2019. októberben kilencedik alkalommal került sor parlamenti választásokra a rendszerváltás utáni Lengyelország történetében. A Jog és Igazságosság párt (PiS) 2015 után ismét fölényesen nyerte meg a választást és abszolút többséget szerzett a Szejmben. Írásomban elsőként a választások politikai hátterét és előzményeit mutatom be, előtérbe helyezve a 2015-2019-es ciklus legfontosabb politikai fejleményeit, amelyek közül kiemelkednek a demokrácia és a jogállamiság leépülését eredményező kormányzati lépések. Ezt követően a választási rendszer felvázolására kerül sor, figyelmet szentelve annak a kérdésnek is, hogy a választási rendszer mennyiben volt kihatással a pártok eredményeire. A harmadik pontban a választás kimenetelét járom körül. Az eredmények értékelése során a 2019. októberi fejleményeket egyrészt a lengyel pártrendszer mintegy három évtizedes történetébe ágyazva elemzem, kiemelve, hogy a mostani választási eredmények is illeszkednek a verseny 2005-re kialakult struktúrájába, másrészt pedig az egyes pártok szereplését is számba veszem, rámutatva a PiS töretlen népszerűségének okaira is. Végezetül arra is kitérek, hogy a kormányalakítás az abszolút többség birtokában ugyan nem tartogatott sok izgalmat, a folytatódó egypárti PiS-kormányzás előtt viszont komoly hívások állnak.
In October 2019 parliamentary elections were held for the ninth time in the history of the independent Poland. Just like in 2015, the Law and Justice party (PiS) won the elections by a large margin, securing absolute majority in the lower chamber of the parliament (Sejm). Firstly, I outline the political background and the prelude of the elections, highlighting the most important political developments of the 2015-2019 period and focusing on the governmental actions resulting the eroding of democracy and rule of law. The next section is devoted to the electoral system, paying special attention to its impact on the results of the parties. The outcome of the election is investigated in the third section. While assessing the results, I analyze the aftermath of the election in the context of the almost 30 years history of the Polish party system, pointing out that the results of the last election fit in the structure of the competition emerged in 2005. I also evaluate the results of the parties, underlining the reasons of the permanent popularity of the PiS. Finally, I deal with the government formation which held no excitement since PiS controlls more than half of the seats in the Sejm. However, the single party PiS government may face with severe challenges in the future.
Keywords: Poland, elections, 2019, parties, party system
A 2015-ös választásokat követően a Jog és Igazságosság (PiS) másodszor alakíthatott kormányt. A párt az első választási győzelmét még 2005-ben aratta, amelyet egy egypárti kisebbségi kormányzás követett, majd fél év múlva - szembesülve a stabil parlamenti többség hiányából adódó nehézségekkel - a PiS beemelt a kormányba két populista formációt, a Lengyel Családok Ligáját (LPR) és az Önvédelmet (SRP). Ez a koalíció sem volt azonban hosszú életű, ugyanis 2007-ben feloszlatta magát a Szejm és előrehozott választásokra került sor, amelyet a PiS elvesztett a PO-val (Polgári Platform) szemben. Amíg tehát az első PiS-kormányzás a legkevésbé sem volt sikertörténet, addig a 2015-2019-es ciklus abban az értelemben eredményesnek bizonyult, hogy a kormánypárt ezúttal is megnyerte a választásokat, ráadásul a négy évvel ezelőtti eredményéhez képest mintegy 6%-ot javított, és szerzett mintegy 2,3 millió új szavazót. A sikeresnek tűnő kormányzást azonban a
- 69/70 -
jogállamiság és a plurális demokrácia szisztematikus leépítése kísérte, amely nemcsak hazai, hanem nemzetközi színtéren is heves kritikát váltott ki.[1]
A 2015-2019-es időszak mindvégig erősen konfrontatív politikája a kormány és az alkotmánybíróság viszályával indult; a kormánynak az alkotmánybíróság megrendszabályozására tett kísérlete 2015 végétől kezdve alkotmányos válságot idézett elő Lengyelországban.[2] A Velencei Bizottság a 2016. márciusi és a 2016. októberi állásfoglalásában is lesújtó kritikát fogalmazott meg az alkotmánybírósági törvényekről, rámutatva a jogállamiság elvének folyamatos megsértésére.[3] Ezzel párhuzamosan került sor a közmédia kormányzati felügyelet alá helyezésére, az ügyészség kormány alá rendelése, a gyülekezési jog korlátozására és a köztisztviselői törvény kinevezési és felmentési garanciáinak lazítására.[4] 2017-ben az igazságszolgáltatási reform váltott ki tiltakozásokat belföldön és az uniós színtéren is.[5] A nyári törvénymódosításoknak egyrészt az volt a célja, hogy az igazságügyi miniszter jelentősebb szerepet kapjon a bírók kinevezése és visszahívása terén. A reformcsomag másrészt radikálisan átalakította a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsot, eltávolítva onnan a bíróságok által választott bírókat, hogy a helyüket a Szejm által választott tagok foglalják el. A harmadik törvény a legfelsőbb bírósági bírók nyugdíjkorhatárát csökkentette, ezzel megnyitva a lehetőséget az új bírók kinevezése előtt. Valószínűleg nem függetlenül a heves bírálatoktól, Andrzej Duda államfő az utóbbi két törvényt megvétózta. (Bár a lengyel alkotmány lehetőséget ad az elnöki vétó semlegesítésére[6], azonban ehhez háromötödös többségre van szükség, amellyel a PiS nem rendelkezett az alsóházban.) Végül 2017. decemberben a parlament mindkét háza jelentősebb módosítások nélkül elfogadta a két jogszabályt, azonban a további hazai és nemzetközi nyomásgyakorlás következtében 2018. novemberben a legfelsőbb bírósági törvényt ismét módosították, törölve a kényszernyugdíjazásra vonatkozó rendelkezéseket.[7]
A fentebb röviden ismertetetett közjogi turbulenciák természetesen súlyos következményekkel jártak az uniós színtéren is. 2016. januárban az Európai Bizottság jogállamiság-védelmi eljárást (ún. jogállamiság keret) indított - és egyben párbeszédet kezdeményezett - Lengyelországgal szemben.[8] A Bizottság 2016. júli-
- 70/71 -
usban[9] és decemberben[10], majd 2017. júliusban[11] adta ki az ajánlásait, amelyekben a jogállamiság rendszerszintű veszélyéről írt, és javaslatokat tett a lengyel kormány részére a veszélyek elhárítására. Lengyelország a következő kemény bírálatot az Európai Parlamenttől kapta: a 2017. novemberi, a jogállamiság és a demokrácia helyzetéről szóló, kétharmados többséggel elfogadott határozatban[12] a képviselők "mélységes aggodalmukat" fejezték ki a megelőző két év fejleményei miatt - beleértve többek között az alkotmánybíróság ellen indított támadást, az igazságszolgáltatási reformot, a civil szervezetek működésének akadályozását és az abortusztörvény további szigorításának tervét. Egy hónappal később a Bizottság megindította Lengyelországgal szemben az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárást a "jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértésének egyértelmű veszélye" miatt.[13] A Bizottság az indokolással ellátott, a Tanács részére tett javaslatában kiemelte, hogy Lengyelország nem hozta meg a korábbi bizottsági ajánlásoknak megfelelő intézkedéseket. Az Európai Parlament 2018. márciusban támogatta a Bizottság javaslatát.[14] Az eljárás következő fázisa az lenne, hogy a Tanács tagjainak négyötödös többségével megállapítja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Lengyelország súlyosan megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében említett értékeket. A 7. cikk szerinti eljárás mellett 2019. áprilisban kötelezettségszegési eljárás is indult az ország ellen azzal az indokkal, hogy az igazságszolgáltatási reform nyomán veszélybe került a bírók függetlensége és politikai befolyástól való mentessége.[15] Júliusban a Bizottság a kötelezettségszegési eljárás következő lépéseként indokolással ellátott véleményt készített az ügyben[16], majd - a parlamenti választások előtt néhány nappal - úgy döntött,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
