Az Európai Unió tagállamainak kötelmi jogviszonyokkal kapcsolatos anyagi nemzetközi magánjogi szabályozása a közelmúltban meghatározó, strukturális átalakuláson ment keresztül. 2009. december 17-én lépett hatályba a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló ún. Róma I. rendelet, 1 míg a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló ún. Róma II. rendelet2 2009. január 11-től alkalmazandó. Mindkét jogforrás alapvető jelentősége abban áll, hogy a hatályuk alá eső nemzetközi jogviszonyokra irányadó jog meghatározását illetően az anyagi nemzetközi magánjog nemzetközi jogegységesítését valósítják meg a tagállamok3 jogában. A "rendelet" jogforrási jellegéből köztudottan adódik, hogy az egyrészt közvetlenül érvényesül a tagállami nemzeti jogrendszerekben, másrészt pedig "felülírja" a nemzeti jogrendszerek azonos területen meglévő szabályait. Vagyis az említett közösségi jogforrások közvetlenül és autonóm módon határozzák meg a nemzetközi elemet tartalmazó kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogot. Ebben az összefüggésben a nemzetközi magánjogban a nemzeti szabályozásnak csak azon jogviszonyokra irányadó jog meghatározásában marad szerepe, amelyek nem esnek a fent említett jogegységesítést megvalósító rendeleti jogforrások tárgyi hatálya alá. 4 Jóllehet nem lett volna erre különösebben szükség, de a magyar jogalkotó 2009. december 17-i hatállyal módosította a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. -t, amely módosítás számos hiányossága és hibája5 ellenére egyrészt a Róma I. és Róma II. rendelet elsődleges alkalmazási jellegét rögzítette, másrészt hatályon kívül helyezte azokat a kollíziós szabályokat, amelyek a jövőben már az említett rendeletekben kerülnek szabályozásra. Mindezek alapján rögzíthetjük, hogy 2009. december 17-től egy strukturálisan új anyagi nemzetközi magánjogi szabályozással állunk szemben a szerződéses kapcsolatok területén, amelynek konkrét kollíziós szabályai elsődlegesen a Róma I. rendeletben, kiegészítő jelleggel pedig a Nmjtv. -ben találhatóak.
A fentiekben vázolt strukturális változások nem hagyták érintetlenül a nemzetközi elemet tartalmazó fogyasztói szerződésekre alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályozást sem. A szerződésekre irányadó kollíziós jogot egységesítő Róma I. rendelet 6. Cikke ugyanis egy meglehetősen komplex, új, autonóm szabályozást tartalmaz a fogyasztói szerződésekre irányadó jog meghatározására. Ezen felül, ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a Róma I. rendelet számos más szabálya is funkcionálisan érinti a fogyasztói szerződések nemzetközi magánjogát. Mindehhez társul, hogy a magyar jogalkotó 2009. december 17-ei hatállyal teljes egészében hatályon kívül helyezte a Nmjtv. fogyasztói szerződésekkel összefüggő rendelkezéseit is. Így összegzésképpen az látható, hogy a fogyasztói szerződésekre vonatkozó kollíziós szabályozást a jövőben csak a Róma I. rendelet 6. Cikke, és a rendelet ezzel összefüggő más rendelkezései tartalmazzák.
Mindezek a fejlemények azonban korántsem csak egy egyszerű jogforrási átrendeződést takarnak! A fogyasztói szerződések új kollíziós szabályrendje mögött ugyanis számos lényeges tartalmi és koncepcionális változás található. Ráadásul a fogyasztói szerződésekre irányadó jog meghatározása meglehetősen összetetté is vált az új szabályozás szerint. Ezek az okok vezettek bennünket arra, hogy a jelen tanulmányban a fogyasztói szerződések új kollíziós szabályrendjét, valamint az ezzel összefüggő főbb elméleti és gyakorlati kérdéseket bemutassuk.
Hasonlóan a nemzeti anyagi magánjogokhoz, a nemzetközi magánjogban is meglehetősen későn jelent meg a fogyasztói szerződések szabályozásának gondolata és szükségessége6 A fogyasztóvédelmi gondolat magánjogi integrációjának a nemzeti anyagi jogokból ismert nehézségei7 ráadásul a nemzetközi magánjog számára hatványozottan jelentkeztek. A fogyasztói szerződések megfelelő kollíziós jogi kezelése így nem csak a jogi szabályozás számára jelent még jelenleg is nehézséget, hanem egyúttal komoly kihívás elé állítja a nemzetközi magánjog tudományát is. Jóllehet a fogyasztói szerződések kollíziós szabályozásával kapcsolatos alapvető problémák korábban a magyar jogtudományban is feldolgozásra kerültek, 8 mégis szükséges ezek közül néhányat a Róma I. rendelet által megalkotott új szabályozás megértése érdekében feleleveníteni.
A nemzetközi fogyasztói szerződések kollíziós jogi szabályozásának eredeti és alapvető problémája lényegében arra a sokszínű célkitűzésrendszerre vezethető vissza, amelynek a nemzetközi magánjog különféle technikákkal meg kellene, hogy feleljen. Tekintettel arra, hogy a fogyasztói szerződések kollíziós szabályozásának célrendszere a Róma I. rendelet szabályainak értelmezésében is döntő jelentőséggel bír, ezt a témakört kiemeljük, és kicsit részletesebben megvizsgáljuk. Azon a klasszikus feladaton kívül ugyanis, hogy a nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonyra irányadó jogot meghatározza a nemzetközi magánjog, a fogyasztói szerződések területén még legalább az alábbi öt feladattal kell megbirkóznia a kollíziós jogi szabályozásnak.
Elsőként említendő az anyagi fogyasztóvédelmi magánjog alapvető dogmatikai kiinduló pontjának erős kisugárzása a kollíziós jogra. A fogyasztó védelmének magánjogi megvalósulása és keretei az anyagi magánjogban mindenekelőtt a "gyengébb fél védelmének" gondolatához kapcsolódnak. A szerződési paritás, illetve a szerződési szabadság teljesebb és tényleges érvényesülése érdekében az anyagi magánjogok jellemzően kógens normák előírásán keresztül meg kívánják erősíteni a vagyoni forgalom erősebb (profi) szereplőjének kiszolgáltatott, jellemzően az üzleti és szakmai tevékenységi körén kívül eljáró "gyengébb felet". A fogyasztóvédelmi magánjognak az anyagi magánjog számára elfogadható ezen dogmatikai és rendszertani besorolása természetesen nem hagyható figyelmen kívül a nemzetközi magánjogban sem. Így szükségszerűen a fogyasztói szerződések kollíziós szabályrendjét is ehhez a "gyengébb fél védelmének" gondolatához kell igazítani. Az anyagi jog funkciójával ellentétes, vagy azt figyelmen kívül hagyó kollíziós norma ugyanis inadekvát lenne a fogyasztói jogviszony magánjogi szabályozásának céljával. 9 Ezért a jellemzően kógens anyagi jogi szabályok a szerződések kollíziós jogában általánosan jellemző szubjektív kapcsolás (jogválasztás) helyett valamifajta objektív kapcsoló norma iránt kiáltanak. Vagyis az itt említett első célkitűzés szerint a fogyasztói szerződések számára egy olyan egyedi kollíziós szabály (Sonderanknüpfung) lenne szükséges, amely figyelembe veszi az anyagi jogból kisugárzó "gyengébb fél védelmének" gondolatát, a fogyasztó védelme érdekében korlátozza a jogválasztást, és a fogyasztó érdekeinek leginkább megfelelő speciális, objektív kapcsolóelvet tartalmazza az alkalmazandó jog meghatározására. Kérdés persze, hogy mi lehetne ennek a kollíziós normának a legadekvátabb tartalma!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
