A bevezetőben tisztáznunk kell honnan ered a kibertér kifejezés és mit is jelent. A fogalmat először William Gibson egyesült államokbeli író fogalmazta meg az 1984-ben megjelent Neuromancer (magyar nyelven: Neurománc) című regényében, amikor elnevezést keresett a globális számítógépes hálózatra, amely összeköti az embereket, a számítógépeket és az információforrásokat.
A kiberteret, mint metaforikus helyszínt az Internet, mint hálózatok rendszere (Internetworking System) hozta és hozza létre. Közel két és fél évtizede van jelen mindennapjainkban az internet,[2] felhasználási lehetőségei folyamatosan bővülnek. Némi reális cinizmussal elmondhatjuk, hogy amennyire bővülnek életünket megkönnyítő vagy más szempontból előnyöket kínáló alkalmazásai, ezzel paralel a nemtelen cselekmények, a technika teremtette adottságokkal való visszaélések köre és mennyisége is lassan aggasztó méreteket ölt.
A nagy távolságra irányuló pénzátutalást a Western Union először távírón keresztül kezdte el használni 1860-ban, míg a vezetékes banki átutalást a Federal Reserve 1918-ban. Mára a nagy távolságra történő átutalás - akár gondoljunk a számlák kiegyenlítésére, a hitelkártyák feltöltésére, az áruvásárlásra vagy szolgáltatás igénybevételére - mindennapi rutinunkká vált bankunk netbank szolgáltatásának igénybevételével.
Ugyanakkor az Internet és a politikai - gazdasági változásokkal együtt járó globalizáció lehetővé teszi, hogy olyan földrajzi területeken is vállalkozásokat lehessen alapítani, bejegyezni, bankszámlát nyitni, vagy bankszámlára utalni, ahova e személyek lábukat be sem tették, akár soha sem. A bankszámlákon folyó pénzügyi tranzakciók sokszor ellenőrizhetetlenek és ezt a lehetőségét ma a bűnszervezetek, illetve terroristák ki is használják. A 3D-s nyomtatás néhány éven belül történő házilagossá válásával e technika árnyoldala is megjelenhet azáltal, hogy elegendő lesz a nyomtatandó fegyver és más harci eszközök 3D-s fájlját letölteni a Dark Webről vagy egy nem forgalmazó, ám többek által használt e-mail fiók "piszkozatában" otthagyni, majd kinyomtatni annyi példányban, amennyit a bűnözők, terroristák szeretnének.
A hálózatba kapcsolt és egymással kommunikálni képes számítógépek egy közös vezérléssel alkalmassá tehetők kiemelt szerverek - köztük kritikus infrastruktúrák - működésének megzavarására, megbénítására vagy - akár a kibertérben alkalmazott "védelmi pénzzel" - zsarolások és más bűncselekmények végrehajtására.
Az egyéni felhasználók összekapcsolódásának lehetőségének köszönhetően, azaz a P2P (Peer-to-Peer) technikával, elképzelhetetlen méretű szerzői jogsértés zajlik az Interneten. A gyors és nagy sávszélességű technológia a rádió- és televízióadások legális (pl. Európa Parlament ülései) vagy illegális megosztásának, "streamelésének" az alapja.
A nagy sávszélesség, a P2P - technika, az anonimmá válás, a biztonságos kommunikáció nemcsak a legális, hanem az illegális pénzmozgások lehetőségét is megteremtette. A bankok és más pénzügyi intézetek tevékenységüket az Internet Surface Web részén folytatják, az ügyfelek elérése, kiszolgálása, kényelme, újabb üzleti megoldások ismertetése, reklámokkal történő népszerűsítésük érdekében és egyéb célokból. A pénzügyi tranzakciókat, mindezen lehetőségek, és források összekapcsolása biztosítja.[3]
Jelen tanulmányunkban a pénzmosás technikáiba, helyszíneibe tekintünk, nem ígérjük, hogy optimista képet vázolunk fel, legfeljebb a valóságot láttatjuk.
A virtuális térben végrehajtott pénzmosásnak is ugyanaz a célja, mint a valós térben, azaz jellemzően gazdasági tevékenységek alatt folytatott illegális pénzügyi művelet, amelynek célja az, hogy a bűncselekménnyel szerzett vagyon eredete igazolhatóvá váljon, jogellenes voltától megszabaduljon. A pénzmosásnak három fázisa különíthető el: az elhelyezés, a bújtatás (rétegzés) és az integrálás, mely mozzanatok egyre bonyolultabb részcselekmények hálózatát ölelik fel, egyre több átfedéssel.[4]
A pénzmosás kapcsán a látencia kétszeresen is jelen van. Egyfelől az alapbűncselekmény nem jut a hatóság tudomására, másfelől ugyan ismertté vált, jobb esetben fel is derített alapbűncselekmény elkövetését követően a pénzmosás marad rejtve.[5] Az Interneten a látens pénzmosás dominál vélhetően.
Az Interneten történő pénzmosás lehetősége "megkímélheti" az elkövetőt attól, hogy a bűnös úton hozzákerült pénzt, mint családi ajándéknak, örökségnek, baráti kölcsönnek hazudja.[6]
A tanulmányunkban az alábbi pénzmosási praktikákkal foglalkozunk, amelyek - reális szemlélettel - legfeljebb példálózónak is tekinthetők, hiszen minden bizonnyal további más, újabb vagy még fel nem tárt módszerek léteznek a kibertérben:
- "Money mule" ügyletek,[7]
- Bitcoin és egyéb altcoins műveletek,
- valódi vagy hamis alapítványok támogatásának színlelése,
- illegális szerencsejátékok,
- online fizetős játékok,
- bármely C2C üzletkötés felveti a pénzmosás gyanúját.
A pénzmosásra vonatkozó nemzetközi banki standardok és protokollok alkalmazásával a bűncselekményből származó pénzek legalizálása megnehezült, bár nyilván léteznek e szférában is szofisztikált formái.
A "money mule" elnevezéssel ismert új pénzmosási technika a pénzintézetekkel történő kapcsolatfelvételt iktatja ki és egy harmadik személy (mint "teherhordó öszvér", azaz a pénzhordó személy) közreműködésével, ténykedésével, terítik, bújtatják a bűnözők a bűncselekményből eredő "piszkos pénzt".
A "money mule" lényege: első lépésként a bűnözők kapcsolatot keresnek olyan személyekkel, akiknek pénzre van szüksége, anyagilag megszorultak. Hogyan találnak ilyen embereket? Vannak olyan rétegei a társadalomnak, akik általában pénzszűkében élnek és - nem utolsó szempont az sem, hogy - könnyebben elérhetők, így például a diákok, egyetemi hallgatók, akiknek e-mail címeik, tartózkodási (kollégiumok)-, szórakozási helyeik ismertek. Továbbá azon személyek, akiknek az Interneten történő közléseiből kikövetkeztethető, hogy anyagi problémáik lehetnek, így például álláshirdető weboldalakon hirdetők, munkát
- 26/27 -
keresők vagy a használt cikkeket kínáló weboldalakon megjelenő eladók, vásárlók. Gyakori üzenetküldő szolgáltatásokkal történő megkeresés (pl. Whatsapp, Viber). A közösségi oldalak népszerűségét kihasználva, ideális terep a pénzkereseti lehetőségek kínálása közvetlenül vagy a regisztrált személy e-mail címe elérésével. Nem kizárt, hogy valamely adathalász (phishing) technikával e-mailben, célzott vagy véletlenül kiválasztott sms-ben, mobilhívással, valamint valós térben hirdetéssel, így például lakóépületeken belül toborozzák "ügyfeleiket" ("öszvéreiket") pénzmosás céljára az elkövetők.
A kiszemelt személyekhez egy a számukra is kedvező ajánlatot tesznek, hogy meghatározott jutalék, fiktív munka fejében, reklám- vagy más marketing ígéretével fogadjanak nem túljelentős összeget bankszámláikra. A kapott pénzt majd egy másik bankszámlára kell, hogy utalják. Tehát a pénzmosók magánszemélyek bankszámláira aprózzák fel a pénzt, amelyet majd a bankszámla tulajdonos személyek átutalnak az elkövetők számlájára, így legalizálják a "piszkos pénzt". Mivel nem nagy összegek mozognak a bankszámlák között, így a tranzakciók általában nem feltűnők és nem akadnak fenn a pénzmosási ellenőrzéseken. Ne feledjük, hogy sok kicsi sokra megy.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
