A közmeghallgatás már nem új keletű helyi önkormányzati jogintézmény, ennek ellenére vannak bizonyos szegmensei, amik nem kellőképpen tisztázottak, ezért megnehezítik a jogalkalmazást. A közmeghallgatáson megvalósuló, illetőleg azzal összefüggő adatkezelés tartalma, terjedelme jelenleg sem teljesen egyértelmű, a gyakorlat pedig rendkívül színes, s nem csupán a helyhatóságok, de a törvényességi felügyelet vonatkozásában is.
I. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 54. §-a rögzíti, hogy a képviselő-testület évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen a helyi lakosság és a helyben érdekelt szervezetek képviselői a helyi közügyeket érintő kérdéseket és javaslatot tehetnek. Az elhangzott javaslatra, kérdésre a közmeghallgatáson vagy legkésőbb tizenöt napon belül választ kell adni.
A Mötv. 52. § (1) bekezdésének a)-n) pontja kimondja, hogy a képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza: a testületi ülés helyét; időpontját; a megjelent önkormányzati képviselők nevét; a meghívottak nevét, megjelenésük tényét; a javasolt, elfogadott és tárgyalt napirendi pontokat; az előterjesztéseket; az egyes napirendi pontokhoz hozzászólók nevét, részvételük jogcímét, a hozzászólásuk, továbbá az ülésen elhangzottak lényegét; a szavazásra feltett döntési javaslat pontos tartalmát; a döntéshozatalban résztvevők számát; a döntésből kizárt önkormányzati képviselő nevét és a kizárás indokát; a jegyző jogszabálysértésre vonatkozó jelzését; a szavazás számszerű eredményét; a hozott döntéseket és a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottakat.
Ugyanezen szakasz (3) bekezdésének első fordulata kimondja, hogy a választópolgárok - a zárt ülés kivételével - betekinthetnek a képviselő-testület előterjesztésébe és ülésének jegyzőkönyvébe.
Mindezen szabályokból következik, hogy a közmeghallgatásról mint képviselő-testületi ülésről ugyancsak jegyzőkönyvet kell felvenni. A közmeghallgatás a Mötv. zárt ülést szabályozó rendelkezéséből adódóan kizárólag nyilvános képviselő-testületi ülés keretében tartható meg, ami értelemszerűen a jogintézmény rendeltetéséből is következik.
A jegyzőkönyvbe történő betekintés jogával kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa kimondta, hogy adatvédelmi oldalról a képviselő-testületi működés nyilvánossága azt jelenti, hogy a képviselő-testület ülésén elhangzottak, meghozott döntések közérdekű adatnak, illetve közérdekből nyilvános adatnak minősülnek. Ezért ezen adatok rögzíthetők, jogszerű keretek között felhasználhatók, az elhangzottakat rögzítő jegyzőkönyv pedig bárki által megismerhető. A nyilvánosság részben a képviselő-testület ülésein való részvételt, részben pedig az arról készült adatok megismerésének lehetőségét jelenti. A kettő együtt adja a nyilvánosságot, s ennek következményeként a közérdekű adatokhoz való hozzáférés lehetőségét, ami egyben megteremti a működés feletti kontroll gyakorlásának lehetőségét is.[1]
A törvényhozónak pontosítania kellene a Mötv. rendelkezésén, mert a "választópolgár", "az állampolgár" és a "bárki" kategóriája nem azonosítható egymással. A jelenlegi gyakorlat a hivatkozott rendelkezés személyi hatályának a kiterjesztésével valósul meg.
1990-től kezdődően nem volt vitás, hogy a közmeghallgatáson megjelentek, a közérdekű kérdést, javaslatot előterjesztők személyes adatait, így különösen a nevüket és a lakcímüket rögzítsék a jegyzőkönyvben[2], amik a helyi önkormányzatokról szóló, ma már hatálytalan 1990. évi LXV. törvénynek (a továbbiakban: Ötv.) a Mötv.-el szó szerint megegyező rendelkezése [17. § (3) bekezdés] miatt bárki által megismerhetővé váltak: emiatt sokan visszaléptek attól, hogy a közmeghallgatáson közszereplést vállaljanak; részben ez a folyamat vezetett a közmeghallgatás funkciójának fokozatos kiüresedéséhez.
A képviselő-testület felhatalmazást kapott, hogy a szervezeti és működési szabályzatában szabályozza a jegyzőkönyv és a közmeghallgatás további - a törvényi szabályokat kiegészítő - tartalmi kellékeit. A helyi szabályozás több esetben is probléma forrása, esetenként túllépi a jogalkotási felhatalmazás kereteit, más esetekben viszont a szabályozás elmaradása okoz gondot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa külön jelentésben[3] foglalkozott a közmeghallgatással, különösen annak önkormányzati rendeleti szabályozásával egy közel tíz évvel ezelőtti jogesettel kapcsolatban. A jelentés összegzése szerint:
- a képviselő-testületeknek részletesen rendelkezniük kell a közmeghallgatás szabályairól a szervezeti és működési szabályzatukban;
- különös figyelmet kell szentelniük az ülésvezetés-rendfenntartás szabályaira;
- a törvényességi ellenőrzési szerveknek alaposan át kell tekinteniük a közmeghallgatás rendeleti szabályait.
II. Az adatvédelmi biztos szerint a helyi önkormányzatok adatkezelését sokszínűség és bizonytalanság jellemzi. A jegyzők és a polgármesteri hivatalok köztisztviselői nehezen igazodnak el az adatkezelésre vonatkozó szabályok között, aminek az az oka, hogy az adatkezelés nem elsődleges, nem önmagáért van, hanem mindig vala-
- 28/29 -
milyen más tevékenységhez, feladat- és hatáskör gyakorlásához kapcsolódik.[4]
Az állampolgárok személyes adatai védelméhez való jogának biztosítása a jogszabályok következetes betartásával érhető el. Mindez érthető, csakhogy a jogvédelem éppen a jogszabályok értelmezése körül kibontakozó nehézségek miatt nem valósítható meg hiánytalanul, amit tovább nehezít a képviselő-testületek jogalkotási felhatalmazása, mert a rendeletek szinte valamely ponton mindig megsértenek más jogszabályt.
A közmeghallgatás aktív jogosítottjait, a helyi lakosokat megilleti a jog, hogy eldöntsék, névvel vagy név nélkül kívánnak-e hozzászólni a közmeghallgatáshoz, mindez viszont nem érvényes az általuk a joggyakorlás során elmondottakra, a közérdekű kérdésekre és javaslatokra. Ezek az adatok a Mötv. erejénél fogva a jegyzőkönyv részét képezik, ezért nem vonhatók ki a közérdekű adatok, a közérdekből nyilvános adatok köréből, ezáltal pedig a jegyzőkönyvből. A képviselő-testületet e körben részleges szabályozási mozgástér megilleti, mert az SzMSz-ében rendelkezhet a jegyzőkönyvezés tartalmi terjedelméről, vagyis, hogy szó szerint vagy csupán a lényeges elemek befoglalásával kell-e elvégezni a jegyzőkönyvezést. A gyakorlat azt mutatja, hogy általában elegendő a lényeges elemek jegyzőkönyvezése.
Különös eset, ha a képviselő-testület üléséről kép- és hangfelvétel készül.[5] Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Ötv. 17. § (3) bekezdése a képviselő-testület ülése jegyzőkönyvét minden tartalmi és terjedelmi korlát nélkül (így nyilvános ülés esetén az ott elhangzott "nyilatkozatok és személyes megnyilvánulások" szövegét is) betekinthetővé nyilvánítja. A Ptk. 80. § (2) bekezdése - az akkor hatályos változat szerint - pedig úgy rendelkezett, hogy képmás és hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához nyilvános közszereplés esetében nincs szükség az érintett személy hozzájárulásához. Az említett törvényi rendelkezésekből az következik, hogy a nyilvános képviselő-testületi ülésen "mint nyilvános közszereplés során" elhangzott nyilatkozatok és személyes megnyilvánulások közérdekű adatokká válnak.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
