Az új Polgári perrendtartás megalkotása több, elvi jelentőségű eljárásjogi kérdés újragondolására készteti a jogalkotót. Az 1952. évi III. törvény létrejöttét megelőző társadalmi és politikai viszonyokhoz képest eltérő jelenlegi életviszonyok és jogszabályi környezet nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jogalkotónak az új Pp. megalkotásakor a hatályos Pp.-ben meglévő, nyugvópontra még nem jutott kérdéseket ne kelljen rendeznie. Ehhez a feladathoz nyújt segítséget a több mint hat évtizedes bírói gyakorlat, és a vitatott kérdésekben már kiérlelt álláspontokat tükröző jogirodalom. A törvény alapvető elveinek köre és jellege, a fél rendelkezési joga és a bíróság hivatalból teljesített eljárásjogi cselekményei, a kereseti kérelemhez és a jogcímhez kötöttség kérdése, a költségkedvezmények biztosítása és ugyanakkor a kötelező jogi képviselet szélesítése közötti kapcsolat vagy a polgári peres eljárás elkerülése érdekében az azt megelőző közvetítés (mediáció) mértéke mind-mind olyan felvetések, amelyek az új Pp. elkészítésekor aligha lehetnek majd megkerülhetőek.
A büntető anyagi jogra és polgári anyagi jogra vonatkozó magyarországi jogalkotási folyamatban a következő jelentős állomás a polgári eljárásjog (perjog) reformja lehet.[1] Az új Polgári perrendtartásra vonatkozó jogalkotási folyamatról a Magyar Közlöny 2013. évi 78. számában jelent meg a kormány 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozata a polgári perjogi kodifikációról címmel. A munkálatok elvégzésére és összehangolására Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság és a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság jött létre. Mindkét bizottság elnöke: Németh János professzor emeritus. A határozat szerint az új Polgári perrendtartás normaszövegének kidolgozása és Kormány elé terjesztésének határideje 2016. év IV. negyedév.
A jelen tanulmány a hatályos magyar eljárási törvény főként azon rendelkezéseit, jogintézményeit, illetve kérdésköreit veszi górcső alá, amelyek a teljesség igénye nélkül - a szerző szerint - az új Pp.-ben módosításra (pontosításra) és (újra) szabályozásra szorulnának. A változtatás indoka rendszerint abban ragadható meg, hogy a jogszabály rendelkezései között ellentmondás érhető tetten, a jogszabály nem egyértelmű és nem kellően precíz előírása miatt eltérő fogalomhasználat alakult ki, illetve részben azért is, mert bizonyos jogértelmezési, illetve dogmatikai kérdés(ek)ben a hazai jogirodalomban meglévő polémia továbbra sem jutott nyugvópontra. Ugyanakkor a jelen dolgozat érinti a polgári eljárásjog olyan részterületeit is, amelyek kiemelt jelentősége miatt (a törvény alapelvei, a tisztességes eljáráshoz való jog, a polgári peres eljárás és az egyéb vitarendezési módozatok szerepe) túlmutat az új Polgári perrendtartás esetleges előírásain vagy több jogterületet is átfogó komplex szabályozást igényel [pl. kötelező jogi képviselet általánossá tétele, az állami szerepvállalás mértéke (fenntartása?), a költségkedvezmény (költségmentesség, illetékfeljegyzési jog) biztosítása által az anyagi szempontból nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportok jogérvényesítésének támogatásában, az ügyvédi munkadíjra vonatkozó hatályos szabályok lehetséges felülvizsgá-
- 285/286 -
lata]. A tanulmány törekszik ezért arra, hogy - természetesen szubjektív szempontok alapján, de mégiscsak - azokra a vitatható neuralgikus pontokra fókuszáljon, amelyek tekintetében a változtatás és a korrekció igénye az új Polgári perrendtartásban a leginkább szükségesnek tűnik.
A jelenleg hatályos polgári eljárásjogi törvény, a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.)[2] jogszabály több, különböző előírása módosításra vagy átírásra (újrafogalmazásra) szorul. A törvény elején találhatóak azok az alapvető, általános, valamennyi a jogszabály hatálya alá tartozó eljárásban alkalmazandó szabályok, amelyek garanciális jelentőséggel bírnak. Ezen alapelvek körének meghatározása nagymértékben meghatározza a jogszabály karakterét, jellegét. Ezért nagy jelentőséggel bír, hogy a jogalkotó milyen alapelveket kíván a jogszabály elején, bevezető rendelkezéseiben kiemelni. A törvény jelenlegi struktúrája szerint a jogszabály általános rendelkezésekre és különleges eljárásokra[3] való felosztásának megőrzése mellett fontos kérdés, hogy az alapvető elvek miként lehetnek érvényesek, hogyan érvényesülhetnek az általános szabályoktól eltérően szabályozott különleges eljárásokban, annak tudatában, hogy a különleges eljárásokban érvényesülő alapelvek viszont nem biztos, hogy hasonlóképpen érvényesülhetnek a törvény általános rendelkezéseiben.[4] A jogalkotó az alapvető elvek körét a hatályos Pp.-ben általános jelleggel, az általános szabályok hatálya alá tartozó eljárásokban és a különleges eljárásokban is alkalmazni kívánta. Az alapvető elvek jelentőségüket, hatásukat tekintve a részletszabályok fölött helyezkednek el, a részletszabályok nem alapelvi szinten, hanem az általános szabályok szintjén (eggyel alacsonyabb szinten) térnek el az alapvető elvektől. A jogszabály egysége és koherenciája abban áll, hogy az alapelvek kihatnak a törvény hatálya alá tartozó különleges eljárásokra is. Ebből a feltételezett elvből kiindulva a jogalkotónak az új Polgári perrendtartásban szabályozott különleges eljárásokban nem biztos, hogy feltétlenül minden egyes külön pertípus esetében az adott perre vonatkozó fejezetben kellene külön meghatároznia az általános elveket (alapelveket), mert az a jogszabály szerkezeti egységét a széttagolt szabályozással gyengíti. Az alapelv nevében rejlő erejét éppenséggel az adhatja, hogy a jogszabály tételes előírásai fölött állva az egész törvénykönyvre (kódexre) kihat és kisugárzik.
A polgári eljárásjog tudománya kidolgozta azokat az alapelveket, amelyek a polgári peres eljárásban érvényesülnek. A hatályos Pp. alapján a következő perjogi alapelvek különböztethetők meg: 1. kérelemre történő eljárás elve, 2. a rendelkezési elv, 3. a tárgyalási elv,[5] 4. a perhatékonyság elve, 5. a perbeli egyenlőség elve - a tisztességes (és igazságos) eljárás alapelve (fair trial), 6. a jóhiszemű eljárás követelménye, 7. a szabad bizonyítás elve, 8. a nyilvánosság elve, 9. a szóbeliség elve, 10. az anyanyelv használatának biztosítása.[6] Azok az eljárásjogi alapelvek, amelyek a jogforrási hierarchia alapján[7] az Alaptörvényből vezethetőek le [Alaptörvény (Alkotmány) törvény (Pp.), mint pl. rendelkezési elv (önrendelkezési jog) Alaptörvény: az emberi méltósághoz való jog[8]], illetve tisztességes eljáráshoz való jog (Alaptörvény: törvény előtti egyenlőség) az új eljárási törvényben sem mellőzhetőek. Mennyiben nyugodna eltérő elvi alapokon az új Polgári perrendtartás a jelenleg hatályos polgári eljárási törvényhez képest? Mennyiben és miben jelentene változást az új Polgári perrendtartás a többszörösen módosított jelenleg hatályos Pp.-vel összehasonlítva? Természetesen vannak (vagy feltételezhetően lesznek) olyan alapvető elvek, amelyek a jelenlegi szabályozásból változatlan formában kerülhetnek majd át az új jogszabályba, és bizonyos eljárásjogi alapelvek, amelyek a perjog fundamentumát képezik, az új Polgári perrendtartásban is meghatározóak lesznek. A hazai jogirodalomban több álláspont is kialakult az alapelvek természetét illetően: a törvény alapelvei normatív erővel bírnak-e vagy csak a jogértelmezésben töltenek
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
