A fizetésképtelenség szabályozásával kapcsolatban is kimutathatók a nemzetközi jogfejlődésben bizonyos gazdaságpolitikai és jogelméleti trendek. Ez abban foglalható össze, hogy növekvő mértékben kapnak szerepet maguk a fizetési nehézségekkel küzdő cégek a probléma leküzdésében (reorganizációs sémák), ugyanakkor a korábbi előjogok - bizonyos mértékig -visszaszorulni látszanak, s ezek leginkább a hitelezői kielégítési sorrendek változásánál követhetők nyomon. Ez korábban az angolszász szabályozás sajátossága volt, de újabban kimutatható mind a francia, mind a belga, a holland, a német és osztrák módosítási törekvésekben is.
Az egyes országok szabályozását összehasonlítva megállapítható, hogy a fizetésképtelenségi jog, illetve annak megreformálása szorosan kötődik az egyes országok nemzetgazdasági érdekeihez, az uralkodó gazdaságpolitikai felfogáshoz, a vállalkozási kultúra színvonalához.
Különösen az államnak a szanálások során vállalt szerepével kapcsolatban mutathatók ki alapvető ellentétek a különböző jogi megközelítésekben. A szanálás kezelése szoros összefüggésben van a mindenkori gazdaságpolitikai prioritásokkal, az alkalmazott gazdasági tervezés rendszerének gyakorlatával, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésében elvárt harmonizálási törekvésekkel.
Előzőek vezetnek oda, hogy például korszakos gazdaság-, sőt politikaszerkezeti átalakulási helyzetben lévő, gyakran válságjelenségekkel küzdő országokban az állami szerepvállalás a szanálási, illetve a csőd- és felszámolási folyamatban olykor ellentmondásossá, esetenként bizonytalanná válik. Természetesen ez érződik a szabályozás belső harmóniájának problémáin is. Mindezeket kifejezően szemléltetik a hazai Csődtörvényünk szabályozási és jogalkalmazási problémái.
A hitelezőknek a fizetésképtelenségi jogba való bevonását minden ország modern joggyakorlatában elismerik, ám ennek gyakorlati megvalósítása a nemzeti keretfeltételektől függően erősen különbözik. A fizetési nehézségek, azok megoldási lehetőségei és a fizetésképtelenség között azonban mindenhol pontos különbséget tesznek, ami a magyar szabályozásban még nem megfelelően differenciált.
Vitathatatlan, hogy a nyugat-európai fizetésképtelenségi eljárásokban nagyobb szerepe van az életképes cégek reorganizációjának, működőképességük helyreállításának, a hitelezők közvetlenebb és hatékonyabb közreműködésének, mint hazánkban. A Cstv.-vel szembeni legfőbb kritikai megfogalmazás az, hogy a vállalkozások újjászervezését, reorganizációját a vonatkozó szabályok bonyolultsága és a hitelezők utólagos és többnyire kényszerhelyzetben történő bevonása a gyakorlatban nem segíti elő.
A csődbejelentések száma Magyarországon - elsősorban a kötelező öncsőd eltörlésének hatására - 1993-1994-ben drasztikusan, majd fokozatosan csökkent: a kezdeti négyezres csúcs után számuk 1994-1995-ben 200 alá, 1996-1997-ben 100 alá esett vissza, 19971999 között évi 50 körül stabilizálódott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
