munkavállalóknak gyakorta meg kell küzdeniük az idegenellenes közhangulattal és munkáltatóik visszaéléseivel. Az uniós tagállamok vonakodása a Migráns Munkavállalók és Családtagjaik Jogainak Védelméről szóló Nemzetközi Egyezmény ratifikálásától azt mutatja, hogy az Európai Unió nem szándékozik a hivatalos papírokkal nem rendelkező migráns munkavállalók által elszenvedett emberi jogi jogsértésekért felelősséget vállalni.
A jelentés szerint a migrációs válság kezelésére egy, az emberi jogok tiszteletén alapuló keretrendszert kell kialakítani, mely az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvei mentén egyenlő jogokat biztosít az uniós polgároknak és az Unió területére belépni szándékozó, illetve ott tartózkodó migránsoknak és menedékkérőknek. Biztosítani szükséges ez utóbbiak bírósághoz fordulásának jogát, illetve az őket érő jogsérelmek orvosolhatóságát. Égető szükség van egy, legalább a Mare Nostrum művelet szintjével megegyező szintű új határőrizeti művelet bevezetésére a Földközi-tengeren keresztül utazó migránsok védelme érdekében. Az embercsempészet elleni küzdelemnél nagyságrendekkel fontosabb a veszélybe került migránsok életének megmentése, mindez a keresési és mentési kapacitások, illetve az e célokra szánt pénzügyi források növelésével érhető el. Átgondolandó a jelenlegi dublini rendszer reformja és egy olyan új szabályozás kialakítása, amely lehetővé tenné a migránsok számára, hogy az általuk választott uniós országban adják be menedékkérelmüket. A szolidaritás elve alapján a kedvelt célországok számára pedig tehervállalásukkal arányban álló pénzügyi és technikai segítséget nyújthatna a többi uniós tagállam. Célszerű lenne a menekültügyi eljárások harmonizálása, az idegenrendészeti őrizet feltételeinek egységesítése annak érdekében, hogy a jelenleg jobb feltételeket nyújtó tagországokra nehezedő nyomás csökkenthető legyen. Kívánatos lenne a legális bevándorlási lehetőségek kibővítése a jogellenes migráció megelőzésére. Áttelepítési programokkal lehetne segíteni a válságövezetekben, különösen Szíriában élőket, hogy ne kíséreljék meg az Európába való eljutást. A munkavállalási célú migrációt előmozdítandó rugalmasabb munkavállalási vízumpolitikát kellene bevezetni, az illegális munkavállalás ellen szigorúbb munkafelügyeleti rendszerrel és erősebb szakszervezeti hálózattal lehetne védekezni. Tudatosítani szükség a döntéshozókban, hogy az Unió külső határainak teljes lezárása hosszú távon nem jó megoldás, helyette a fenti emberi jogias megközelítés lenne célravezető. Helytelen a jogellenesen, hivatalos papírok nélkül belépni szándékozó migránsok bűnözőként való kezelése, mely a közvéleményben idegengyűlöletet válthat ki és diszkriminációhoz vezethet. A félelem, hogy a migráns munkavállalók elveszik a munkát az adott ország állampolgárai elől, megalapozatlan. Több nemzetközi tanulmány is kimutatta, hogy a migráns munkavállalók a letelepedési ország munkaerőpiacán elsősorban a kétkezi és az alacsonyabb képzettséget megkívánó munkákat keresik, melyek esetében folyamatos a munkaerőhiány, míg az ország állampolgárai magasabb képzettséghez kötött, nagyobb fizetéssel járó pozíciókat tölthetnek be. Megalapozatlanok azok az aggodalmak is, amelyek szerint a migránsok mindenképpen növekvő terheket rónak a befogadó társadalomra, hiszen a migránsok alapvetően munkavállalási célzattal telepednek le, így fogyasztó és adófizető, kötelezettségekkel és emberi jogokkal rendelkező személyekként hozzájárulhatnak a befogadó ország gazdasági fejlődéséhez.
A jelentés elemzi a bevándorlás és a mobilitás előmozdításának az Európai Unióra gyakorolt hosszú távú hatásait. Az elkövetkező 25 évben az Unió jelentős demográfiai, társadalmi és munkaerőpiaci változásokon fog átesni. Az uniós országok társadalma fokozatosan elöregedik, a születések száma pedig nem tart lépést a halálozások számával, mindez egyre növekvő munkaerőhiányt eredményez. Az Unió egy tudatos migrációs politika kialakításával mind az alacsonyabb, mint a magasabb végzettségű migránsok számára vonzó lehetőségeket tudna kínálni az üres álláshelyek betöltésére, megőrizve az uniós országok globális versenyképességét és elősegítve az Unió humanitárius és fejlesztési céljainak elérését.
A jelentés a kifejtettek alapján következtetéseket és ajánlásokat fogalmaz meg, melyek közül a legfontosabbak az alábbiakban kerülnek ismertetésre.
A Földközi-tengeren keresztül történő tömeges, gyakran halálesetekkel és emberi jogi jogsértésekkel járó migráció világosan megmutatja, hogy az Európai Unió jelenlegi határigazgatási, menekültügyi és migrációs rendszere nem fenntartható, a tömeges bevándorlás ellen a külső határok hermetikus lezárása nem jelent megfelelő megoldást.
A migráció kezelésére fordított hatalmas pénzösszegek egy nem hatékony határigazgatási mechanizmus fenntartását szolgálják, az Unió a pénzügyi forrásait elpazarolja e tekintetben. Az Európai Unió alapvető értékei, az emberi jogok védelmét és a jogállamiságot biztosító jogi rendszere alapján a migránsok kiszolgáltatottságát és szenvedéseit nagyban képes lenne csökkenteni.
Fontos, hogy az Európai Unió rövid, közép- és hosszú távú stratégiát dolgozzon ki a migrációs válság kezelésére, biztosítsa a Földközi-tengeren a megfelelő keresési és mentési kapacitások meglétét, kínáljon humánusabb alternatívát az idegenrendészeti őrizet helyett, vizsgálja felül a dublini menekültügyi rendszert, növelje a legális bevándorlás lehetőségét, vegye fel a küzdelmet a migránsokkal szembeni idegengyűlölettel, rasszizmussal és kirekesztéssel, te-
- 555/556 -
gyen különbséget a belső és külső migránsok között, továbbá tényszerűen elemezze a migráció gazdasági előnyeit és a befogadó társadalmakra gyakorolt hatását.
Az Európai Unió és tagállamai fogadják el annak tényét, hogy a határok hermetikus lezárása lehetetlen, ehelyett inkább ösztönözzék a migránsokat arra, hogy a jogszerű határátlépési mechanizmusokat vegyék igénybe. A migránsok emberi jogait tiszteletben tartó, következetes és stabil migrációs politikát dolgozzanak ki és kövessenek. A rövid, közép- és hosszú távú migrációs intézkedéseiket az elkövetkező 25 év stratégiai távlatában foganatosítsák. A migrációra vonatkozó adatbázisaikat pontosítsák, jobban egységesítsék és intenzívebben egyeztessenek az adatgyűjtésük terén, hogy átfogóbb képet kaphassanak a migrációs problémákról. Teljes mértékben ismerjék fel a migráció gazdasági és társadalmi mozgatórugóit, tudatosítsák a politikai és közéleti diskurzus során, illetve a közoktatásban annak tényeken alapuló vizsgálatokkal felmért okait és következményeit. Hasznosítsák a nemzetközi színtéren, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsában is meglévő befolyásukat a Szíriában, Ukrajnában és más érintett országokban jelentkező humanitárius vészhelyzetek hatékonyabb kezelésére.
Az Európai Unió és tagállamai vállaljanak vezető szerepet a szíriai polgárháború és más humanitárius vészhelyzetek rendezésében, dolgozzanak ki más államokkal együttműködve áttelepítési programokat annak érdekében, hogy az elkövetkező években 1 millió menekültet, azaz az Unió teljes népességének mindössze 0,2 százalékát kitevő számú személyt be tudjanak fogadni. Bővítsék a legális bevándorlás lehetőségeit, segítsék az alacsonyabb végzettségű migránsok munkavállalását, tegyék lehetővé a migránsok humanitárius okokból történő befogadását, humanitárius vízumok kiállítását, az egymástól elszakadt migráns családtagok családegyesítését, illetve a munkát kereső és tanulási célzattal beutazni kívánó migránsok számára a gazdasági okokból történő befogadást. Növeljék a jelenlegi legális bevándorlási lehetőségek keretében, így többek között a kékkártya rendszer révén, az idénymunkásokról szóló irányelv, továbbá a diákokról és kutatókról szóló tervezett irányelv alapján befogadható migránsok számát.
Az Európai Unió és tagállamai készüljenek fel a migránsok egyre növekvő áradatára a Földközi-tengeren keresztül, a nemzetközi jog által előírt kötelezettségeknek megfelelően biztosítsanak megfelelő keresési és mentési kapacitásokat a bajba kerülő menekültek tengerből való kimentésére. Ösztönözzék a kereskedelmi hajókat, hogy szükség esetén vegyenek részt a migránsok mentésében. Dolgozzanak ki szabályokat a tengeren nem keresési és mentési célzattal tartózkodó katonai hajók számára, hogy miként vállaljanak részt az ilyen műveletekben.
Az Európai Unió és tagállamai növeljék a migrációval és mobilitással kapcsolatos megújított általános megközelítés koherenciáját, fordítsanak komolyabb figyelmet a migránsok emberi jogainak védelmére, a külső megállapodások és azok végrehajtásának nyomon követésére. Segítsék e körben a származási és tranzitországok feladatait és e feladatok ellátása során a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartását.
Az Európai Unió és tagállamai mérjék fel a dublini mechanizmus rendszerszintű hiányosságait. Gondolják át egy olyan új szabályozás kialakítását, amely lehetővé tenné a migránsok számára, hogy az általuk választott uniós országban adják be menedékkérelmüket, a kedvelt célországok számára pedig tehervállalásukkal arányban álló pénzügyi és technikai segítséget nyújthatna a többi uniós tagállam. Bővítsék ki az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalt és egységesítsék annak támogató mechanizmusait. Törekedjenek arra, hogy az idegenrendészeti őrizet helyett más alternatívákat dolgozzanak ki, valamint hogy a lehető legteljesebb mértékben biztosítsák a migráns gyermekek jogainak és érdekeinek megfelelő védelmét.
Az Európai Unió és tagállamai biztosítsák a migránsok igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférését, az őket ért emberi jogi jogsértések megfelelő jogi orvoslását, a migránsokat segítő szociális munkások, orvosok és jogi tanácsadók jogvédelmét.
Az Európai Unió és tagállamai biztosítsák területükön valamennyi dolgozó, köztük a jogszerűen és jogellenesen ott tartózkodó migráns dolgozó munkavállalói jogait, tartsanak fenn szigorú munkafelügyeleti rendszert, és következetesen szankcionálják a szabályok ellen vétő munkaadókat. Gondolják át a Migráns Munkavállalók és Családtagjaik Jogainak Védelméről szóló Nemzetközi Egyezmény ratifikálását megtagadó álláspontjukat.
Az Európai Bizottság kezdeményezze egy koherens, az emberi jogok tiszteletén alapuló migrációs politika, beleértve egy 25 éves migrációkezelési stratégia kidolgozását. Biztosítsa az emberi jogok mind hatékonyabb védelmét a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság munkája során. Nyomozza ki azokat a jogsértéseket, melyeket az uniós tagállamok követtek el, megsértve a migránsoknak az Európai Unió Alapjogi Kartájában biztosított jogait, továbbá haladéktalanul kezdeményezzen kötelezettségszegési eljárást az ilyen jogsértő államokkal szemben. Tanulmányozza olyan új mechanizmusok bevezetésének megvalósíthatóságát, melyek lehetővé tennék a humanitárius vészhelyzetek elől menekülő migránsok jogszerű bevándorlását. Növelje a különböző főigazgatóságok migrációval kapcsolatok politikáinak egységességét. Nyújtson segítséget az uniós tagállamoknak a Közös Európai Menekültügyi Rendszer nemzeti jogokba történő átültetése és tagállami végrehajtása során. A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságán keresztül támogassa a tagállamok azon törekvéseit, hogy a migráns munkavállalók kizsákmányolása helyett a legális bevándorlók tisztességes foglalkoztatása valósuljon meg.
Az Európai Parlament gyakoroljon demokratikus ellenőrzést a migrációs politikák és a menekültügyi gyakorlatok felett, továbbá ösztönözze az emberi jogi problémák kezelésének előtérbe helyezését. Növelje a demokratikus ellenőrzést és erősítse az emberi jogias szempontok érvényesítését a migrációval és mobilitással kapcsolatos megújított általános megközelítés keretében elfogadott külső migrációs megállapodások tekintetében.
A Frontex növelje az alapjogi tisztje függetlenségét és a részére biztosítandó forrásokat annak érdekében, hogy az eddig végzett munkáját megfelelően folytathassa. Biztosítsa azt, hogy a Triton művelet megfeleljen a tengeri keresési és mentési műveletekre vonatkozó nemzetközi normáknak, valamint hogy a Mare Nostrum műveletről való
- 556/557 -
átállás ne eredményezzen egyébként elkerülhető haláleseteket a tengeren átkelő migránsok körében. Tartózkodjon az "illegális" jelző állandó használatától a migránsokra vonatkozóan. Biztosítsa, hogy a Frontex műveletei során elkövetett emberi jogi jogsértéseket megfelelően nyomon kövessék. Állítson fel egy, a migránsok sérelmére elkövetett emberi jogi jogsértések orvoslására szolgáló - az érintett migránsok és családtagjaik, illetve civil szervezetek által igénybe vehető - egyéni panaszmechanizmust, továbbá bocsássa rendelkezésre az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat.
Az Európa Tanács támogassa az Európai Uniót abban, hogy az emberi jogokat megfelelően tiszteletben tartó migrációs és határigazgatási politikát kövessen, valamint hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítéleteiben foglaltakat teljesítse, tovább erősítve ezáltal a két szervezet együttműködését.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége folytassa a migrációhoz, a migránsok emberi jogaihoz, a határigazgatáshoz, a migránsok beilleszkedéséhez és igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséhez kapcsolódó ismeretalap növelését. Hívja fel a figyelmet ezekre a témákra és készítsen jelentéseket a fontosabb kihívásokról.
Az európai ombudsman folytassa a migránsok jogait megsértők felelősségre vonhatóságának kialakítását célzó munkáját. Fejlessze a nemzeti emberi jogi jogvédő szervezetekkel való együttműködését migrációs ügyekben.
Készült Budapesten, 2017. február 3. napján ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Kúria Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Irodájának munkatársa.
Visszaugrás
