Az e-tárgyalásnak a polgári perben betöltött szerepét, illetve ennek megvalósulási feltételeit és esélyeit többféle szempontból lehet vizsgálni. Megtehetjük ezt ugyanis akár a polgári eljárásjog klasszikusnak tartott alapelvei, akár az egyes hatályos eljárási szabályok elemzése által. Jelen tanulmány célja, hogy az e-tárgyalást, mint jogintézményt egy meglehetősen sajátos nézőpontból, az európai polgári eljárásjogi szabályokban való megjelenése által mutassa be, azaz egyfajta keresztmetszetet adjon arról, hogy az európai jogalkotók mennyire tekintik elérhető és elérendő célnak, hogy a határokon átnyúló jogviták esetén lezajló esetleges polgári perek során e-tárgyalás keretében kerüljön sor a felek és az eljárás további szereplőinek meghallgatására.
Az e-tárgyalás intézményének e megközelítése az e-tárgyalást, mint eseményt, illetőleg mint jogintézményt az európai polgári eljárásjog egyes jogforrásain keresztül próbálja meg bemutatni, melyek zöme alapvetően csak egy-egy szakaszát szabályozza az egyes eljárásoknak.1 Az e-tárgyalás jogintézményének alkalmazása azonban a jelen tanulmány szerzője szerint akkor hatékony és éri el a mindenki által kívánt célját, azaz az eljárások egyszerűsítését és gyorsítását, ha az e-tárgyalás egy e-eljárás része.
Ilyen értelemben tehát - jóllehet jónéhány jogforrásban érdemlegesen megemlítésre sem kerül a tárgyalás jogintézménye - szükséges bemutatni az európai jogalkotó azon rendelkezéseit is, melyek az e-tárgyalást is magába foglaló e-eljárás megvalósíthatóságát, a modern kommunikációs eszközök alkalmazhatóságát segítik elő ezek igénybevehetőségének rögzítése által.
Az európai jogalkotás egyik legújabb, s kétségtelenül nagyon fontos, ezért meglehetősen dinamikusan növekvő jogága az európai polgári eljárásjog, amely az Amszterdami Szerződés által a harmadik pillérből az első pillérbe áttett bel- és igazságügyi együttműködés eredményeképpen jöhetett létre és indulhatott fejlődésnek. Az egyre intenzívebb együttműködési szándéknak (és kényszernek) köszönhetően viszonylag gyorsan kerülnek, kerültek harmonizálásra az egyes jellemzően hagyományos nemzetközi polgári eljárásjogi területek (joghatóság, kézbesítés, elismerés, végrehajtás stb.) és tekinthetők ezáltal az európai polgári eljárásjog részterületeinek.2 A legújabb európai polgári eljárásjogi vonatkozású rendeletek azonban már megpróbálnak ezen a tendencián túllendülni és elszakadnak az egyes polgári eljárásjogi jogintézmények egységes szabályozásának eddigi módszerétől: néhány újabb rendelet már egy teljes eljárás, méghozzá egy-egy európai polgári eljárás szabályait rögzíti.3
A fentiek alapján érthető, hogy az európai polgári eljárásjog tartományába egyelőre a hagyományos értelemben felfogott polgári eljárásjognak csak egyes részterületei tartoznak. Ennek, illetőleg a jogág viszonylag rövid múltja következtében pillanatnyilag nem létezik egy általános, kódex jellegű jogszabály, ami az európai polgári eljárásjog összes szabályát tartalmazná. Az európai polgári eljárásjog szabályait az egyes rendeletekből ismerhetjük meg. Ezért ahhoz, hogy az e-tárgyalásra vonatkozóan az európai polgári eljárásjogban érvényesülő szabályokat megismerhessük, az egyes rendeleteket kell tanulmányozni, valamint az Európai Bíróság néhány e tárgykörben hozott ítélete is eligazítást nyújthat számunkra.
A polgári perben a tárgyalási szakaszt mindig megelőző, illetve azt követő szakasz egyik leglényegesebb momentuma a különféle iratok (idézés, határozatok) kézbesítése. Ennek egységes szabályozása érdekében került megalkotásra a Tanács 1348/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről, melyet az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés) (a továbbiakban: EuKzR) váltott fel. Ez a rendelet a 2007. december 30-tól hatályos és 2008. november 13-tól alkalmazandó. Az EuKzR leszögezi, hogy a polgári peres eljárások hatékonysága és gyorsasága megköveteli, hogy a bírósági és bíróságon kívüli iratokat közvetlenül és gyors módon továbbítsák a tagállamok által kijelölt helyi szervek között.4 A rendelet azonban nem említi konkrétan a modern telekommunikációs, informatikai eszközöket, csupán annyit rögzít, hogy a továbbítás gyorsasága érdekében megengedhető minden arra alkalmas eszköz használata, feltéve, hogy figyelembe veszik bizonyos követelmények teljesülését az átvett irat olvashatóságát és megbízhatóságát illetően.5 Azaz az iratok, kérelmek, visszaigazolások, átvételi elismervények, tanúsítványok és más dokumentumok továbbítása az áttevő és az átvevő intézmények között bármilyen arra megfelelő eszközzel elvégezhető, feltéve, hogy az átvett irat tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözi az elküldött iratot, és a benne lévő összes információ könnyen olvasható.6 A rendelet ehhez hasonlóan a kézbesítés kapcsán is csak annyit szögez le, hogy az átvevő intézmény kézbesíti vagy kézbesítteti az iratot, éspedig vagy az átvevő tagállam jogának megfelelően, vagy az áttevő intézmény által kért különös módon, amennyiben ez a mód az átvevő tagállam jogával összeegyeztethető.7 Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a rendelet ilyetén megszövegezése révén a modern kommunikációs eszközök alkalmazásának lehetőségét kívánta megadni.8 Mindezek alapján megállapíthatjuk tehát, hogy az EuKzR nem zárja ki az iratok elektronikus, modern telekommunikációs eszközök segítségével történő kézbesítését, ezáltal pedig gyakorlatilag nem szab gátat az e-tárgyalást kötelezően megelőző, illetve az azt követő szakasznak, a különféle iratok kézbesítésének egy elektronikus eljárásba való becsatolásának.
A klasszikus értelemben vett tárgyalásnak, s így az e-tárgyalásnak is az egyik központi eleme a bizonyítási szakasz, mely sok esetben külföldi bizonyításfelvételt is rejt magában. Ennek egységes jogszabályi keretbe történő foglalása érdekében az európai jogalkotó megalkotta a Tanács 1206/2001/EK rendeletét (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (a továbbiakban: EuBfR). Az EuBfR-ben kimunkált rendszer szerint a bizonyítást külföldön megkeresés útján lehet foganatosítani, illetve lehetséges a megkereső bíróság általi közvetlen bizonyításfelvétel is. Megkeresés esetén a megkereső bíróság kérheti a megkeresett bíróságtól, hogy a bizonyítás során használjon információs technológiai eszközöket, különösen videokonferenciát vagy telefonkonferenciát. Ezen kérést a megkeresett bíróság teljesíti, ha az nem összeegyeztethetetlen a megkeresett állam jogával, illetve ha nem ütközik jelentős gyakorlati akadályba. A jogalkotó gondolt a technikailag, informatikailag kevésbé felszerelt bíróságokra is, amikor lehetővé tette, hogy a bíróságok közös megegyezéssel egymás rendelkezésére bocsássák azokat a technikai eszközöket, melyek a megkeresett vagy a megkereső bíróság számára nem elérhetők.9 Mindebből egyértelműen következik, hogy a megkeresett bíróság igénybe veheti a modern kommunikációs eszközöket, ezáltal is elősegítve a közvetlenség elvének - fentebb taglalt - minél szélesebb körű érvényesülését.10 A megkereső bíróság általi közvetlen bizonyításfelvétel esetén a közvetlenség elve teljes körűen érvényesül, hiszen a perben eljáró, az ügyet - feltehetően - legjobban ismerő bíró közvetlenül szerez benyomásokat a bizonyítási eszközről, s nem utolsó sorban lényeges tulajdonsága a bizonyításfelvétel e módjának, hogy mindvégig a perbíróság államának joga alkalmazandó.11 A közvetlen bizonyításfelvétel kezdetén a perbíróságnak kérelmeznie kell ezt a tagállam központ szervénél vagy hatáskörrel rendelkező hatóságánál, mely 30 napon belül válaszol, hogy elfogadásra került-e a kérelem, illetve adott esetben a végrehajtás feltételeiről is. A rendelet szerint a központi szerv vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság támogatja a kommunikációs technika (például a videokonferencia vagy telefonkonferencia) alkalmazását.12 A jogalkotó a közvetlen külföldi bizonyításfelvétel esetében nem rögzíti külön a bíróságok azon lehetőségét, hogy a technikai, informatikai és telekommunikációs eszközöket egymás rendelkezésére bocsáthatják, de feltehetően nem is zárta ki ezt, így az a közvetett, megkeresés útján lefolytatott bizonyításfelvétel szabályainak analógiájára alkalmazható.13 A bizonyításfelvételnek, mint a tárgyalás leglényegesebb momentumának modern telekommunikációs, informatikai eszközök segítségével történő lebonyolításának lehetőségét tehát a jogalkotó már kifejezetten a rögzíti rendeletében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
