1. 2009. február 5-én az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem impozáns Andrássy termében megrendezésre került a Nemzetközi magánjogászok és polgári eljárásjogászok kerekasztal beszélgetése. Az eredetileg 2003-ban útjára indított, évente megrendezésre kerülő találkozó-sorozat kezdetben kimondottan csupán nemzetközi magánjoggal, illetve a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával foglalkozott.
A legutolsó - a Miskolci Egyetemen, illetve a Károli Gáspár Református Egyetemen megrendezésre került konferenciák - anyagából, melyek az Európai Közösség szerződésekre alkalmazandó jogot meghatározó ún. Róma I. rendelet,1 illetve a szerződésen kívüli kárkötelmekre (deliktuális felelősségre) alkalmazandó jogot meghatározó ún. Róma II. rendelet2 egyes kérdéseiről szóltak, önálló kötet is megjelent "Európai kollíziós kötelmi jog" címen.3
A találkozó 2009-ben ugyanakkor - üdvözlendő és véleményünk szerint lehetőség szerint a jövőre nézve is követendő módon - a korábbi alkalmaktól eltérően nem csupán a szűken vett nemzetközi kollíziós magánjoggazdasági jog, hanem ezen felül a nemzetközi-európai polgári eljárásjog, mint kapcsolódó terület egyes kérdéseivel is foglalkozott. A konferencia első részén Vörös Imre, második részén Kengyel Miklós professzorok voltak a levezető elnökök.
2. Az elhangzott referátumok és az azokhoz kapcsolódó diskurzus fő témája azon jogszabálymódosítás volt, mellyel az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kívánta a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.-t (a továbbiakban: "Nmjt." vagy "kódex") a Róma I. és II. rendeletekhez igazítani, illetve a névviselésre vonatkozó szabályokat is a közösségi szabályokkal harmonizálni. A jogszabálymódosítás tervezetét 2008 októberében véleménykérés végett megküldték a hazai nemzetközi magánjogtudomány több prominens személyiségének; Burián Lászlónak, Martonyi Jánosnak, Palásti Gábornak, Várnay Ernőnek, illetve Vörös Imrének. A módosítástervezetre válaszul több vélemény is érkezett; ilyen volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem műhelyében Burián László-Raffai Katalin-Szabó Sarolta (a továbbiakban: a "PPKE kutatócsoportjának véleménye"), a Pécsi Egyetemről Csöndes Mónika-Nemessányi Zoltán, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem részéről Vörös Imre, valamint Somogyi Árpád véleménye, melyet az érintettek együttesen továbbítottak az IRM felé.
A tervezetet a minisztérium ugyanakkor - furcsa, mondhatni érthetetlen módon, hiszen alapos munkához ennyi idő nem elegendő - 2008. október 31-én anélkül, hogy a később (novemberben) beérkező véleményeket figyelembe vehette volna, benyújtotta a Parlamentnek.4 A javaslatot a Parlament érdemi - lényegesebb - módosítás nélkül, 2009. március 2-án elfogadta. Ez lett a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. módosításáról szóló 2009. évi IX. törvény. A módosítás három főbb területre terjed ki: egyrészt a névviselésre vonatkozó kollíziós szabályokat módosították (a közösségi esetjoghoz igazították), másrészt a szerződésjogra vonatkozó szabályok Nmjt.-ben található 24-30. §-ait átalakították és a Róma I. rendelethez igazították, harmadrészt a Róma II. rendelettel összefüggésben módosították a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó normákat (az Nmjt. 32-35. §-ait) is.
Amellett, hogy álláspontunk szerint mind a jogszabály tartalma, mind előkészítésének módja hagy kívánnivalót maga után, fontosnak, mondhatni jelzésértékűnek érezzük, hogy az IRM részéről a konferencián részt vett Bereczki Ildikó vezető tanácsos is, aki - noha a minisztériumon belül nem foglalkozott közvetlenül az elkészült anyaggal - talán mégis képes volt tolmácsolni a konferencián kialakult véleményeket az IRM felé.
Az IRM módosítástervezetének értékelése mellett a konferencia második részében alapvetően közösségi eljárásjogi kérdésekre vonatkozó referátumokat hallhattunk (bővebben lásd később).
3. Az első előadó, Vékás Lajos "Egy új nemzetközi magánjogi törvény időszerűségéről és tartalmáról" c. előadásában rögtön referátuma elején leszögezte: álláspontja szerint az Nmjt. módosítástervezetének megoldásai, és az a mód, ahogyan ezen módosításokra sor kerül, nagyfokú dilettantantizmust sugall. A professzor több párhuzamot vont ezzel kapcsolatosan az új Ptk. előkészítésével, illetve a végső munkálatok minőségével is.
Véleménye szerint egyelőre nem jött el az ideje egy új, átfogó nemzetközi magánjogi kódex megalkotásának, ugyanakkor megfelelő szakmai előkészítés egy erre irányuló munkára szükséges lenne. Átfogó reform híján marad a "tatarozás", azaz a jelenlegi törvény időről-időre történő módosítása, az európai jogfejlődéshez való igazítása, ugyanis a nemzetközi magánjog egyre inkább elveszti nemzeti jellegét, és nemzetközi-európai jelleget ölt. A "tatarozással" önmagában nem lenne probléma, ha megfelelő szakmai színvonalon történne.
A konkrét szöveggel kapcsolatosan megjegyezte: az, hogy bizonyos - a közösségi jog által lefedett rendelkezéseket - törölnek a szövegből ("kivágásos módszer"), nem tartja aggályosnak. Véleménye szerint ugyanakkor a közösségi rendeletek számát nem kell a normaszövegbe - az egyes kapcsolódó területekhez beékelve - meghivatkozni, ahogyan azt a törvénymódosítás teszi,5 hiszen a közösségi jog szupremáciájánál fogva e hivatkozások nélkül is felülírja a hazai szabályokat, és a jogalkalmazók-bírák hasonló instruálása felesleges. Esetleg az Nmjt. elejére lehetne beszúrni egy európai jogra történő hivatkozást a 2. §-ba, mely jelenleg így szól: "Nem lehet alkalmazni e törvényerejű rendeletet olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz".
Rámutatott arra is, hogy bizonyos szabályok kivágása következetlenül sikerült.6 Szükségesnek találná ráadásul a maradék szabályok tartalmának alaposabb vizsgálatát: a társasági jogi szabályozás véleménye szerint korszerűtlen, elavult, az értékpapírjogra is más szabályozás kellene.
Fontos lenne a szerződésen kívül okozott károk szabályait is áttekinteni: jelen esetben ugyanis az Nmjt. indokolatlanul másmilyen kapcsolóelvet (általános szinten a lex loci delicti comissi-t, a kárt okozó cselekmény helyének jogát) alkalmaz a hatálya alá tartozó tényállásokra, mint a Róma II. rendelet (utóbbi a lex loci damni, a kár beállta helyének jogát rendeli alkalmazni). Miért kellene az egyes deliktumok között hasonló módon különbséget tenni? Milyen lényeges elem indokolja, hogy egy közlekedési balesetben okozott kár (vagy egy személyiséget ért kár, esetleg sajtódeliktum - a szerző megjegyzése), egy általános károkozás, vagy a hazai kódex hatálya alá tartozó károkozás között különbséget tegyünk, és más kapcsolóelvet alkalmazzunk? A professzor szerint ilyen lényeges elem nem létezik, a különbségtétel felesleges és zavaró. Úgyszintén visszás, hogy a deliktuális felelősségre vonatkozóan hiányzik a jogválasztás szabályozása a hazai kódex alá tartozó tényállások esetén, míg a Róma II. rendelet hasonló jogválasztást megenged.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
