A gazdasági élet új kihívásokat állít a jogdogmatika elé is. A corporate governance angolszász intézménye ma már globálisan elterjedt, és egy új társasági jogi szemléletet hozott létre. A felelős társaságirányítás ma már nemcsak a szabályozott piacon jegyzett gazdasági társaságokra irányadó, hanem más jogalanyokra is, amelyek jellemzően jogi személyek. Kérdéses, hogy a jogi személyek elméletével, kritériumaival kimutatható-e kapcsolat, kölcsönhatás. Az elemzés alapján megállapítható, hogy a corporate governance a jogi személyek kritériumait tartalmi és formai elemekre bontja, és további új követelményeket is felállít, ezáltal a corporate governance a jogi személyek elméletének részévé válhat, és a jogi személyek elméletét fejlesztheti tovább.
A jogi személyek elméletének kérdése a magyar magánjogi gondolkodásban is régi múltra tekint vissza,[1] azonban a jogtudomány a mai napig nem tudott egy egységes, általánosan elfogadott megoldást alkotni a jogi személyek mibenlétére. A gazdasági élet azonban időről-időre új jelenségeket produkál, amelyekre a jognak is reagálnia kell. A nagyméretű vállalati anomáliák (könyvelési botrányok, sorozatos vezetői visszaélések) hívták életre a corporate governance, felelős társaságirányítás gondolatát.[2] A felelős társaságirányítás sajátos szabályozási technikával közeledik a társasági jog problémái felé és a jelentősége napjainkban egyre nagyobb. Jelen dolgozatunk e két téma kapcsolatát, lehetséges kölcsönhatásait elemzi, azaz milyen hatással lehet a jogi személyek klasszikus elméletére a társasági jog ezen, manapság kiemelt jelentőségű területe? A kapcsolódási pontot álláspontunk szerint a corporate governance kontinentális jogi adaptációja jelenti. A felelős társaságirányítás követelményrendszere ugyanis általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlat alapján a szabályozott piacon szereplő gazdasági társaságokra irányadó, de az utóbbi években a hatálya kiterjedt a szabályozott piacon kívüli más területekre is. Ha megvizsgáljuk, hogy ezen szektorokban milyen társasági formák működnek, akkor megállapíthatjuk, hogy a gazdasági társaságok jelentős része részvénytársasági, vagy korlátolt felelősségű társasági formában tevékenykedik. Az rt. és a kft. a hatályos szabályok szerint jogi személyiséggel rendelkezik.[3] Kérdésként merül fel, hogy a jogi személyiségű gazdasági társaságokra irányadó ajánlások és javaslatok hatással vannak-e a jo-
- 193/194 -
gi személyek elméletére, annak kritériumrendszerére, továbbá a jogi személyek elméletébe illesztve hatékonyabban érvényesülhetnek-e a corporate governance elvei? A továbbiakban kizárólag a jogi személyiségű gazdasági társaságokat vizsgáljuk, elsősorban az azokra vonatkozó követelményeket állítjuk fel. A téma aktualitását mutatja, hogy az új polgári törvénykönyv kodifikációjában, a jogalkotó külön könyvet szentel a jogi személyeknek, amely egységes és részletes általános szabályokat tartalmaz. Ebből fakadóan az elméleti megalapozás, a XXI. század gazdasági, társadalmi, jogi követelményeinek a dogmatikai beillesztése a klasszikus magánjogi intézmények rendszerébe aktuálissá teszi a vizsgálatot, noha az elméleti felvetés kísérleti jellegű.
1. A jogi személyek elméletéhez való kapcsolódás előtt szükségesnek tartjuk összefoglalni a corporate governance alapvető jellemzőit.[4] Az 1999-ben kiadott OECD alapelvek alapján a felelős társaságirányítás az ügyvezetés, a felügyeletet ellátó szerv (felügyelőbizottság), a részvényesek és az ezeken kívüli érintettek (stakeholder) közötti viszonyrendszer egészét jelenti.[5] A felelős társaságirányítás kezdetben a vállalati botrányok következtében kiadott best practices vagy más gyakorlati iránymutatást adó dokumentumokat jelentette, és elsősorban a szabályozott piacokon jegyzett társaságokra volt irányadó; azonban a corporate governance már más területekre is kihatott, ezért indokoltnak tartjuk röviden utalni a legújabb fejleményekre is. A felelős társaságirányítást két irányból vizsgálhatjuk. A vertikális rendszert nemzetközi, Európai Uniós és nemzeti szintekre bonthatjuk. A nemzetközi szint globálisan fogja össze a vállalatirányítással kapcsolatos dokumentumokat és más instrumentumokat, azonban ténylegesen érvényesülő jogi normákat nem tud alkotni. A regionális színtér, esetünkben az Európai Unió már képes lehet ilyen hatás kifejtésére, azonban erre még nem került sor.[6] Az Európai Unió közel egy évtizede foglalkozik jogalkotási szempontból a felelős társaságirányítás témakörével, de eddig csak részeredményeket ért el, amelyek jelentőségét nem szabad lebecsülni, noha koncepcionális megoldás és fellépés még nem körvonalazódik. Ilyen részeredményeknek tekinthetők a részvényesi joggyakorlásra vonatkozó irányelv,[7] vagy a szervezetrendszerre vonatkozó ajánlások,[8] amelyek azonban - nyilvánvalóan más területeken is megmutatkozóan - a tagállami jogok harmonizálásán keresztül képesek eredményt elérni. Az EU tevékenységét értékelendően ki kell emeljük, hogy az Európai Bizottság által 2010 és 2011-ben kibocsátott zöld könyvek,[9] valamint az arra érkezett észrevételeket közlő dokumentumok alapján koncepcionális változás nem várható a közeljövőben, ugyanis mind a szabályozás hatálya, és módszere tekintetében egységesen elutasító eredmény született.[10]
2. Ami a legújabb irányokat szemlélteti, az a másik módszer, amellyel horizontálisan vizsgáljuk a felelős társaságirányítást. Itt az alábbi területeken található corporate governance hatás, vagy ilyen irányú módosítás: (1) az állami-önkormányzati részvétellel működő gazdálkodó szervezetek köre, (2) a tőzsdén nem jegyzett gazdasági társaságok (3) a szabályozott piacra bevezetett gazdasági társaságok. Az első területre vonatkozó joganyag a közjog területére tartozik. A második szegmenst két területre bonthatjuk, egyrészt ide sorolható a non-profit szféra, amely már kiterjedt stratégiákat alkalmaz.[11] Valamint az ecoDa kezdeményezéseként a "Corporate Governance Guidance and Principles for Unlisted Companies in Europe" című dokumentum, amely jelentős előrelépésnek számít a tőzsdén nem jegyzett gazdasági társaságok corporate governance stratégiájának erősítésében. Az útmutató tizennégy alapelvet tartalmaz, ebből tíz kifejezetten a családi vállalkozásokra vonatkozik, négy alapelv pedig az ennél nagyobb, de a tőzsdén jegyzett társaságoknál kisebb cégeknek nyújt tanácsokat. Ez a szféra jelenleg még taxatíve meghatározhatatlan területeket takar, és várható, hogy más területek is ebbe a körbe kerülhetnek.
- 194/195 -
3. A harmadik szegmens a szabályozott piacra bevezetett nyilvánosan működő gazdasági társaságok köre, ehhez kapcsolódóan a Gt. 312. §-a, amely szerint ha a részvénytársaság részvényei a Budapesti Értéktőzsdén bevezetésre kerültek, az igazgatóság az éves rendes közgyűlésén a számviteli törvény szerinti beszámolóval együtt terjeszti a közgyűlés elé a felelős társaságirányítási jelentést. Ebben a jelentésben az igazgatóság/igazgatótanács összefoglalja a részvénytársaság előző üzleti évében követett felelős vállalatirányítási gyakorlatát, és nyilatkozik arról, hogy milyen eltérésekkel alkalmazta a Budapesti Értéktőzsde Felelős Társaságirányítási Ajánlásait.[12] Ezt a jelentést a részvénytársaság honlapján közzé kell tenni.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
