A tanulmány célja, hogy kimutassa az USA ma is hatályos alkotmányának aktuális jelentőségét. A kontinuitás mint a "jó állam" ismérve mellett a többszöri módosítás miatt a flexibilitás is jellemző vonása az alkotmánynak. Az alkotmányozók tartalmi vonatkozásban építettek az alkotmányozás évszázados hagyományaira, emellett tekintettel voltak a brit alkotmányozás, alkotmányjogi gondolkodás sajátosságaira, eredményeire. Erre tekintettel az USA alkotmánya organikus írott alkotmánynak tekinthető, amelyről reális képet elsősorban a szövetségi Legfelső Bíróság (Supreme Court) koronként változó, módosuló értelmezése tükrében nyerhetünk. Az Unió alaptörvényében rögzített "fékek és egyensúlyok" révén biztosított a kiegyensúlyozott hatalomgyakorlás. Kevés olyan alkotmányt ismerünk, amely olyan mértékben fonódnék össze a nemzet életével, mint az amerikai. Az USA alkotmányában az állam deklaráltan, a népszuverenitás eszméjére alapozva a "nép ügyével" (res publica) azonosul, szoros kapcsolatban áll a valósággal, nem az elvont fogalmakban való gondolkodás jellemzi. Az alkotmány így a társadalmi konszenzust tekinti a politikai legitimáció alapjának, és ez egyedülálló stabilitást biztosít az Amerikai Egyesült Államoknak.
1. Ennek a tanulmánynak alapvetően az a célja, hogy kimutassa egy olyan alkotmány aktuális jelentőségét, melynek elfogadására több mint kétszáz esztendővel ezelőtt került sor, és amely - módosításokkal - ma is hatályos. A kontinuitás, feltéve, hogy az állam működésének alapjául szolgáló társadalmi, gazdasági és politikai feltételek lényegüket tekintve nem változtak, az állam - tegyük hozzá a "jó állam" - működésének lényeges eleme. A kontinuitás, ami nem zárja ki a szükséges változtatásokat, feltételez bizonyos mértékű flexibilitást.
A kontinuitás mellett az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának vonatkozásában még két lényeges sajátosságot célszerű megemlíteni. Hangsúlyozandó egyrészt az, hogy az USA alkotmányának előkészítése során az alkotmányozók tartalmi vonatkozásban építettek az alkotmányozás évszázados, sőt - eszmetörténeti vonatkozásban - évezredes hagyományaira. Kiemelendő másrészt az, hogy az alkotmányozók tekintettel voltak a brit alkotmányozás, pontosabban alkotmányjogi
- 5/6 -
gondolkodás sajátosságaira, pontosabban eredményeire, függetlenül attól, hogy az Egyesült Királyság nem rendelkezett írott alkotmánnyal. Erre tekintettel az USA alkotmánya organikus írott alkotmánynak tekinthető, amelyről reális képet elsősorban a szövetségi Legfelső Bíróság (Supreme Court) koronként változó, módosuló értelmezése tükrében nyerhetünk.
2. Európában csak két ma is hatályos írott[1] alkotmány, az 1814-es norvég[2] és az 1868-ban elfogadott luxemburgi alkotmány[3] tekinthet vissza több mint száz esztendőt meghaladó múltra. Az Amerikai Egyesült Államok (USA) 1787-ben elfogadott alkotmánya több mint kétszáz éve van szinte változatlan formában hatályban, ha eltekintünk néhány olyan döntő jelentőségűnek nem nevezhető módosítástól, mint például a szenátorok közvetlen választásának rendszere. Másfelől kevés olyan alkotmányt ismerünk, amely olyan mértékben fonódnék össze a nemzet életével, mint az amerikai. Ez a tény - nézetünk szerint - aligha tekinthető véletlennek.
A XIX. század kiemelkedő brit államférfija, William Ewart Gladstone 1878-ban joggal nevezte az amerikai alkotmányt - a brit íratlan alkotmánnyal (unwritten constitution) összevetve - a "legcsodálatosabb műnek, amelyet az emberi elme és szándék valaha is alkotott".[4] Gladstone gyakran idézett értékelése ugyanakkor azt a téves képzetet kelti, mintha az USA alkotmánya Pallasz Athéné módjára teljes vértezetben pattant volna elő az amerikai nép fejéből. Az alkotmány, mint ezt látni fogjuk, hasonlóan a brit íratlan alkotmányhoz, lassú, átgondolt és sokszor fájdalmas fejlődés eredménye volt, amire James Madison utalt hosszú évekkel azt követően, hogy elfogadták az alkotmányt.[5]
A ma is joggal mély tiszteletet érdemlő törvénymű előzményei között kimagasló jelentőségű a Függetlenségi Nyilatkozat (Declaration of Independence). Az 1776. július 4-én Philadelphiában tartott II. Kontinentális Kongresszuson elfogadott, a Kongresszus ötvenöt tagja által aláírt Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásában kiemelkedő
- 6/7 -
szerepet vállaló Thomas Jefferson - akit találóan nevez Vossler az amerikai politikai gondolkodás atyjának[6] - szónoki és jogi vonatkozásban egyaránt mesterművet alkotott.[7] A természetjogban gyökerező elveket - így az emberek közötti egyenlőséget, az élethez való jogot, a szabadsághoz való jogot, az új kormány létrehozásához való jogot, továbbá az olyan kormány ellen való felkeléshez való jogot, amely nem tartja tiszteletben az alapvető jogokat[8] - tartalmazó Függetlenségi Nyilatkozat szerzői a természetjogot, a tételes joggal összevetve, "magasabbrendű jognak" (higher law) tekintik.[9] A Függetlenségi Nyilatkozat képes volt a belső erőket az Anglia elleni küzdelemhez mozgósítani, és külföldön a harchoz komoly szövetségeseket nyerni.[10]
A függetlenségi háborút lezáró, az USA szuverenitását elismerő, az Anglia és az USA, továbbá az utóbbival 1778 óta szövetségi kapcsolatban lévő Franciaország[11] és Anglia között 1783-ban Párizsban kötött békét követően sürgős feladat volt a szilárd alapokon nyugvó belső állami rend kiépítése. A tizenhárom volt gyarmat[12] belső kormányzati rendszere nem csekély mértékben különbözött egymástól.[13] Connecticut és Rhode Island autonómiával rendelkező gyarmatként a colonial charter értelmében maga választhatta meg kormányzóját és a kormányzó mellett
- 7/8 -
működő tanácsot.[14] Maryland és Pennsylvania gyarmatok az angol király adománybirtokai voltak. Ezért a kormányzót, továbbá a kormányzó mellett működő tanács tagjait és a közigazgatás főbb posztjai élén állókat a tulajdonosok választották.
A kilenc királyi gyarmaton az uralkodó nevezte ki a kormányzót és a legfontosabb állami intézmények élén álló személyeket. Közös vonása volt a gyarmatok állami-kormányzati rendszerének, hogy rendelkeztek a brit alsóháznak (House of Commons) gyarmatonként eltérő vagyoni cenzus alapján választott törvényhozó szervével. Ebből adódóan nem volt könnyű feladat az eltérő tartalmú colonial charters anyagát a konföderáció állami alkotmányává alakítani.
Az USA első alkotmányának tekintett, 1776. október 4-én elfogadott Konföderációs Cikkelyek (Articles of Confederation) a tizenhárom független államot laza államszövetségben egyesítették. Ez a Walter által találóan csak "league"-nek tekintett[15] államszövetség is csak jóval később, az okmány éveken át húzódó ratifikálását követően, 1781-ben jött ténylegesen létre.
A Konföderációs Cikkelyek nem biztosították egy olyan állam alkotmányos alapját, amely a gazdaság területén, a pénzügyek vonatkozásában, valamint a külügyek terrénumán eredményesen tudott volna működni, és amely biztosítani tudta volna a törvénykezés, a jogszolgáltatás (bíráskodás) egységét. A Konföderációs Cikkelyek alapján a bizonyos értelemben kormánynak tekintett Kongresszus ténylegesen nem hozhatott törvényeket.[16] A Kongresszus csupán ajánlásokat szavazott meg, és nem volt módja az elfogadott határozatok kikényszerítésére. A Konföderációs Cikkelyek legcsekélyebb mértékű módosításaira, változtatásaira kizárólag valamennyi állam beleegyezésével volt mód. Egyre égetőbb feladattá vált egy új, a "League of States"-t felváltó föderális állami struktúra alkotmányos alapjainak lefektetése.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
