2013-ban országszerte közel 300 volt azoknak a csatorna projekteknek a száma, amelyek támogatói döntéssel rendelkeztek, és ahol a megvalósítás gyorsítása érdekében a Kormány előbb a 29/2013. (II. 12.), majd a 250/2013. (VII. 2.) Korm. rendeleteivel nyilvánította kiemelt jelentőségű üggyé az ezekkel a szennyvízelvezetési- és tisztítási beruházásokkal összefüggő vízügyi hatósági eljárásokat. Jelen írás ezekben a hatóság eljárásában tapasztalható, az idegen ingatlanokon való elhelyezést és a zavartalan üzemeltetést biztosító közérdekű vízvezetési szolgalmi jog megalapítása körüli jogalkalmazási anomáliákra kíván rámutatni a már lezárult "Az Érd és térsége szennyvíztisztító telep rekonstrukciója és bővítése és szennyvízelvezető rendszer fejlesztése" c. csatornázási beruházás, valamint az ezen projektből kimaradt csatornaépítési és csatornavédelmi munkálatok elnevezésű - jelenleg is zajló - projekt engedélyezése során született hatósági határozatokban foglaltak alapján.[1]
A jelenlegi szabályozás a vízilétesítmények között jobbára a vízvezeték jellege [közcélú (közmű), illetve magáncélú] alapján tesz különbséget, és ez alapján biztosít eltérő jogosultságot az idegen ingatlan használatára. A vízvezetési szolgalmi jog lehet közérdekű és magáncélú, ennek megfelelően igen különböző a jogszerzés módja. Míg a jogalkotó, a közcélú vízilétesítmény[2] idegen ingatlanon történő elhelyezésének lehetőségét közhatalmi eszközökkel biztosítja, és közigazgatási határozattal - a létesítő (kérelmező) és az ingatlantulajdonos közötti konszenzust nem igényelve - a (közérdekű) vízvezetési szolgalmi jogot megalapítja,[3] addig a magán (saját) célú létesítmények esetében a telki szolgalom megalapításáról hatósági jóváhagyással, de a polgári jog szabályai szerint[4] kell a feleknek megállapodniuk, és magánjogi szerződéssel,[5] annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetésével kell rendezniük a szolgalomalapításból származó jogokat és kötelezettségeket.
A hatóság gyakorlata azonban ezzel ellentétes képet mutat. Azokban az alapeljárásokban ugyanis ahol a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet (a továbbiakban: KHVM rendelet) 2. § (3) bekezdés b) pontja szerinti kártalanítási megállapodás az érintettek között létrejött, a szolgalomalapításra irányuló kérelem, valamint a közcélú jelleg figyelmen kívül hagyásával a hatóság rendre mellőzi a szolgalomalapítást, és helyette a kártalanítási megállapodást szolgalmi joginak is minősítve a Korm. rendeletnek a magáncélú létesítményekre irányadó 6. § (2) és (6) bekezdései alapján jár el. Mindez a határozatok rendelkező részében a következők szerinti megfogalmazásban jelenik meg: az ingatlan vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről történő megállapodást jóváhagyja.
Ezen túlmenően a hatóság a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése körében is egy sérelmezhető álláspontra helyezkedik, meglátása szerint ugyanis a bejegyzés szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a szolgalmi jog alapítása milyen jogcímen történt.
A hatóság ezen - egyébként kifogásolható és helytelen - gyakorlata lényegében a telki szolgalom és a közérdekű használat, azaz a közérdekű, illetve a magáncélú vízvezetési szolgalom nem kellő elhatárolásából ered, amely az ellátásért felelős - önkormányzatok - terhére minden esetben jogsérelemhez vezet.
Mind a régi, mind az új Ptk. [régi Ptk. 171. §, új Ptk. 5:164. §] gyakorlatilag azonos szövegezéssel a dologi jogok körében említi a használati jogokat, azon belül is a közérdekű használati jog gyűjtőfogalmát. Bár a telki szolgalommal azonos cím alatt szerepel, azzal ellentétben a Ptk. nem szabályozza az e fogalomkörbe tartozó bányaszolgalmat, vezetékjogot, vízvezetési szolgalmat stb. csak megemlíti, hiszen - néhány kivételtől eltekintve[6] - nem a polgárok mellérendeltségi viszonyán alapuló polgári jogi jogintézményről, hanem a közérdek érvényre juttatását szolgáló, közjogi eszközről van szó. A Ptk. utal rá, hogy e sajátos jogintézmény alanyi köre szabályozott, ágazati törvények határozzák meg a lehetséges jogosultak körét, s nem magánjogi szerződéssel, hanem közigazgatási határozattal létesül. Egyértelmű tehát, hogy egy alapvetően a közjog rendszerébe tartozó jogintézményről van szó, és a Ptk. a közérdekű
- 39/40 -
használati jogot csak, mint a tulajdonosi jogok korlátját képező, a telki szolgalommal rokon vonásokat mutató - ámde attól jelentősen, különösképp rendeltetésében eltérő - dologi hatályú jogosultságot említi.
Az ágazati törvények közműszolgáltatók, közfeladatot ellátó szervek (így pl. önkormányzatok) számára teszik lehetővé, hogy szigorúan szabályozott, közigazgatási hatósági eljárás keretében biztosított közérdekű használattal korlátozzák a tulajdonosi jogokat, nem csak a létesítés, de a későbbi üzemeltetés során is. A közérdekű használati jogok esetében nincs uralkodó és szolgáló telek (mint telki szolgalom esetén), van azonban - egy a közérdek folytán - "uralkodó (vízi)létesítmény", melynek nem csak elhelyezéséhez, de zavartalan üzemeltetéséhez is közérdek fűződik. Lényegében ezen igénybevételek mellőzhetetlensége okán az ingatlantulajdonos és az ellátásra kötelezett közötti jogviszonyban nem a szerződési szabadság elve érvényesül (az legfeljebb csak a kártalanítási kérdésekre korlátozódik), hanem a közérdek, melyre tekintettel a tulajdonos (használó) jogainak korlátozását tűrni köteles. E korlátok pedig nem szabad megállapodás tárgyai, ezek jogszabályi rendelkezéseken alapulnak és megszüntetésük sem lehet kizárólag magánjogi megállapodás tárgya.
Megjegyzést érdemel, hogy a fentiekben hivatkozott Ptk.-beli, valamint a Vgtv. 20. § (1) bekezdésében szabályozott egyértelmű törvényi rendelkezésekkel azonban csak részben tekinthetők összhangban állónak a Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésében foglaltak. A ha (2015. 07. 03-át megelőzően: amennyiben) szóhasználattal ugyanis a jogalkotó lényegében arra utal, mintha a vízügyi hatóság csak akkor alapíthat szolgalmat, ha a közcélú vízilétesítmény elhelyezése vízvezetési szolgalmi jog alapításával létesíthető, és a törvény másként nem rendelkezik.
Mindez azért érdemel megjegyzést, mert míg például a bányaszolgalom esetében a felek megállapodásán vagy megegyezésük hiányában hatósági határozaton alapuló szolgalmi jog a közérdekű használat szempontjából lényegében azonos megítélés alá esik, addig a közcélú vízilétesítmény esetében - a fentiekben már kifejtettek alapján - az idegen ingatlan használata is közérdekű, amely használatot [régi Ptk. 171. §, új Ptk. 5:164. §, Vgtv. 20. § (1) bekezdés] minden esetben hatósági határozatnak kell létesítenie (ha megállapodnak a felek a kártalanításban, ha nem). Az arról való rendelkezés a kártalanítás konszenzusos rendezése esetén sem mellőzhető, ellenkező esetben ugyanis közérdekű használati jog létrejöttéről nem beszélhetünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
