Dr. Imregh Géza: A közjegyző és a bírósági végrehajtási eljárás (KK, 2002/7-8., 5-13. o.)[1]

Első olvasatra meglepőnek, megdöbbentőnek tűnik az, ha a közjegyzőt és az ő tevékenységét együtt emlegetjük a bírósági végrehajtóval és a bírósági végrehajtási eljárással. Talán fokozódik a meglepetés akkor, ha a közjegyzői munka ars poetica-ját jelentő 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: KTV) 1. § (1) bekezdésének rendelkezését vesszük szemügyre, mely szerint a közjegyzők feladata, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. A törvényi rendelkezés alaptónusa engedő, sőt segítő tevékenység végzését sugallja. Ezzel ellentétben a bírósági végrehajtásról szóló és a 2000. évi CXXXVI. törvénnyel módosított 1994. évi LIII. törvény 5. § (1) bekezdésében a jogintézmény rendeltetését egészen más módon határozza meg, amikor úgy rendelkezik, hogy "a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel kell elérni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (továbbiakban: adós) teljesítse a kötelezettségét". A latin executio szó, magyarított használatában egzekúció, kikényszerítést jelent, tehát azt, hogy az ellenálló féllel szemben kényszert alkalmaznak valamely magatartás teljesítése érdekében. Itt tehát szó sincsen engedésről, segítésről.

- Szolgálhatás és segítség egyik oldalon, míg kényszer, vagy durvábban fogalmazva erőszak a másik oldalon, bizony úgy tűnik, hogy soha nem foglalhatnak "egy asztalnál" helyet. Ez az antagonisztikusnak tűnő ellentét azonban csak látszólagos. Ha egyik oldalon a közjegyző és annak eljárása, másik oldalon pedig a végrehajtó és annak eljárása kategóriáit megvizsgáljuk, rá kell jönni, hogy a két jogintézményi együttes között nélkülözhetetlen és feltétlenül szükséges kapcsolat áll fenn. Ha képesek vagyunk felismerni és legfőképp kihasználni a két jogintézmény páros összefüggéseit, akkor ezen jogintézmények hatékonyan be fogják tölteni a társadalom és a jog területén rendeltetésszerű hivatásukat.

- Múlhatatlan szükség van tehát arra, hogy a rutinszerű jogalkalmazási tevékenység helyett megvizsgáljuk a közjegyzői és a végrehajtói, továbbá a közjegyzői eljárás és a végrehajtói eljárás kategóriáinak összefüggéseit azok megfelelő, a hatékony munkavégzést biztosító felhasználása érdekében. Épp ezért vizsgáljuk meg az említett kategóriákat kissé részletesebben, még a jogtörténeti-jogelméleti háttér szemügyrevételezése mellett is. Bízvást lehet azt mondani, hogy a fáradozás sok bosszúságtól és többletköltségtől mentheti meg az érdekelteket, nem is beszélve az eljáró közjegyzők és végrehajtók munkája színvonalának biztosra vehető emelkedéséről.

- 1. Az állami hatalom rendszere vitathatatlanul ott áll mind a közjegyző, mind pedig a végrehajtó személye és tevékenysége mögött. Hosszú időn keresztül, a második világháború befejezését követően, sokan szinte babonás félelemmel kezelték az állami hatalom hármas megosztottságának kérdését. Ennek domináns oka politikai volt, filozófiai érvek sorbaállítása mellett. Ha azonban valaki az állam hatalmából eredő részterületeket, funkcionális megosztottságot veszi figyelembe, csak azt kell belátnia, hogy a klasszikus állami hatalomelmélet tekinthető objektíve helyesnek.

- Az állami hatalom hármas megosztottságát illetően nagyjából az 1980-as évek végén kezdtek erősödni az azt elismerő hangok. Többen, akik korábban váltig tagadták ezen osztottság létezését, nagy lendülettel hangoztatták Montesquieu nevét és nagyságát. Arról azonban kevesen tudtak és tudnak, miszerint Montesquieu "Espirit des lois" című művét több évszázaddal megelőzőleg már megszületett az állami hatalom megosztottságának elmélete. Témánk tekintetében talán jobban fel is használható Arisztotelész "Politika" című művének megoldása (Arisztotelész: Politika - Gondolat Kiadó Budapest, 1969. 228. oldal). Ha Montesquieu és Arisztotelész megoldását párhuzamba állítjuk, azonnal megállapítható a két megoldás azonossága és egyben különbözősége is. Lássuk ezt egy táblázat keretében:

- Funkcionálisan aligha található ellentét vagy épp különbözőség a két megoldás között. Témánkat illetően azonban Arisztotelész megfogalmazása és megoldása látszik helyesebbnek. Az igazságszolgáltató testület ugyanis már etimológiai szempontból is szélesebb kört ölel fel, mint a bírói hatalom kategóriája. Ezzel a megoldással azonosul a KTV is, amikor a közjegyző tevékenységét illetően megállapítja, miszerint "a közjegyző ... az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez" [KTV 2. § (4) bek.] Kiemelve a témánk tekintetében lényeges tartalmi elemeket azt kell megállapítani, hogy a közjegyző az igazságszolgáltatás keretében hatósági tevékenységet folytat. Aligha vitatható, hogy a bírósági végrehajtó tevékenysége szintén az állami igazságszolgáltató hatalom része, hiszen a Vht. 5. § (1) bekezdése markánsan juttatja kifejezésre, hogy a bírósági végrehajtás során állami kényszert érvényesítenek a kötelezettségek teljesítése érdekében.

- Az eddig kifejtettek alapján nyilvánvaló, hogy mind a közjegyzői, mind pedig a végrehajtási eljárás az állam igazságszolgáltató - ha úgy tetszik bírói - hatalmának része, s így ezen két eljárás egyazon államhatalmi ténykedés része.

- A közjegyzői és a végrehajtási eljárás azonos tőből való fakadását azonban további tényező is erősíti. Az igazságszolgáltatás keretében ugyanis mindkét eljárás a nemperes eljárások körébe tartozik. A nemperes eljárások fogalmának meghatározását illetően - a sok különböző megközelítést tartalmazó definíció közül - Beck Salamon professzor megoldása látszik a lehető legalkalmazhatóbbnak a következők szerint:

a nemperes eljárás

-- kérelemre indul,

-- egymást követő eljárási cselekményekből áll,

-- alanyai: a bíróság, közjegyző, végrehajtó és az érdekeltek,

-- tárgya polgári ügy,

-- célja: az igazságszolgáltatás megvalósulása (!),

-- jellemző az erre rendelt eljárási forma,

-- az eljárás során hozott döntés végzés vagy hasonló rendelkezés. (lásd: Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar polgári eljárásjog - Tankönyvkiadó Budapest, 1959. XXI. fejezet)

- Az előbbiekben említett jellemző vonások mind a közjegyző, mind a bírósági végrehajtó eljárását illetően fennállanak. De ezt külön megállapítja a KTV 1. § (3) bekezdésének azon megállapítása is, hogy a közjegyző folytatja le a hatáskörébe utalt ... nemperes eljárásokat. A közjegyzői és a bírósági végrehajtói eljárás egyformán nemperes volta is közös nevezőt teremt a két eljárás vonatkozásában.

- Ha az előbb kifejtettek szerint mind a közjegyző, mind pedig a bírósági végrehajtó az állam igazságszolgáltató hatalmának részeként tevékenykedik, mindkettő nemperes eltárást folytat le, kell, hogy legyen olyan tényező, mely a két eljárás között cezúrát, választóvonalat képez. Attól függetlenül fenn kell, hogy álljon ez a választóvonal, hogy a Vht. - kivált a novelláris módosítást és azzal kapcsolatos miniszteri rendeleteket követően - nem vitathatóan arra törekszik, hogy a két különböző eljárást lefolytató személyek szakmai felkészültségének színvonala különbözősége csökkentse vagy épp meg is szüntesse. Elég itt csupán három meghatározó fontosságú tényezőre utalni a bírósági végrehajtói kinevezés feltételei közül:

a)- 2006. szeptember 1-jétől kezdődően a felsőfokú végzettség követelménye, sőt jogi szakvizsga képesítés esetében a kinevezés megkönnyítése [Vht. 233. § (1) bekezdés e) pont és (4) bekezdés];

b)- magasabb színvonalú végrehajtói szakvizsga [16/2001. (X. 26.) IM rendelet 28. §] és ennek kapcsán elméleti szakdolgozat írásának kötelezettsége [az említett miniszteri rendelet 24. § (2) bekezdés c) pont és 25. §]

c)- a pályázati rendszer alkalmazása [Vht. 234. § (1) bekezdés].

- A közjegyzői és a bírósági végrehajtási nemperes eljárások közötti meghatározó különbséget az eljárások tárgyának és dominánsan az eljárások céljának különbözőségében kell keresni és megtalálni. A közjegyzői eljárás ars poeticaját a jogszerű, ha úgy tetszik, a törvényeknek megfelelő helyzet kialakításában, megállapításában, létrehozásában kell keresni az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként.

- Ezzel szemben a bírósági végrehajtási eljárás rendeltetése, célja kizárólag a jogszerűen kialakított állapotok tényleges megvalósításának - ha az az érdekeltek részéről önkéntesen nem történik meg - kikényszerítése. Erőteljesebb megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a bírósági végrehajtási eljárás célja a jogszerűség, a törvényeknek megfelelő tényhelyzet kialakítása, megvalósulása érdekében erőszakos eszközök biztosítása és ennek az erőszaknak megvalósítása mindaddig, míg a kívánt célt - azaz a jogszerű helyzet megvalósulását - el nem érik.

- Az eddigiekben kifejtettekből következőleg lennie kell egy összekötő kapocsnak a közjegyzői- és a bírósági végrehajtási eljárás között. Ez az összekötő kapocs pedig nem más, mint az, hogy a bírósági végrehajtás kényszere mindig feltételez olyan joghelyzet-kialakítást, amelynek tényekben való megjelenítése érdekében - önkéntes jogkövetés hiányában - az állami erőhatalom, a bírósági végrehajtási eljárás akcióba lépését igénybe lehet és kell venni. Ez pedig nem csupán érdemi, hanem időbeli elkülönülést is jelent a közjegyzői- és a bírósági végrehajtói eljárás között. Elsőként meg kell jelennie a közjegyző hatáskörébe tartozó olyan határozatnak, rendelkezésnek, törvényes hatáskörben készített okiratnak, azaz közokiratnak, aminek teljesítését a feleknek önkéntesen is meg kell valósítani. Ha azonban az önkéntes jogkövetés nem valósul meg a közjegyzői eljárás következményeként, akkor lehet átlépni a jogérvényesítés következő, minőségileg már újat jelentő szakaszába, az állami kényszer igénybevételére szolgáló bírósági végrehajtási eljárásba. A két minőségileg és kronológiailag lényegesen eltérő szakaszok közötti átlépés azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan azt első pillanatra el lehetne képzelni.

- 2. A közjegyzői akciók végrehajtása kérdésével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a szocialista jogfejlődés időszakában a közjegyzői eljárás körébe végrehajtási feladatok is tartoztak.

- Közismert, hogy az 1970-es évek időszakára a bírósági végrehajtás munkaterhe, de még fontosabb így mondani, hogy a bírósági végrehajtás statisztikai mutatóinak alakulása rendkívül magas mutatókat tárt a vizsgálódó szemek elé. A statisztikai évkönyveket tanulmányozva azt kellett megállapítani, hogy a hangsúlyosan emlegetett "állampolgári öntudat" szintje emelkedését, az önkéntes jogkövetést a végrehajtási eljárás megindításáról szóló statisztikai jelzőszámok nem igazolták. De az sem vitatható, hogy a bírósági végrehajtók munkaterhe is szinte elviselhetetlen mértékben megnövekedett. Mindkét problémát látszott megoldani az a jogalkotói elképzelés és az ennek kapcsán napvilágot látott törvényi megoldás, hogy a bírósági végrehajtási ügyek ellátását három pillérre helyezték. Így bírósági végrehajtási hatáskört kapott - részletes törvényi, helyesebben törvényerejű rendeletbe foglalt jogosítványokkal - a bíróság, a közjegyző és a bírósági végrehajtó is. A pénzkövetelések végrehajtása dominánsan a bíróság és a közjegyző hatáskörébe került, míg a pénzkövetelések számszerűleg kisebb része és az egyéb végrehajtási ügyek intézése a végrehajtók hatáskörében maradt. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet és a végrehajtása tárgyában kiadott 14/1979. (IX. 18.) IM rendelet ezzel, a már említettek szerint, két célt is elért: statisztikailaig igazolta az állampolgári önkéntes jogkövetési szándék javulását, másrészt pedig - kivált a törvényerejű rendelet hatálybalépését követően - valóban csökkentette a bírósági végrehajtók lassan elviselhetetlen munkaterhét. Csakhogy az említett és meg is valósított jogalkotói szándék a közjegyzői munkába, a közjegyzői eljárásba "kakukktojást" csempészett be, mert a végrehajtási állami kényszer közjegyzői alkalmazásának kötelezettsége teljesen jogintézmény-idegen feladatot jelentett. Ezt az intézményidegen helyzetet szüntette meg a KTV 1. §-a a közjegyzői hatáskör "pártatlan jogi szolgáltatás" nyújtásával kapcsolatos meghatározásával. Teljesen tiszta helyzetet teremtett azután az 1994. évi LIII. törvényként megjelent új végrehajtási törvény, amely a végrehajtási eljárásból egységesen kiiktatta a közjegyző végrehajtási tevékenységét. (a 2000. évi CXXXVI. tv.-el módosítva: VHT)

- A közjegyző eljárásának az intézmény-idegen elemektől való megtisztítása azonban nem oldotta meg az egyes közjegyzői aktusok hatályosulásának esketőlegesen állami kényszer útján való biztosításának kérdését. Ezt a problémát - hozzátehetjük helyesen - a VHT szabályozása oldotta meg. A jogbiztonság szavatolásának érdekében a közjegyzői aktusok végrehajtásának két csatornáját nyitotta meg, amikor a pénzkövetelések tekintetében - külön részletezett feltételek fennállása mellett - az azonnali beszedési megbízás útján való érvényesítést írta elő [VHT 6. § (1) bekezdés], s csak ennek eredménytelensége, illetőleg a törvényi feltételek hiánya esetére engedte meg a pénzkövetelések behajtása érdekében a bírósági végrehajtás igénybevételét.

- A közjegyzői akciók végrehajtásának első kérdése tehát az, hogy amennyiben pénzkövetelés végrehajtásáról van szó, ennek biztosítása hogyan történhetik, azonnali beszedési megbízással vagy bírósági végrehajtás útján. A kérdés korántsem akadémikus jellegű, hiszen többen ellentmondást vélnek felfedezni a VHT 6. § (1) bekezdésének imperatívusza, parancsoló módja és a törvényhely (2) bekezdésének "lehet" kifejezése között. A két bekezdés "kell" és "lehet" szóhasználata az általános és a különös viszonyában van egymással. A VHT 6. § (1) bekezdésében általános jelleggel rendelkezik úgy, hogy a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással (incasso) kell érvényesíteni. Ezt a törvényi rendelkezést azonban nem önmagában, hanem a pénzforgalomról szóló jogszabályi rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. A közel húsz éves, a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1988. (XI. 5.) MT rendelet az 1992-ben módosított 2. § (1) bekezdésében akként rendelkezett, hogy a belföldi jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok... kötelesek pénzeszközeiket... bankszámlán tartani, pénzforgalmukat bankszámlán lebonyolítani. Ezt a generális rendelkezést a jóval később megjelent 155/2001. (IX. 12.) Korm. rendelet változatlanul hagyta, bár a minisztertanácsi rendelet több rendelkezését lényegesen módosította. A most hivatkozott Kormányrendelet után néhány hónappal kiadott 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet az 1996. évi CXII. tv. (közismerten a Hpt.) 235. §-ban nyert felhatalmazás alapján a pénzforgalomról és a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló rendelkezéseket új és a korábbiaknál ésszerűbb rendbe szedte. Az általános rendelkezéseket követően a 3. § (6) bekezdésében - a korábbi megoldásokkal azonos módon - úgy rendelkezik, hogy "a belföldi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság ... köteles pénzeszközeit pénzforgalmi bankszámlán tartani, pénzforgalmát bankszámlán lebonyolítani".

- Aligha vonható kétségbe, hogy a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdésében megnevezettek esetében a pénzkövetelések behajtását csak és kizárólagosan a VHT 6. § (1) bekezdésében írtak szerint azonnali beszedési megbízással kell érvényesíteni azzal a feltétellel, hogy mind a követelés jogosultja, mind pedig a kötelezett ún. bankszámlás szervezet. Ezt erősíti a hivatkozott Kormányrendelet 6. § (1) bekezdés rendelkezése is azzal, hogy a számlatulajdonos rendelkezése nélkül, vagy rendelkezése ellenére a hitelintézet csak pénzfizetésre szóló végrehajtható bírósági, illetve közigazgatási határozatok, továbbá a lejáratkor az egyenes váltóadós által megjelölt hitelintézetnél fizetés végett bemutatott váltó alapján, valamint jogszabályban meghatározott más esetekben terheli meg a bankszámlát. Épp ezen utóbbival kapcsolatos a VHT 6. § (2) bekezdésének felsorolása abban a tekintetben, hogy pénzforgalmi úton milyen követeléseket lehet behajtani, incasso útján érvényesíteni.

- Mindazon esetekben tehát, amikor mind a jogosulti, mind pedig a kötelezetti oldalon bankszámlaköteles fél szerepel, a pénzkövetelést pénzforgalmi úton, azonnali beszedési megbízással kell érvényesíteni, mégpedig a VHT 6. § (2) bekezdésének c) pontja szerint, ha a követelés teljesítését

a)- közjegyzői határozat - marasztaló rendelkezés - írja elő vagy

b)- az a VHT 21. §-ának megfelelő közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul.

- A most idézett b) pontbeli rendelkezések egybeesnek a KTV 112. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban írtakkal. Ezek szerint közjegyzői okirat alapján azonnali beszedési megbízással érvényesíthető a pénzkövetelés, ha ez a közokirat rendelkezik a következő kötelező tartalmi kellékekkel:

a)- a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást jelentő nyilatkozat,

b)- a jogosult és a kötelezett neve,

c)- a kötelezettség tárgya, mennyisége (összege) és jogcíme,

d)- a teljesítés módja és határideje.

- Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy az eredményes azonnali beszedési megbízás teljesítési feltétele még az is, hogy az esetleg kikötött teljesítési feltétel vagy időpont bekövetkeztét közokirat tanúsítsa [VHT 21. § (2) bekezdés].

- Az előbbieknek megfelelően azonnali beszedési megbízással való pénzkövetelés érvényesítés rendkívül hatékony, mert a pénzintézetek az incasso megbízásokat igen rövid időn belül teljesítik (esetenként órákon belül), az eljárás költségkímélő és gyakorlatilag kockázatmentes.

- A VHT a bankszámlás szervezetek incassós igényérvényesítéséhez még bírói segítség igénybevételének lehetőségét is biztosítja, amikor a 6. § (3) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére felhívja az adóhatóságot a számlaszám közlésére, s ez a hatóság a megkeresésnek haladéktalanul köteles eleget tenni.

- Ha az előbb említett intézkedések ellenére a pénzforgalmi úton történő behajtás nem vagy csak részben vezetett eredményre, a bírósági végrehajtás elrendelésének kérésre csak két feltétel fennállása és igazolása mellett van csak lehetőség a VHT 6. § (4) bekezdésének rendelkezése szerint:

a)- a végrehajtást kérő igazolja, hogy a kötelezett számláját vezető pénzintézettől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőben tartását és

b)- megjelöli, hogy az azonnali beszedési megbízás teljesítését milyen összegben teljesítette az adós számláját vezető pénzintézet (hitelintézet).

- A kifejtetteket összefoglalva azt kell megállapítani, hogy a közjegyzői aktusok alapján a bírósági végrehajtás elrendelését a jogosult két esetben kérelmezhet:

-- ha sem a jogosult, sem pedig a kötelezett, vagy ezeknek legalább egyike nem esik a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 3. § (6) bekezdésében írtak közé, illetve

-- bankszámlás szervezetek egymás elleni igényérvényesítése kapcsán a kötelező incasso eljárás nem vagy csak részben vezetett eredményre.

- Bármiféle módon, tehát incasso vagy bírósági végrehajtás útján való igényérvényesítés kapcsán meghatározó szerepe van annak, hogy a behajtás, illetve a bírósági végrehajtási eljárás pontos és sikeres lefolytatásához mind a jogosult, mind pedig a kötelezett adatai a közjegyzői eljárás során tisztázva és rögzítve legyenek.

- Kétségtelen tény, hogy a KTV 129. § rendelkezése szerint a közjegyzői okiratnak kötelezően tartalmaznia kell a következő adatokat:

a)- az eljárás helyét, évét, hónapját és napját,

b)- a közjegyző családi és utónevét,

c)- a felek, az azonossági és az ügyleti tanúk, a bizalmi személy, valamint a tolmács családi és utónevét,

d)- a jogügylet tartalmát,

e)- a közjegyzői okirat felolvasásának vagy az azt helyettesítő eljárásnak a megtörténtét, valamint a feleknek ezzel kapcsolatos nyilatkozatát,

f)- a c) pontban megnevezettek aláírását vagy kézjegyét,

g)- a közjegyző aláírását és bélyegzőlenyomatát.

- Az előző rendelkezéseknek azonban a közjegyző csak akkor tesz eleget, ha a KTV 130. § előírásának megfelelően az általa szerkesztett közokiratban feltünteti a 129. § c) pontjában megjelöltek lakóhelyét és szükség esetén ezek egyéb személyi adatait is. Ahhoz azonban, hogy a közjegyzői okiratban írtak teljesítése akár azonnali beszedési megbízás, akár bírósági végrehajtási úton biztosítható legyen, bízvást azt kell mondani - és főként cselekedni - miszerint a közjegyző a törvény "szükség esetén" megjelölése helyett a minden esetben való rögzítést, megállapítást alkalmazza. A behajtás, illetve végrehajtási eljárás megindítása a VHT 11. § (2) bekezdésében meghatározott adatok nélkül ugyanis eleve eredménytelen lehet. Épp ezért a közjegyző akkor jár el helyesen, ha az általa szerkesztett okiratokban már eleve feltünteti a következő adatokat is:

-- a felek nevét, születési helyét és idejét, bankszámláját vezető pénzintézet (hitelintézet) nevét és a félnek ottani pénzforgalmi jelzőszámát,

-- a felek lakhelyét, munkahelyét, illetőleg székhelyét, telephelyét, továbbá a cégjegyzékbe bejegyzettek esetében azok cégjegyzékszámát is.

- Ami mármost a közjegyző marasztaló határozatai teljesítését, behajtását, illetve végrehajtását illeti, a közjegyző akkor jár el helyesen - és a saját díj- és költségigényei érvényesítése tekintetében érdekeinek megfelelően -, ha az eljárása során felvett jegyzőkönyvekben megállapítja és rögzíti a fentebb említett, a behajtáshoz múlhatatlanul szükséges adatokat. Így történhet ez például a többször módosított 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet - a HE rendelkezéseinek megfelelően lefolytatott hagyatéki eljárás során is.

- Ha a jogosulti követelés behajtásához, illetve annak bírósági végrehajtása elrendeléséhez minden szükséges adat rendelkezésre áll, mód nyílhat az önkéntes teljesítés hiányában is a jogosult követelésének hatékony, s külön kiemelten: gyors kielégítésére.

- 3. A közjegyzői akciók bírósági végrehajtása vonatkozásában a VHT két jogintézmény igénybevételének lehetőségét nyitja meg. Ez a kettősség nem öncélú, mert rendeltetése az, hogy az előzetes eljárást követően és jogorvoslat igénybevételének lehetőségét biztosító közjegyzői marasztaló határozatok esetében könnyebb, mondhatni privilegizált bírósági végrehajtási lehetőséget biztosítson, míg az egyéb közjegyzői aktusok esetében megelőlegezi ugyan a bírósági végrehajtás elrendelésének lehetőségét, de ebben az esetben az adós számára nagyobb védekezési lehetőséget biztosít. Nézzük meg tehát a kétféle végrehajtási lehetőséget közelebbről.

- A VHT 10. § rendelkezése szerint a bírósági végrehajtást végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni, s a törvény nyomban fel is sorolja a)-e) pontok szerint az egyes végrehajtható okiratokat. Ezek között elsőnek a végrehajtási lapot jelöli meg. Ez a végrehajtható okirat nyitja meg az érvényesített követelés behajtásának legszélesebb körű, s épp ezért leghatékonyabb módját. A bírósági végrehajtás ily módon való elrendelésének módját nyitja meg a törvény 15. § a) pontjában a következő közjegyzői aktusok előtt:

-- a közjegyző által hozott marasztalást tartalmazó végzés,

-- a közjegyző végzésével jóváhagyott egyezség,

-- a közjegyzőnek a nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségekről kiállított költségjegyzéke.

- Sajátos megoldás a VHT-nak azon rendelkezése, mely szerint a végrehajtási lap kiállítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság az említett végrehajtható okirat helyett közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a jogosult, azaz a végrehajtást kérő követelését [VHT 24. § (1) bek.]. Ennek a törvényi megoldásnak is két változata: egy kötelező és egy elsőbbséget biztosító változata van. A VHT 26. § rendelkezése szerint ugyanis kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a pénzkövetelést, ha a végrehajtást kérő ezt kívánta, illetve abban az esetben, ha a végrehajtás tartásdíj és más részletekben fizetendő összeg iránt folyik és a munkabér végrehajtás alá vonható része az esedékes összeget fedezi.

- Engedő és választási lehetőséget biztosító a VHT 27. § rendelkezése, amikor arra ad lehetőséget, hogy elsősorban közvetlen letiltással hajtsák be a pénzkövetelést, ha a végrehajtást kérő járulékok nélkül számított követelése a munkaviszony alapján számított öregségi teljes nyugdíj legalacsonyabb összegét nem haladja meg, vagy a bíróság a VHT 7. § rendelkezésében írtakra tekintettel ezt a megoldást tartja indokoltnak. Ez a jogalkotói megoldás a bíróság számára igen jelentős mérlegelési lehetőséget biztosít, melynek hátterében három tényezőnek kell teljes biztonsággal fennállania 1. a VHT alapelveinek ismerete, 2. a bírósági végrehajtással kapcsolatos bírói gyakorlat ismerete és kiemelt jelentőséggel 3. a bíró emberi és élettapasztalata. Mindezek külön-külön, s még inkább együttesen egy külön tanulmány tárgyát is képezhetik.

- Mindezekből következőleg a közjegyzőnek akkor, amikor a bíróságtól a végrehajtható okirat kiállítását kéri, tisztában kell lennie azzal, hogy a pénzkövetelés behajtása érdekében végrehajtási lap kiállítását, vagy közvetlen letiltó végzés hozatalát kéri. Természetesen ebbe az is beletartozik, hogy a közjegyző a hozzá forduló ügyfeleknek a KTV 1. § (2) bekezdés utolsó fordulatában írtak szerint hiteles és megalapozott tanácsadással szolgáljon.

- A közjegyzői aktusok végrehajtás tárgyát képező másik csoportját képezik azok az okiratok, melyek tekintetében a bíróság végrehajtási záradékolást alkalmaz. A VHT 10. § b) pontja szerint: ugyanis a bíróság által végrehajtási záradékkal ellátott okirat is végrehajtható okiratnak minősül, s ebben az esetben a bíróság tulajdonkép a záradékolással rendeli el a bírósági végrehajtást. Ez a lehetőség azonban csak a VHT 21-22-23. §-aiban megjelölt okiratokat illeti meg, melyek között a jogalkotó kiemelt, első helyen említi meg a közjegyzői okiratokat a szükséges, különleges feltételek meghatározása mellett. A VHT 23. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint ugyanis a bíróság végrehajtási záradékkal csak azokat a közjegyzői okiratokat látja el, amelyek a következő tartalmi kellékekkel rendelkeznek:

a)- szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalás,

b)- a jogosult és a kötelezett neve,

c)- a kötelezettség tárgya, mennyisége és jogcíme,

d)- a teljesítés módja és határideje.

- Az említettek vonatkozásában a végrehajtási eljárások gyakorlatában a legtöbb probléma a b) pontban említettekkel van. A már korábban is említettek szerint a KTV 129. § c) pontja és 130. §-a szerint az ügyben érdekeltek adatait a közjegyzőnek az általa szerkesztett okiratokban fel kell tüntetni. A közjegyzői okiratoknak végrehajtási záradékkal való végrehajtás elrendelésével és még inkább a végrehajtási lejárások lefolytatásával kapcsolatban a legnagyobb probléma az adathiányokkal kapcsolatban van. Az adathiányok megnehezítik az ügyben eljáró végrehajtó munkáját, s ami igen lényeges: aránytalanul meghosszabbítják a végrehajtási eljárás időtartamát. Ez utóbbi káros hatását fokozza a végrehajtást kérő oldalán az a körülmény, hogy a késedelmi kamatok behajtása az esetek javarészében nem pótolja a végrehajtást kérőt a tőkeösszeg feletti rendelkezés lehetőségétől való elesés következtében ért károkért.

- A közjegyző tehát akkor jár el helyesen és az ügyfelek érdekét szolgálóan, ha a KTV 130. § rendelkezését a lehető legtágabb körben értelmezve már az esetleges végrehajtás kapcsán is jelentőséggel bíró adatokat is rögzíti az általa szerkesztett okiratban.

- A közjegyzői okiratok szerkesztése kapcsán külön fel kell hívni a figyelmet a Pp. 369. § a) pontjának azon rendelkezésére, mely szerint végrehajtás megszüntetése iránti per indítására ad lehetőséget az az eset, amikor a végrehajtani kívánt és végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt követelés érvényesen nem jött létre. A közjegyzőnek a KTV 3. § (1) és (2) bekezdésében írtakat messzemenően figyelembe kell venni az okiratok szerkesztésénél, s vagy meg kell tagadni a közreműködést vagy aggályos tényezőknek - akárcsak - a gyanúja esetén is ezekre a felek figyelmét fel kell hívni, illetve a figyelemfelhívás tényét a közjegyzői okiratban is fel kell tüntetni. Saját, személyes tapasztalat szerint is van olyan közjegyző, aki - a jelentős díjazás ellenére is - visszautasítja a közreműködést olyan ügyletek kapcsán, amelyeknél a jogszabályba ütközésnek vagy a jogszabály megkerülésére irányulásnak a gyanúja is felmerül. Az így eljáró közjegyző egyfelől valóban az igazságszolgáltatás részeként jár el, másrészt betartja a kötelező jogszabályi rendelkezéseket és nem utolsó sorban - igaz hosszú távon - biztosítja saját hiteles és épp ezért a felek által rendszeresen igénybevett működését.

- 4. A közjegyző tevékenysége és a végrehajtói előzetes eljárás a 2000. évi CXXXVI. tv.-el módosított VHT rendszerébe egy eddig ismeretlen, új színt, új elemet iktatott. A most hivatkozott törvény-novella a bírósági végrehajtó hatáskörét egy új jogintézménnyel gazdagította, amikor a 31/B. §-ban a bírósági végrehajtót egy előzetes eljárás lefolytatásra jogosította fel még a végrehajtás elrendelését megelőző időszakaszban. A már a korábbiakban említettek szerint is magasabb és jobb felkészültséget kívánó végrehajtói kinevezést követően a bírósági végrehajtónak lehetősége van arra, hogy a végrehajtást kérőnek olyan eljárási hatékonyságot elősegítő támogatást nyújtson, ami a később megindítandó végrehajtási eljárás megalapozottságát és eredményességét szolgálja. Sajátos, hogy a VHT új rendelkezése a bírósági végrehajtónak lehetőséget ad arra, hogy jogi, de a végrehajtással összefüggő, valamint eljárásjogi rendelkezésekről felvilágosítást adjon. A végrehajtó előzetes eljárására azonban csak a törvényben meghatározott esetekben van lehetőség. A törvényi feltételek és a végrehajtói előzetes eljárás összefüggései a következők szerint foglalhatók össze egy ábra keretei között.

Bírósági végrehajtói előzetes eljárás

- Az adós adatait illetően a végrehajtói tájékoztatásnak jelentős háttere van a jogszabály szerint. A végrehajtó ugyanis ilyen adatokat két forrás felhasználásával szerez be: egyrészt a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarának az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartása, másrészt pedig az adósnak a közhiteles nyilvántartásokban szereplő vagyona. Ebből következőleg a Magyar Országos Közjegyzői Kamara székhelyén vezetett és a jogszabály szerint nyilvános és hiteles zálogjogi nyilvántartás adatai is hozzáférhetőek és felhasználhatók az előzetes eljárás keretében.

- Az előzetes eljárás lefolytatását a követelés jogosultja, a későbbi végrehajtást kérő kérheti az adós lakhelye, illetve székhelye szerint illetékes önálló bírósági végrehajtótól [VHT 232. § (1) bekezdés], aki az előzetes eljárásról jegyzőkönyvet készít. E jegyzőkönyvben köteles feltüntetni három tényezőt:

a)- a jogosult személyazonosságának megállapítására vonatkozó okirat,

b)- az indítandó végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat száma,

c)- a jogosult számára adott felvilágosítások és tájékoztató adatok tartalma.

- A közjegyző tevékenysége és a bírósági végrehajtással kapcsolatos előzetes eljárás három közjegyzői aktus tekintetében is összefügg egymással az előzőekben bemutatott ábra szerint, illetve a VHT 31/B. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően. Az előzetes eljárás hatékonysága, a törvényalkotói célok megvalósulása érdekében arra van szükség, hogy a törvényben meghatározott közjegyzői aktusok jól érthetőek, ellentmondásoktól mentesek, pontosak és épp ezért végrehajthatóak legyenek. Az önálló bírósági végrehajtó csak ilyen esetben láthatja el az előzetes eljárás lefolytatásával kapcsolatos feladatát. Külön kiemelten áll ez a közjegyzői zálogjogi nyilvántartásra vonatkozólag.

- 5. A zálogjog - a közjegyzői eljárás - a bírósági végrehajtás látszólag és a jogszabályi szabályozottság tekintetében alapvetően egymástól eléggé messze található jogterületek. A három jogi kategória közötti kapcsolatot a két eljárásjogi jogintézménynek az elsőként említett anyagi jogi jogintézménnyel kapcsolatos kiszolgálói szerepében kell keresni. Ezen szolgálati szereppel kapcsolatos keresés nem épp könnyű feladat, önmagában az anyagi jogi jogintézményt illetően sem.

- A Ptk.-nak az "A szerződést biztosító mellékkötelezettségek" című XXIII. fejezete "zálogjog" című részét az utóbbi időkben a változások jellemezték. Elsőként az 1996. évi XXVI. tv. hozott a Ptk.-ba a zálogjogot illetően új rendelkezéseket a 251-269. §-ok rendelkezéseinek megújításával. A zálogjog és a közjegyzői eljárás közötti kapcsolatot a 260. § (2) bekezdésének azon rendelkezése teremtette meg, mely szerint az ingatlanon kívül más zálogtárgyat terhelő jelzálogjog, valamint vagyont terhelő zálogjog alapításához ... a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön törvény szerint vezetett nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Ezen új törvényi rendelkezés végrehajthatóságának szolgálatában a korábban említett törvény a Ptké. (az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet) 47. § rendelkezését is módosította, s úgy rendelkezett, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás nyilvános és közhiteles. Az ezen nyilvántartásba való bejegyzésről a zálogszerződést közjegyzői okiratba foglaló közjegyző volt köteles gondoskodni. A zálogjogi nyilvántartással kapcsolatos részletes szabályokat azután a 7/1997. (I. 22.) Korm. rendelet határozta meg.

- A Ptk.-nak a zálogjoggal kapcsolatos rendelkezéseit azonban a 2000. évi CXXXVII. törvény ismét módosította, sőt 5. és 6. §-ában a zálogjogi nyilvántartást illetően is új rendelkezéseket hozott. Felhatalmazta az igazságügy-minisztert, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás részletes szabályait, valamint annak igénybevétele díját rendelettel állapítsa meg. Erre figyelemmel a 150/2001. (IX. 1.) Korm. rendelet a korábbiakban említett 7/1997. (I. 22.) Korm. rendelet rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Az esetleg így keletkezhető joghézag elkerülése érdekében az igazságügy-miniszter az említett napon hirdette ki és léptette hatályba a zálogjogi nyilvántartás új szabályait a 11/2001. (IX. 1.) IM rendelettel. A miniszteri rendelet meghatározóan a nyilvántartás számítógépes rendszeréhez igazítva rendelkezett magáról a nyilvántartásról, annak adatai kiegészítéséről és "lekérdezéséről". A Ptké. 47. §-nak a nyilvántartás nyilvánosságára és közhitelességre vonatkozó rendelkezését azzal pontosította, miszerint a zálogjogi nyilvántartásba bárki, bármelyik közjegyzőnél betekinthet, s annak adatairól feljegyzést készíthet.

- A zálogjoggal kapcsolatos Ptk.-beli és a zálogjogi nyilvántartásról szóló miniszteri rendeletbe foglalt szabályok után vizsgáljuk a VHT vonatkozó rendelkezéseit. A zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegből elsősorban a zálogjoggal biztosított követelést kell kielégíteni a VHT 169. § rendelkezése szerint és ez a helyzet az ingatlanok értékesítésé esetében is a VHT 170. § (1) bekezdés rendelkezése szerint. A zálogjogi nyilvántartás adatairól épp ezért a közjegyző a VHT 47. § (2) és (3) bekezdésében írtak szerint illeték és díjmentesen köteles tájékoztatást adni a végrehajtó megkeresésére.

- A VHT-nek az előbbiekben idézett rendelkezéseire figyelemmel lényeges törvényi és érdekelti érdek fűződik ahhoz, hogy az adott végrehajtási ügyben eljáró végrehajtó a lefoglalt ingó és ingatlan vagyont terhelő zálogjogról időben tudomást szerezzen és ezen tudomására tekintettel a speciális törvényi rendelkezéseknek eleget tudjon tenni.

- A VHT 103/B. § rendelkezése szerint jelzálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát azzal küldi meg az illetékes közjegyzőnek, hogy az ingóság lefoglalását jegyezze be a zálogjogi nyilvántartásba és adjon tájékoztatást az ingóságon fennálló jelzálogjog jogosultjának adatairól. A VHT 114. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint pedig a végrehajtó ... haladéktalanul értesíti az ingóság lefoglalásáról azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn. Az értesítésnek ki kell terjednie azon tájékoztatásra is, hogy a zálogjogosult a zálogjoggal kapcsolatos igényét ezen végrehajtási eljárás során érvényesítheti, de eziránti kérelmét az értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a végrehajtást foganatosító bíróságnál be kell jelentenie. A kérelem megalapozottságáról, illetve a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásáról a bíróság végzéssel dönt.

- A végrehajtást foganatosító bíróság a VHT 114/A. § (1) bekezdése alapján - a bejelentett zálogjogosulti kérelem megvizsgálását követően és annak megalapozottsága esetén - végzésében megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát és engedélyezi, hogy a folyamatban lévő végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a végrehajtási eljárás során a zálogtárgyat lefoglalták. A végzés meghozatala előtt azonban a végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult kérelmét köteles a végrehajtást kérőnek és az adósnak azzal a felhívással megküldeni, hogy a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül nyilatkozzanak a zálogjoggal kapcsolatos követelés jogalapját és összegszerűségét illetően. A közjegyzői tevékenységet illetően igen lényeges a VHT 114/A. § (4) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a jogalapot és az összegszerűséget nem lehet vitatottnak tekinteni abban az esetben, ha azt közokiratba foglalták. Amennyiben azonban a végrehajtást kérő, illetve az adós az előbb említett eseten kívül a jogalapot vagy összegszerűséget vitatta, s ezen állítása megalapozottságát valószínűsítette, a végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosulti kérelmet végzéssel elutasítja. Módja van azonban a zálogjogosultnak arra, hogy a Pp. 386. § rendelkezése alapján nyolc napon belül pert indítson a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának engedélyezése iránt [VHT 114/A. § (5) bekezdés utolsó mondat].

- Külön meg kell említeni, hogy amennyiben a jelzálogjog ingatlanra vonatkozik, a VHT 138/B. § rendelkezése szerint a végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjog jogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása iránti kérelméről a korábban írt módon, tehát a 114/A. §-ban részletezettek szerint dönt.

- A törvény szerkesztési módjából eredően sokaknak elkerüli a figyelmét az a rendelkezés, amely szerint a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást felfüggeszti abban az esetben, ha akár ingó, akár ingatlan végrehajtási lefoglalása esetén az említett vagyont terhelő zálogjog jogosultja a VHT 114/A. §, illetőleg ingatlan esetében a VHT 138/B. §-a alapján a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezés iránt kérelmet terjeszt elő [VHT 48. § (2) bekezdése]. A végrehajtás felfüggesztését a bíróság két esetben szünteti meg:

a)- ha a végrehajtást foganatosító bíróság a VHT 114/A. § (1) bekezdésében írt módon hozott végzésével a zálogjogi jogosult kielégítési joga megnyíltát megállapította és számára a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását engedélyezte, illetve

b)- ha a végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogi jogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása iránti kérelmét végzéssel elutasította, s ezután nyolc napon belül a nevezett nem igazolta, miszerint a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának engedélyezése iránt a Pp. 386. §-a szerinti pert megindította [VHT 114/A. § (7) bekezdés].

- Minthogy a zálogjoggal biztosított követelés mindent megelőző kielégítését a VHT 169. §-a az ingóságok esetében; míg 170. § (1) bekezdése az ingatlanok, valamint a vízi és légi járművek esetében biztosította, aligha lehet kétséges, hogy a zálogjoggal kapcsolatos közjegyzői ténykedésnek, s ugyanígy az ingatlan-nyilvántartásnak is kiemelt jelentősége van. Ha a közjegyző, illetve az ingatlan-nyilvántartás gyorsan és pontosan végzi munkáját, ez meghatározó módon segíti elő a zálogjoggal biztosított követelés mielőbbi és teljes kielégítését. Ezt igazolja a VHT 114/A. § (4) bekezdésének a korábbiakban már idézett azon szabálya, miszerint a jogalapot és az összegszerűséget a zálogjoggal biztosított követelés tekintetében nem lehet vitatottnak tekinteni, ha azt közokiratba foglalták. A közjegyzőnek tehát a zálogjoggal biztosított követelésekkel kapcsolatos ügyekben fokozott gondossággal kell eljárnia.

- 6. Kimaradt azonban a közjegyző és annak eljárása a VHT novelláris módosítása kapcsán a 2000. évi CXXXVI. tv. 86. §-ával a VHT 156/A.-156/G. §-aiba beiktatott "Nyilvános pályázat" jogintézményéből. A vélhetően a végrehajtási eljárás hatékonyságát jelentősen segítő új jogintézmény működésbe lépésére akkor van lehetőség a VHT 156/A. § (1) bekezdés rendelkezése szerint, ha az adós ingatlanának lefoglalása után annak értékesítését a végrehajtást kérő nyilvános pályázat útján kéri. Az ingatlan értékesítésével kapcsolatos pályázatot a végrehajtó hirdetménnyel teszi közzé a VHT 156/B. § (1) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemekkel. A pályázatot - annak határidején belül - ügyvéd vagy az ajánlatot tevő szervezet jogtanácsosa által ellenjegyzett okiratban kell a pályázóknak előterjeszteni [VHT 156/C. § (2) bekezdés].

- Aligha vitatható azon jogalkotói szándék megalapozottsága és helyessége, miszerint a pályázatok hatályosságát ügyvédi, illetve jogtanácsosi ellenjegyzéshez, tehát minősített teljes bizonyító erejű magánokirati formához kötötte [Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontja]. Minthogy azonban a pályázat ingatlan értékesítésével kapcsolatos, továbbá meghatározóan jelentős értékre, illetőleg jelentős ellenérték fizetésére vonatkozik, s épp ezért maga a pályázat is garanciális elemeket [VHT 156/C. § (1) bekezdés b) és c) pontja: tehát a felajánlott vételár összege, illetőleg a becsérték 10%-át kitevő előleg befizetésének igazolása] tartalmaz, helyesnek látszott volna, ha a pályázati ajánlatok szerkesztésére vagy ellenjegyzésére a jogalkotó közokirati formát vagy közjegyzői ellenjegyzési kötelezettséget ír elő, vagy legalább az ellenjegyzésre ad hatáskört a közjegyzőnek is. A pályázati ajánlatok formai és tartalmi hitelességét illetően a Pp. 195. § (1) bekezdésében meghatározott közokirati forma nagyobb garanciát nyújtott volna, mint a Pp. 196. §-ában meghatározott teljes bizonyítóerejű magánokirat.

- Nem vitatható, hogy a közjegyzők jelentős munkateherrel küzdenek mindennapi feladataik ellátása során. A végrehajtási pályázatok szerkesztésével, illetve ellenjegyzésével kapcsolatos hatáskör azonban nem valószínű, hogy elviselhetetlen munkateher-növekedést jelentett volna. A bírósági végrehajtás ismeretében nyugodtan lehet állítani, hogy ilyen jellegű munkateher előreláthatóan a fővárosban, illetve nagyobb városokban, esetleg gazdaságilag kiemelt országrészekben fog csak jelentkezni. A közokiratoknak a Pp. 195. § (1) bekezdésében szabályozott bizonyító ereje, a közjegyzői okiratoknak a KTV 1. § (1) bekezdésében kinyilvánított közhitelessége, a közjegyzőknek az okiratok elkészítésével kapcsolatban meghatározóan tapasztalt gondossága azt kívánná meg, hogy a bírósági végrehajtási eljárások kapcsán előterjeszthető pályázati ajánlatok is a közjegyzői szerkesztésvizsgálat [KTV 3. § (1) és (2) bekezdés] és ellenjegyzés körébe kerüljenek. Ezzel a jogalkotói-törvényi megoldással a jogviták megelőzése útján a polgári jogi jogbiztonság érdekét is megbízhatóan lehetne szolgálni.

- 7. A bírósági végrehajtó jogkörének bővülése a 2000. évi CXXXVI. törvénnyel módosított VHT egyik alapmotívuma. A VHT szövege alapján arra lehet következtetni, hogy ennek a jogkörbővülésnek két meghatározó oka van, melyek közül az egyik szubjektív, míg a másik objektív jellegű. A szubjektív motiváció a végrehajtó személyével-személyiségével van összefüggésben és ott jelentkezik, hogy a végrehajtói kinevezés feltételei szigorodtak, növekedett az általános és szakmai képzettség igénye. De a szakmai és általános képzettségi színvonal növekedési mellett - ahogyan arról már szó esett a korábbiakban - növekedett a szakmai gyakorlat megszerzésének időigénye is. Márpedig egy magasabb szintű ismeretanyaggal, valamint nagyobb szakmai gyakorlattal rendelkező végrehajtó számára a jogalkotó nagyobb bizalommal adhat nagyobb jogkört, intézkedési lehetőséget.

- Az objektív motiváció a végrehajtási eljárás időtényezőinek újraszabályozása kapcsán jelentkezik. Minthogy a VHT novella, a 2000. évi CXXXVI. tv., rendelkezéseinek eredményeként a bírósági végrehajtási eljárási határidők száma a módosítás előtti negyvenötről egyszázötvenkettőre, azaz közel a négyszeresére növekedett, a jogalkotónak szükségképp csak azt lehetett tenni, hogy az áttekinthetőség és a remélt betarthatóság érdekében a végrehajtó jogkörét ki kellett bővítenie. Aggályos lehet azonban még ilyen körülmények között is, hogy a most már kibővült jogkörben és magasabb képzettségi szinttel eljáró végrehajtó képes-e a határidő-rengetegben eligazodni, s a határidőket objektíve képes-e egyáltalán megjegyezni, illetve betartani. Ez az aggodalom még akkor is megalapozottnak tűnik, ha arra gondolunk, miszerint a jogalkotó az ún. "rövid" határidők tekintetében négy különböző megjelölést - azonnal-haladéktalanul-soron kívül-huszonnégy órán belül - alkalmaz, amelyek számítása és számonkérhetősége meglehetősen tág és talán ellenőrizhetetlen határok között mozoghat. Mindenesetre ez a kiemelt kérdés is feltételezi a bírósági végrehajtó jobb és magasabb színvonalú felkészültségét.

- Mindezek után emeljünk ki néhány példát a végrehajtó jogköre bővülésének szemléltetésére.

a)- A végrehajtó által az eljárási cselekményeiről vezetett jegyzőkönyv már a korábbiakban is ismert és szabályozott kategória volt. Ezzel összefüggésben a végrehajtó jogkörét a VHT 35. § (5) bekezdése akként bővítette ki, miszerint a végrehajtó az eljárási cselekményekről a jegyzőkönyvön kívül kép- és hangfelvételt készíthet, melyeket öt évi tárolást követően jogosult megsemmisíteni. Azt azonban nem lehet tudni, hogy melyek azok az "indokolt" esetek, amikor a végrehajtó élhet ezekkel a lehetőségekkel. Talán a végrehajtó ezen eljárása kapcsán az igénybevétel miatt felhasználható jogorvoslat, a végrehajtási kifogás eredményében született bírósági határozatok - végzések - indokolásai jelenthetnek útmutatást. De az sem zárható ki lehetőségként, hogy a végrehajtói kép- és hangfelvételek miatt indítható személyiségi jogvédelmi bírói határozatok is iránymutatást adhatnak a jogintézmény felhasználását illetően. Tartani lehet viszont attól, hogy esetleg az ilyen tényalappal indult személyiségvédelmi perek száma - gondoljunk csak az orvosi műhibával kapcsolatos kártérítési perekre - ugrásszerűen megnövekedhet.

b)- A bírósági végrehajtással kapcsolatban a korábbiakban is ismert volt az a szabály, mely szerint a végrehajtó a munkáltatónál a helyszínen is ellenőrizhette a munkabérre vezetett végrehajtás szabályainak betartását. Új azonban a végrehajtói jogkör ezzel kapcsolatos azon bővülése, mely szerint az ilyen esetben eljáró végrehajtó számára a munkáltató köteles biztosítani nemcsak az ügyintézés helyére, de a munkahely területére való belépést és korlátozás nélkül az adós személyi nyilvántartásába való betekintést is.

- A jogszabály szövegezője feltehetően megfeledkezett arról a körülményről, hogy adott esetben az adós állami vagy szolgálati titokkal érintett munkahelyen dolgozik, ahol a titok preferenciát kell, hogy élvezzen a végrehajtás érdekével szemben. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az adós személyzeti nyilvántartási anyaga olyan iratokat, adatokat is tartalmazhat (például fegyelmi eljárás stb.), melyeknek a végrehajtó elé tárása az adós védett személyiségi jogi érdekeit sérti. Ilyen esetekben vagy marad az adós teljes kiszolgáltatottsága, vagy jogszerűbb esetben megindulhatnak a személyiségvédelmi perek.

c)- A bírósági végrehajtói jogkör bővülését igazolja a korábban már említett "nyilvános pályázat" jogintézménye is a VHT 156/B. és azt követő szakaszaiban. Önmagában az a tény, hogy a pályázatot - hirdetmény készítésével és közzétételével - a végrehajtó írja ki, bizonyítja, hogy a jogalkotó a bírósági végrehajtó személyét illetően magasabb ismeretek létét vélelmezi. A pályázati eljárás lényeges elemeit illető VHT 156/D-G. §-ok szintén magasabb szintű felkészültség fennállását feltételezik a pályázatok felbontása, értékelése, azok érvénytelenségének vizsgálata, a pályázatok elbírálása és a nyertes személye megállapítása megítélését illetően.

d)- Jelentősen és a lényeget illetően bővült a bírósági végrehajtó jogköre a felosztási terv készítésével kapcsolatban. A korábbi szabályozás szerint, ha a végrehajtási eljárás kapcsán befolyt összeg nem fedezte valamennyi követelés kielégítését, a bírósági végrehajtónak felosztási tervet kellett készítenie, amit azután a végrehajtást foganatosító bíróság hagyott jóvá, ha az a törvényi és ténybeli feltételeknek megfelelt. A VHT új szabályozása a felosztási terv készítését és annak foganatosítását - bírói felülvizsgálat nélkül - a bírósági végrehajtó hatáskörébe adja. A jogszerűség érdekében azonban a feleknek arra ad lehetőséget, hogy a felosztási tervvel szemben végrehajtási kifogást terjeszthessenek elő a végrehajtást foganatosító bíróságnál annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül. A bíróság azután végzéssel dönt a végrehajtási kifogásról [VHT 171. § (1) és (4) bekezdés]. A bíróság a végrehajtási kifogással nem érintett részeiben a felosztási tervet csak akkor változtathatja meg, ha ott elírás vagy számítási hiba van, illetőleg a végrehajtó a felosztási tervet nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően készítette el.

e)- Sajátos részét jelenti a végrehajtói jogkör bővülésének a VHT által a végrehajtó számára a végrehajtási kifogásokkal kapcsolatos bírósági végzésekkel szemben biztosított fellebbezési jog. Ha ugyanis a bíróság helyt adott a végrehajtási kifogásnak, az idevágó végzéssel szemben a végrehajtó számára két esetben biztosít fellebbezési jogot a VHT 2001. szeptember 1-jétől hatályos 218. § (2) bekezdésének a) és b) pontja:

-- a bíróság a végrehajtó intézkedésének megsemmisítéséről döntött, vagy

-- a végrehajtó által előterjesztett díjjegyzéket vagy a végrehajtási költségek tekintetében a felosztási tervet módosította.

- Az előbbiek tekintetében előterjesztett végrehajtói fellebbezés vonatkozásában a megyei (Fővárosi) bíróság rendelkezik.

- 8. A közjegyzői eljárás és a bírósági végrehajtási eljárás kapcsolata fajai számát tekintve meglehetősen korlátozott a VHT rendszerében, ugyanakkor nem lehet ugyanezt mondania végrehajtási ügyek számát tekintve. A VHT a közjegyzők eljárása során keletkezett határozatokat és okiratokat - helyesen - a végrehajtási eljárások háttér területeként kezeli. Ez mutatkozik meg a végrehajtható okiratok [VHT 10. § a)-e) pontok] kiállításának alapjául szolgáló határozatok [VHT 16. § a) pont] és a végrehajtási záradékkal ellátható okiratok [VHT 21. § (1) bekezdés] meghatározása, de ugyanígy a zálogjog jogosultak igényérvényesítése kapcsán a jogalapot és az összegszerűséget illető vitathatatlanság vonatkozásában is [VHT 114/A. § (4) bekezdés].

- A két eljárás közötti kisszámú érintkezési felület bemutatása és annak kapcsán az alapul szolgáló közjegyzői aktusok pontossága fokozásának igényét illetően a figyelem nyomatékos felhívása - úgy tűnik - meghatározó fontosságú. Ahhoz azonban, hogy az "állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként" eljáró közjegyző aktusa végeredményét illetően is eredményes legyen, arra van szükség, hogy a közjegyző tevékenysége során összegyűjtse és rögzítse mindazon adatokat, amelyek a pénzköveteléseknek akár incasso, azaz azonnali beszedési megbízás, akár pedig bírósági végrehajtási eljárás során történő érvényesítéséhez szükségesek.

- Mindaddig, amíg a közjegyzői eljárás és a bírósági végrehajtási eljárás kapcsolódási pontjairól csak a VHT rendelkezik, addig a közjegyzőknek kell a KTV 130. §-a kiterjesztő értelmezésével eljárása során az esetleg szükségessé váló teljesítési kényszerek gyakorlásához szükséges adatokat beszerezni, rögzíteni és a végrehajtás elrendelése kapcsán az incassot igénybevevő felek, illetve a végrehajtást elrendelő bíróság rendelkezésére bocsátani. Nem lenne célszerűtlen az, ha a KTV 130. § módosításával, kiegészítésével a közjegyző kötelességévé tenné a törvény a VHT 11. § (2) és (3) bekezdésében megjelölt adatok, sőt a bankszámlás szervezetek esetében az országosan egységes számlarendszer szerint irányadó egyedi számlaszám és a számlát vezető pénzintézet nevének rögzítését is.

- Tudomásul kell venni, hogy az állam igazságszolgáltató hatalma egységes annak ellenére is, hogy az egyes hatalmi részfeladatokat különböző intézmények látják el. A részfeladatok ellátásának eredményessége azonban attól függ, hogy az igazságszolgáltatás ellátásában érintett intézmények hogyan, milyen alaposan és milyen gyorsan látják el feladataikat egymás tevékenységét kölcsönösen segítve, támogatva. ■