Ismét egy jeles képviselőjével vált szegényebbé az a katedrától már visszavonult vagy "emeritus"-ként még működő 70 éven felüli jogtudós generáció, amely tudományos munkásságával ha óvatosan is, de előkészítője volt az 1967-es gazdaságirányítási reformmal kezdetét vett ama jogrendszer-átalakításának, amely a maga jogelméleti eszközeivel szintén hozzájárult az 1990-es magyar politikai és gazdasági rendszerváltozáshoz. Ehhez a körhöz tartozott Hegedűs István is, akinek 1970-ben megvédett, "A tagsági viszony alapkérdései a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben" c. kandidátusi értekezése már egyértelmű szakítást jelentett az ortodox kolhoztípusú agrárszövetkezeti struktúrával és a központi állami tervezésnek alárendelt gazdálkodással. Kandidátusi értekezése a "Prágai Tavasz" 1968-ban a szovjet intervencióval történő elfojtása következtében, ha nyíltan nem is, de hallgatólagosan az Edward Kardjel által kidolgozott jugoszláv önigazgatási modell szellemében dolgozta ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezeti és tagsági jogviszonykérdéseit, mert nyíltan vállalni nem lehetett azt a gazdaságpolitikai-önigazgatási irányvonalat, amelyet Jugoszláviától az 1967-68-as csehszlovák reformidőszak külügyminisztere, Ota Sik vett át, de nyíltan vállalta a lényegében ugyancsak részben a jugoszláv modellre visszavezethető azt a Szovjetunióból 1965-ben elindult Libermann és Leontyev által képviselt gazdaságirányítási-önigazgatási reformfolyamatot, amelynek hazai átültetésén Nyers Rezső miniszterelnök-helyettes fáradozott. Hegedűs István kandidátusi értekezésében és az ennek alapján megírt, valamint a Közgazdasági és a Jogi Könyvkiadónál 1973-ban megjelent monográfiájában, továbbá a kandidátusi értekezés elkészítését megelőző jogi szakfolyóiratokban és a TOT kiadványaiban megjelent résztanulmányaiban ennek a gazdaságirányítási reformmal összefüggő azokat a belső vállalkozási és önigazgatási kérdéseket dolgozata ki, amelyek a termelőszövetkezeten belüli tagok kollektívájára vonatkoztak. Munkásságának már ebben a szakaszában érdeklődése a szövetkezeti tagsági viszonyon belül a szövetkezeti tagi munkaviszony problémáinak a feldolgozása irányába fordult. Ezt a kutatását az akkor elindult és egyre uralkodóbbá vált egységes szövetkezeti jogi koncepció alapulvételével kiterjesztette az ipari szövetkezeti tagsági munkaviszonyra is.
Tudományos munkásságának második nagy szakasza szinte észrevétlenül ebből az elsőből alakult ki azáltal, hogy a szövetkezeti tagsági munkaviszonynak az állami vállalti munkaviszonyra történő kiterjesztését és adaptálását végezte el Ő is e méltatás írójával együtt ahhoz az Eörsi Gyula és Sárközy Tamás által fémjelzett szűk csoporthoz tartozott, amely a Szövetkezeti Kutató Intézet agrárközgazdászaival és agrárszociológusaival - mindenek előtt Gyenes Antallal és Juhász Pállal együtt az állami és a szövetkezeti vállalatokban/gazdaságokban folyó munkát az ott dolgozó munkakollektívák önigazgatással összekapcsolt autonómiájával kívánták a munkaviszonyt demokratizálni és a mikro-, valamint a mezokollektíva gazdasági érdekeltségét növelni. A Szovjetunióban, valamint a Varsói Szerződés tagországaiban - így Magyarországon is - egy felülről vezérelt olyan munkajog érvényesült, amely a közszolgálati jogviszonyt terjesztette ki az állami vállalati és a szövetkezeti munkavégzéssel összefüggő jogviszonyokra egyaránt. Az akkor uralkodó hivatalos munkajogtudomány ugyanis nem tulajdonított különös jelentőséget a mai értelemben vett kollektív munkajognak lényegében Venediktov kettős kollektíva elméletéből kiindulva, miszerint nem lehet érdekösszeütközés ott, ahol az állami vállalat tulajdonosa maga az össztársadalom - mint fő kollektíva -, quasi haszonélvezője pedig az a dolgozói alkollektíva, amely a vállalattal munkaviszonyban áll és a nagy kollektívának a része. Adaptálva ezt a szövetkezetekre, a szocialista szövetkezetelmélet szerint a szövetkezeti tagi kollektíva nem más, mint az összdolgozói társadalom egyes csoportjainak szabad társulása olyan gazdálkodásra és munkavégzésre, amely az össztársadalom érdekeit szolgálja. Hegedűs István is ahhoz, a már említett szűk gazdasági-, munka-, szövetkezeti-, és agrárjogász, valamint gazdaságszociológus csoporthoz tartozott, amely látta e logikailag szépen felépített elmélet és intézményi rendszer funkcionális zavarait és a gazdasági jog részére a "Szocialista Vállalatelmélet Kutatási Főirány keretében, majd pedig 1984-ben elkészült akadémiai doktori értekezésének a keretében kidolgozta "A szocialista munkaszervezet vezetési és tagsági jogviszonyai"-nak az elméletét, amivel hozzájárult az önigazgatási vállalat tételes-jogi kialakításához az állami vállalat jogi szabályozásának reformja kapcsán.
Elméleti munkásságának harmadik szakasza a rendszerváltást követő időszakkal kötődött össze, amely részben az új Munka Törvénykönyv kidolgozásának munkálataihoz kapcsolódott. Ez ügyben ko-
- 450/451 -
moly és színvonalas előkészítő tanulmányokat készített az SZDSZ és az MSZP számára, melyek egy része nyomtatásban is megjelent. Ő a dolgozói kollektíva jogviszony előbb ismertetett szemléletében kívánta volna megalkotni az új Mt-t. Ezzel az irányvonallal szemben azonban a Nyugat-európában is elfogadott az a kétpólusú munkajogi irányzat befolyásolta a magyar kodifikátort, amely elismerve a munkáltató és a munkavállaló közötti érdekkülönbözőségek létezését, egy erős kollektív munkajogot (koalíciós jog + üzemi alkotmányjog) alakított ki a munkavállalói jogok védelmére. Fenntartásokkal bár, de végül is ezt a megoldást a saját kollektíva elméletével szemben elfogadta, de állandóan azért küzdött, hogy ez a kétpólusú (munkáltató és munkavállaló) szerkezetre felépített új magyar munkajog hatékony "minimál-standardokkal" védje a munkavállalói érdekeket. Ebben a szemléletben kritizálta ez időben megjelent tanulmányaiban az akkor készülő, majd 1992-re elkészült új Mt-t és interpretálta közvetlen munkatársaival (Lőrincz György és Rábaközi András) együtt ismeretterjesztő füzetekben az új Mt. egyes jogintézményeit. Ezt a munkásságát egészen 1997-ig, 70 éves koráig folytatta.
Hegedűs tudományos munkásságát - mint minden újítóét - egy csoport a körön belül pozitívan fogadta, ugyanakkor a hagyományos jogelmélet és munkajogdogmatika részéről erőteljes kritika is kísérte. Ez megjelent akadémiai doktori értekezésének az elhúzódásában is, aminek következtében professzori kinevezése is tolódott. Ez és ezzel együtt az beárnyékolta oktatói karrierjét, hogy a munkajogot az egyetemen az akkoriban progresszív módon a kollektíva elmélet jegyében adta elő és az általa szerkesztett és részben megírt munkajogi jegyzet is ebben a szemléletben jelent meg.
Oktatói pályája azonban nem a saját hibájából, hanem a diktatúrába csúszott kommunista rendszernek felróhatóan volt ellentmondásos, különösen az első szakaszában. Életpályáját meghatározta származása és az őt körülvett társadalompolitikai légkör. Hegedűs István 1927. április 17-én látta meg a napvilágot a Fejér megyei Csákberény községben gróf Meráni Fülöp uradalmának egyik cselédlakásában, mivel az apa uradalmi cselédként ezen a birtokon dolgozott. 6 osztályt kitevő elemi iskolai tanulmányait Csákberényben végezte el. Mivel kitűnt képességeivel, ösztöndíjjal felvételre került a Pápai Református Tanítóképző Intézetbe és Kollégiumba. A II. Világháború befejeztével, mint népi kollégista folytatta tanulmányait és szerzett érettségi bizonyítványt Pápán, 1947-ben. 1947-ben felvételt nyert a budapesti Pázmány Péter Tud. Egyetem Államigazgatási és Jogi Karára, ahol 1949-ig tanult. Minthogy tanulmányi eredményeivel és a filozófia, valamint az elméleti társadalomtudományok (ideológia) iránti fogékonyságával kitűnt, részben ennek, részben pedig származásának köszönhetően átirányították Pécsre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
