A GVH 2006. augusztus 28-án kelt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 77. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozatával Tpvt. 30. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség előírása mellett engedélyezte a Chellomedia/Sport1 összefonódást.
Ennek az ügynek a jelentőségét az adja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) első alkalommal hagyott jóvá kötelezettségszabás mellett egy, a infokommunikációs konvergencia jegyében jelentkező tartalom és átvitel szintje közötti összefonódást.
Alábbiakban az összefonódás versenyjogi alapú értékelésére kerül sor a GVH Vj-61/2006. sz. határozatának alapulvételével, de annál részletesebben, hiszen a döntés jelentős mértékben feltételezi a piacok, a vonatkozó szabályozás, és európai esetjog ismeretét.
A Chellomedia Programing B.V. annak a Liberty Global Csoportnak a tagja, amely 19 országban több mint 30 millió háztartást elérő kábelhálózattal rendelkezik, emellett jelentős média- és tartalomszolgáltatást is nyújt világszerte és amelynek irányítása alá tartozik Magyarországon a piacvezető[1] UPC kábeltelevíziós vállalkozás, illetve a UPC Direct műholdas műsorszolgáltatást értékesítő, egyébként helyi távbeszélő szolgáltatást nyújtó Monortel is.
A Sport1 Műsorszolgáltató Zrt. 2002-ig a magyarországi UPC cégcsoport irányítása alatt állt, árbevételi, nézettségi, és lefedettségi adatait tekintve piacvezető[2] a magyar nyelvű sportcsatornák piacán.
A Tpvt. 30. § (2) bekezdése értelmében a GVH nem tagadhatja meg az összefonódáshoz szükséges engedély megadását, ha - a Tpvt. 30. § (1) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve - az összefonódás nem hoz létre vagy erősít meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon vagy annak jelentős részén. A Tpvt. 30. § (2) bekezdése szerint az engedély iránti kérelem elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Ennek során vizsgálni kell különösen - a) pont - az érintett piacok szerkezetét.
Az összefonódásban érintett piacok azok, amelyeken az érintett vállalkozások bármelyike jelen van.
A Bizottság az RTL/Veronica/Endemol ügyben[3] kifejtette, hogy nincs közvetlen kereskedelmi kapcsolat a free-to-air csatornák és nézőik között, ezért valószínűleg gazdasági értelemben nem lehet piacról beszélni. Azonban a Bizottság azt is megjegyzi, hogy az adott ügy szempontjából ez a kérdés nyitva hagyható. Armin Trafkowski szerint az a körülmény, hogy a nézők között különbséget lehet tenni aszerint, hogy tranzakcióban állnak-e a műsorkészítővel, vagyis fizetnek-e a tartalomért, vagy sem, nem befolyásolja azt, hogy nézők piacáról beszéljünk, a freeTV-k esetében ugyanis a nézők mintegy az idejükkel fizetnek ("time is money").[4]
A Bizottság következetes álláspontja[5] szerint a műsorkészítők kínálatát nézőik kereslete alakítja, ekként a Newscorp/Telepiu ügy[6] alapján mutatis mutandis a sportcsatornák elkülönült piaca meghatározható.
A sportcsatornák között folyó verseny elsősorban tartalmi kérdés abban az értelemben, hogy a médiapiac kínálati oldalán lévő ilyen típusú tematikus csatornák annál nézettebbek, minél értékesebb programot kínálnak. Viszont minél nézettebbek, annál jelentősebb pozíciót érhetnek el a számukra meghatározó reklámpiacon, illetve annál könnyebben juthatnak hozzá a nézettséget tovább növelő értékes sporttartalmakhoz.
A GVH[7] nem tekintette az érintett piac részének a kérelmező által irányított Extreme Sport csatornát, mert egyrészt az nem magyar nyelvű, nincs magyar szerkesztősége, másrészt egy szűkebb réteget céloz meg, amit a magyar nyelvű sportcsatornáknál nagyságrendileg alacsonyabb nézettsége is tükröz.
- 28/29 -
A sportközvetítési jogok elnyerése - miként a prémium filmeké is - jelentős mértékben növelheti az adott csatorna nézettségét, amely a reklámpiaci részesedésre is kihat, éppen ezért meghatározó jelentőségű a csatornák szempontjából. A sportesemények közvetítési jogainak megszerzésére így nem csak a sportra szakosodott műsorkészítők törekszenek, hanem az általános tematikájú free-to-air modellű kereskedelmi televíziók is.
A sportközvetítési jogok keresleti piaca tehát szélesebb a tematikus sportcsatornák piacánál.[8]
A sportközvetítési jogok között különbség van egyrészt aszerint, hogy azok széles körben népszerűek, illetve nemzetközi jelentőségűek-e (pl. olimpia, futball világbajnokság, Forma-1), vagy csak az egyes tagállamok szempontjából fontosak a kulturális és nyelvi korlátokra is figyelemmel, másrészt élőben vagy felvételről közvetítettek-e.
A jogok megszerzésére nagyobb az esélye annak a csatornának, amely szélesebb elérhetőséggel rendelkezik adott földrajzi piacon, hiszen a jogtulajdonos egy minimális összeget (minimum garancia) minden tartalomszolgáltatótól elkér, amely összeget egy nagyobb elérhetőséggel rendelkező vállalkozás nyilvánvalóan könnyebben ki tud gazdálkodni. Ettől nem függetlenül a magas minimum garanciák felszámítása a BRT v. SABAM[9] és Tetra Pak II.[10] ügyek alapján mutatis mutandis hátrányos feltételeknek minősülhetnek, és így versenyjogba ütközhetnek, hiszen a piacra lépéssel összefüggésben szélsőségesen magas pénzügyi kockázat viselésére kényszerítik az új platformmal piacra lépőket.[11]
A Bizottság is különbséget tesz a televíziós és nyomtatott reklámok piaca szerint a velük elérhető célközönségre és a reklámozás díjai közötti jelentős különbségekre tekintettel.[12] A nyelvi és kulturális korlátok miatt indokolt magyar nyelvű televíziós reklámpiacról beszélni. Kérdés, hogy a tematikus csatornák, esetünkben a sportadók, speciális hordozói-e a csak meghatározott rétegnek szóló reklámoknak. Tekintettel arra, hogy a magyar nyelvű sportreklámok kizárólag magyar nyelvű sportcsatornákon keresztül való sugárzásával rendkívül csekély számú néző érhető el, ezért nincsen a televíziós reklámoknak magyar nyelvű sportadókra szűkített piaca.
A Sport1 olyan tematikus csatorna, amely bevételhez alapvetően két forrásból, a reklámpiacról és platformszolgáltatók által fizetett műsordíjakból jut. Mindkét bevétel alakulása szempontjából meghatározó a minél szélesebb előfizetői lefedettség elérése, amely jelenleg még csak a kábeles és műholdas átvitel révén biztosítható, tekintettel a földfelszíni műsorszórás kapacitás korlátaira.[13] Ez utóbbi átviteli mód a sportcsatorna számára országosan ugyanis nem elérhető.
A GVH a távközlési hálózatokon xDSL alapon nyújtható vezetékes műsorelosztást (IPTV) nem vonta az érintett piac alá, mert az a vizsgált időpontban nem volt elérhető, ugyanakkor az összefonódás hatásainak értékelése során figyelembe vette.
Arról, hogy az elektronikus hírközlés vonatkozásában mely körülményeket kell a potenciális verseny (erőfölény vizsgálat) és mely körülményeket a kínálati helyettesítés (piac-meghatározás) keretében figyelembe venni, megfelelő eligazítást ad a Bizottság iránymutatása a piacelemzésről és a jelentős piaci erő értékeléséről,[14] amelyet azért tartok idézhetőnek e tárgykörben, mert az Iránymutatás 27. pontja kifejezetten rögzíti, hogy a szektor-specifikus piacelemzés kiindulópontja a vizsgált piac szerkezetének és működésének átfogó, jövőbe tekintő értékelése, és mint ilyen, hasonló a versenyjogi fúziókontrollhoz, amelyet szintén előremutató szemlélettel végeznek. A potenciális verseny és a kínálatoldali helyettesítés közötti különbség abban rejlik, hogy a kínálatoldali helyettesítés gyorsan reagál egy áremelésre, miközben a potenciális belépőknek több időre lehet szükségük, mielőtt megkezdik egy piacon a szolgáltatás nyújtását. A kínálatoldali helyettesítéshez így nem szükséges semmilyen további jelentős költség,[15] miközben a potenciális belépés jelentős elsüllyedt költségek mellett megy végbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
