Jelen dolgozat az egyházi jogi személy típusok azonosító adatainak megismerhetőségéről tárgyalja, különös tekintettel a nyilvántartás hiányosságaira, a belső egyházi jog alkalmazásának kérdéseire, a nyilvántartásban nem szereplő adatok hozzáférhetőségére. Jelen folyóirat hasábjain korábban már írtam az egyházi jogi személyek képviselőinek azonosítóiról1, most az adatok szélesebb köréről, több konkrét egyházról lesz szó, valamint kitérek a tervezett új általános személyi jogi szabályokra is. Az első részben elemzem az általános, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt (Lvt.), annak végrehajtási szabályait, és a vonatkozó általános polgári jogi szabályokat, míg a második részben néhány fontos "történelmi" egyház állami jogi szempontból releváns belső szabályait. A dolgozat a hatályos szabályozás bemutatása mellett teret enged a kritikai szempontnak is, de lege ferenda javaslatokat megfogalmazva. Napjaink állami egyházjogi diskurzusában a magánjogi szempontokat általában háttérbe szorulnak a közjogi-egyházpolitikai megközelítés mellett, jelen dolgozat e hiányosságot is pótolni igyekszik, figyelemmel arra, hogy az egyházi jogi személyek a magánjogi jogviszonyok fontos alanyai, és a jogi személyiségükkel kapcsolatos kérdésekkel és problémákkal jogalkalmazók sokasága találkozik.
Egyházi jogi személy alatt szűk értelemben az Lvt. fogalma szerinti jogi személyeket értem: az egyházakat, az egyház jogi személyiségű szervezetei egységeit (13. § (2) bek.) és önálló szervezeteit (13. § (3) bek.), valamint az egyházak szövetségeit (14. § bek.). Nem tartoznak ide az egyházak által alapított, más törvények alapján jogi személyiséget élvező szervezetek (egyesületek, alapítványok, közfeladatot ellátó intézmények, gazdasági társaságok stb.), mert a jogi személyiség-típusok sokfélesége miatt a fogalom parttalanná válna.2 Ebben szűkebb, pontosabb értelemben használja a kifejezést az LB is.3
Az egyházakat egyes szerzők a társadalmi szervezetek közé sorolják.4 Sem az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.), amely a társadalmi szervezetek létrehozásának és működésének szabályait meghatározza, sem az annak végrehajtására született, a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet nem szól az egyházakról, sem a vallási célú szervezetekről. Az Lvt. egyetlenegyszer használja a fogalmat, amikor az egyházak gazdasági-vállalkozási tevékenységének folytatásával összefüggésben a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályokat (Ptk. 70-73. §) rendeli alkalmazni (18. § (2) bekezdés). A nyilvántartás tárgykörében egyébként az egyházakra külön jogszabály vonatkozik, az egyházak nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 11/1990. (VI. 13.) IM rendelet. Ez a jogszabály a 6/1989. IMr rendeletet rendeli mögöttes szabályként alkalmazni, a bíróságok gyakorlatában a két jogi személy típussal kapcsolatos eljárás összekapcsolódik. Az egyéb jogszabályokban a társadalmi szervezet és az egyház általában vagylagosan szerepel.5 Álláspontom szerint az egyházak mindezért nem tekinthetők a társadalmi szervezetek altípusának.6 A társadalmi szervezetek alapítása az egyesülési jog, az egyházaké a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz fűződő jog részjogosítványa. Helytelen az a gyakorlat, miszerint a nem közhiteles, de nyilvános elektronikus bírósági nyilvántartás a társadalmi szervezetek között tünteti fel az egyházakat.7
(Természetesen az egyházak ettől még "társadalmi szervezetek" a szó köznapi - nem az Etv. szerinti - értelmében, amennyiben személyek, "civil", vagyis önkéntes, az államtól elkülönült, nem profitorientált szerveződései. Sajnos a magyar jogban ezekre a szervezetekre összefoglaló fogalom nem létezik, amennyiben a civil szervezeteket összefoglalóan kívánjuk megnevezni, leghelyesebb "a társadalmi szervezetek és egyházak" megjelölés alkalmazása.8)
Az egyházakat, önálló szervezeteiket és szövetségeiket a megyei bíróságok veszik nyilvántartásba. A bejegyzés kérelemre történik, illetve a törvény hatálybalépésekor "törvényesen elismert egyházként", bejegyzett "szerzetesrendként" működő szervezeteknek a nyilvántartásba való bevezetéséről - a művelődési miniszter előterjesztése alapján - a bíróság 1990. június 30-ig gondoskodott (22. §).
Gyakran felvetik, hogy a nyilvántartásból csak igen nehezen lehet megállapítani az országosan bejegyzett egyházak számát.9 (Bár megjegyzem, a nyilvántartás természetesen elsősorban nem statisztikai célokat szolgál.) A megyei nyilvántartások az egyházakat, azok Lvt. 13. § (3) szerinti önálló szervezeteit és az egyházak szövetségeit is azonos módon, külön sorszám alatt tartalmazzák. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma vezet egy országosan összesített jegyzéket, amely a megyei nyilvántartásokon alapul, és a három jogi személy típust szintén összesítve tartalmazza.10 Nyilvánvalóan csak hozzávetőleges lehet az a szám is, amit az Apológia Kutatóközpont az OKM 2007-es kiadványa és az APEH 1%-os felajánlások igénybevételéhez szükséges technikai számai alapján megállapít.11 Az on-line bírósági nyilvántartásban egyház vagy egyházi jogi személy típusra keresni nem lehet. Tehát hazánkban ma csupán a megyei nyilvántartások tételes áttekintésével lehetne az egyházak számát pontosan és hitelesen megállapítani (esetleg az LB jegyzékének áttekintéséből, amely azonban se nem közhiteles, se nem nyilvános, bár felvilágosítást adnak róla.)
A jogbiztonságot nagyban szolgálná, ha a cégjegyzékhez hasonlóan a társadalmi szervezetek, valamint az egyházak nyilvántartásából is országosan központosított módon és elektronikusan is beszerezhető volna hiteles kivonat. Ezt egyébként a tervezett új Ptk.-nak a jogi személyek nyilvántartásáról általában szóló szabályai meg is követelné (2:45. § (2) "A nyilvántartásba - elektronikus úton is - bárki ingyenesen betekinthet, a nyilvántartott adatokról feljegyzést készíthet.")12
A nyilvántartás az azonosító számok és határozatszám mellett az egyházak (egyházak önálló szervezet, illetve szövetsége) nevét, székhelyét, a képviselő nevét és címét, valamint a szervezet célját és tevékenységi körét tartalmazza. (11/1990. (VI. 13.) IM rendelet az egyházak nyilvántartásának ügyviteli szabályairól)
Az Lvt. 9. § (2) bekezdése szerint az egyház alapszabályának vagy belső törvényének, szabályának tartalmaznia kell legalább a következőket:
a) az egyház nevét, székhelyét, szervezeti felépítését,
b) ha az egyház valamely szervezeti egysége jogi személy, ennek megnevezését.
A 10. § (2) bekezdés második mondata szerint a bejelentéskor közölni kell az egyház képviseletére jogosult személyek nevét.
Az Lvt. hiányosságának tekinthető, hogy nem tartalmaz arra nézve előírást, hogy több képviselő esetén az egyházi jogi személy képviselet módját - vagyis hogy a képviseleti jog együttes vagy önálló-e - az alapszabályban/belső szabályban meg kell határozni, illetve azt a nyilvántartásban nem kell feltüntetni. Ez a hiányosságot komoly jogalkalmazási gondokat okozhat, ezért azt egy jövőbeli törvénymódosítás során feltétlenül pótolni szükséges
Sajátos különbséget tesz az Lvt. hatálybalépésekor hivatalból bejegyzett és az azt követően benyújtott kérelmek alapján nyilvántartásba vett egyházak között.13 Utóbbiaknak ugyanis alapszabályt kell elfogadniuk és csatolniuk a bejegyzési kérelemhez. Előbbiek esetében a jogalkalmazónak kell döntenie arról, hogy adott esetben pl. a 13. § (2) alkalmazása során mit tekint "alapszabálynak" (pontosabban a 9. § (2) bekezdés megfelelően "alapszabályának vagy belső törvényének, szabályának"). Erre vonatkozóan nyilvánvalóan csak az egyház önértelmezése lehet az irányadó, vagyis magának a közösségnek kell megjelölni, hogy saját belső szabályai, törvényei, joga stb. közül minek a figyelembevételét kéri. Sajátos problémát vethet fel, ha adott kérdésre az egyháznak nincs írott szabálya, esetleg szokásrendje vagy gyakorlata sem, az állami jogalkalmazó14 mindenesetre ilyenkor is csupán az egyházi képviselő nyilatkozatára támaszkodhat.
Ami az egyházak szervezetalakítását illeti, az Lvt. csak néhány megkötést tartalmaz: az egyháznak alapszabályában rendelkeznie kell a "szervezeti felépítésről" (9. § (2) a) pont), alapításkor meg kell választani az "ügyintéző és képviseleti szerveket" (9. § (1) c) pont), illetve a nyilvántartásba vételhez be kell jelenteni a képviselők nevét (10. § (2) bekezdés). Az ügyintéző és képviseleti szervek megbízatásának szabályozásában az egyházak teljes szabadságot élveznek, az egyesületekkel szemben nem kell az alapszabályban meghatározni a megbízatás időtartamát (az szólhat akár élethosszig), nem kell részletezni hatás- és feladatköröket.15
E jogi személy típus jogalanyiságával kapcsolatban van a gyakorlatban a legtöbb probléma, melyek az alapszabályban történő megnevezés, a képviselet, a névviselés kérdéseire, az adatok megismerhetőségére. Az itt tapasztalható jogbizonytalanság azért is adhat okot aggodalomra, mert jogi személyek igen nagy számát érinti.
Amint arról már szó esett, a hivatalból nyilvántartásba vett egyházaknál az alapszabály helyett a belső szabályok (egyházi jog - kánonjog, szabályzatok stb.) rendelkezhetnek a szervezeti egységek jogi személyiségéről, azok nyilvántartásba vétele nem szükséges, de nem is lehetséges. Ennek következtében tehát az egyházak 13. § (2) bekezdés szerinti szervezeti egységei a jelenlegi szabályok szerint olyan speciális jogi személyek, melyek adatait közhiteles nyilvántartás nem tartalmazza.
A 9. § (2) b) pont szerint a 13. § (2) bekezdéssel összhangban az alapszabályban fel kell tüntetni, ha "valamely szervezeti egysége jogi személy, ennek megnevezését." Az Lvt. nem egyértelmű abból a szempontból, hogy ezeket a szervezeti egységeket tételesen fel kell-e sorolni, vagy elegendő típus szerint megnevezni. A törvény szó szerinti értelmezése előbbi irányba mutat ("valamely ... ennek"), a gyakorlatban mindkét megoldást alkalmazzák (Ld. II. rész 2.,3. pont),16 anélkül, hogy kialakult szempontrendszer volna arra, hogy mikor, melyiket. Egy esetleges törvénymódosítás esetén célszerű volna pontosítani ezt az előírást, figyelembe véve az egyházak nagy mértékben eltérő méretét és struktúráját.
Jogi személynek mindazonáltal álláspontom szerint a szervezeti egység csak akkor tekinthető, ha ezt a bírósággal közölték, vagyis ha erre a nyilvántartásban (illetve a nyilvántartás okirati mellékleteiben) adat van. Formai megkötés nincs, a közlés történhet egy csatolt szabályzat, egyéb egyházi jogforrás formájában, külön nyilatkozattal, lényeg, hogy az tartalmazza az állami jog szerinti jogi személyiség elnyerésére irányuló szándékot, a jogi személy pontos adatait, és kiderüljön belőle az is, hogy az Lvt. 13. § (2) bekezdés szerinti szervezeti egységről (és pl. nem önálló szervezetről van szó). Ha a közlésből mindezek hiányoznak, a bíróságnak a hiánypótlásra kell(ene) felszólítani a bejelentőt. A jogi személyiség nem nyilvántartásba vétellel, hanem véleményem szerint magával a közléssel jön létre, ez mindaddig azonban nem állapítható meg, amíg a fenti minimális adatok hiányoznak.
Az Lvt. sem a jogi személyiségű szervezeti egységek képviselőjéről, sem azok székhelyéről nem rendelkezik, valamint arról sem, hogy harmadik személyek hogyan ismerhetik meg ezeket az adatokat, illetve a bíróságnak csak típus szerint közölt szervezeti egységek nevét és egyéb adatait. A gyakorlat az egyházra bízza, hogy ezekről hogyan ad tájékoztatást, ami azt jelenti, hogy (a harmadik félnek, jogi képviselőnek, hatóságnak) általában minden jognyilatkozat tételnél, ügyletkötésnél be kell szerezni az egyház képviselőjének nyilatkozatát a szervezeti egység jogalanyiságáról és azonosító adatairól (az egyes egyházak megoldásait ld. II. rész).
A Ptk. a jogi személyiségű belső szervezeti egységek nevének, képviselőjének és székhelyének megismerhetőségét nem szabályozza kellően pontosan. A Ptk. 29. § (4) bekezdése - "Ha jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti, a bejegyzett körülmények megváltoztatása harmadik személyek irányában csak akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bevezették." - az Lvt. 13. § (2) szerinti jogi személyekre nyilván nem vonatkozik, hiszen azok létrejötte éppen hogy nincs nyilvántartásba vételhez kötve.
A tervezett új Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályai a korábbiaknál lényegesen pontosabbak, különös tekintettel a belső szervezeti jogi személyiségének kérdéskörére, amely a tervezet körüli szakmai vitában is nagy figyelmet kapott. Az új szabályok szerint a jogi személy szervezeti egységének jogi személlyé nyilvánítása esetén a jogi személy létesítésének és működésének szabályait megfelelően kellene alkalmazni azzal, hogy a szervezeti egység létesítő okiratában meg kell határozni az annak törvényes képviseletére jogosultakat (2:47. § (2) bekezdés). Kérdés, hogy ez a szabály az Lvt. szerinti jogi személyekre közvetlenül alkalmazandó volna-e. Bizonyára nem, hiszen az a speciális szabály, melyet az új Ptk., mint egyszerű törvény nem is módosíthatna. A forgalom biztonságát azonban de lege ferenda nagyban szolgálná egy hasonló szabály, amennyiben az megfelelő megoldást tartalmaz a nagy egyházak számára. Véleményem szerint megoldás például annak előírása lehetne, hogy az egyházi alapszabály (a hivatalból bejegyzett egyházak esetében az egyházi belső szabály, amelyről a bíróságnak bejelentést kellene tenni) állapítsa meg a jogi személyiségű szervezeti egységek nevét és székhelyét, valamint kategória szerint képviseletre jogosult egyházi tisztségek, hivatalok megnevezését és a képviselet módját. (Pl: abc egyházközség, székhely: xy, az egyházközségek képviseletre jogosultak: az egyházközségi lelkész és gondnok együttesen). Ebben az esetben a képviselő személyére vonatkozó, legváltozékonyabb adatot nem volna szükséges bejelenteni. Ezekből az adatokból már akár elektronikus közhiteles nyilvántartás is felállítható volna. A belső szervezeti egység jogalanyisága ettől még továbbra is az egyházi szabályon alapulna, de védeni lehetne a jóhiszemű harmadik személynek a nyilvánosan hozzáférhető adatokon alapuló jogszerzését.17
Az egyházak önálló szervezeteinek és szövetségeinek jogi személyisége a jogi személyiségű szervezeti egységekkel ellentétben a nyilvántartásba vétellel keletkezik.
Míg a szervezeti egységeknél a téves nyilvántartásba vétel, az önálló szervezeteknél a bejegyzés elmulasztása okozott problémát. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság pl. a szerzetesrendek hivatalból történő nyilvántartásba vételére irányuló rendelkezésnek azért nem tett eleget, mert tévesen a 13. § (2) szerinti szervezeti egységeknek tekintette a szerzetesrendeket18 (ld. KGD 1998.75), a változásbejegyzési bejelentések alapján úgy értesítette az egyházat, hogy a változásokat a nyilvántartáson átvezette, s csak a törlési kérelem kapcsán derült a hibára fény. A szerzetesrendeket az LB jogértelmezése alapján az a székhelyük szerint illetékes bíróságon kell(ett volna) nyilvántartásba venni. A 11/1990 IMr. szerint ugyanis "az egyházat, az egyház vallásos célra létesült önálló szervezetét, valamint az egyházak szövetségét (...) a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (...) veszi nyilvántartásba" (1. § (1) bekezdés). Véleményem szerint -bár az IMr. idézett szabályából szó szerint valóban ez következik - logikusabb lett volna azt előírni, hogy valamennyi egyházi önálló szervezetét az érintett egyházzal azonos bíróságon kell nyilvántartásba venni.
Az Lvt. nem szól arról, hogy az önálló szervezetek szervezeti egységei rendelkezhetnek-e a 13. § (2) bekezdés szerint jogi személyiséggel. A 13. § (3) bekezdés nem utal vissza az előző bekezdésre, viszont a 12. § bekezdésre igen, a contrario ebből esetleg következhetne, hogy a törvény szándékosan nem teszi ezt lehetővé. Kifejezett tiltó szabály hiányában azonban pl. a Magyar Katolikus Egyház egyes önálló szervezetei kánonjogi jogi személyiségű szervezeti egységei számára (pl. szerzetesházak) az állami jog szerint is jogi személyiséget vindikál.19
Az egyházak társulásainak sajátos formája az egyházak szövetsége.20 Az az Lvt. alapján egyértelmű, hogy csak nyilvántartásba vett egyház lehet a szövetség tagja, más egyházi jogi személy például nem. Ezt az LB KGD1999.210 számon közzétett döntése is megerősítette, a részben magyarországi református egyházkerületek, részben külföldön működő egyházkerületek és egyházak által létrehozott Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata kapcsán (erre, illetve a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konventre még az 5.3. pontban visszatérek). A bíróság leszögezte sem egyházi szervezeti egység, szervezet, sem külföldi egyház nem lehet alapító.
Felmerülhet a kérdés, hogy az egyházak szövetségének szervezeti egységei, szervezetei szerezhetnek-e jogi személyiséget az egyházakra vonatkozó szabályok szerint. Az Lvt. nem zárja ki ennek lehetőséget. Véleményem szerint azonban ez indokolatlan, helyesebb volna a 13. § (2)-(3) bekezdéseket, amelyek az egyházak működését szolgálják, kivenni az egyházak szövetségére is alkalmazandó szabályok köréből.
A továbbiakban tekintsük át néhány fontos, "történelmi" egyház belső szabályozásának az egyházi jogi személyek jogalanyisága szempontjából lényeges rendelkezéseit, illetve azok összefüggéseit az állami szabályokkal, figyelemmel a problematikus kérdésekre. "Történelmi egyház" alatt értem - általános jogi definíció hiányában - az 1947. előtt bevett és elismert vallásfelekezeteket. Amint azt a I. részben láthattuk, az egyházi jogi szabályok közül relevanciával elsősorban a belső (szervezeti, származtatott) jogi személyiségre és a képviseletre vonatkozó előírások bírnak. Az itt bemutatott egyházak többségének belső szabályozása széles körben biztosít jogi személyiséget szervezeti egységeinek, szervezeteinek.
Az egyházak kiválasztásának történelmi szempontja tárgyunk kapcsán azért is használható, hogy ezeknek az egyházaknak van történetileg kidolgozottabb belső normarendszere, történelmi eredetű (ingatlan-) vagyonuk révén a magánjogi jogviszonyokban is jelentősebb szerepet játszhatnak, és mivel a bírósági nyilvántartáshoz esetükben többnyire nem tartozik "alapszabály", belső jogukat kell általában alkalmazni. Ugyanakkor ez a belső jog nem minden esetben ismerhető meg könnyen, részint a kodifikáltság, részint a nyilvánosságra hozatal hiánya miatt.
Ami az egyházak szervezeti felépítését általában illeti, a katolikus és a keresztény ortodox egyházak alapvető szervezeti egysége a püspökség (ún. episzkopális rendszer), a protestáns és a zsidók felekezetek alapegysége a több-kevesebb autonómiával rendelkező gyülekezet, illetve hitközség. Az országos egyházi vezető személy (pl.: a katolikus prímás), illetve testület (pl. a református, evangélikus zsinati, ill. országos elnökség), joghatósága a részegyházak, gyülekezetek tekintetében korlátozott - az izraelita felekezet esetében pedig az ilyen vallási vezető nincs is.
A katolikus és az ortodox egyházakban a tisztségviselők általában kinevezéssel, a többi itt tárgyalt egyházban többnyire választással nyerik el megbízatásukat.
A katolikus és az ortodox egyházak és szervezeti egységeik esetében az önálló képviseleti mód, míg a református, evangélikus, baptista egyházban két képviselő együttes képviseleti joga a jellemző, az izraelita egyházban az önálló és az együttes képviselet egyaránt előfordul.
A megyei bírósági nyilvántartások tartalma az egyházjogi rendelkezésekkel, illetve a belső egyházi szabályozás az Lvt.-vel nincs mindig teljes mértékben összhangban, a kettő ellentmondásai gyakorlati problémákra is vezetnek. Ez a kérdés persze megközelíthető volna akár úgy is, hogy a jogalkotó, illetve annak végrehajtása során a jogalkalmazó bíróság nem volt maximálisan tekintettel az egyházi szervezetrendszerek sokféleségére. A törvény hatálybalépését követően csaknem fél év állt rendelkezésre, hogy a művelődési miniszter megtegye a korábban elismert egyházak és bejegyzett szerzetesrendek nyilvántartásba vételére vonatkozó előterjesztést, és ennek alapján a megyei bíróságok hivatalból nyilvántartásba vegyék azokat. Az érintett szervezetek száma nem volt nagy, így leginkább talán a belső egyházi szabályok megfelelő ismeretének hiányával, illetve részben az Lvt. rendelkezéseinek félreértésével magyarázhatók a bejegyzés hibái és hiányosságai.21 A pontatlanságokra jellemző példa, hogy az Lvt. hivatalbóli nyilvántartásba vételről rendelkező 22. §-a "az e törvény hatálybalépésekor törvényesen elismert egyházként" működő szervezetekről szól, amikor ilyen "egyházak" akkor nem is léteztek.
A katolikus egyházi jogi személyek tekintetében a kánonjog (ideértve a - görög-katolikus -keleti kánonjogot is) szabályai az irányadók. A hivatalbóli nyilvántartásba vételkor a művelődési miniszter a bíróságnak küldött átirata mellékleteként megküldte a Magyar Katolikus Egyház szervezetéről, intézményeiről készített összeállítást. A melléklet szerint az egyházon belül önálló jogi személy valamennyi érsekség, püspökség (székes és társas) káptalan, plébánia, lelkészség, templom-, illetőleg kápolnaigazgatóság. Itt - valamint a református és evangélikus egyházaknál is - alkalmazták azt a technikai megoldást, hogy az egyházmegyéket nevesítve, az egyházmegyei szint alatti szervezeti egységeket kategória szerint közölték. A melléklet a bejegyzett szerzetesrendeket tételesen felsorolta.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 1994-ben kiadott "Az egyházi jogi személyek bírósági bejegyzésének és egyházi nyilvántartásának szabályzata" (a továbbiakban: szabályzat) rendezett néhány bizonytalan kérdést és határozta meg a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos belső eljárást.
Ennek alapján:
a) Az Ltv. 13. § (2) bekezdés szerinti szervezeti egységek közül nagy számuk és a képviselő személyében bekövetkező gyakori változás miatt a bírósággal csupán kategória szerint közölték a plébániákat, lelkészségeket, szerzetesházakat és egyes további jogi személyeket.
b) Az Ltv. 13. § (2) bekezdés szerinti szervezeti egységek közül a bíróságnak tájékoztatásul nevesítve is bejelentették az "önálló képviselettel rendelkezőket"23: a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (a továbbiakban: MKPK), az érsekségeket és püspökségeket, az egyházmegyék önálló intézményeit, a Katonai Ordinariátust, az MKPK Püspökkari Titkárságát és annak önálló intézményeit.
c) Az egyház a Ltv. 13. § (3) bekezdés szerinti szervezetei, melyeket az egyház a bíróságnak bejelentett: a Magyar Karitász és önálló intézményei, a férfi, illetve a női szerzetesi elöljárói konferencia, a szerzetesrendek és önálló intézményeik, a szerzetesi konferenciák, egyes további társulások, egyesületek.
A Magyar Katolikus Egyház mint egységes jogi személy nyilvántartásba vételével -annak kánonjogi összefüggéseivel - kapcsolatos ellentmondásokra már többen rámutat-tak,24 ezt azonban az egyház a "technikai kezelhetőség kedvéért" tudomásul vette (ld. a szabályzatot).
Jelen dolgozat tárgyán túlmutat a kánonjognak a jogi személyiséggel kapcsolatos részletes előírásai25, a nagy számú jogi személy típus és a hozzájuk kapcsoló belső szervezeti és működési (pl. jogképességi, hatásköri, képviseleti) szabályok elemzése. Állami egyházjogi szempontból elegendő csupán annyit kiemelni, hogy a katolikus egyházszervezet minden szintjén (érsekség, püspökség, plébánia/görög-katolikus parochia) egyházi jogi személy képviselőjének (érsek/metropolita, megyéspüspök, plébános/görög-katolikus parochus, stb.) képviseleti joga minden esetben önálló, és a képviselő megbízatását a hierarchikus szervezeti rendszerben csak nagyon kivételes esetben nyeri el választással (pl.: az MKPK elnöke).
Az egyházi jogi személyek "létezéséről és az adott ügyletre való képességéről" a fölérendelt egyházi jogi személy ad ki igazolást (pl. az egyházmegye, szerzetesrend, az MKPK stb. - ld. szabályzat), országos nyilvántartást az MKPK Titkársága vezet. Az egyház szervezeti egységeit, önálló szervezeteit a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságnak jelenti be, a szerzetesrendeket az LB eseti döntésének megfelelően (KGD 1998.75) -mely amúgy kifogásolható szabályozáson alapul - az annak hazai központja szerint illetékes bíróságon kell nyilvántartásba venni. A megszentelt életnek a "szerzetesrendeken" (a kánonjogi "szerzetesi intézményeken") túlmenő egyéb kánoni formáit, azaz a világi intézményeket és az apostoli élet társaságait a szabályzat szerint a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon kell bejelenteni. Ez azonban ellentmond a 11/1990. IMr. 1. § (1) bekezdésének, amely az egyház valamennyi önálló szervezetére vonatkozik, ennek alapján ezért valamennyit a "székhelye" szerinti megyében kellene nyilvántartásba venni. Az állami jogszabályok által használt "szerzetesrend" fogalomnak a kánonjogi "szerzetesi intézményekkel" való azonosítása is megkérdőjelezhető, hiszen pl. az 1988-ban "szerzetesrendként" elismert (majd az Lvt. alapján hivatalból nyilvántartásba vett) Magyarok Nagyasszonya Társaság egyházjogi státusa (egyházmegyei jogú női) apostoli élet társasága.
Az egyház szervezeti felépítést az ún. zsinati-presbiteri elv határozza meg, amelyet számos szerző a protestáns egyházak egyik legfontosabb jellemzőjének tart, és amellyel a reformáció a polgári demokráciák kialakulásának meghatározó tényezőjévé vált.27 Az elv egyik leglényegesebb összetevője, hogy az egyház "kormányzatát a lelkészek és a világi egyháztagok közösen végzik"28
Az református egyház önkormányzati jogú testületeinek, valamint erre felhatalmazott intézményeinek önálló jogalanyisága van.29 Az egyház törvény az egyházi szervezetrendszer valamennyi szintjén együttes képviseleti módot ír elő. Az egyházi intézményekre ez már nem vonatkozik - így pl. a református közoktatási intézményt az intézményt vezetője képviseli.30 Az anya-, társ-, misszó egyházközség jogi személy, a leányegyházközség nem az.31 A lelkész az egyházközségi főgondnokkal vagy gondnokkal együtt képviseli az egyházközséget.32 Jogi személyiséggel bír az egyházmegye és az egyházkerület.33 Az egyházmegyét az esperes és az egyházmegyei gondnok együtt képviseli.34 Külön megbízás alapján az egyházmegyei jogtanácsos képviselheti az egyházközségeket és - megyéket bíróságok és más hatóságok előtt.35 Az egyházi szabály fogalmai szerinti "jogtanácsos" a világi jog szerint ügyvéd, és ügyvédként is látja el feladatát.36 Az egyházkerületet a püspök és az egyházkerületi főgondnok képviseli együttesen.37
A Magyarországi Református Egyházat a zsinat elnöksége képviseli38, amely választott püspökökből és egyházkerületi főgondnokokból áll. Az egyházi törvény egyébként nem határozza meg kifejezetten a zsinati elnökség létszámát, és nem is mondja kifejezetten ki, hogy az azonos a zsinat ún. lelkészi és világi elnökével, a gyakorlatban azonban a zsinati elnökség a lelkészi és világi elnökből áll.
A gyakorlatban azonban e szabályok alkalmazása körül zavar tapasztalható. A Fővárosi Bíróság nyilvántartásában csupán a zsinat lelkészi elnöke szerepel képviselőként az Lvt. hatályba lépése óta és jelenleg is. Alacsonyabb szinten, az egyházközségek, -megyék és - kerületek képviselete során sem egyértelmű a gyakorlat: a képviselők személyéről kérelemre ún. "egyházfőhatósági igazolást" ad ki a Zsinati Iroda Hivatala (egyházközségek esetében az esperesi hivatal közreműködésével)39. Ezeken az igazolásokon azonban igen gyakran csak a lelkész képviseleti jogát igazolják, a második (világi) képviselőt nem tüntetik fel, egyáltalán nem utalnak az együttes képviseletre. Az egyházzal jogviszonyba kerülő felek, illetve az állami jogalkalmazók ezekből az igazolásokból tájékozódhatnak az egyházi jogi személy képviseletéről. Az együttes képviseleti szabályok ilyen megsértése álképviseletet alapozhat meg (Ptk. 221. § (1)-(2) bekezdés).
Az igazolások kiadásának gyakorlatát és a képviseleti jog gyakorlását ténylegesen is feltétlenül az egyházi szabályokhoz kellene igazítani. Ami az országos egyházat illeti, a bírósági nyilvántartásban a zsinat világi és lelkészi elnökét együtt kellene feltüntetni az egyház képviselőjeként. Ez úgy volna rendezhető, ha az egyház maga kezdeményezné a bíróságon a bejegyzés kijavítását.
2004-ben létrejött a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent keretei között a magyarországi és határontúli magyar református egyháztestek40, vagyis összességükben a "Magyar Református Egyház" számára közös alkotmánytervezetet dolgoztak ki, melyet közös zsinaton fogadtak el 2009-ben. A hatályos jogban nincsen megfelelő jogi kategória határon átnyúló egyházi szervezetek számára, a "Magyar Református Egyház" sem vehető nyilvántartásba ezért egyházként vagy egyházak szövetségeként, jogi személyiséggel nem rendelkezik. Ettől függetlenül az egyház közös alkotmánya, mint amelyet a Magyarországi Református Egyház is alaptörvényének tekint, véleményem szerint az egyház belső szabályának tekinthető, állami jogszabály egyházi szabályra történő utalása esetén alkalmazható.
Az egyház törvényei a zsinat-presbiteri elvet kifejezetten nem említik, Boleratzky Lóránd szerint azért, mert az evangélikus egyházban az nem tisztán, hanem képviseleti elvekkel keverten érvényesül.42 Rögzíti a törvény viszont a paritás elvét, mely szerint az egyházban az egyházi szervek összetételénél a lelkészi és nemlelkészi elem azonos mértékű befolyása érvényesül.43
Az egyház önkormányzattal rendelkező szervezeti egységei az egyház közgyűlésének határozata vagy törvény alapján nyerhetnek jogi személyiséget, melyekről az egyház Országos Irodája nyilvántartást vezet, és annak alapján igazolást ad ki.44
Az egyház törvénye alapján jogi személyiségű szervezeti egység az evangélikus egyházközség. Az egyházközség részei (anya- társ-, leány- fiókegyház és a szórvány) az országos presbitériumtól kérhetik önálló jogi személlyé nyilvánításukat.45 Az evangélikus egyházmegye is kérheti önálló jogi személlyé nyilvánítását.46 Az egyházkerület jogi személyiségéről az egyházi törvények hallgatnak, azok tehát nem rendelkeznek jogi személységgel.
Az egyházközséget az egyházközségi elnökség tagjai, vagyis a lelkész és a felügyelő (együttesen) képviselik.47 Az egyházmegyét az egyházmegyei elnöksége, vagyis az esperes és az egyházmegyei felügyelő (együttesen) képviselik.48 (Az egyházkerületet az egyházkerületi elnökség tagjai, a püspök és az egyházkerületi felügyelő közösen képviselik.49)
A Magyarországi Evangélikus Egyház (az "országos egyház") "legszélesebb körű döntéshozó, legfőbb képviseleti és törvényhozó testülete" a zsinat. A zsinat elnöksége egy-egy lelkészi és nemlelkészi elnökből, egy-egy lelkészi és nemlelkészi alelnökből, valamint a zsinati bizottságok elnökeiből áll. A zsinat - vagyis azon keresztül az országos egyház - képviselete a zsinat "elnökeinek feladata" (és nem a "zsinat elnökségének" hatásköre), akik azt az alelnökökre átruházhatják.50 Megjegyzem, itt is alkalmazandó az az általános jogelv, hogy az szervezeti képviseleti jog egészében nem ruházható át, vagyis a bírósági nyilvántartásba is bejegyzett képviselők csak meghatározott ügyekre vonatkozóan ruházhatják át képviseleti jogukat. Az egyházi törvény a képviselet módjáról nem szól, nem egyértelmű, hogy a képviseleti jog önálló vagy együttes-e. (Amint arra már utaltam, a bírósági nyilvántartás nem tartalmaz adatot a képviselet módjáról, arról legalább az egyházi törvényekben kifejezetten és pontosan rendelkezni kellett volna). Az országos egyházzal kapcsolatban képviseleti hatásköre van számos más szervnek: az országos elnökségnek (az országos felügyelő és az elnökpüspök)51, az országos irodaigazgatónak, "jogi vonatkozású ügyekben" az egyházat az országos ügyész képviseli.52 Az evangélikus országos ügyész a világi jog szerint a református zsinati jogtanácsoshoz hasonlóan ügyvéd. A bírósági nyilvántartásba képviselőként jelenleg öt tisztviselő: mindhárom püspök, köztük az elnökpüspök, az országos felügyelő és az országos irodaigazgató is be van jegyezve. A nyilvántartásból nem derül ki, hogy közülük ki, milyen ügyben, kivel együtt és milyen módon járhat el képviselőként. Konkrét esetben ennek ellenőrzése nem egyszerű, csak az egyháztörvények elemzése alapján igazolható - a képviselet önálló vagy együttes jellege még annak alapján sem mindig -, illetve a gyakorlatban a jogalkalmazók itt is az országos iroda igazolására támaszkodhatnak.
A hazai ortodox kereszténység szervezetileg rendkívül széttagolt, részint a nemzeti egyházak sokfélesége miatt, részben azért, mert az egyes nemzeti(ségi) egyházak sem minden esetben egységesen vannak nyilvántartásba véve. Az ortodox egyházszervezet önálló, "autokefál" helyi egyházakból tevődik össze, a hazai egyháztestek az illetékes külföldi patriarchátus joghatósága alá tartoznak.53 Az ortodox egyházmegyék élén megyéspüspök, esperességekén esperes, egyházközségekén parochus áll.54 Jelenleg a következő egyházak szerepelnek a nyilvántartásban:
• szerb: Budai Szerb Ortodox Egyházmegye55,
• román: Magyarországi Román Ortodox Püspökség /Gyula/56
• orosz (illetve görög eredetű, magyar): Orosz Orthodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus)57
• görög: Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Orthodox Exarchátus58
• Budapesti Görög Alapítású Magyar Orthodox Egyházközség59
• bolgár: Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház60
Az Lvt. hatálybalépésekor a Magyarországi Ortodox Egyházat és a román ortodox egyházmegyét vették hivatalból nyilvántartásba, mint elismert felekezeteket. A 2. világháború után is működött azonban a szerb egyházmegye és két bolgár egyházközség is, ezeket az egyházakat azonban csak kérelemre jegyezték be 1991-ben.61
A román egyházmegye korábban vikariátus volt, 1999. óta van saját püspöke.62 A szerb egyházmegye püspöke 1990-ben tudta ténylegesen újra elfoglalni helyét.63
A Magyarországi Ortodox Egyházhoz, mint esperességhez (esperes-adminisztrátorral az élén) tartoztak a görög eredetű, illetve magyar egyházközségek az oroszokkal együtt, 1949. óta a Moszkvai Patriarchátus joghatósága alatt. Már a 2. világháború előtt is voltak ugyanakkor arra - sikertelen - törekvések, hogy a görög egyházközségek a Konstantinápolyi Patriarchátushoz csatlakozhassanak.64 Az egyház 1998-as szabályzatában felsorolt, jogi személyiségű egyházközségek: a budapesti magyar (Nagyboldogasszony), budapesti orosz, a miskolci, nyíregyházi, szentesi és szegedi, az alapszabály felsorol továbbá gyöngyösi, kecskeméti, karcagi ingatlanokat. Az egyházközségeket a parochus és főgondnok együtt képviseli. Az egyházmegyei rangra emelt65, új nevet kapott egyház 2000-ben kelt alapszabálya a szentesi egyházközséget már nem említi, a gyöngyösit viszont igen, és utal a jogi személyiséggel nem rendelkező egyházközségekre is. Az egyházmegye kormányzásával jelenleg (a bécsi és ausztriai egyházmegyékkel együtt) a jegorjevszki érsek van megbízva, de a bírósági nyilvántartás még az immáron nyugdíjba vonult korábbi képviselő bécsi metropolita nevét tartalmazza.
1995-ben került bejegyzésre a Konstantinápolyi Patriarchátus hazai exarchátusa, élén az ausztriai metropolitával. Szabályzata nem szól kifejezetten az egyházközségek jogi személyiségéről, illetve nem sorolja fel azokat tételesen, annak melléklete példálózva említi a beloianniszi egyházközséget. 1999-ben a bíróság tudomásul vette az egyház tájékoztatását arról, hogy a karcagi, kecskeméti, szentesi ortodox egyházközösségek csatlakoztak hozzá. A bíróság nem vizsgálta meg, hogy ezek azonosak-e (legalább a Fővárosi Bíróságnál bejegyzett) más egyház szabályzata szerinti egyházközségekkel, és ha igen, van-e arra lehetőség, hogy ezek a görög egyházmegyéhez csatlakozzanak. Álláspontom szerint erről a bejelentést követően dönteni kellett volna. Az újabb orosz szabályzat már nem nevezi meg a három egyházközség közül egyiket sem, bár kánoni hovatartozásuk továbbra sem tisztázott.66 A jogutódlás kérdése - tekintettel a jelentős ingatlanvagyonra - vitatott, illetve jogviták forrása.67 2000-ben a három egyházközség "jogi személyiségének, történelmi vagyonjogi autonómiájának egyenkénti és teljes megőrzésével" közös parochiát alapított (a görög exarchátus Alföldi Görög Keleti Parochiája - képviseli a szentesi parochus), ennek alapszabályában van az egyház bíróságnak csatolt okiratai közül az egyedüli (közvetett) utalás az egyházközségek jogi személyiségére.
2007-ben a budapesti görög alapítású egyházközséget önálló egyházként is nyilvántartásba vették. A görög exarchátus korábban (tévesen) kérelmezte ennek szervezeti egységként történő nyilvántartásba vételét is, de szabályzata továbbra sem nevesíti az egyházközségek között. Amennyiben az mégis a görög exarchátus tagegyházközségének is tekinthető, hasonló problémákkal szembesülünk, mint a MAZSIHISZ önálló egyházként nyilvántartásba vett taghitközségei esetén (ld. alább 5. pont). Az egyházközséget annak elnöke képviseli, "ideiglenes székhelyen" működik. Ennek bejegyzésekor sem vizsgálta a bíróság az egyházközség viszonyát az orosz egyházmegyéhez. Az egyházközség a 2. világháború előtt létrejött Budapesti Görög-alapítású Görögkeleti Magyar Egyházközség jogutódának tartja magát.
1991-ben kérelemre vette nyilvántartásba a bíróság a Magyarországi Bolgár Ortodox egyházat. A kérelemben utaltak rá, hogy az egyház 1916-ra (a budapesti egyházközség megalapítása), illetve 1979-re (a budapesti székhelyű Nyugat-európai Bolgár Egyházmegye kánonjogi megalapítása) visszamenő jogelődökkel rendelkezik. Két, jogi személyiséggel nem rendelkező, budapesti és pécsi egyházközségből áll, korábbi önálló képviselője helyett ma a bejegyzett három tisztségviselőből ketten együttesen képviselik.68
A hazai keresztény ortodox egyházak és egyházközségeik jogalanyisága körül tehát jelenleg rendkívül sok a bizonytalanság. A viták ellenére az érintettek már többször kinyilvánították szándékukat a közeledésre. Az elképzelések között szerepel a szervezeti egységesülés is pl. egy autonóm magyarországi érsekség létrehozása útján,69 de ezek megvalósulása teljesen bizonytalan.
A magyarországi zsidóság legnagyobb, állam részéről is partnernek tekintett szervezetének megnevezése némiképp félrevezető. A MAZSIHISZ ugyanis nem egyházak szövetségeként, hanem egyházként szerepel a Fővárosi Bíróság nyilvántartásában. Az egyházakra is alkalmazhatónak tűnik egyébként a társadalmi szervezetekre kidolgozott bírósági jogértelmezés, miszerint a szervezet elnevezésében szereplő "szövetség" szó önmagában nem feltételezi, hogy alapítók szervezetek szövetségét kívánták volna létrehozni.71 A név bejegyzésére egyébként már az Lvt. alapján került sor a - korábbi három önálló, kongresszusi-neológ, ortodox és statusquo ante hitközségi szervezet állami gyámkodás alatt történő egyesítésével 1950-ben létrehozott - Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) 1991-es átalakulása kapcsán.72
A MAZSIHISZ tagjai az önálló hitközségek és szórványok. A taghitközségei egyfelől az alapszabály alapján kaphatnak jogi személyiséget. Az alapszabály azonban kifejezetten megengedi azt is, hogy a taghitközségek - amennyiben az Lvt.-ben foglalt önálló egyházalapítási feltételeknek megfelelnek - saját hatáskörükben döntsenek arról, hogy kérik-e bírósági bejegyeztetésüket az illetékes bíróságtól (10. §). Az alapszabály melléklete felsorolja a taghitközségeket, jelezve, hogy ezek közül melyik van önállóan egyházként is nyilvántartásba véve (ezek a budapesti - a Budapesti Izraelita Hitközséget 1990-ben hivatalból vették nyilvántartásba, a debreceni, a kaposvári, - az időközben kivált - keszthelyi és a Magyarországi Autonóm Orthodox Hitközség). A MAZSIHISZ alapszabálya nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést arra nézve, hogy a taghitközségek a jogi személyiséget csak egy-, vagy akár mindkétféleképpen megszerezhetik-e, de inkább utóbbi irányába mutat.73 A MAZSIHISZ így voltaképp részben egyházként, részben egyházak szövetségeként működik, ami a gyakorlatban számos problémához vezethet, illetve vezet, és elméleti alapon is kifogásolható. Véleményem szerint az egyházi szervezeti egységek "kettős" jogi személyisége nem kívánatos,74 és célszerű volna jogszabály-módosítás során ennek lehetőségét akár kifejezetten is kizárni.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét a szövetség elnöke képviseli általában, kivéve a szövetségi adminisztrációval összefüggő ügyeket. Képviseleti jogát esetileg átruházhatja az általa meghatalmazott tisztségviselőre, vagy közgyűlési tagra. (72. §) A szövetséget az ügyvezető igazgató képviseli minden, a szövetség adminisztrációjával összefüggő kérdésben a (84. § (3) l) pont), meghatározott ügyekben az elnök és az ügyvezető igazgató pedig együttesen jár el.
A taghitközségek alapszabályukban állapítják meg szervezetüket (21. § (1) bekezdés), legalább három fős elöljáróságot kötelesek választani. A vezetők közösség által történő megválasztása vallási előírás.75 A hitközség legfőbb döntéshozó szerve által választott, hitközséggel munkaviszonyban álló rabbi feladatkörébe a vallási kérdések tartoznak. A hitközségek ifjúsági csoportjai jogi személyek (37. § (1) bekezdés). A hitközségek képviseletéről a MAZSIHISZ alapszabálya nem tartalmaz rendelkezést, önálló és együttes képviselet egyaránt előfordul. (Tradicionálisabb a hitközségi elnök önálló képviseleti joga, de a Statusquo Ante hitközséget a vezető rabbi képviseli). A hitközségek alapszabályait a bírósági nyilvántartásba benyújtani nem kellett, azokat nyilvánosságra sem minden esetben hozták, ezért azokról harmadik személyek nem tudnak tájékozódni.
Az elmúlt években egyre nagyobb számban kerültek bejegyzésre a MAZSIHISZ-tól független zsidó hitközségek és egy hitközségi szövetség is: 2004-ben az EMIH Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusqou Ante)76, mely a nevében jelzett irányzat folytatójának tekinti magát és a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség77, 2006-ban a Debreceni és Dunamenti Zsidó Hitközségek Szövetsége78, 2007-ben a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség79.
Az első hazai elismert vallásfelekezet hatályos alapító okirata (alapszabálya) értelmében jogi személyiséggel az a belső szervezeti egység rendelkezik, amelyet az egyház legfőbb határozathozó szerve annak nyilvánít, és amelyeket az alapító okirat melléklete ilyenként feltüntet. A gyülekezetek mellett a Baptista Teológiai Akadémia és a Baptista Szeretetszolgálat is az egyház jogi személyiségű szervezeti egysége. A belső szabályok részletesen rendezik a gyülekezetek jogi személlyé válásának rendjét, valamint a jogi személyiségű gyülekezetek tulajdonosi és egyéb jogait.
A gyülekezet és az országos egyház közötti szervezeti szintek (egyházkerület, tagszövetség stb.) nem rendelkeznek jogi személyiséggel. Az alapszabály nem ruház fel jogi személyiséggel önálló szervezetet.
A gyülekezeteket a lelkipásztor és a gyülekezetvezető együttesen képviseli (egyes ügyekre a gyülekezet önálló képviseletre is meghatalmazást adhat) (4. § (9) b) pont). Az országos egyházat az egyházelnök és az egyház főtitkára együttesen képviselik (13. §), ők ketten szerepelnek a bírósági nyilvántartásban. Gazdasági ügyekben a gazdasági igazgató az egyház "megbízott képviselője" (SzMSz 21. § 4) b) pont), illetve a főtitkárral együtt utalványoz. 21. § 2) a). pont). Megjegyzem, ez a szabály ellentmondásos, hiszen a gazdasági igazgató képviseleti jogáról a szabályzat rendelkezik, a megbízásra utalás azonban mégis külön jogügyletet feltételez, annál is inkább, mivel az igazgató a bírósági nyilvántartásba képviselőként bejegyezve nincs.
Az egyház alaptörvénye szerint az egyház intézményei a zsinat döntése alapján válhatnak jogi személyekké (5. §). A gyülekezetek nem rendelkeznek jogi személyiséggel.
Az egyház képviselője a püspök és a főgondnok "együttesen vagy külön-külön." (Az "Egyházi Képviselő Tanács" nem képviseleti szerv, hanem az egyház végrehajtó-felügyeleti-irányítási hatáskörű főhatóságának neve.) Az alaptörvény a képviseleti jog terjedelmét mindkét egyházi vezető tekintetében szó szerint azonos módon, általános jelleggel állapítja meg (161. § 1., 164. § 1.)82 Ebből a - meglehetősen pontatlan - szabályozásból arra lehet következtetni, hogy a két legfőbb tisztviselő általában egyaránt önállóan, azonos módon képviseli az egyházat. A jogtanácsos képviseli az egyházat "a püspök és a főgondnok által reá bízott ügyekben". (178. §f)
Az Lvt. rendelkezései, illetve a bírósági nyilvántartások tartalma és a belső egyházi szabályok közötti ellentmondások kiküszöbölésére a jövőben módot kellene találni. A nyilvántartásba az Lvt. szabályainak téves alkalmazása folytán került hibás vagy hiányos, hivatalból tett bejegyzéseket a bíróság hivatalból kijavíthatná, illetve kiegészíthetné83, miközben az időközben bekövetkezett változásokra is tekintettel kell lennie, ahogy arra az LB a KGD 1998.75. számon közzétett határozatban rámutatott. Ezért az érintett egyházzal történő egyeztetés ilyen esetben nem mellőzhető. Különösen fontos ez akkor, amikor egyházi belső szabály alkalmazására kerül sor, az állami jog és az egyházi önértelmezés szerinti fogalmakat kell összhangba hozni (pl. a szerzetesrendek kapcsán). A jogszabálysértően nyilvántartásba vett egyházi jogi személyek törlésére azonban csak ügyészi kereset alapján kerülhet sor (ld. KGD 2008. 149. határozat).
Láthattuk, hogy több egyház esetében a belső, származtatott jogi személyiségre vonatkozó egyházi előírások nincsenek teljesen összhangban az Lvt.-vel, illetve a jogi személyekre általában vonatkozó joggal. Amikor az egyház állami jogi értelemben vett jogi személyiséggel ruház fel szervezeti egységeket, akkor az Lvt.-re és a polgári személyi jogra általában tekintettel kell(ene) lenni. Ennek hiányában az egyházi szabály nem lesz "működőképes", adott esetben például állami jogi eszközzel nem jutható érvényre.
Az Lvt. tárgyalt szabályait több ponton szükséges kisebb-nagyobb mértékben módosítani, pontosítani, elsősorban az egyházi jogi személyek és képviselőik azonosításához szükséges adatok megismerhetősége, valamint a megszűnésük körüli jogbizonytalanságok kiküszöbölése érdekében - amint arra fentebb már utaltam.
Már esett szó a tervezett új Polgári Törvénykönyv kapcsán felmerült kérdésekről is. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok reformja során tekintettel kell lenni az egyházi jogi személyekre is, ha a Ptk. jogi személyek fő típusait megnevezi, ezekre is utalni szükséges. Fontos tisztázni az általános szabályok és az Lvt. viszonyát, az általános szabályok módosítása esetén meg kell vizsgálni, hogy az Lvt. szabályai közül melyeken kell változtatni. A társadalmi szervezetekre vonatkozó joganyag (az egyesülési törvény és a Ptk.) reformja kapcsán (mely egyébként is, de az új Ptk.-ra tekintettel is szükséges lesz) pedig tekintettel kell lenni arra, hogy az Etv. és az Lvt. szabályai (illetve azok gyakorlati alkalmazása) összekapcsolódik. Emiatt érdemes lenne a társadalmi szervezetek és az egyházak szabályozásának átfogó módosítását együttesen, és a végleges, új általános polgári jogi szabályok ismeretében megalkotni. ■
JEGYZETEK
1 Csiziné Schlosser Annamária: Egyházak és egyházi szervezetek képviselete. In: Közjegyzők Közlönye. 2005/12. 28-31. A kézirat lezárva: 2010. június 7.
2 Ezzel ellentétesen: Pánczél, Ferenczy 1999.
3 Pl. KGD 1998.75. BH 2009.94.
4 Pl. Szathmáry 2000. 53., 2004. 75, 2006. 347.
5 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről 2. § (1) c), 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről. Költségvetési törvényeink használják egyébként az "egyházak és társadalmi önszerveződések" fogalompárt is, értve utóbbiak alatt az alapítványok mellett egyes közalapítványokat, kisebbségi önkormányzatokat, közhasznú társaságokat stb is.
6 Erre a következtetésre jut az állami szerv elismerő aktusának hiányának alapján Ferenczy Rita is. Ferenczy 1999. 519.
7 http://www.birosag.hu/engine.aspx?page=tarsszervsearch A keresőben csak a társadalmi szervezet és az alapítvány típusok között lehet választani, az egyházak előbbi csoportban jelennek meg. (De abszurd módon a "vallási" cél megjelölése mellett csak a céljaik között ezt megjelölő alapítványok, egyesületek jelennek meg, az egyházak nem!)
8 Persze az is gyakran előfordul, hogy a politikai és érdekvédelmi célú szervezeteket, vagyis pártokat és a szakszervezeteket elhagyva csak a nonprofit szektor szervezeteit tárgyalják együtt. Ilyen esetben nincs más pontos jogi megoldás, mint a kategorikus felsorolás, esetleg a "nonprofit szervezet" kifejezés alkalmazása. Ezt a fogalmat használja pl. Besenyei Lajos és Bíró György, de ők a "jogi személyiségű non-profit szervezetek" közé besorolják a költségvetési szerveket, pártokat stb. is. Besenyei-Bíró 78f.
9 Ld. a szerzőtől még: Egyházak és egyházi szervezetek képviselete 2005. Az OKM Egyházi Ügyek Titkárságának nemrég leköszönt vezetője is elismerte egy konferencián: nincs pontos adatuk az egyházak számáról.
10 Tévedés ezért, amit a Hetek szerzője állít, hogy az LB jegyzékébe felvett szervezetek száma azonos lenne a Magyarországon nyilvántartásba vett egyházakéval. Ld: Szobota
11 www.apologia.hu A Kutatóközpont elemzésének hitelét nagyban rontják a honlap olyan állításai, mi szerint a bejegyeztetés " a helyi önkormányzatoknál folyik", illetve, hogy az egyházak "a hatóságok felé még az elérhetőségek megváltozását sem kötelesek jelezni" (ld. Lvt. 12. § (2) bekezdés).
12 Az alapítványok esetében a 2011. január 1-től hatályos, az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról, valamint a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásról szóló 2010. évi XVI. törvény már megfelel ennek a követelménynek.
13 Erre rámutat: Schanda 2003. 88f.
14 Ez nem csupán a nyilvántartásba vevő bíróság, hanem minden olyan jogalkalmazó is, amelynek a 13. § (2) szerinti belső jogalanyiság kérdésében állást kell foglalnia.
15 Újabb jogunk az egyházi ügyintéző és képviseleti szervben való részvételnek jelentőséget tulajdonít a közpénzek felhasználása körében (mint bizonyos eljárásokból való kizáró ok). Az ugyanitt használt egyházi "vezető tisztségviselő" kifejezés tartalma viszont teljesen bizonytalan. 2007. CLXXXI. 6. § (1) e), 8. § (1) e), 2009. CLXIII 10. § (8).
16 Schanda 2003. 87.
17 A szervezeti egység és az egyház közötti jogviszonnyal kapcsolatban a tervezett új Ptk. még egy nagyon fontos újítást hozna: 2:47. § (3) bekezdés alapján a jogi személy önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységének a szervezeti egység vagyonából ki nem elégíthető tartozásaiért a jogi személy kezesként felel. Az Lvt. nem tartalmaz felelősségi szabályt erre az esetre, ez tehát vonatkozik a 13. § (2) szerinti jogi személyek által vállalt kötelezettségek tekintetében, mely védi a velük szerződő harmadik személy hitelezők érdekeit. Mivel azonban az új szabály csak a szervezeti egységekről beszél, az az egyházak önálló szervezeteire nem alkalmazható. Célszerű volna ezért ezt a kérdést is az Lvt.-ben tisztázni.
18 Ebben közrejátszhatott a 11/1990. (VI. 13.) IM rendelet kissé félreérhetően megfogalmazott 1. § (2), mely az önálló szervezetekről nem is szól: "Az egyházat az országos székhelye szerint illetékes bíróságon egy jogi személyként kell nyilvántartásba venni, a szervezeti egységek jogi személyiségéről [Ltv. 13. § (2) bek.] az egyház alapszabálya rendelkezik."
19 Ld. " Az egyházi jogi személyek bírósági bejegyzésének és egyházi nyilvántartásának szabályzata"
20 Megjegyzendő, hogy az egyházi jogi személyek alapíthatnak egyesületet is.
21 Bár a bíróságok vonatkozásában a megfelelő idő hiánya is magyarázatot adhat: a miniszter pl. a Magyar Katolikus Egyház esetében csak 1990. június 15-én kelt átiratában kérte a nyilvántartásba vételt, amelynek a bíróság egyébként már négy napon belül eleget is tett. Ld. KGD 1998.75
22 Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 60060/1990.160.
23 Megjegyzem a fogalomnak a szabályzat szerinti értelme kétséges, "önálló képviselettel" valamennyi jogi személy típus bír, legyen az szervezeti egység vagy önálló szervezet.
24 Erdő-Schanda 56.f., Ferenczy 1999. 524f.
25 A jogi személy fogalma maga is kánonjogi eredetű, erről bővebben vö. Ferenczy 518-529.
26 Főv. B. 63367/1990.12
27 ld. pl.: A Confessio c. folyóirat "Demokrácia, presbiteri rendszer, testületi kormányzás a református egyházban" tematikus számának cikkeit, 2007/3. (elektronikus kiadás: http://www.reformatus.hu/confessio/?ev=2007&szam=3; az állam- illetve alkotmányelméleti és -történeti szakirodalomból pl: Samu Mihály: Államelmélet. Budapest, Püski, 1992. 40.; Kisteleki Károly, Lövétei István, Nagyné Szegvári Katalin, Pomogyi László, Rácz Lajos: Egyetemes állam- és jogtörténet. Polgári kor. Budapest, HVG-ORAC, 2002. 16.
28 Szathmáry, 2004. 113.
29 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról
30 2005. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház 1995. évi I. közoktatási törvényének módosításáról a módosítással és a végrehajtási utasítással egységes szerkezetben 56. §
31 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 14-17. §
32 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 45. § b)
33 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 75. §, 103. §
34 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 82. § (1), 86. § (1)
35 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 88. § (2) b.
36 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 150. §, 88. § (2) e.
37 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 113. § (1)
38 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 162. § (1)
39 Zs-133/2007. számú Zsinati Határozat az egyházfőhatósági igazolások kiadásának rendjéről - egyes számban szól a képviselőről.
40 Az anyaországin kívül a Romániai Református Egyház, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, a Kárpátaljai Református Egyház, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház, a Horvátországi Református Egyház (csatlakozása folyamatban) és a Szlovéniai Református Keresztény Egyház.
41 Főv. B. 63366/1990.17.
42 Boleratzky 1998. 80.
43 1997. évi I. törvény a Magyarországi Evangélikus Egyházról 12. §
44 1997. évi I. törvény. 10. § A jogi személyiségre vonatkozó szabályokat 2005-ben átfogóan újraszabályozták, hatályon kívül helyezve a korábbi 1997. évi II. törvényt az egyház szervezetéről és igazgatásáról.
45 2005. évi IV. törvény az egyház szervezetéről és igazgatásáról 5. § (4).
46 2005. évi IV. törvény az egyház szervezetéről és igazgatásáról 42. §
47 2005. évi IV. törvény. 25. § (2)
48 2005. évi IV. törvény. 56. § (1)
49 2005. évi IV. törvény. 85. § (2)
50 2005. évi IV. törvény az egyház szervezetéről és igazgatásáról 109. § (3) e).
51 2005. évi IV. törvény az egyház szervezetéről és igazgatásáról 131-134. §
52 2005. évi IV. törvény az egyház szervezetéről és igazgatásáról 142. §
53 ld. Berki 2004. 103-138., Szathmáry 2004. 302. Egyikük sem tett még említést a görög patriarchátus joghatóságáról, illetve az azzal kapcsolatos vitás kérdésekről.
54 Berki 2004. 131.
55 Pest Megyei Bíróság 61148/1991.3s
56 Békés Megyei Bíróság 20543/1990. 8/I
57 Főv. B. 63354/1990.16
58 Főv. B. 61190/1995.15
59 Főv. B. 60280/2007.3
60 Főv. B. 67585/1991.53
61 A szocialista állam valójában csak a Magyar Ortodox Egyházat - illetve részben a román egyházmegyét - kezelte félként, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának pl. egyedüli ortodox tagja volt.
62 Ld. Dujmov 343.; Szathmáry 2004. 302. szerint tévesen vikariátus, vikáriussal az élén.
63 Ld. Dujmov 343.; Szathmáry 2004. 302. szerint tévesen püspöki vikárius vezetése alatt.
64 Ld. Berki 2007. 51-66.
65 Berki 2007. 65.; Szathmáry 2004. 302. szerint tévesen még esperesség.
66 Moszkvától történő elszakadásuk és a görög patriarchátushoz történő csatlakozásuk kánoni érvényességét Berki Feriz és Dujmov Milán megkérdőjelezi.
67 Dujmov 345. Évekig tartó pereskedés folyt Budapest, Petőfi téri ingatlanok (Nagyboldogasszony székesegyház és lelkészlakás) tulajdonjoga iránt, amely a felperes görög fél pervesztességével zárult: a bíróság nem tartotta megállapíthatónak az exarchátus jogutódlását.
68 2000 és 2006 között a felülvizsgálati szakaszt is többször megjárt jogviták zajlottak az egyházat vezető lelkész utódlása körül.
69 Dujmov 346.
70 Főv. B. 63365/1990.26
71 LB Kny.VI.37.568/2001/3 Idézi: Lomnici 167-170.
72 Szathmáry 2003 110.
73 A melléklet az ott felsorolt egyházközségeknél azt jelzi, hogy önálló egyházként "is" szerepelnek a nyilvántartásban. A KGD 2008.149. számon közzétett jogesetben a MAZSIHISZ a külön is nyilvántartásba vett tagegyházközsége kilépését követően annak törlését kérte - az egyházközség jogi személyiségét az alapszabályból is levezetve.
74 Néhány példa a felmerülő kérdésekre: az "anyaegyház" megszűnése hogyan hat ki az önálló egyházként bejegyzett "tagegyházra"? A tagegyház megszűnése esetén annak jogutódja-e az anyaegyház? Az anyaegyház alapítója lehet-e a tagegyházé is?
75 Oláh 198., 213.
76 Pest Megyei Bíróság 60298/2004. 12/I
77 Főv. B. 60975/2004.11
78 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 60175/2006.9
79 Főv. B. 60953/2007.2
80 Főv. B. 63364/1990.17
81 Főv. B. 63355/1990.17
82 "Képviseli az Egyházat az állami hatóságok és bíróságok előtt, továbbá más egyházakkal, önkormányzatokkal, jogi és magánszemélyekkel szemben minden, az Egyházat érintő kérdésben."
FELHASZNÁLT IRODALOM
Balogh Margit - Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1944-2005. Dokumentumok. Budapest, MTA. 2005
Berki Feriz: Az ortodox kánonjog. In: Antaloczy Péter és sokan mások: Felekezeti egyházjog. Budapest, HvgOrac, 2004. (átdolg., bőv. kiad.) 103-138.
Berki Feriz: Magyar ortodoxok. In: Doncsev Toso, Szőke Lajos (szerk.) A keleti kereszténység Magyarországon. Budapest, 2007. 51-66.
Besenyei Lajos - Bíró György: Személyek joga. Miskolc, Novotni, 2006.
Boleratzky Lóránd: A magyar evangélikus egyházjog alapjai és jogforrásai. Budapest, 1. rész 1991., 2. rész 1998.
Csiziné Schlosser Annamária: Egyházak és egyházi szervezetek képviselete. In: Közjegyzők Közlönye. 2005/12. 28-31.
Dujmov Milan: A magyarországi ortodoxia 1945 után. In: Balogh Margit (szerk.): Felekezetek, egyházpolitika,
identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után. Budapest, Kossuth, 2008. 341-346.
Erdő Péter: Egyházjog. Szent István Társulat. Budapest, 2005. 4. jav. kiad.
Erdő Péter - Schanda Balázs: Egyház és vallás a mai magyar jogban. Budapest, 1993.
Ferenczy Rita: Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségének köréből. In: Magyar Jog 1999/9. 518-529.
Lomniczi Zoltán: Egyesületek. Budapest, HVGOrac. 2006. 2. hatályosított, bőv. kiad.
Oláh János: Judaisztika. Budapest, Gabbiano Print Kft. 2009. 2. átdolg. kiad.
Pánczél Áron: Az egyházak magánjogi jogalanyisága. Az egyházi jogi személyek és tevékenységük a magyar társadalomban. In: Polgári jogi tudományos diákköri évkönyv 2001, 201-222.
Schanda Balázs: Magyar állami egyházjog. Szent István Társulat, Budapest, 2003. 2. átdolg. kiad.
Szathmáry Béla: A zsidó jog alapjai. Budapest, Századvég - LUX, 2003.
Szathmáry Béla: Magyar egyházjog. Századvég, Budapest, 2004.
Szobota Zoltán: Régi lemez: Előkerült az egyházi kártya. In: HETEK 2010. február 12. www.hetek.hu
Lábjegyzetek:
[1] dr. Schlosser Annamária közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
