Az Európai Bizottságnak az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló javaslata kapcsán közreadott szakmai munkadokumentuma hangsúlyozza, hogy az Európai Unió kedvezően áll a közvetlen külföldi befektetésekhez azon jelentős előnyökből kifolyólag, melyet a gazdaságnak és a társadalom egészének jelentenek.[1] Az elmúlt időszakban az Európai Uniónak volt a világon az egyik legnyitottabb befektetési szabályrendszere, és az Európai Unió tagállamai rendelkeznek a világon a közvetlen külföldi befektetéseket[2] érintő legkevesebb korlátozással. Ezt kifejezetten elismerte az Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) FDI Regulatory Restrictiveness Indexe, mely világviszonylatban összesen 60 országban méri a külföldi befektetésekkel szembeni szabályozási akadályokat, és hogy ezek miként változtak (1997-től kezdődően) az idők során.[3]
Ez azt jelenti, hogy alapvetően kevés a külföldi befektetők előtt az Európai Unióba való befektetés (illetve különösen az uniós társaságok megszerzése, felvásárlása[4]) előtt álló akadály. Az OECD FDI Regulatory Restrictiveness Index továbbá arra is rámutatott, hogy az Európai Unió fő gazdasági partnerei több befektetési korlátozást alkalmaznak, mint az Európai Unió. Ez azért is fontos, mert az Európai Unió a világon a közvetlen külföldi befektetések egyik legfontosabb forrása és célja egyaránt.[5] A beáramló közvetlen külföldi befektetéseknek alapvetően két fő típusát különíthetjük el: az egyesüléseket és vállalatfelvásárlásokat (Mergers and Acquisitions - M&As), illetve a zöldmezős beruházásokat (Greenfield investment).[6]
Az Európai Bizottság álláspontja alapján bár a külföldi befektetések alapvetően előnyösek, mégis problémát okozhatnak bizonyos kivételes esetekben. Kimondottan ilyen helyzet, ha fenyegetést jelentenek a biztonságra vagy a közrendre. Ilyen körülmények esetén a közvetlen külföldi befektetéseket ki kell értékelni, esetleg feltételekhez kell kötni, vagy akár meg is lehet tiltani. Ez merülhet fel akkor, amikor külföldi befektetők - különösen, de nem kizárólagosan, ha ezek állami tulajdonban vagy állami irányítás alatt állnak - törekednek irányítást vagy befolyást szerezni európai vállalkozásokban, melyek tevékenységének ráhatása van kritikus fontosságú technológiákra, infrastruktúrára, vagy érzékeny információkra.[7] Az ilyen akvizíciókat végrehajtó társaságoknak (illetve közvetetten akár államoknak) lehetőségük kínálkozhat arra, hogy ezeket az eszközöket ne csupán az Európai Unió technológiai helyzetére, hanem a biztonságára és közrendjére is hátrányos módon használják fel. A nem-uniós közvetlen külföldi befektetésekben elmúlt évtizedben megmutatkozó emelkedést jelentős mértékben a high tech iparágakba történő befektetések hosszan tartó növekedése idézte elő. Ez érzékelhető volt mind az egyesülések és vállalatfelvásárlások, mind a zöldmezős beruházások kapcsán.[8]
A harmadik országok tekintetében az Európai Bizottság szakmai munkadokumentuma alapján megállapítható, hogy számos, az Európai Unió gazdasági partnerének számító országban van jelen valamilyen beruházásvizsgálati mechanizmus a beáramló közvetlen külföldi befektetések áttekintésére. Így van ez például Ausztrália, Kanada, Kína, Japán, Oroszország és az Egyesült Államok esetében. A legáltalánosabb indok a közvetlen külföldi befektetések vizsgálatára a nemzetbiztonság. Bizonyos államok hivatkoznak még a nemzeti "gazdaságbiztonságra", vagy a "stratégiai szektorokra" is.[9]
Az Európai Unióban ugyanakkor egészen 2019-ig nem lett kialakítva egy uniós szintű keretrendszer a közvetlen külföldi befektetések vizsgálati mechanizmusaira vonatkozóan. Eddig az időpontig az Európai Unió vállalkozások közötti összefonódásokat ellenőrző rendszere tette bizonyos esetekben lehetővé a közvetlen külföldi befektetések vizsgálatát. Ezek azon esetek voltak, mikor a vállalati egyesülések olyan összefonódások formájában valósultak meg, melyek az Európai Unióban a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló szabályozás[10] hatálya alá estek. Ugyanakkor e vizsgálat kizárólag az Európai Unió piacán lévő versenyre gyakorolt hatáson alapult.[11]
- 1/2 -
Természetesen az Európai Unió számos tagállama (összesen 12)[12] rendelkezett már ebben az időszakban is a közvetlen külföldi befektetések vizsgálatára vonatkozó nemzeti mechanizmussal. E mechanizmusok közös sajátossága, hogy beavatkozási lehetőséget engednek az államoknak azon befektetések esetében, amelyek veszélyt jelenthetnek alapvető érdekeikre. Ugyanakkor számos különbség is megfigyelhető köztük.[13] Így például a vizsgálat alapjait illetően elmondható, hogy bizonyos esetekben a vizsgálat csak a nemzetbiztonsággal kapcsolatos alapvető érdek védelmére korlátozódik, különösen ideértve a fegyverek, lőszerek, katonai felszerelés, hadianyagok stb. gyártását és kereskedelmét. Mindazonáltal a legtöbb esetben a vizsgálat túlmutat a védelmi ágazaton, és a vizsgálat alapja kiterjed más közérdekek védelmére, főként a közbiztonsághoz és a közrendhez kapcsolódóan.[14] Másik fontos különbség lehet az átvilágítási mechanizmust alkalmazó tagállamok között e vizsgálati eljárások kialakítása. Ugyanis az átvilágítási mechanizmusok két fő formáját különíthetjük el. Egyrészt léteznek előzetesen (ex-ante) felhatalmazó mechanizmusok, melyek megkövetelik a befektetőktől, hogy értesítsék az illetékes hatóságot a szabályozással érintett befektetésekről annak megtételét megelőzően, és kérjék erre vonatkozóan a jóváhagyását. Másrészt, az utólagos (ex-post) vizsgálati mechanizmusok lehetővé teszik az államoknak, hogy utólagos (ex-post) ellenőrzést gyakoroljanak a már megvalósított befektetések felett. Az ex-post vizsgálati mechanizmusok általában szintén lehetővé teszik a befektető számára, hogy önkéntesen bejelentést tegyen a befektetéséről még annak megvalósítása előtt, és így megszerezze az engedélyt.[15] A döntések típusát tekintve az illetékes hatóságoknak az átvilágítás eredményeként általában lehetőségük van elfogadni a befektetést, ellenezni a befektetést (tehát megtagadni az ahhoz való hozzájárulást), vagy bizonyos feltételekhez kötni azt (tehát ez utóbbi esetben csak feltételesen fogadják el a befektetést). A befektetőknek általában biztosított a jogorvoslati lehetőség e döntések kapcsán a tagállami szabályozások alapján.[16]
Az Európai Bizottság 2017. szeptember 13-án adta ki javaslatát az Európai Parlament és a Tanács számára az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról (Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council establishing a framework for screening of foreign direct investments into the European Union).[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
