Ma már talán közhelynek tűnik az az állítás, mely szerint csak a 70-es évekre került be a köztudatba a bíróságokhoz való hozzáférhetőség alapvető problémája. Addig ugyanis az eljárásjog úgymond "stagnáló ügy" volt1, sőt csak a gyakorlati szakemberek igen kis részét érdeklő problémának tekintették, amely nem alkalmas arra2, hogy komolyabb tudományos kutatásokat ösztönözzön3.
Az említett időszakban egy olyan mozgalom került előtérbe, amely az igazságszolgáltatás elérhetőségének biztosítását tűzte ki célul.
Azonban a mozgalom tevékenysége ellenére az igazságügyi szervezet, az igazságszolgáltatás és az eljárásjogi szabályok, mint témák ki voltak zárva az EK jog területéről, kivéve az EK Bíróságához való hozzáférhetőség kérdését.4
Az eljárásjog harmonizációját hátráltató körülményeket Storme a következőkben látja:
a) Sokáig tartotta magát az az álláspont, hogy más állam polgári eljárásjoga nem ültethető át siker-rel.5
b) Az eljárásjog nem lehet mentes politikai felhan-goktól.6
Az európai tagállamok azonban egységes politikai struktúrával rendelkeznek, amelyben a szabadság és az egyenlőség az állampolgárok számára garantált. Ez utóbbi tényből következően a politikai természetre való hivatkozás többé nem indokolja az eljárásjog különbözőségét az Európai Unióban.7
c) A szabadság garanciáját jelentő eljárásjogot sokszor csak az eljárás formájának a meghatározására redukálják, ez pedig megmagyarázza azt a tényt, hogy az Európai Unió miért érdeklődik jobban az anyagi jog, mint az eljárásjog iránt.8
d) Az eljárásjog kialakítása az állam szuverén joga.9 1987-ben felállítottak egy munkacsoportot, amely
az akkori 12 tagállam vezető eljárásjogi szakembereiből állt10. A munkacsoport céljául tűzte ki, egy Európai Eljárásjogi Törvénykönyv11 összeállítását.
A vezető tudósokból álló munkacsoport 1988. május 1. napján a Bizottság elé terjesztett egy memorandumot.
A jelentés elkészítésére 1992. augusztus 31-ét tűzték ki végső határidőül, amely határidő később meghosszabbításra került.
Amennyiben világviszonylatban kívánjuk vizsgálni az eljárásjog egységesítésére vonatkozó szükségletet, törekvéseket és lehetőségeket, le kell szögeznünk, hogy általános elvárás az eljárásjoggal szemben, hogy gyors legyen, olcsó és alapos12.
Ezen kívánalmak már a korai nemzetközi megállapodásban is kifejezésre jutnak:
- Az 1958-as New York-i Egyezmény, amelyben az eljárásjogi alapelvek megfogalmazásán túljutott és amely az eljárásjog egységesítése vonatkozásában jelentős eredménynek könyvelhető el.13
- Ezt követően egy egységesítési folyamat volt megfigyelhető Európában és Latin-Amerikában. Európában az 1968-as brüsszeli egyezmény 1973. február 1-jén lépett hatályba, amelyet 1982-ben és 1989-ben módosítottak és jelenleg minden tagállamban hatályban van.
Latin-Amerikában 1988-ban egy modell-törvénykönyvet készítettek,14 amelynek nincs ugyan kötelező ereje, de a szövege minden eljárásjogi reform alapjául szolgál.15 Az egységesítés azonban elsősorban olyan területeken valósulhat meg, amelyek földrajzilag és jogi kultúrájukban is szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ilyen terület pl. Európa, így a következőkben az Európai Unióban történő eljárásjogi jogegységesítés kérdéseire szentelünk figyelmet.
Általánosságban elmondható, hogy az Európai Unió tagállamaiban a bíróságoknak lehetősége nyílhat a másik tagállam anyagi jogának alkalmazására, ez a kijelentés azonban nem érvényes az eljárásjog vonatkozásában. Így tehát pl. lehetséges az uniós tagállamok minden bírósága számára, hogy adott esetben az olasz anyagi jogot alkalmazzák a nemzetközi magánjogszabályai alapján, de egyik bíróság sem jogosult arra, hogy más tagállam eljárási szabályai alapján járjon el.
Az Európai Unióban a személyek és vállalkozások szabad mozgásának elve nem teljesülhet maradéktalanul a jogharmonizáció, így az eljárásjogi harmonizáció nélkül sem. Kerameus ezt a gondolatot a következőképpen fogalmazta meg: "Az eljárásjogi egységesítésnek kéz a kézben kell haladnia az általános egységesítéssel."
A jogbiztonság megteremtése is szükségessé teszi a polgári eljárásjogi harmonizációt, így az európai állampolgárok kiterjedt jogi védelmét biztosítja az Unió határain belül nemcsak a saját országukban, hanem más tagállamokban is.
Szükségessé válik az állampolgárok egyenlőségének, bíróság előtti egyenlőségének biztosítása, valamint az állampolgárok és vállalkozások számára az igazságszolgáltatás azonos elérhetőségének biz-tosítása.16 Ezen eljárásjogi rendszernek pedig a lehetőségekhez mérten részrehajlástól mentesen, gyorsan, hatékonyan és gazdaságosan kell működnie.
Az eljárásjogi harmonizációt gazdasági és jogi tényezők teszik szükségessé:17
- Köztudott, hogy a nemzetközi üzleti világ egy hatékony és áttekinthető eljárásjogi rendszert kíván meg. Ez a nemzetközi kapcsolatok sokszorozódá-sával egyre szükségesebbé válik.
- Amennyiben közelebbről megvizsgáljuk a különböző polgári eljárásjogi rendszereket Európában, három fontos kérdésre kell választ adnunk:
1. Mennyibe fog kerülni az eljárás?
2. Mennyi idő szükséges az eljárás lefolytatásához?
3. Mennyi haszon származik belőle? Gazdasági szempontból a pereskedés költsége a legérzékenyebb terület.
Egyetlen jogrendszer sem engedheti meg magának, hogy tolerálja a polgári eljárásjog belső egyenlőtlenségét. Amennyiben az Európai Uniót egységes jogrendszernek tekintjük18, akkor következésképpen alkalmazni kell ezt az Európai Unióra is.
A Francovich ügyben hozott döntés (1991. nov. 19.) további érveket tartalmaz, amely alátámasztja az eljárásjogi harmonizáció szükségességét. Ezen döntéssel összhangban a tagállamok állampolgárai kártérítést követelhetnek az államok hatóságaitól azon az alapon, hogy az adott állam elmulasztott alkalmazni egy irányelvet.19
A problémát nemcsak a létező polgári eljárásjogi törvénykönyvek különbözősége okozza, hanem az is, hogy az utóbbi időben az uniós tagállamok reformokat vittek végbe ezen a területen, amely fokozta a fent említett különbözőséget.20
A fentiek ismeretében megállapítható, hogy ameny-nyiben a szakemberek nem tesznek gyors lépéseket a polgári eljárásjog szabályainak közelítésére, a további elkülönült fejlődés csak a tagállamok jogának különbözőségét mélyíti el.21
Válaszképpen a jogviták növekvő számára és a bírósági ügyhátralékra egyre gyakoribbá válik, hogy a felek más vitarendezési megoldást választanak (pl. választottbíróságok).
A polgári eljárásjog Storme professzor szerint felfogható úgy is, mint az európai értékek megtestesítője. Ennek alátámasztására több gyakorlati példát is említ:
- Az Unióban olyan nagy jelentőséggel bíró területekre, mint pl. a fogyasztóvédelemre vagy a környezetvédelemre vonatkozó jogi szabályozás megfelelő végrehajtásához szükséges egy olyan európai igazságügyi rendszer, amely az ilyen jellegű panaszok kezelésére alkalmas.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
