Svájcban egyre gyakrabban merülnek fel a külföldi bontóítéletek elismerésével kapcsolatos kérdések. Ez egyfelől az emberek egyre nagyobb fokú mobilitására, másrészt pedig arra vezethető vissza, hogy a házasság felbontására vonatkozó svájci jog 2000. évi módosítása azzal a következménnyel járt, hogy a nemzetközi vonatkozású házasságok nagy részének felbontását a bontást kívánó házasfél külföldön kezdeményezi. Svájcban a házasság felbontására ugyanis abban az esetben, ha azt egyik házasfél ellenzi, a házasság tartamától függetlenül csak a korábbi szabályozás szerint négy-, jelenleg pedig kétévi különélés esetén kerülhet sor. Külföldön a házasság felbontása sok esetben korábban lehetséges. Ennek az a következménye, hogy a svájci bíróságok gyakran kénytelenek a külföldi bontóítéleteket abból a szempontból megvizsgálni, hogy azok elismerhetők-e Svájcban. Ennek a vizsgálatnak a során a svájci bíróságoknak azokra a körülményekre kell tekintettel lenniük, amelyek a hazai jogérzetet elviselhetetlen módon sértenék és ennek következtében az elismerés akadályát képeznék. Ez a tanulmány az anyagi jogi közrenddel, mint a külföldi bontóítéletek elismerésének akadályával foglalkozik. Először - a II. pontban - az alapokat ismerteti, majd a III. pontban az újabb bírói gyakorlatot mutatja be.
A nemzetközi magánjogról szóló 1987. december 18-i szövetségi törvénynek (IPRG) a külföldi határozatok elismerésére vonatkozó általános szabályait a 25-27. cikkek szabályozzák. A 25. cikk az elismerés előfeltételeinek általános követelményeit határozza meg. Eszerint egy külföldi határozat akkor ismerhető el, ha abban az államban, amelyben a határozatot meghozták, a külföldi bíróság vagy hatóság joghatósága megalapozott volt [25. cikk a) pont]. A második feltétel, hogy a határozat abban az értelemben végleges legyen, hogy nem támadható meg rendes jogorvoslattal vagy egyébként végleges [b) pont]. A harmadik feltétel, hogy az IPR 27. cikke szerinti megtagadási ok ne álljon fenn [c) pont]. A legfontosabb megtagadási ok az, ha a határozat az anyagi jogi közrendbe ütközik [27. cikk (1) bekezdés]. Az elismeréssel összefüggésben mindig figyelemmel kell lenni arra is, hogy kétoldalú egyezményt nem kell-e alkalmazni. Ezek szabályai ugyanis megelőzik az IPRG rendelkezéseit.
Az IPRG 27. cikk (1) bekezdése szerint nem lehet elismerni egy külföldi határozatot, ha az elismerés nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen volna a svájci közrenddel. Ennek a rendelkezésnek a célja a svájci anyagi jogi közrend védelme. A Szövetségi Bíróság joggyakorlata értelmében az elismerés akkor ütközik az anyagi jogi közrendbe, ha a hazai jogérzet egy külföldi határozat elismerése és végrehajtása által elviselhetetlen módon sérülne, mert az elismerés és végrehajtás folytán a svájci jogrendszer alapvető rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyására kerülne sor. A külföldi határozatok elismerése körében a közrendi záradék alkalmazása a törvény szövege szerint restriktívebb, mint a külföld jog közvetlen alkalmazása esetében (úgynevezett effet atténué). Ez azt jelenti, hogy a külföldi ítéletek főszabályként elismerendők, az elismerés megtagadása kivételes. Az elismerés, illetőleg a megtagadás attól függ, hogy mi az a konkrét eredmény, ami az elismerés folytán Svájcban bekövetkezik. Ha ez az eredmény nem különbözik alapvetően attól, ami akkor állna elő, ha svájci jogot alkalmazott volna a bíróság, akkor nem állapítható meg a közrendbe ütközés. A 27. cikk (1) bekezdése szerinti feltételek vizsgálata során mindig figyelembe kell venni a tényállás Svájchoz fűződő intenzitását (ún. belső kapcsolódás) is. Minél szorosabb ez a kapcsolat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a közrend védekező mechanizmusa működésbe lép. A megítélés szempontjából mérvadó időpont az elismerés iránti kérelem benyújtása. Egy külföldi határozatnak a svájci anyagi jogi közrenddel való összeegyeztethetetlenségét hivatalból kell megítélni. A külföldi határozat érdemi felülvizsgálatára ugyanakkor nincs lehetőség. A több- és kétoldalú egyezményekbe foglalt közrendi záradék alapvetően megfelel az IPRG 27. cikke (1) bekezdésében foglaltaknak.
a) A házasság bíróság általi felbontása
A Szövetségi Bíróságnak 2002. március 4-i, 5C.297/2001-es döntésében egy jordániai bontóítéletnek a svájci közrenddel való összeegyeztethetőségét kellett vizsgálnia. A bontást Jordániában a bíróság csupán egy a feleség által az apjának adott olyan általános képviseleti meghatalmazás alapján mondta ki, amelyben szó sem volt a házasság felbontásáról. Semmilyen olyan nyilat-
- 436/437 -
kozat nem állt rendelkezésre, amellyel a feleség kinyilvánította volna, hogy beleegyezik a házasság felbontásába. A bontásra az ő tudta nélkül került sor. A Szövetségi Bíróság döntésében kifejtette, hogy a közös megegyezésen alapuló bontóítélet közrendbe ütközik, amennyiben az egyik fél nem személyesen jelentette ki, hogy beleegyezik a válásba. A ZGB 111. cikkére utalást követően a Szövetségi Bíróság leszögezte, hogy a svájci bontójog alapvető előfeltételei közé tartozik és ezért a svájci közrend részét képezi, hogy a bíróság kellőképpen meggyőződjön a feleknek a házasság felbontására irányuló akarata meglétéről. Ezért egy külföldön lefolytatott bontásra irányuló eljárásban is bizonyítani kell a megfelelő akarat meglétét, mielőtt a bíróság a közös megegyezésen alapuló bontást kimondja. A konkrét esetben a Szövetségi Bíróság közrendbe ütközőnek találta a jordániai bíróság ítéletét A BGE 131 III 182 (5A.26/2004 számú) 2005. január 26-i ítéletében a Szövetségi Bíróság annyiban pontosított, hogy egy közös megegyezéses bontás elismerésének nem előfeltétele, hogy a külföldi bíróság eljárása megfeleljen a ZGB 111. cikkében foglaltaknak. Elegendő, ha házasságot felbontó bíróság a felek írásbeli nyilatkozatai alapján győződik meg kellőképpen arról, hogy a felek beleegyeztek a házasság felbontásába. A Prizreni Kerületi Bíróság (Koszovó) bontóítélete, amely a házasság felbontását egy a feleség által adott ügyvédi meghatalmazásba foglalt belegyező nyilatkozat alapján mondta ki, ezért a Szövetségi Bíróság szerint nem ütközött a svájci közrendbe.
b) Magánválás
A Szövetségi Bíróság 1996. szeptember 9-i ítéletében (BGE 122 III 344) egy olyan, a ghánai szokásjog alapján létrejött magánbontás elismerésével kapcsolatban foglalt állást, amelynek során az állami hatósági közreműködés csak nyilvántartásba vételre terjedt ki. A házasság felbontását csak egy, a férj rokonai által adott esküt helyettesítő nyilatkozat tanúsította. Nem volt egyértelműen tisztázva ugyanakkor az, hogy a férj egyáltalán tudomással bírt-e a házasság felbontásáról és abban személyesen részt vett-e. Döntésében a Szövetségi Bíróság mindenekelőtt leszögezte, hogy az elismerésre vonatkozó, az IPRG 25. cikke szerinti feltételek megléte esetén nemcsak a hatósági bontások, hanem a magánbontások is elismerhetők. Ez felel meg ugyanis a svájci jogalkotó által megvalósítani szándékozott liberális elismerési gyakorlatnak. Egy olyan bontás hatásait, amely a svájci értelmezés szerint teljesen elfogadhatatlan, sokkal célravezetőbben lehet az IPRG 27. cikke szerinti közrendi záradékkal megakadályozni. Annak vizsgálata során, hogy a svájci közrend megtiltja-e az elismerést, a Szövetségi Bíróság megállapította, hogy a házasság felbontásának körülményei Ghánában messzemenően homályban maradtak. A Szövetségi Bíróság szerint az IPRG 27. cikkében foglalt közrend sérelme megvalósul, amennyiben csak a családok képviselői találkoztak és a házasság felbontása csupán az ő egyetértésük alapján történt meg, anélkül, hogy mindkét házasfél jelen lett volna, vagy legalább egyetértett volna a bontással. A konkrét esetben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a bontást a svájci közrendbe való ütközés miatt mindaddig nem lehet elismerni, amíg a válás körülményeit kellően nem tisztázták. Egyebekben a bíróság rámutatott arra, hogy a magánbontások esetében az elismeréssel szemben szigorúbb követelményeket kell támasztani, mert a megtagadás okait hivatalból kell vizsgálni. Az elismerés alapja itt - a hatóság által hozott bontóítéletekkel szemben - nem egy hatósági aktus, hanem egy magánegyezség, amely gyakran hiányosságokban szenved. Ha egyáltalán nincs meg az egyetértés a házasság felbontása tekintetében, akkor a házasság elismerését mindenképpen meg kell tagadni. Végül leszögezte a Szövetségi Bíróság, hogy az a körülmény, hogy a házasság felbontását Ghánában nyilvánvalóan regisztrálták és az érvényes, nem zárja ki azt, hogy a házasság felbontásnak elismerését a svájci közrendbe ütközés miatt meg lehessen tagadni. Ez a 2000. május 5-i BGE 126 III. 257 (5.P.135/2000) számú ítéletnek megfelelően akkor is áll, ha a külföldi bontást a svájci személyállapoti nyilvántartásba bejegyezték. A svájci bíróság a ZGB 142. cikk (1) bekezdése szerint ugyanis szükség esetén elrendelheti a bejegyzés helyesbítését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
