Jelen recenzió az In Medias Res folyóirat 2020. évi 2. számában közzétett tanulmányok ismertetésére vállalkozik; a periodika egy teljes számot szentelt azon tanulmányoknak, amelyek a koronavírus járvány jog világára gyakorolt hatásával foglalkoznak. Több mint egy év telt el azóta, hogy a járvány felforgatta mindennapjainkat. Gyökeresen alakította át családi és társasági életünket, utazási szokásainkat, a szórakozásunk módját és természetesen a munkavégzésünket is. Ahogyan egy foglalkozás és hivatás sem kerülhette el, hogy alkalmazkodjék a megváltozott világhoz, úgy a jogi szféra is átalakulásnak indult. Az elmúlt egy év azt is világossá tette, hogy nem ideiglenes változásokról van szó, hanem hosszútávú folyamatról, amelynek még minden bizonnyal csak az elején járunk. Valamennyi jogterület, valamint az állami intézmények és magáncégek is rákényszerültek, hogy reagáljanak a megváltozott környezetre. Minden jogi hivatásrendnek át kellett értékelnie az évtizedes, vagy akár évszázados hagyományokon alapuló szemléletét, munkavégzési módszereit.
A járványügyi helyzet egyenes következménye, hogy a jogtudomány is kiemelten foglalkozik a szemünk előtt végbe menő változással, annak rövid és hosszútávú hatásaival. Az In Medias Res folyóirat ebben a témában publikált tanulmányai olyan kérdéseket érintenek, amelyek az elmúlt egy évben mind a gyakorló, mind az elméleti jogászokat foglalkoztatták. Az írások egy része a jogi szférát átható technológiai változásokat állítja előtérbe, másik csoportja az információ és az információkhoz való hozzájutás módjának felértékelődésével, ennek veszélyeivel foglalkozik, további tanulmányok pedig a szükségszerű korlátozások alapjogi vetületeit, valamint a válság büntetőjogi fejleményeit értékelik.
Ződi Zsolt A járvány, a jogi szféra és a technológia. Hogyan vészelték át a jogrendszerek a járványt, mekkora szerepe volt ebben a technológiának, és mennyire lesznek tartósak a változások? című tanulmánya szerint a járványhelyzet felfogható egy olyan kísérletként is, amely arról szól, hogy működtethető-e a jogrendszer személyes jelenlét nélkül vagy minimális személyes jelenléttel. A tanulmány ennek szellemében mutatja be a jogi szféra és az informatika kapcsolatát. Talán meglepődünk a megállapításon, hogy bár a technológiai fejlődés sok téren bámulatos, a jogi szféra hazánkban még csak a jogi technológia második korszakát, az online kommunikáció korszakát éli, és előttünk áll még a virtualizáció és a mesterséges intelligencia előretörése. Jelenleg egyelőre még csak barátkozunk az olyan technológiákkal mint a videokonferencia és az automatikus dokumentumkészítő szoftverek, és távolról figyeljük a világban megjelenő online vitarendező, jogi elemző szoftvereket. A teljes kiadványban visszatérő téma, hogy a pandémia miként hatott a technológia alkalmazására a jogi munka területén. A szerző elemzésének központi kérdése, hogy a személyes jelenlétet miként lehet helyettesíteni. Ezzel kapcsolatban a tanulmány nemzetközi kitekintést nyújtva mutat rá a használható kereskedelmi szoftverek problémakörére. Megemlíti az elektronikus iratbetekintést lehetővé tévő programok és az online ügymenedzsment rendszerek fontosságát, továbbá kitér arra, hogy az online vitarendező szoftverek milyen előnyökkel járnak a vírushelyzet idején. Utóbbira példaként állítja azt az ausztrál ajánlórendszert, amely segíti a házaspárok vitáinak rendezését a házasság felbontása esetére.
A tanulmány végül a bírósági eljárások lassúságának, költségigényének és körülményességének problémájára hívja fel a figyelmet napjainkban, amikor sok területen a technológia éppen egyszerűsíti az ügyek intézését. Kiemeli, hogy a bíráknak nem dokumentumokra van szükségük az ügyek eldöntéséhez, hanem az azokban foglalt adatokra, amelyek bevitele automatizálható lenne. Álláspontja szerint a videókonferencia-rendszerek használatával felmerült problémák könnyen orvosolhatóak, ez pedig kijelöli az irányt, amerre a fejlődés a bírósági vitarendezést viszi. Előrevetíti, hogy idővel a munkafolyamatokra rá fogja nyomni a bélyegét az automatizálás, amelynek eredménye a technológia mélyebb behatolása lesz a mun-
- 479/480 -
kafolyamatokba, sőt egy idő után bizonyos területeken eljuthatunk az emberi közreműködés nélküli ügyintézéshez is.
A Ződi Zsolt által felvetett kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik Hulkó Gábor Lawtech, V4 és pandémia. Van-e szerepük a lawtech megoldásoknak a V4-ben? című tanulmánya. A szerző kiindulópontja, hogy a jogi szolgáltatások piaca kevesebb affinitást mutat az IT technológiák alkalmazására, mint más területek, például a pénzügyi piacok, és ezen belül is a V4 országok rendszerei még konzervatívabbak. A vizsgálathoz definiálja a fogalmakat, amely szerint a legaltech a jogászok munkáját segítő technológiai megoldásokat foglalja magában, míg a lawtech az ügyfelek számára nyújt szolgáltatást. Rámutat arra, hogy a lawtech megoldások használata egyre fokozódó elvárás az egyes cégek felé, azonban annak jelentős korlátja a jogi ügyekhez kapcsolódó bizalmi viszony, amely személyes kapcsolatot feltételez. A V4 országokban kevés az új piaci lehetőség, azonban a tanulmány azt prognosztizálja, hogy ezen a téren változás várható, akár még a big data jellegű analízisek vagy a blockchain alapú alkalmazások megjelenése is. Kiemelten foglalkozik a szerző az okos szerződések (smart contract) és a blokkláncrendszerek (blockchain) nyújtotta lehetőségekkel. Felveti azonban ezek alkalmazásának jogállami korlátait is, mind jogi, mind technikai oldalról, és ismerteti a V4 országok vonatkozó jogi szabályozását. Következtetésként a szerző arra jut, hogy a lawtech területén az elkövetkező 8-10 évben nem kell számítani alapvető változásra, inkább a legaltech az a terület, ahol automatizálhatóvá válnak a monoton, alacsonyabb komplexitású feladatok.
Amíg az említett két tanulmányon keresztül megismerhetjük a jogi technológia alkalmazásának elvi lehetőségeit és annak korlátozottságát, addig Kékedi Szabolcs Hogyan tovább bírósági digitalizáció, vagy hogyan lett az elektronikus kapcsolattartás a veszélyhelyzetben az ítélkezés kulcsa? című tanulmánya egy konkrét kérdéskör, a bírósági digitalizáció fejleményeit tárja fel számunkra. Ennek során megismerhetjük a bírósági digitalizációt előre mozdító célkitűzéseket és jogalkotási koncepciókat. Az elektronikus ügyintézés jogszabályi hátterének bemutatásakor Kékedi szemléletes ábrán mutatja be az egyes jogszabályok egymáshoz való viszonyát, amely megítélése sokszor a gyakorlat számára is problémát jelent. A szerző fontos és előremutató megállapításra jut, amikor megfogalmazza, hogy az elektronikus ügyintézéshez való jog mintegy alapjogként kerül definiálásra. Ebben láthatjuk az előzőekben ismertetett tanulmányokban felmerülő technológiai újításokra való igény tételes jogi megvalósulásaként azt, hogy idővel alapjogként fogjuk kezelni a technikai megoldások használatához való jogot. A tanulmány részletesen bemutatja a 2020 tavaszi veszélyhelyzet bírósági ügyintézést érintő jogalkotását és igazgatási intézkedéseit, ajánlásait, és azoknak számszerűsített hatásait az iratforgalmi adatokra és a távmeghallgatások adataira, amiből nem meglepő módon kiolvasható azok előretörése a veszélyhelyzet ideje alatt. Ezeken az adatokon és jogszabályi rendelkezéseken alapuló elemzésében a szerző arra a következtetésre jut, amelyre már a korábban ismertetett tanulmányok is utaltak, azaz, hogy a vírushelyzet a digitalizáció előtt évtizedek óta álló falakat döntött le. Egybevág ez a Ződi Zsolt által citált, egy amerikai bírótól származó idézettel, mely szerint az USA-ban a járvány három hónapja alatt többet változott a bírósági rendszer, mint a megelőző három évtizedben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
