A polgári jogi felelősség lényege, hogy valamely jogellenes magatartás jogkövetkezményeket von maga után. Mivel a polgári jogi felelősség alapvetően vagyoni felelősség, a jogkövetkezmény is elsősorban vagyoni jellegű: a kártérítés, mint represszív és egyben reparativ általános felelősségi szankció. A felelősség fogalmát azonban tágabban is meghatározhatjuk, ha nem csak a valamely jogellenes magatartás következményeiért való helytállást értjük alatta, hanem idevonjuk mindazokat az eseteket is, amikor valaki valamilyen kötelezettséget - a sajátját vagy másét - teljesite-ni köteles. Ilyen tág értelemben a felelősség helytállás valamely kötelezettségért, illetve annak megszegéséért. Jogszabályaink is gyakran ilyen szélesebb értelemben használják a "felelősség" fogalmát (pl. a Ptk. is a kezes "felelősségéről", az engedményező "felelősségéről" beszél). A mögöttes felelősség különböző esetei csak ilyen szélesebb értelemben tekintendők "felelősségnek", hiszen a mögöttes felelős maga főszabályként nem sért normát, sőt részéről még kötelezettségszegés, szerződésszegés sincs. A mögöttes felelősség nem más mint egy más személy (a főkötelezett) valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való másodlagos helytállási kötelezettség. Ha tehát a kötelezettségszegést tekintjük a felelősség lényegi, nélkülözhetetlen elemének, akkor a mögöttes felelősség lényegében nem felelősségi alapú, hanem sokkal inkább "szavatolás", "jótállás"1, a mögöttes felelős pedig nem kártérítést fizet, hiszen helytállási kötelezettsége nem csak kártételekért áll fenn, hanem a főkötelezett bármiféle tartozásáért, így a mögöttes felelősség túlmutat a delik-tuális vagy akár a kontraktuális felelősség körén.
Ez a helytállás vagy annak elvállalásán alapszik (pl. szerződéses kezesség), vagy a törvény rendelkezésén (törvényi kezesség, illetve a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei). A mögöttes felelősség törvényi eseteinél lényegében arról van szó, hogy a jogalkotó valamilyen megfontolásból úgy ítélte meg, hogy a mögöttesen felelősnek "betudható" az, hogy a főkötelezettől a követelés nem volt behajtható. A mögöttes felelősség témánk szempontjából releváns társasági jogi esetköreiben a tagok mögöttes felelősségének az alapja nyilván az, hogy a társaság csak a tagjai által működhet, működésére a tagok vannak ráhatással. A mögöttes "felelős" objektív helytállásra kötelezett, arra hogy amennyiben a főkötelezett nem teljesít és tőle a követelés nem behajtható, akkor teljesítsen a főkötelezett helyett. A mögöttes felelősség célja az, hogy a jogosult számára további kiegészítő fedezetet biztosítson, hiszen ezáltal megnövekszik a kötelezettség teljesítéséért felelős személyek száma, és ezáltal nő a követelés vagyoni fedezete.
A polgári jogi felelősség egyes esetei, alakzatai különféle elvek szerint csoportosíthatóak [pl. különböztethetünk deliktuális és kontraktuális felelősség, szubjektív és objektív alapú felelősség, korlátlan és korlátozott (korlátolt) felelősség, egyetemleges, illetve arányos felelősség, saját magatartásért fennálló, illetve másért való felelősség között és még sorolhatnánk]. A mögöttes felelősség szempontjából annak a megkülönböztetésnek van jelentősége, amely szerint a felelősség lehet elsődleges (egyenes, egyedüli) és másodlagos (járulékos). Elsődleges a felelősség akkor, amikor a felelősség ugyanazt a személyt terheli, akit a kötelezettség is terhel, másodlagos pedig akkor amikor a felelősség a főkötelezett mellett mást is terhel. A másodlagos felelősség mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt is, vagyis ilyen esetben két különböző jogállású kötelezettről, a főkötelezettről és a járulékos kötelezettről van szó. Amikor tehát a kötelezetti oldalon több jogalany szerepel egy kötelemben az kétféleképpen fordulhat elő. Vagy úgy, hogy mindegyikük ún. "főkötelezett" [a Ptk. 337. § (3) bekezdés szóhasználatában "társkötelezettek"], vagyis amikor egyidejűleg több elsődleges kötelezettje van a kötelemnek, akiknek a kötelezettsége vagy osztott [Ptk. 334. § (1) bekezdés] vagy egyetemleges (Ptk. 337. §); vagy pedig úgy, hogy csak egyikük főkötelezett (elsődleges kötelezett), míg a másikuk másodlagosan felelős ún. járulékos kötelezett. A más magatartásáért való deliktuális felelősség olyan esetei, mint pl. a vétőképtelen személy, az alkalmazott, az állat károkozásáért való felelősség ilyen értelemben nem tekinthetőek másodlagos felelősségnek, hiszen itt a gondozó, a munkáltató, az állattartó egyedüli felelősségéről vagyis arról van szó, hogy a kárkötelemnek egyetlen kötelezettje, felelőse van, csak az nem azonos a tényleges károkozóval.
A törvényen alapuló mögöttes felelősség társasági jogi eseteit el kell határolni az ún. "felelősségáttörés", "felelősségátvitel" hatályos társasági jogunkban ismert eseteitől is. Annyiban közös a két felelősségi alakzat, hogy a társaság kötelezettségeiért való felelősségről van szó, és a hitelező követelésének a jogcíme egyik esetben sem változik meg, a tag a kötelezett társaság helyébe lép a jogviszonyban. Míg azonban a mögöttes felelősség egy objektív helytállási kötelezettség, amelynek indoka a minimális jegyzett tőke követelmény hiánya, addig az 1997. évi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdései (új Gt. 50. §) szerinti jogintézmény esetében a tagi felelősség alapja a korlátozott felelősséggel való visszaélés, vagyis egy saját felróható magatartás. Ez utóbbi felelősség hatályos társasági jogunk szerint csak akkor következik be, ha a társaság már jogutód nélkül megszűnt, úgy hogy ki nem elégített hitelezői követelések maradtak, míg a mögöttes felelősség a társaság léte alatt fennálló, a társaság elsődleges felelőssége mögött meghúzódó másodlagos felelősség.
A polgári jogban az elsődleges felelősség az általános, a másodlagos a kivételes. A másodlagos felelősség lehet közvetlen, amikor a járulékos kötelezett a főkötelezettel egy sorban - és többnyire egyetemlegesen - felel, és lehet közvetett, amikor a másodlagos (járulékos) kötelezett felelőssége csak akkor áll be, ha a követelés az elsődleges felelőstől nem volt behajtható. Ezt a másodlagos, közvetett felelősséget nevezzük mögöttes felelősségnek.
A másodlagos közvetlen felelősség eklatáns példája a kézfizető kezes felelőssége, míg az egyszerű (sortartó) kezes felelőssége közvetett, vagyis mögöttes felelősség. A kezesség jogintézménye annak illusztrálására is jó példa, hogy a másodlagos, és azon belül a mögöttes felelősség alapulhat szerződésen (a helytállási kötelezettség elvállalásán) és alapulhat törvényi rendelkezésen is. A Ptk. alapvetően a szerződéses kezességet szabályozza, de ezek a szabályok (Ptk. 272-276. §-ok) alkalmazandóak megfelelően a törvényi kezesség eseteiben is. Törvényi kezesség pl. a Ptk.-ban az engedményező 330. § (1) bekezdés szerinti felelőssége, vagy a 72. § (3) bekezdés, valamint a 353. § (2) és (3) bekezdések szerinti esetek. További példák a törvényi kezességre az 1997. évi Gt.-ben a közös vállalat tagjainak a kezesi felelőssége, valamint az ÁVÜ (később ÁPV Rt.) "elvont vagyon erejéig" fennálló kezesi felelőssége az 1992. évi LIV. törvény 53. §-ának (1) bekezdése alapján. Az ún. törvényi kezesség - jogszabály kifejezett eltérő rendelkezése hiányában - nem készfizető, hanem egyszerű kezességvállalásnak minősül (BH 1999/3/130.). A törvényi kezesség tehát főszabályként mögöttes felelősség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
