A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 243. §-a (1) bekezdésének a) pontja esetében a Gt. előírja a jegyzett tőke leszállításának kötelezettségét. A tőkeleszállítás akkor hajtható végre, ha a jegyzett tőke a nagy tőkeveszteség ellenére a leszállítást követően is meghaladja még a törvényben meghatározott tőkeminimumot (a 20 millió forintot). Ha a veszteség olyan mértékű, hogy a tőkeleszállítás a Gt. szerint kötelező lenne, de az a tőkeminimum miatt már nem lehetséges, a törvény más jogkövetkezményeket fűz a 258. § (3) bekezdésében. Kimondja ugyanis, hogy az ilyen rt. közgyűlése a más társasági formába történő átalakulásról, vagy a jogutód nélküli megszűnésről köteles határozni.
Ha a jegyzett tőke leszállítása lehetséges, a Gt. 243. §-a (2) bekezdésének szó szerinti értelmezése alapján csak arra kerülhet sor, mivel a Gt. 258. §-ának (3) bekezdésében foglalt intézkedéseket akkor kell végrehajtani, ha a jegyzett tőke leszállítása kötelező lenne, de arra nincs mód. Ugyanakkor, ha a törvényi szabályozás célját tartjuk szem előtt, elmondható, hogy valójában a tőkevalódiság elvének érvényesítése a lényeg. Ebben az esetben viszont a törvényben megengedett bármilyen intézkedés elfogadható, mellyel ez a cél megvalósulhat.
Ennek alapján, ha a tőkevesztéssel érintett cég tulajdonosai a veszteség miatt összehívott közgyűlésen nem a kézenfekvőnek látszó tőkeleszállítás eszközéhez folyamodnak, igénybe vehetik a tőkevalódiság megvalósításához rendelkezésre álló más jogi lehetőségeket is. így például - mint más esetben is - dönthetnek a gazdasági társaság átalakulásáról más gazdasági társasággá. A különbség az, hogy ez utóbbi döntésük önkéntes elhatározás lenne, nem pedig a Gt. 258. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kényszerítő szükség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
