A bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Gyptv.) 2020. július 9. napján lépett hatályba. A törvény - a törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás szerint - eljárásjogi könnyítést kíván biztosítani azon sértettek számára, akiknek ügyében a büntetőeljárás már jogerősen befejeződött, és a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránti igényüket polgári jogi igényként a büntetőeljárásban nem érvényesítették, valamint polgári pert sem indítottak ennek érdekében, és követelésük még nem évült el. A törvény hatálybalépése óta eltelt közel fél év alatt viszonylag kevés gyorsított per indult[2], s valószínűleg az ügyek alacsony számával, illetve az eljárások kezdeti szakaszban létével magyarázható, hogy elsősorban nem a konkrét perekben, hanem elméleti szinten vetődtek fel - a lentebb részletezettek szerint - a Gyptv. szabályainak értelmezésével, alkalmazásával kapcsolatosan olyan kérdések, amelyek a későbbiek során a gyakorlatban is problémaként jelentkezhetnek.
Elöljáróban szükségesnek látszik a normaszöveg, valamint annak indokolása kapcsán megjegyezni, hogy a törvény címében, szövegében és a törvény indokolásában alkalmazott "bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj" megjelölés - Csöndes Mónikával egyetértve - dogmatikailag és nyelvtanilag is kifogásolható a következőkre figyelemmel:
A "bűncselekménnyel okozott kár", illetve a "bűncselekménnyel okozott nem vagyoni sérelem" nem önálló polgári jogi felelősségi alakzat. A polgári jogi felelősség akkor állapítható meg, ha annak törvényi feltételei fennállnak, függetlenül attól, hogy az adott károkozó magatartás bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja. A bűncselekményt is megvalósító magatartással okozott kár, illetve - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (2) bekezdésének utaló szabálya folytán - nem vagyoni sérelem mikénti megítélése mindig az adott tényállásra alkalmazandó polgári jogi felelősségi alakzat alapján történik, a károkozó magatartás, illetve személyiségi jogsértés polgári jogi következményei ugyanis nem változnak önmagában amiatt, mert a magatartás egyúttal egy bűncselekmény törvényi tényállását is kimeríti.[3]
A "bűncselekménnyel okozott sérelemdíj" megjelölés nyelvtanilag is helytelen, hiszen bűncselekménnyel legfeljebb nem vagyoni sérelem okozható, sérelemdíjat viszont nem lehet okozni. A helyes terminológia a fent kifejtettek szerint a "bűncselekménnyel okozott nem vagyoni sérelem" lehetne.
A Gyptv. 2. § (1) bekezdése szerint gyorsított perben az a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránti igény érvényesíthető, amely esetében a bíróság jogerősen megállapította a bűncselekmény elkövetését, és nem került sor polgári jogi igény megítélésére, továbbá polgári per megindítására. Az idézett törvényi rendelkezésből következően a gyorsított perben történő igényérvényesítés konjunktív feltételei:
- a bűncselekmény elkövetésének bíróság általi jogerős megállapítása,
- a kártérítési, illetve a nem vagyoni sérelemért való polgári jogi felelősség feltételeinek a fennállása,
- polgári jogi igény megítélésének, továbbá polgári per megindításának a hiánya.
Megjegyzendő, a törvény általános indokolása úgy érthető, a gyorsított perben történő igényérvényesítés egy további feltétele, hogy a követelés még ne legyen elévült. Miután azonban maga a törvényszöveg ilyen kitételt nem tartalmaz, a gyorsított perben is irányadó a Ptk. 6:23. § (4) bekezdése, azaz a kártérítési vagy sérelemdíj iránti igény elévülését a bíróság a gyorsított perben sem vizsgálhatja, illetve veheti figyelembe hivatalból, ezért a törvény indokolásának az elévülés bekövetkezte hiányára való utalása félreértésekhez vezethet, illetve bizonytalanságot eredményezhet.
A gyorsított perben történő igényérvényesítés egyes feltételeit illetően kiemelendők az alábbiak.
A bűncselekmény elkövetésének bíróság általi jogerős megállapítása nem azonos az elkövető büntetőjogi felelősségének a megállapításával. Előfordulhat ugyanis, hogy a bíróság büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok
- 412/413 -
folytán megszünteti a büntetőeljárást [pl. mert a vádlott gyermekkor miatt nem büntethető (Be. 492. § (1) bekezdés b) pont), vagy mert halál, elévülés, kegyelem vagy törvényben meghatározott egyéb okból a vádlott büntethetősége megszűnt (Be. 492. § (1) bekezdés c) pont], vagy azért hoz felmentő ítéletet, mert a bűncselekményt nem a vádlott követte el (Be. 566. § (1) bekezdés a) pont)], de határozata indokolásában magának a bűncselekménynek az elkövetését megállapítja.
E feltételeket a polgári anyagi jog szabályai határozzák meg, ezért ezek fennállása szempontjából közömbös, hogy a jogosult az általános perrendi szabályok alapján lefolytatásra kerülő, vagy gyorsított perben érvényesíti az igényét. Ennek ellenére talán nem felesleges a gyorsított per kapcsán felmerülő gondolatok között kitérni a bűncselekményt is megvalósító magatartással okozott kárért és nem vagyoni sérelemért való polgári jogi felelősség egyes feltételeire. Mindenekelőtt hangsúlyozni szükséges, hogy a pénz megfizetésére irányuló követelés jogcíme nem feltétlenül kártérítés akkor sem, ha a pénzkövetelés valamely vagyoni hátrány reparálását, a megsértett vagyoni egyensúly kiegyenlítését célozza. Nem kár és nem kártérítés a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek alkalmazása akkor sem, ha pénzvisszafizetési kötelezettséggel jár, és nem az a szerződés teljesített szolgáltatása ellenszolgáltatásának követelése sem a szerződésszegés jogkövetkezményeként.[4] Mindez akkor is igaz, ha a szerződés érvénytelenségét eredményező, vagy a szerződésszegést jelentő magatartás egyben valamely bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja.
A gyorsított perben a felperes a magánjogi alanyi jogát, közelebbről a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint őt megillető kártérítésre, illetve sérelemdíjra való jogát érvényesíti a polgári jogi felelősség szabályai alapján, következésképpen keresete elbírálása során a bíróságnak a polgári jogi felelősség Ptk. 6:142., illetve 6:519. §-ában írt feltételei (jogellenes magatartás, kár, illetve nem vagyoni sérelem, okozati összefüggés, kimentés hiánya) fennállását kell vizsgálnia, a sérelemdíj iránti igények tekintetében a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabályra is figyelemmel.
A felelősség egyes feltételeit illetően a következők kiemelése indokolt.
A bűncselekményt megvalósító, s egyben a polgári jogi felelősséget megalapozó jogellenes magatartás - a tényállástól függően - lehet szerződésen kívüli magatartás, szerződésszegést jelentő magatartás, és adott esetben olyan akár szerződésen kívüli, akár szerződésszegő magatartás, amely egyben más személyiségi jogát is sérti. A bűncselekményt is megvalósító magatartás polgári jogi szempontú minősítése elengedhetetlen, hiszen ettől függ, hogy a per elbírálása során a Ptk. kontraktuális vagy deliktuális felelősséget szabályozó rendelkezéseit kell alkalmazni, illetve hogy irányadóak-e a Ptk. személyiségi jogok megsértésének szankcióit tartalmazó szabályai. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a Pp. 264. § (1) bekezdése sem, amely szerint jogerősen elbírált bűncselekmény esetén a polgári ügyben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
