Az alkotmánybírósági és az ún. strasbourgi joggyakorlat összhangja érzékelhető követelmény számos európai alkotmánybíróságon. Különbség inkább csak abban mutatkozik meg, hogy egyrészt ezt mennyiben kívánják explicit módon tudatosítani is a jog iránt érdeklődő akadémiai vagy gyakorló jogászi közönségben, azaz mennyire hivatkoznak a copyright szabályai szerint arra, hogy valamely fordulat forrása vagy ekvivalense egy-egy strasbourgi ítéletben rejlik, másrészt pedig, hogy mennyiben ambicionálják a strasbourgi szintnél magasabb, keményebb alapjogvédelmet, és főleg, hogy mennyiben tudják ezt megvalósítani. Ahol és ameddig ez sikerül, ott nyilvánvalóan kisebb a késztetés az összhang demonstrálására. Továbbá értelemszerűen nem kis jelentősége van annak is, hogy az adott ország alkotmánybírósági törvénye az adott testület kezébe helyezi-e a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát is, vagy pedig formális szempontból csak az alkotmány az, amibe történő esetleges ütközést vizsgálhat.
Amikor alkotmányos rendszerünk nemzetközi jogi kapcsolódási pontjait vizsgáljuk, az egykori Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése, illetve immár az Alaptörvény Q) cikkének (2) és (3) bekezdése a megkérdőjelezhetetlen kiindulópont.
A rendszerváltozás utáni Magyarországon 2011. december 31-ig hatályos Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság jogrendje elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
Az Alaptörvény Q) cikke szerint: "(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé."
A két, egymásra meglehetősen hasonlító rendelkezés elemzésébe nem kívánok belemenni, a tárgyban nemrég több értékes tanulmány[2] született, ezek tanulmányozását jó szívvel ajánlom az olvasó figyelmébe.
Az Alaptörvénybe az itthon és külföldön sok vitát kiváltó negyedik módosítás építette be a Záró és vegyes rendelkezések 8. pontjaként azt a vitathatatlanul[3] üdvözlendő szabályt, hogy "Az Alaptörvény hatálybalépése nem érinti a hatálybalépése előtt alkotott jogszabályok, kibocsátott közjogi szervezetszabályozó eszközök és állami irányítás egyéb jogi eszközei, meg-
- 73/74 -
hozott egyedi döntések, valamint vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek hatályát." (Kiemelés a szerző K. P.)
Az európai integrációs klauzula [az Alkotmány 2/A. §-a,[4] illetve az Alaptörvény E) cikke[5]] a szuverenitás-átruházás összefüggéseiben közeli szöveghasonlósággal utal az Európai Unió alapító és módosító szerződéseire.
Mindezen túl azonban azt is fontos kiemelni, hogy nagyon sok implicit kapcsolódási pont is van még, hiszen úgy az Alkotmány, mint az Alaptörvény sok alapjogi, szabadságjogi cikke szövegszerűen vagy azonos az Emberi Jogok Európai Egyezményének bizonyos cikkével, vagy annak tagmondatait jellemző fordulatait lényegében beépítette az adott jogba, szabadságjogba. Ez a helyzet a kínzás tilalma[6], a habeas corpus szabály[7], a fair eljárás[8], az ártatlanság vélelme[9], a védelemhez való jog[10], a nullum crimen sige lege és nulla poena sine lege[11] elv, a levéltitok és a magánélet tiszteletben tartása[12], a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság[13], a véleménynyilvánítási és sajtószabadság[14], a gyülekezési és egyesülési szabadság[15], a hátrányos megkülönböztetés tilalma[16] esetében. (Ugyanakkor van egy nem jelentéktelen különbség a szabadságok eshetőleges korlátozhatóságát illetően az Emberi Jogok Európai Egyezménye, illetve az Alkotmány és Alaptörvény logikája között: míg az Egyezmény az egyes szabadságok esetében külön-külön, az egyes cikkek második bekezdéseiben egymáshoz sokban hasonlóan, de mégsem teljesen azonosan sorolja fel az ún. közrendi típusú korlátokat[17], addig az Alkot-
- 74/75 -
mány[18] és az Alaptörvény[19] eléggé elvont, alkotmányfilozófiai ihletésű fordulattal operált, illetve operál, ami az alapvető jogok között nem tesz különbséget. Az Alaptörvény fordulata - mint ismert - az Alkotmánybíróság alapjogi gyakorlata leglényegének beépítésével át is alakította a korábbi alkotmányi fordulatot, közelítve az Egyezmény említett cikkeinek (2) bekezdéséhez.
Az explicit és az implicit korlátozhatóság szembeállítása, értékelése az alkotmánybírósági joggyakorlatot értékelő számtalan könyvben és tanulmányban megjelent, és nem ritkán sugallt egy olyan megkérdőjelezhetetlennek tartott - többek által dogmaként kezelt és fegyverként forgatott - tételt, hogy az alkotmánybírósági alapjogvédelem szükségképpen és mindig magasabb szintű, mint a nemzetközi jogvédelem, mivel (1) a nemzetközi szerződéskötés logikája - úgymond - mindig és eleve a legkisebb közös nevező elvén alapul, és (2) a korlátozhatóság explicit engedélyezése és tudomásulvétele tovább gyengíti/gyengítheti a nemzetközi jogvédelmet.
Ezt sokan továbbra is vallják, annak ellenére, hogy a nemzetközi bíróságok egyre nyitottabbá váltak az ún. evolutív jogértelmezés irányába[20], és egyes ilyen testületek - különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB, Bíróság) és persze az uniós jog területén az Európai Unió Bírósága - olyan joggyakorlatot építettek ki, aminek fényében tulajdonképpen jelentőségét is veszti annak a tételes vizsgálata, hogy a legkisebb közös nevező szabálya valóban csalhatatlan biztonsággal vonatkoztatható-e az Emberi Jogok Európai Egyezményére (a továbbiakban: EJEE, Egyezmény) mint puszta szövegre. Arra a szerződésre, ami röviddel a náci és fasiszta rendszerek felszámolása után és már a szovjet terjeszkedési igényekkel szemben kulturális és jogi kohéziót hangsúlyozó Európa Tanács keretei között jött létre 1950-ben, akkor még kevés állam közreműködésével, és amelyhez, már mint kész egészhez, csatlakozott évek, évtizedek múltán a többi európai állam, egymást követő politikai, történelmi hullámokban, ráadásul olyankor, amikor az eredeti okmány már több kiegészítő jegyzőkönyvvel is gazdagodott.
A jelen tanulmány az Alkotmánybíróság újabb gyakorlatából kíván bemutatni néhány olyan fordulatot, amelyek olyan határozatokban jelentek meg, amelyeket a testület már az Alaptörvény idején vagy bár korábban, de már annak szövegének ismeretében hozott.
Az EJEB felfogásában, amely a magyar joggyakorlatot alakítja és kötelezi - hangsúlyozta az Alkotmánybíróság az egyik gyűlöletbeszédes határozatában -, a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom alappilléreinek, haladásának és az egyén kibontakozásának egyik feltétele.[21] Visszatérő témát jelentett a szakíróknak, hogy ez az alakítás és kötelezés vajon a rendes joggyakorlatra vonatkozik, vagy itt az Alkotmánybíróság önmagára vonatkoztatható szabályt is kimondott. A doktrinális viták és az esetleg több irányban is értelmezhető alkotmánybírósági határozatok sorozatából azonban érdemes rámutatni egy határozatra, amelyben ez bizonyítható, jóllehet a közvéleményben nem ez a fordulat ragadt meg.
A köztisztviselők, közalkalmazottak indoklás nélküli felmentéséről hozott határozatokban szembesült az Alkotmánybíróság azzal a helyzettel, hogy korábbi gyakorlatában a fair eljárás és az access to justice elveit az ún. köztisztviselői perekre nem vonatkoztatta annak abszolút értelmében, és ebben a tekintetben álláspontja megfelelt az EJEB joggyakorlatának is. Ugyanakkor az EJEB időközben fordított a joggyakorlatán, és úgy ítélte meg, hogy nincs elvi akadálya az EJEE 6. cikk (1) bekezdésének a köztisztviselői perekre történő vonatkoztatásának. Az Alkotmánybíróság érzékelte ezt a fordulatot, és rámutatott, hogy:
"Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében szabályozott általános bírói jogvédelmi garanciákat az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdése is megköveteli. Az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely az utóbbi időkben folytatott gyakorlatában fokozatosan kiterjesztette a 6. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatóságát a köztisztviselők közszolgálati jogvitáira is [Frydlender v. Franciaország no. 30979/96 2000. június 27.; Vilho Eskelinen és társai v. Finnország no. 63235/00 2007. április 19.; Iordan Iordanov és társai v. Bulgária no. 23530/02 2009. július 2.] a bírósághoz fordulás jogának elemét képező fair eljárásból eredő követelménynek tekinti a hatékony bírói felülvizsgálat követelményét. Nem tekinti hatékonynak a bírói jogvédelmet akkor, ha eljárási vagy anyagi jogi akadálya van annak, hogy a bíróság önálló, érdemi vizsgálatot végezzen, a felek jogairól érdemben döntsön. [Delcourt v. Belgium 1970. január 17. Series A no. 11.; Barbera, Messegué és Jabardo v. Spanyolország 1988. december 6. Series A. no 285-C]"[22]
- 75/76 -
A fenti ügyben - nemzetközi joggal összefüggő - elvi élű tételt még nem mondott ki az Alkotmánybíróság: erre az ún. 98%-os különadóról szóló határozatok egyikében került sor, ahol az indítványozók az erre tekintettel végrehajtott alkotmánymódosítást is támadták. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyes elemeiben visszautasította, más elemekben elutasította, és a határozat - rövid magyarázó felvezetés[23] után - absztrakt tézist is megfogalmazott:
"A ius cogens normái, alapelvei és alapvető értékei együttesen olyan mércét alkotnak, amelynek minden következő alkotmánymódosítás és Alkotmány meg kell, hogy feleljen. Ezen elvek és értékek nagy része időközben beépült az Alkotmányba és az Alkotmánybíróság precedensjogába, vagy a jogági törvények részévé vált (pl. a visszaható hatály tilalmának büntetőjogi megfogalmazása, a nullum crimen sine lege, illetvea nulla poena sine lege elv vagy más jogágakban a jóhiszemű joggyakorlás elve, a fair eljárás elve stb.). A ius cogens elvei, garanciái értékek formájában megjelennek a jogági törvényekben és egyéb jogszabályokban is.
Egyes alapjogok esetében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerződés (például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye). Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje. A pacta sunt servanda elvéből [Alkotmány 7. § (1) bekezdés, Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdés] következően tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző, "precedens-határozataiból" ez kényszerűen nem következne."[24] (Az Alkotmánybíróság később is felhívta ezt a fordulatot.[25])
Az ún. kiemelt büntetőügyek tekintetében elfogadott büntetőeljárási reformcsomag alkotmánybírósági vizsgálata során - ahol az indítványozó, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke, Baka András a normakontrollt úgy az Alkotmányba, mint a nemzetközi szerződésekbe, mindenekelőtt az EJEE-be való ütközést állítva kérte - az Alkotmánybíróság kimondta: "az Egyezmény adott rendelkezései tartalmának értelmezéséhez és tisztázásához - eddigi gyakorlatához híven - az Egyezmény hiteles (autoritatív) értelmezésének jogával az Egyezményben a részes államok által felruházott Bíróság joggyakorlatát veszi alapul. Ez az alapulvétel mindenekelőtt a Bíróságnak azon dictumai (átvitt értelemben vett »precedensei«) alapján történik, amikor a Bíróság magát az Egyezményt, annak egyes fordulatait értelmezi, amikor rámutat arra, mi egyeztethető az Egyezmény követelményeivel össze és mi nem".[26]
Az Alaptörvény ún. átmeneti rendelkezéseinek jelentős részét közjogilag érvénytelennek kimondó határozat egyik elvi élű tételében ismét megjelent a nemzetközi jogi koordinátarendszer megkerülhetetlensége.
"Az alkotmányos legalitásnak nemcsak eljárásjogi, formai, közjogi érvényességi, de tartalmi követelményei is vannak. A demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, egyben nemzetközi egyezményekbe foglalt, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek és alapvető demokratikus szabadságjogok, illetve az ezekkel részben egybeeső úgynevezett ius cogens. Adott esetben az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja."[27]
Az alkotmányozó hatalom az Alaptörvény negyedik módosításában egyértelműen rögzítette, hogy az Alaptörvény módosításait illetően az Alkotmánybíróság csak az Alaptörvényben rögzített eljárási szabályok betartását vizsgálhatja. Az alapvető jogok biztosának a negyedik módosítás részben eljárási, részben tartalmi szempontú vizsgálatát kérő indítványát az Alkotmánybíróság így előbbieket illetően elutasította, utóbbiak tekintetében visszautasította. A viszonylag rövid határozatnak[28] a hosszú, záró részében találhatók az alábbi tételek, amelyekben felismerhető számos fent említett dictum szintézise:
"[46] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy ezekben és más, a jövőben megalkotandó jogszabályokban sem hagyhatók figyelmen kívül az alapvető
- 76/77 -
jogok egymással összefüggő rendszeréből, az Alaptörvény E) és Q) cikkeiből adódó, a mindenkori törvényhozó és alkotmányozó hatalomra is kiterjedő korlátok, melyek az Európai Uniós tagállami kötelezettségekből, Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosításából, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadásából következnek.
[47] Az Alaptörvény felhatalmazása alapján megalkotandó külön jogszabályok alkotmányosságáról - mint minden hasonló esetben, erre irányuló indítvány alapján, hatáskörében eljárva - az Alkotmánybíróság dönteni fog. Eljárása során el fogja végezni a vonatkozó - régi és módosított, illetve újonnan beiktatott - alaptörvényi rendelkezések értelmezését. Ennek során »az alkotmány-értelmezésre általában irányadó szabályokat kell követni, vagyis egyetlen szabálynak sem lehet olyan tartalmat tulajdonítani, amellyel egy másik kiüresedhetne. Az Alaptörvény zárt, ellentmondásmentes rendszer. […] Ugyanazon alkotmányi rendelkezésre vonatkozóan az értelmezés súlypontja eltérő lehet, de az értelmezéseknek ellentmondásmentes rendszert kell képezniük. […] Az Alaptörvény szabályait is csak egymásra tekintettel lehet és kell értelmezni« {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [94]}.
[48] Anélkül tehát, hogy jelen ügyben a szóban forgó alkotmányi rendelkezések egymáshoz való konkrét viszonyáról állást foglalna, szükségesnek tartja az Alkotmánybíróság hangsúlyozni, hogy - mint az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés] - hatáskörei (pl. előzetes és utólagos normakontroll eljárás, alkotmányjogi panaszok vizsgálata, Alaptörvény értelmezése) gyakorlása során az Alaptörvényt - célkitűzésének megfelelően - továbbra is koherens rendszerként értelmezi és alkalmazza, és az Alaptörvény valamennyi, az adott ügy elbírálása szempontjából releváns rendelkezését figyelembe veszi és összeméri. Az adott alkotmányossági kérdés elbírálása során - az irányadó szabályok szerint eljárva - tekintetbe veszi továbbá Magyarország nemzetközi szerződéseiben vállalt, az uniós tagsággal együtt járó kötelezettségeit, valamint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, az azokban megjelenő alapvető elveket és értékeket. Mindezen szabályok ugyanis - különös tekintettel az Alaptörvénybe is beépített értékeikre - olyan egységes rendszert (értékrendet) képeznek, melyek sem az alkotmányozás, sem a jogalkotás, sem pedig az Alkotmánybíróság általi alkotmányossági vizsgálat lefolytatásakor nem hagyhatók figyelmen kívül."
Az Alkotmánybíróság határozatai közül talán érdemes még kiemelni az ún. választási regisztráció ügyében hozott határozatot ahol "(…) az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a támadott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései és az Alkotmánybíróságnak az ezekkel összefüggő eddigi joggyakorlata, valamint az indítványban foglaltak alapján, Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeire is figyelemmel bírálta el"[29], meglehetősen hosszasan bemutatva több strasbourgi ítélet alapján az irányadó koordinátákat, ugyanakkor elegendőnek tekintve az Alaptörvénybe ütközés megállapítását, amikor a köztársasági elnöki, előzetes normakontroll iránt benyújtott indítványnak helyt adott.
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában hozott határozatban a fenti III.1. pontban említett fordulat kacsint vissza:
"Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt a strasbourgi Bíróság joggyakorlatában arra a tendenciára, amely a vallásszabadságot az egyházak és a vallási vonatkozású egyesületek elismerésével összefüggő ügyekben az adott ügyek problematikája által felvetett szoros összefüggés elve miatt más jogokkal és szabadságokkal, mindenekelőtt az egyesülési szabadsággal, illetve az "access to justice" elvvel, azaz jogvita esetén a bírósághoz fordulás jogával összhangban értelmezte."[30]
Az ún. önkényuralmi jelképek nyilvános viselését büntetni rendelő Btk.-rendelkezést támadó alkotmányjogi panasz tárgyában hozott alkotmánybírósági határozat[31] igazi, elméleti problémája az volt, hogy (1) az Alkotmánybíróság továbbra is kötődjön-e saját korábbi határozatához[32], amely alkotmányosnak minősítette a rendelkezést, ráadásul akkor is kitekintve a strasbourgi joggyakorlatra, ugyanakkor (2) az EJEB azóta két egymást követő ügyben, ti. az ún. Vajnai[33] és a Fratanolo[34] ügyben is az Egyezményt sértőnek minősítette a szabályt, ráadásul a Vajnai ügyben az alperes magyar kormány által felhívott, az alkotmánybírósági határozatban hivatkozott strasbourgi "precedenseket" a tárgyhoz nem kötődőnek találta.[35]
Az Alkotmánybíróság rámutatott:"[19] Az EJEB ítélete deklaratív, azaz nem jelenti közvetlenül a jogkérdések megváltozását, gyakorlata azonban segítséget nyújthat az alkotmányos - Alaptörvényben és nemzetközi egyezményben rögzített - alapjogok értelmezéséhez, tartalmuk és kiterjedésük meghatározásához. Az Emberi Jogok Európai Egyezményében (a továbbiakban: Egyezmény) biztosított jogok jelentéstartalma ugyanis az EJEB egyedi ügyekben hozott döntéseiben testesül meg, amely elősegíti az emberi jogok értelmezésének egységesen érvényesülő felfogását. Az Egyezmény, valamint az EJEB gyakorlatának figyelem-
- 77/78 -
bevétele nem vezethet az Alaptörvény szerinti alapjogvédelem korlátozásához, alacsonyabb védelmi szint meghatározásához. A strasbourgi gyakorlat, valamint az Egyezmény az alapjogvédelemnek azt a minimum szintjét határozza meg, amelyet minden részes államnak biztosítania kell, azonban a nemzeti jog ettől eltérő, magasabb követelményrendszert is kialakíthat az emberi jogok védelmére.
[20] Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az EJEB Vajnai kontra Magyarország ügyben hozott ítélete, amely a Btk. 269/B. §-a viszonylatában tartalmaz megállapításokat (lásd: IV.2.2.2.), olyan jogilag jelentős új körülményt és szempontot jelent, amely szükségessé teszi az ismételt alkotmányossági vizsgálat lefolytatását."
Egy friss, a büntetőbíró pártatlanságának elvét, az elfogultsági kifogás felhívhatóságát és arra alapított felülvizsgálati eljárást érintő határozatában szintén a fentiekben vázoltakhoz hasonló fordulatok vezetnek fel egy igen részletes, a strasbourgi bírósági (sőt az ENSZ) gyakorlatára is kiterjedő áttekintést:
"Az Alkotmánybíróság itt emlékeztet arra, hogy az alapjogok érvényesülésének minimális mércéjeként fogadja el a nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok által biztosított jogvédelmi szintet. {Lásd: 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [41]; legutóbb megerősítve: 22/2013. AB határozat, Indokolás [16].} Magyarország alávetette magát a strasbourgi székhellyel működő Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) joghatóságának, így az Alkotmánybíróság felvázolja, hogy az EJEB saját joggyakorlatában milyen értelmet ad a pártatlanság követelményének."[36]
Egy olyan ügyben, amelyben a független, pártatlan bíróság elve az eljárásban korábban (nyomozási bíróként) részt vett bírói minőséggel szembesült, mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy:
"Az Alaptörvény Q) cikkének (2) és (3) bekezdéseiben foglalt alkotmányos szabályok szerint Magyarország arra vállal kötelezettséget, hogy elfogadja a nemzetközi jog általános szabályait, és biztosítja a nemzetközi jog és a belső jog összhangját. Az Alaptörvény e rendelkezései Magyarországot azoknak az államoknak a közösségébe sorolja, amelyek az általános nemzetközi jogot magukra nézve kötelezőnek ismerik el, és ugyanazokat a nemzetközi szabályokat követik [hasonlóan lásd: Állandó Nemzetközi Bíróság, A Lotus-ügy (Franciaország kontra Törökország), 1927. szeptember 7. Série A no10.]. Magyarország részvétele az államok közösségében, az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekre figyelemmel, azt a kötelezettséget hárítja az Alkotmánybíróságra, hogy a hazai jogszabályoknak a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival, illetve a nemzetközi jog más forrásai esetén a jogszabályban kihirdetett nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangban álló értelmezését fogadja el és érvényesítse mindaddig, amíg ez az értelmezés az Alaptörvény értékrendszerével is összeegyeztethető. Az Alkotmánybíróság ilyen megfontolásokból kiindulva vizsgálta a jogelv nemzetközi jogban, illetve annak jogvédelmi mechanizmusaiban fellelhető értelmét, keresve azt is, hogy a nemzetközi jogban megjelenő felfogás az alkotmányjog panaszokban felvetett konkrét kérdés megválaszolásához milyen mércét nyújthat."[37]
Az ún. bíróságok közötti ügyáthelyezések ügyében mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy "Abban az esetben, ha egy adott hazai jogszabály azonos tartalmú az Egyezményben, vagy annak valamelyik kiegészítő jegyzőkönyvében foglalt joggal, vagy ha e jog biztosítására irányuló kötelezettség teljesítését szolgálja, az Alaptörvény Q) cikkéből az is következik, hogy az Alkotmánybíróságnak tartózkodnia kell az adott jogszabály (vagy jogszabályi rendelkezés) olyan értelmezéséről, amelynek elkerülhetetlen következménye a vállalt nemzetközi jogi kötelezettség megsértése és Magyarország sorozatos elmarasztalása lenne a Bíróság előtt."[38]
Végül pedig történjék említés a nemzetiségek jogáról szóló törvénnyel szemben benyújtott, az alapvető jogok biztosától származó indítványról hozott határozatról is. Ebben az ügyben tulajdonképpen nem az EJEE-be, hanem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájába és a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezményébe történő ütközést vetette fel az indítványozó, amelyet az Alkotmánybíróság nem talált megalapozottnak.
Döntéséhez az Alkotmánybíróság számos, e két egyezményhez kötődő ún. monitoring dokumentumot is felhasznált, és rámutatott "a jelen ügyben e dokumentumok áttekintése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság a Magyarország által vállalt nemzeti kötelezettségeket azzal a tartalommal értelmezze, amely megfelel annak az értelmezésnek, ami az adott nemzetközi szerződések bevett, hivatalos (autoritatív) értelmezése az Európa Tanácsban. Az indítvány számos pontja ugyanis az új magyar szabályozásnak a nemzetközi szerződésekkel való ütközését veti fel, s e tekintetben kéri az alaptörvény-ellenesség kimondását. Az Alkotmánybíróságnak a nemzetközi szerződések tartalmáról adott értelmezése értelemszerűen egybe kell, hogy essen ezen szerződések európa tanácsi hivatalos értelmezésével."[39]
A fent említett határozatok kapcsán két tényezőt fontos hangsúlyozni. Egyrészt az idézett határozatok
- 78/79 -
előadó bírája más és más volt, igaz, néhány alkotmánybírótól több határozat is bekerült a fenti válogatásba. Másrészt az is igaz, hogy a fenti határozatokban szereplő tételek több, éppen az említett fordulatokat (vagy azokat is) bíráló, tagadó különvéleményeket vagy párhuzamos indoklásokat indukáltak, amelyeket az ezek iránt érdeklődők vagy szimpátiával (?), vagy éppen megrökönyödve olvasnak.
Hogyan illeszthető be a fent bemutatott alkotmánybírósági hivatkozási stílus a jelenlegi, modern európai alkotmánybírósági gyakorlatba? Ennek a kérdésnek a megválaszolását az olvasóra bízom, de ehhez segítséget ad az alábbi válogatás, amely érzékelteti azt a tendenciát is, amely több európai alkotmánybíróság, illetve arra emlékeztető funkciót is betöltő legfelső bíróság joggyakorlatában is megjelent az utóbbi években. Ez a tendencia a nemzetközi jog és a nemzetközi bírói joggyakorlat, azaz mindenekelőtt a dolgok természetéből fakadóan az EJEE és az EJEB joggyakorlatának árnyalt, a nemzeti alkotmányok szabadságjogi és alapjogi cikkeinek alkotmánybírósági értelmezése során történő figyelembevételét érinti, és a két norma és a két joggyakorlat (ti. a nemzeti alkotmánybírósági és a strasbourgi EJEB) koherenciájának biztosítására irányul.
Így a német szövetségi alkotmánybíróság több határozatának immár a rendelkező részében is felhívta erre a figyelmet: 2004. október 14-én a 2 BvR 1481/04 jelzetű határozat rendelkező részének 1. és 2. pontjában[40]:
"(1) A törvényhez és a joghoz való kötöttséghez (Grundgesetz 20. cikk 3.) hozzátartozik az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Egyezményében és az Emberi Jogok Európai Bírósága döntései által érvényre juttatott garanciák figyelembevétele egy módszertanilag vállalható törvényértelmezés [metodisch vertretbar Auslegung] keretei között. Mind a [EJE] Bíróság döntéseivel való kölcsönhatás hiánya, mind azoknak az elsőbbséget élvező jogba ütköző, sematikus végrehajtása a jogállamiság elvére tekintettel az alapjogokba ütközhet.
(2) Az [EJE]Bíróság döntéseinek figyelembevételekor az állami szerveknek a jogalkalmazás során tekintettel kell lenniük a nemzeti jogrendre történő kihatásokra. Ennek akkor van különös jelentősége, ha az adott nemzeti jog esetében a belső jog kiegyensúlyozott részrendszeréről van szó, amely a különböző alapjogi pozíciókat egymással összhangba hozza."
A német szövetségi alkotmánybíróság saját magára vonatkozóan is kimondott fontos értelmezési szabályokat, így például a 2011. május 4-én hozott, 2 BvR 2365/09 jelzetű ügy rendelkező részének 1. és 2. pontjaiban:[41]
"(1) Az Emberi Jogok Európai Bíróságának azok a döntései, amelyek az Alaptörvény értelmezéséhez új szempontokat tartalmaznak, jogilag a jelentős változásokkal egyenrangúak, amelyek a Szövetségi Alkotmánybíróság döntései jogerejének feloldásához vezethetnek.
(2) (a) Az Emberi Jogok Európai Egyezménye a belső jogban az Alaptörvény alatti szinten helyezkedik el. Mindazonáltal az Alaptörvény rendelkezéseit a nemzetközi jogra tekintettel [völkerrechtsfreundlich] kell értelmezni. Az Egyezmény szövege és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata az alkotmányjog szintjén értelmezési segédeszközül szolgál az Alaptörvényben biztosított alapjogok és jogállami alapelvek tartalmának és terjedelmének meghatározásához. (BVerfGE 74, 358 <370>, stRspr)
(b) A nemzetközi jogra tekintettel történő értelmezés nem követeli meg az Alaptörvény rendelkezései-
- 79/80 -
nek az Emberi Jogok Európai Egyezménye rendelkezéseivel való sematikus párhuzamba állítását. (vö. BVerfGE 111, 307 <323 ff>.)
(c) A nemzetközi jogra tekintettel történő értelmezés határai az Alaptörvényből adódnak. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének figyelembevétele nem vezethet oda, hogy az Alaptörvény szerinti alapjogvédelmet korlátozza; ezt egyébként maga az Emberi Jogok Európai Egyezménye is kizárja (vö. az EJEE 53. cikke) A recepciónak ezen akadálya mindenekelőtt a többpólusú alapjogi viszonyokban lehet releváns, amelyekben tudniillik az egyik alapjogi jogosult számára adott "Több" szabadság a többiek számára egyszersmind a "Kevesebb"-et jelenti. A nemzetközi jogra tekintettel történő értelmezés lehetősége tehát ott ér véget, ahol a törvényértelmezés és az alkotmányinterpretáció ezen elismert módszerei már nem vállalhatók."
Ez a nemzetközi jogra figyelemmel történő értelmezés vagy - szószerinti fordításban - a nemzetközi jog iránt baráti értelmezés (völkerrechtsfreundliche Auslegung) több európai alkotmánybíróság és hasonló funkciót betöltő fórum gyakorlatában megfigyelhető.
Az osztrák alkotmánybíróság - amely számára az EJEE alkotmányerejű viszonyítási pont[42] és hasonlóképpen az Európai Unió lisszaboni reformja nyomán az Európai Alapjogi Charta is alkotmánybírósági mércévé vált ["die Grundrechte-Charta einen Prüfungsmaßstab des verfassungsgerichtlichen Verfahrens bildet"[43]] - egy menekültügyi eljárás garanciáinak ügyében mondta ki legutóbb, hogy számára a luxemburgi EU Bíróság joggyakorlata mérvadó, ami pedig a maga részéről ugyanúgy figyelembe veszi az EJEB joggyakorlatát, ahogyan azt az osztrák Alkotmánybíróság teszi.[44]
Mivel a svájci alkotmány több összefüggésben is kiemelt szerepet juttat a nemzetközi jognak (például a nemzetközi jus cogens-t alkotmánymódosítás elleni akadálynak tekinti maga is (svájci alkotmány 193. § 4, 194. § 2), a nemzetközi jog szabályait pedig a szövetségi törvényszék ugyanúgy köteles alkalmazni, mint a szövetségi törvényeket (svájci alkotmány 190. §), a svájci szövetségi legfelső bíróság 2012. október 12-én hozott ATF 139 I 16 jelzetű ítéletében is rámutatott: (5.1.) "Ha valódi normakonfliktus áll fenn a szövetségi jog és a nemzetközi jog között, akkor alapelvként Svájc nemzetközi jogi kötelezettségének kell elsőbbséget adni." (5.2.1.) "Egy alkotmánymódosítás a kötelező nemzetközi jogot nem sértheti." Az 5.2.2.-ban pedig elfogadva az élő jog ("living instrument") strasbourgi doktrínáját, foglalta össze "az Egyezmény illetve az EJEB kötelezően értelmező joggyakorlata" ["die Konvention bzw. die diese verbindlich auslegende Rechtssprechung des EGMR] alapján az irányadó szabályokat, majd rámutatott (5.2.3.): a szövetségi legfelső bíróság "az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatából fakadó feladatokat a továbbiakban is teljesíti."
A spanyol alkotmánybíróság már régóta azt a gyakorlatot követi, hogy azok a nemzetközi emberi jogi szerződések, amelyekben a spanyol állam is részes, kötelezően figyelembe veendők az alkotmánybeli alapjogok értelmezésekor. (SSTC 38/1985, 36/1991 és 254/1993 jelzetű döntések.[45]) A spanyol alkotmánybíróság ezt azzal árnyalta, hogy az Alkotmány és a nemzetközi szerződés új alkotmányos alapjogokat nem teremt, azaz ha a kérdéses jog csak a nemzetközi szerződésben, de nem az alkotmányban szerepel, úgy arra alkotmányjogi panasz nem alapítható. (SSTC 84/1989, 120/1990 és 28/1991 jelzetű döntések)
A portugál alkotmánybíróság megfogalmazása szerint az ő értelmezésének "illeszkednie kell az Egyezményben és az Alkotmányban egyaránt szereplő alapjogok esetében az európai bíróság joggyakorlatához." (345/99 jelzetű döntés.) Az EJEB értelmezésének "figyelembevétele az alaptörvényben foglalt elvek erősítéséhez és konkretizálásához" (121/97 jelzetű döntés), de az adekvát mérlegelés nyomán nem vezet automatikusan és elkerülhetetlenül a kérdéses alapjog védelmének emelkedéséhez. (58/2012 jelzetű döntés)
Az olasz alkotmánybíróság szerint "a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása sohasem lehet oka a védelem csökkenésének ahhoz képest, amit a belső jog biztosít, ám ezzel szemben hatékony eszköz lehet és kell is lennie, amikor kiszélesíti a védelmet" és "az ütközést az alkotmányos védelem és az alkotmányos alapjogvédelem között a garanciák maximális kiterjesztésével kell feloldani." "A védelem maximális kiterjesztésének koncepciójába bele kell érteni (...) a szükséges egyensúlyt más alkotmányosan védett érté-
- 80/81 -
kekkel, azaz más alkotmányos normákkal, amelyek maguk olyan alapjogokat garantálnak, amelyet érinthet egy különös védelem kiterjesztése" és "a jogrendszer garanciái integrációjának átfogó eredménye pozitív jel, abban az értelemben, hogy az EJEE minden egyes normájának az olasz törvényalkotásra való kihatása az alapjogok egész rendszerének szempontjából a nagyobb védelemből ered." (317/2009 jelzetű döntés[46])
Az olasz alkotmánybíróság úgy hivatkozik az EJEE-re, ahogyan azt az EJEB értelmezi[47] és az alkotmányos cikket szövegközelség esetében az Egyezmény megfelelő "rendelkezésének fényében" értelmezi.[48] (257/2011 jelzetű döntés)
A rendes bíróságokat terhelő kötelezettség, hogy az egyezménynek megfelelően értelmezzék a hazai jogszabályokat, végső soron magát az Alkotmánybíróságot is köti. (317/2009 jelzetű döntés.)[49]
Lengyelországban - ahol az alkotmány a nemzetközi szerződések vonatkozásában bizonyos feltételek mellett kihirdetést ír elő, ugyanakkor az elsőbbségi státust is kimondja[50], az alkotmánybíróság is hozott olyan döntést, amely hangsúlyozta a strasbourgi EJEB-standardokkal való konformitás fontosságát, megállapítva, hogy "a kérdéses jogszabály nem biztosítja az előzetes letartóztatásban levők számára az iratokhoz való hozzáférést úgy, ahogyan azt az EJEB joggyakorlatában kifejtett standardok szerint kellene." (K 42/07 jelzetű ügy, a fegyverek egyenlőségéről a büntető eljárásban, 2008. június 3.)[51]
- 81/82 -
A román alkotmánybíróság számára a kötelezettség az alkotmányból fakad.[52] A 20. cikk szerint az alkotmányos cikkek értelmezésében az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és azokat az emberi jogi egyezményeket, amelyekben Románia részes, viszonyítási pontnak és elsőbbségi értékűnek tekinti, hacsak nem a nemzeti jog tartalmazza a nagyvonalúbb szabályt.
A román alkotmánybíróság a kisebbségi oktatásügyet érintő, a korábbi struktúrákat kiszélesítő reformot támadó képviselői beadványokat elutasító 2011. évi döntésében[53] a Gorzelik kontra Lengyelország ítéletet felhasználva emlékeztetett arra, hogy a Keretegyezmény preambulumára is hivatkozó "Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelműen kimondta, hogy a nemzeti kisebbség tiszteletben tartása a demokratikus társadalom sine qua non feltétele."[54] Az alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az alkotmány alatti normáknak tiszteletben kell tartaniuk úgy az alkotmányból, mint a Romániát kötelező nemzetközi szerződésekből fakadó követelményeket[55], és az utóbbiak értelmezése során hivatkozott még a Nemzeti Kisebbségek Védelme Európai Keretegyezménye végrehajtására felügyelő szakértői bizottság 2006. évi oktatásügyi tematikus kommentárjára[56], valamint a döntés egy korábbi pontján a Keretegyezményhez csatolt hivatalos magyarázatra is.[57] (Az előbbi a szakértői bizottság által elfogadott, több éves monitoring gyakorlatának szintézisét adó dokumentum. Az utóbbi pedig formális jogi szempontból a szerződésnek szintén nem képezi a részét, hanem az Európa Tanács Titkárságának hivatalos, kommentárértékű dokumentuma, amelynek alapjául a Keretegyezmény kidolgozásával foglalkozó kormányszakértők által jóváhagyott ülésszaki jegyzőkönyvek szolgáltak.)
A szerb alkotmánybíróság számára a kötelezettség Szerbia alkotmányának 18. cikkéből fakad.[58] "(…) Az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket egy demokratikus társadalom értékeinek fejlesztése érdekében, az emberi és kisebbségi jogok nemzetközi standardjainak és az érvényesítésüket felügyelő nemzetközi szervezetek gyakorlatának megfelelően kell értelmezni."
Az angol joggyakorlatból, ahol a 2005-os igazságügyi reform előtt a Lordok Háza töltött be a kontinentális alkotmánybíróságokra emlékeztető szerepet, a Belügyminisztérium kontra AF és FC ügyet[59] kell kiemelni, ahol a lordbírák úgy fogalmaztak, hogy akkor is kötelesek követni a strasbourgi ítéletet, ha azzal nem értenek egyet. Itt a 70, 71 és 121. §-ban fogalmazódik meg a kötöttség elve.[60] (NB: az akkori brit eljárás sajá-
- 82/83 -
tosságai szerint a bírák álláspontját nevesítve sorolja fel az ítélet, ugyanakkor ez az érdemi ítélet, és nem a magyar párhuzamos indoklásnak megfelelő rész.)
Az alkotmánybírósági szerepet betöltő francia Conseil Constitutionnel az őt kötő szabályok miatt abból indul ki, hogy szerepe az alkotmánnyal való konformitás ellenőrzése (contrôle constitutionnel), és nincs hatásköre a nemzetközi jogba ütközés vizsgálatára (contrôle conventionnel), és nemzetközi szerződéseket a ratifikációt megelőzően, az előzetes normakontroll keretében tud vizsgálni. Ezért - és saját hagyományai miatt - nevesített hivatkozást az EJEB-re alig lehet találni. (Ilyen azonban az európai alkotmányos szerződés megerősítése tárgyában hozott décision n° 2004-505 DC du 19 novembre 2004, amelyik felvezetőjében az iszlám fejkendő problémáját tárgyaló török vonatkozású ügyre utal.[61])
Robert Badinter, a Conseil Constitutionnel elnökeként sem tagadta a strasbourgi joggyakorlatra fordított tudatos figyelmet[62], és az alkotmánybíróság egyes tagjai által készített tudományos összefoglalók adott esetben a beazonosítható kölcsönzésekre, a nevesítetlen szöveg- vagy koncepcionális azonosságokra mutatnak rá. Így Olivier Dutheillet de Lamothe alkotmánybíró a kölcsönzés technikáját, illetve azt, hogy a jogfejlesztés egyértelműen inspirálódott az EJEB gyakorlatból, az alábbi ügyekben azonosította be[63]:
a) amikor olyan, az Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozatában vagy az 1946-os alkotmányi preambulumban expliciten nem szereplő, de abból levezethető jogok tárgyában kellett döntenie, mint a magánélet szabadsága (décision n° 99-416 DC du 23 juillet 1999, recueil[64] p. 100); a szabad házasságkötés (décision n° 2003-484 DC du 20 novembre 2003, recueil p. 438); a családi életvitel joga (décision n° 93-325 DC du 13 aoűt 1993, recueil p. 224); az emberi méltóság (décision n° 94-343/344 DC du 27 juillet 1994),
b) amikor az eddigi alkotmányértelmezés továbbfejlesztése, árnyalása merült fel: szólásszabadság (décisions n° 86-217 DC du 18 décembre 1986, recueil page 141; n° 89-271 DC du 11 janvier 1990, recueil page 21); büntetőeljárási garanciák (décision n° 2003-467 DC du 13 mars 2003, considérant 10, recueil page 211).
c) bizonyos bírói eljárási garanciák ügyében: bíróhoz fordulás és jogorvoslat joga (décision n° 99-416 DC du 23 juillet 1999, recueil p. 100), fair eljárás és "fegyveregyenlőség", (décision n° 89-260 DC du 28 juillet 1989, recueil page 71), bizonyos addig csak büntetőjogi garanciák kiterjesztése egyéb szankciós rendszerekre (décisions n° 8-155 DC du 30 décembre 1982, recueil page 88, décision n°2006-535 DC du 30 mars 2006, recueil p. 50.; n° 87-237 DC du 30 décembre 1987, recueil page 63), a nemzetközi bűnüldözési együttműködés bizonyos szabályai (décision n° 98-408 DC du 22 janvier 1999, recueil page 29), a független és pártatlan bíróság kritériumainak, illetve az önkényesség fogalmának az értelmezése (décision n° 2007-562 DC du 21 février 2008, considérant 10).
d) az érvényessé nyilvánítás bizonyos vetületeiben, összefüggésben a hatalmi ágak elválasztásának értelmezésével (décision n° 99-422 DC du 21 décembre 1999 (recueil p. 143), az arányosság elvével (décision n° 99-425 DC du 29 décembre 1999, recueil p. 168).
A fenti összeállítás célja az volt, hogy példákat hozzak a magyar Alkotmánybíróság, valamint néhány más európai alkotmánybíróság mai gyakorlatából arra a joggyakorlati irányzatra, amelyet a német alkotmányjogi szakzsargon a völkerrechtsfreundliche Auslegung elnevezéssel szokott illetni, azaz amikor bizonyos alkotmányi fordulatokat, döntően persze az emberi jogokat, illetve a szabadságjogokat azoknak a nemzetközi jogi kötelezettségeknek a fényében értelmeznek, amelyek ezekkel lényegében azonosan lettek megfogalmazva.
Ez az értelmezés voltaképpen az EJEB ítélkezési gyakorlatának up to date pragmatikus figyelembevételét jelenti, anélkül, hogy e joggyakorlat jogforrástani pozicionálását erőltetné.
A lényeg tehát nem az, hogy ki lehet-e erőszakolni egy választ arra a kérdésre, hogy van-e jogi természe-
- 83/84 -
tű kötelezettsége az alkotmánybíróságoknak a strasbourgi joggyakorlat követésére, hanem annak tudomásulvétele, hogy e jogvédelmi szinttől lefelé történő eltérés az állam nemzetközi jogi felelősségét idézi fel, a felfelé irányuló eltérést pedig - bár úgy alkotmányosan, mint a nemzetközi jog szabályai szerint lehetséges - jóval ritkábban lehet ténylegesen, érdemben is megvalósítani, mint amennyire könnyű absztrakt tételként, zászlóként lobogtatni. Utóbbi azzal a veszéllyel járhat, hogy lankad a figyelem az evolutív joggyakorlat követésére, és valójában a védelmi szint maga is elbizonytalanodhat.
A bírák párbeszéde (le dialogue des juges) az a kifejezés, amelyet a maga részéről úgy az EJEB, mint az Európai Unió Bírósága előszeretettel használ erre a sajátos, elméletileg nem könnyű, a gyakorlatban valójában a lehetségesnél jóval kevesebb problémát jelentő együttműködésre és kölcsönös figyelemre. ■
JEGYZETEK
[1] A Fővárosi Ítélőtábla fennállásának 10. évfordulóján, 2013. szeptember 15-én rendezett tudományos konferencián tartott előadás szerkesztett változata. (Az előadás és a jelen tanulmány a szerző saját tudományos megközelítésének tekinthető, ami az Alkotmánybíróságot értelemszerűen semmiben sem kötelezi.)
[2] Molnár Tamás: A nemzetközi jogi eredetű normák beépülése a magyar jogrendszerbe, Budapest; Pécs: Dialóg Campus Kiadó - Dóm Kiadó, 2013
Sulyok Gábor: A nemzetközi együttműködés alaptörvényi szabályozása, in: Szoboszlai-Kiss Katalin, Deli Gergely (szerk.): Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére, Győr: Universitas-Győr Nonprofit Kft. , 2013. pp. 464-489. uö.: Visszatérés a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának alaptörvényi szabályozásához, Jog-Állam-Politika, Politikatudományi Folyóirat, IV:(4) pp. 151-156. (2012): uő.: A nemzetközi jog és a belső jog viszonyának alaptörvényi szabályozása, Jog-Állam-Politika, Politikatudományi Folyóirat, IV: (1) pp. 17-60. (2012)
[3] Ennek az alaptörvényi szabálynak - amely az Alaptörvény ún. Átmeneti rendelkezéseiben is már ugyanígy szerepelt, annak 5. cikkeként - az olvasása a nemzetközi jogászokban feltétlenül - és talán azokban is, akik még emlékeznek nemzetközi jogi tanulmányaikra - azt a híres tételt idézi fel, amit az Állandó Nemzetközi Bíróság hirdetett meg, amikor nem fogadta el, hogy Németország belső jogi aktusa (semlegességi nyilatkozata) alapján a versailles-i békéből fakadó kötelezettségei alól mentesülhessen (CPJI: A Wimbledon-gőzös ügye, 1923. augusztus 17. Série A n° 1., 29-30. o.). Az Állandó Nemzetközi Bíróság a danzigi lengyel állampolgárok ügyében még magasabbra téve a mércét azt is leszögezte, hogy "egy állam sem hivatkozhat egy másik állammal szemben saját alkotmányára avégett, hogy mentesüljön a nemzetközi jogból vagy hatályos szerződésekből fakadó kötelezettségei alól" (CPJI: A danzigi lengyel állampolgárokkal való bánásmód ügyében adott tanácsadó vélemény, 1932. február 4., Série A/B n° 44., 24. o.). E veretes szép mondatok a XX. század ’30-as, ’50-es, ’70-es, ’80-as évek nemzetközi jogi tankönyveiben ugyanúgy szerepeltek, mint azokban, amelyeket a rendszerváltozás után vezettek be a jogtudományi képzésben.
[4] "2/A. § (1) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
[5] E) cikk
"(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
[6] EJEE 3. cikk, Alkotmány 54. cikk (2), Alaptörvény III. cikk (1)
[7] EJEE 5. cikk (3), (4), Alkotmány 55. cikk (1), (2), Alaptörvény IV. cikk (3)
[8] EJEE 6. cikk (1), Alkotmány 57. cikk (1), Alaptörvény XXVIII. cikk (1)
[9] EJEE 6. cikk (2), Alkotmány 57. cikk (2), Alaptörvény XXVIII. cikk (2)
[10] EJEE 6. cikk (3) b,c, Alkotmány 57. cikk (3), Alaptörvény XXVIII. cikk (3)
[11] EJEE 7. cikk, Alkotmány 57. cikk (4), Alaptörvény XXVIII. cikk (4)
[12] EJEE 8. cikk (1), Alkotmány 59. cikk (1), Alaptörvény VI. cikk (1)
[13] EJEE 9. cikk (1), Alkotmány 60. cikk, Alaptörvény VII. cikk (1)
[14] EJEE 10. cikk (1), Alkotmány 61. cikk, Alaptörvény IX. cikk (1)
[15] EJEE 11. cikk (1), Alkotmány 62-63. cikk, Alaptörvény VIII. cikk (1), (2)
[16] EJEE 14. cikk, Alkotmány 70/A. cikk, Alaptörvény XV. cikk
[17] Emberi Jogok Európai Egyezménye:
"8. cikk - Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog
(1) Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.
(2) E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges."
"9. cikk - Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság
(1) Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
(2) A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek."
"10. cikk - Véleménynyilvánítás szabadsága
(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a Cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék.
(2) E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából."
"11. cikk - Gyülekezés és egyesülés szabadsága
(1) Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.
(2) E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza."
[18] "8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
[19] "I. cikk (1) Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható."
[20] Részletesebben: Kovács Péter: A nemzetközi jog fejlesztésének lehetőségei és korlátai a nemzetközi bíróságok joggyakorlatában. Budapest, PPKE-JÁK, 2010
[21] 18/2004. (V. 25.) AB határozat, ABH 2004, 306. o.
[22] 8/2011. (II. 18.) AB határozat, ABH 2011, 81. o. (A fordulat szó szerint megismétlődött a 29/2011. (IV. 7.) AB határozatban, ABH 2001, 195-196. o.) (Kiemelés a szerző: K. P.)
[23] "A nemzetközi szerződésekbe foglalt alapelvek alapján a magyar Alkotmánynak vannak olyan megváltoztathatatlan részei, amelyek megváltoztathatatlansága nem az alkotmányozó hatalom akaratán, hanem leginkább a ius cogensen és azokon a nemzetközi szerződéseken alapulnak, amelyeknek a Magyar Köztársaság is részese. A nemzetközi szerződésbe foglalt alapelvek és a nemzeti alkotmányos rendszerek összhangját ugyanis biztosítani kell, akár dualista, vagy akár monista álláspontra helyezkedik az állam alkotmányos berendezkedése. A választott megoldás nem változtat azon a követelményen, hogy az állam nemzetközi jogi kötelezettségei és belső joga együtt érvényesüljön és összhangban legyen, hiszen valójában eleve jogi szimbiózisban, "együttlétezésben" vannak a nemzetközi szerződések elfogadása, kihirdetése és az emberi jogok további belső szabályozása szempontjából. Az államnak a belső jogát - amennyiben az adott szabályozási területen vannak odavágó, irányadó, akár szokásjogi, akár szerződésbe foglalt nemzetközi jogi kötelezettségei is - az utóbbiakkal összhangban kell megalkotnia és értelmeznie." 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2011, 320-321. o.
[24] 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2011, 321. o.
[25] 166/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 545. o.
[26] 166/2011. (XII. 20.) AB határozat. ABH 2011, 557. o. {Megismétli: 43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [67]}
[27] 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás [118]
[28] 12/2013. (V. 24.) AB határozat.
[29] 1/2013. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [33]
[30] 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [116]
[31] 4/2013. (II. 21.) AB határozat
[32] 14/2000. (V. 12.) AB határozat, ABH 2000, 83. o.
[33] Vajnai c. Magyarország, 2008. július 8.
[34] Fratanolo c. Magyarország, 2011. november 3.
[35] Vajnai c. Magyarország 50. §
[36] 25/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [27]
[37] 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [25]
Ugyanebben a határozatban még a következő mondatra érdemes felhívni a figyelmet: "Magyarország alávetette magát az európai közrend és az emberi jogok védelme érdekében életre hívott EJEB joghatóságának, továbbá részes állama az Egyezségokmánynak így az Alkotmánybíróság a következőkben felvázolja, hogy a Bíróság, illetve az Emberi Jogi Bizottság saját joggyakorlatában pontosan milyen értelmet ad a pártatlanság követelményének." {34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [31]}
[38] 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [28]
[39] 41/2012. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [17]
[40] "1. Zur Bindung an Gesetz und Recht (Art. 20 Abs. 3 GG) gehört die Berücksichtigung der Gewährleistungen der Konvention zum Schutze der Menschenrechte und Grundfreiheiten und der Entscheidungen des Europäischen Gerichtshofs für Menschenrechte im Rahmen methodisch vertretbarer Gesetzesauslegung. Sowohl die fehlende Auseinandersetzung mit einer Entscheidung des Gerichtshofs als auch deren gegen vorrangiges Recht verstoßende schematische "Vollstreckung" können gegen Grundrechte in Verbindung mit dem Rechtsstaatsprinzip verstoßen.
2. Bei der Berücksichtigung von Entscheidungen des Gerichtshofs haben die staatlichen Organe die Auswirkungen auf die nationale Rechtsordnung in ihre Rechtsanwendung einzubeziehen. Dies gilt insbesondere dann, wenn es sich bei dem einschlägigen nationalen Recht um ein ausbalanciertes Teilsystem des innerstaatlichen Rechts handelt, das verschiedene Grundrechtspositionen miteinander zum Ausgleich bringen will."
[41] "1. Entscheidungen des Europäischen Gerichtshofs für Menschenrechte, die neue Aspekte für die Auslegung des Grundgesetzes enthalten, stehen rechtserheblichen Änderungen gleich, die zu einer Überwindung der Rechtskraft einer Entscheidung des Bundesverfassungsgerichts führen können.
2. a) Die Europäische Menschenrechtskonvention steht zwar innerstaatlich im Rang unter dem Grundgesetz. Die Bestimmungen des Grundgesetzes sind jedoch völkerrechtsfreundlich auszulegen. Der Konventionstext und die Rechtsprechung des Europäischen Gerichtshofs für Menschenrechte dienen auf der Ebene des Verfassungsrechts als Auslegungshilfen für die Bestimmung von Inhalt und Reichweite von Grundrechten und rechtsstaatlichen Grundsätzen des Grundgesetzes (BVerfGE 74, 358 <370>; stRspr). b) Die völkerrechtsfreundliche Auslegung erfordert keine schematische Parallelisierung der Aussagen des Grundgesetzes mit denen der Europäischen Menschenrechtskonvention (vgl. BVerfGE 111, 307 <323 ff.>). c) Grenzen der völkerrechtsfreundlichen Auslegung ergeben sich aus dem Grundgesetz. Die Berücksichtigung der Europäischen Menschenrechtskonvention darf nicht dazu führen, dass der Grundrechtsschutz nach dem Grundgesetz eingeschränkt wird; das schließt auch die Europäische Menschenrechtskonvention selbst aus (vgl. Art. 53 EMRK). Dieses Rezeptionshemmnis kann vor allem in mehrpoligen Grundrechtsverhältnissen relevant werden, in denen das "Mehr" an Freiheit für den einen Grundrechtsträger zugleich ein "Weniger" für den anderen bedeutet. Die Möglichkeiten einer völkerrechtsfreundlichen Auslegung enden dort, wo diese nach den anerkannten Methoden der Gesetzesauslegung und Verfassungsinterpretation nicht mehr vertretbar erscheint.
3. a) Der in der Sicherungsverwahrung liegende, schwerwiegende Eingriff in das Freiheitsgrundrecht (Art. 2 Abs. 2 Satz 2 GG) ist nur nach Maßgabe strikter Verhältnismäßigkeitsprüfung und unter Wahrung strenger Anforderungen an die zugrundeliegenden Entscheidungen und die Ausgestaltung des Vollzugs zu rechtfertigen. Dabei sind auch die Wertungen des Art. 7 Abs. 1 EMRK zu berücksichtigen."
[42] "Die EMRK ist in Österreich unmittelbar anwendbar und steht im Verfassungsrang (vgl. BGBl. 59/1964)." A tételt ismétli tbk. a 2012. március 14-én meghozott U 466/11-18 jelzetű döntés, 31. §
[43] U 466/11-18, 37. §
[44] "Dabei ist für die Rechtsprechung des Verfassungsgerichtshofs im Anwendungsbereich der Grundrechte-Charta (Art. 51 Abs. 1 GRC) die Rechtsprechung des Gerichtshofs der Europäischen Union maßgebend, wobei dieser wiederum die Rechtsprechung des Europäischen Gerichtshofs für Menschenrechte ebenso berücksichtigt, wie es der Verfassungsgerichtshof tut." U 466/11-18, 39. §
[45] Lásd az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére és annak értelmező kommentárjára való hivatkozást a 253/1993 ügyben:
"4. El nudo gordiano del presente recurso consiste en determinar si las dos primeras letras del art. 8 del Convenio del Consejo de Europa sobre protección de datos personales surten efecto directo, o en su caso interpretativo, en relación con los derechos fundamentales que enuncia el art. 18 de la Constitución. Dicho Convenio tiene como fin garantizar a toda persona física el respeto de sus derechos y libertades fundamentales, y en especial de su derecho a la vida privada, respecto al tratamiento automatizado de sus datos personales (art. 1). El reforzamiento de la protección que los Derechos nacionales venían dispensando a los datos personales de los ciudadanos obedece, como expone la Memoria explicativa publicada por el Consejo de Europa, a la creciente utilización de la informática para fines administrativos y de gestión; lo que da lugar a que, »en la sociedad moderna, gran parte de las decisiones que afectan a los individuos descansan en datos registrados en ficheros informatizados«."
[46] "Con riferimento ad un diritto fondamentale, il rispetto degli obblighi internazionali non può mai essere causa di una diminuzione di tutela rispetto a quelle già predisposte dall’ordinamento interno, ma può e deve, viceversa, costituire strumento efficace di ampliamento della tutela stessa."
"Nel concetto di massima espansione delle tutele deve essere compreso, come già chiarito nelle sentenze nn. 348 e 349 del 2007, il necessario bilanciamento con altri interessi costituzionalmente protetti, cioè con altre norme costituzionali, che a loro volta garantiscano diritti fondamentali che potrebbero essere incisi dall’espansione di una singola tutela."
"Nel concetto di massima espansione delle tutele deve essere compreso, come già chiarito nelle sentenze nn. 348 e 349 del 2007, il necessario bilanciamento con altri interessi costituzionalmente protetti, cioè con altre norme costituzionali, che a loro volta garantiscano diritti fondamentali che potrebbero essere incisi dall’espansione di una singola tutela."
"Il risultato complessivo dell’integrazione delle garanzie dell’ordinamento deve essere di segno positivo, nel senso che dall’incidenza della singola norma CEDU sulla legislazione italiana deve derivare un plus di tutela per tutto il sistema dei diritti fondamentali."
[47] La norma censurata, inoltre, si porrebbe in contrasto con l’art. 117 Cost. per violazione degli obblighi internazionali dello Stato e, in particolare, dell’art. 6 della Convenzione europea per la salvaguardia dei diritti dell’uomo e delle libertà fondamentali, ratificata e resa esecutiva in Italia con legge 4 agosto 1955, n. 848 (Ratifica ed esecuzione della Convenzione per la salvaguardia dei diritti dell’uomo e delle libertà fondamentali firmata a Roma il 4 novembre 1950 e del Protocollo addizionale alla Convenzione stessa, firmato a Parigi il 20 marzo 1952), come interpretato dalla Corte europea dei diritti dell’uomo, che ha escluso la possibilità d’ingerenza del potere legislativo nell’amministrazione della giustizia, allo scopo d’influire sulla conclusione giudiziaria della causa, eccetto il caso di motivi imperativi d’interesse generale (nella specie insussistenti).
[48] Inoltre, la norma censurata sarebbe in contrasto anche con l’art. 111, primo e secondo comma, Cost., interpretato alla luce dell’art. 6 CEDU, perché la previsione della sua applicabilità ai giudizi in corso violerebbe il principio del giusto processo, in particolare sotto il profilo della posizione di parità delle parti, da ritenere leso da un intervento del legislatore diretto ad imporre una determinata soluzione ad una circoscritta e specifica categoria di controversie. (257/2011 jelzetű döntés)
[49] Se si assume questo punto di partenza nella considerazione delle interrelazioni normative tra i vari livelli delle garanzie, si arriva facilmente alla conclusione che la valutazione finale circa la consistenza effettiva della tutela in singole fattispecie è frutto di una combinazione virtuosa tra l’obbligo che incombe sul legislatore nazionale di adeguarsi ai principi posti dalla CEDU - nella sua interpretazione giudiziale, istituzionalmente attribuita alla Corte europea ai sensi dell’art. 32 della Convenzione - l’obbligo che parimenti incombe sul giudice comune di dare alle norme interne una interpretazione conforme ai precetti convenzionali e l’obbligo che infine incombe sulla Corte costituzionale - nell’ipotesi di impossibilità di una interpretazione adeguatrice - di non consentire che continui ad avere efficacia nell’ordinamento giuridico italiano una norma di cui sia stato accertato il deficit di tutela riguardo ad un diritto fondamentale.
[50] A szenátus honlapján levő hivatalos fordítás szerint:
Article 87
"(1)The sources of universally binding law of the Republic of Poland shall be: the Constitution, statutes, ratified international agreements, and regulations. (2) Enactments of local law issued by the operation of organs shall be a source of universally binding law of the Republic of Poland in the territory of the organ issuing such enactments."
Article 88
"(1) The condition precedent for the coming into force of statutes, regulations and enactments of local law shall be the promulgation thereof. (2) The principles of and procedures for promulgation of normative acts shall be specified by statute. (3) International agreements ratified with prior consent granted by statute shall be promulgated in accordance with the procedures required for statutes. The principles of promulgation of other international agreements shall be specified by statute."
Article 91 "(1) After promulgation thereof in the Journal of Laws of the Republic of Poland (Dziennik Ustaw), a ratified international agreement shall constitute part of the domestic legal order and shall be applied directly, unless its application depends on the enactment of a statute. (2) An international agreement ratified upon prior consent granted by statute shall have precedence over statutes if such an agreement cannot be reconciled with the provisions of such statutes. (3) If an agreement, ratified by the Republic of Poland, establishing an international organization so provides, the laws established by it shall be applied directly and have precedence in the event of a conflict of laws.
[51] "10. Daleko idący dostęp podejrzanego do akt zapewnia również orzecznictwo Europejskiego Trybunału Praw Człowieka w Strasburgu. Wynika z niego nakaz zapewnienia podejrza-nemu dostępu do materiału dowodowego w aktach postępowania przygotowawczego, w zakresie w jakim jest to niezbędne dla oceny zasadności tymczasowego aresztowania. Orzeczenie Trybunału Konstytucyjnego koresponduje z tym poglądem. Czynnikiem decy-dującym o tym, która część akt powinna być udostępniona aresztowanemu i jego obrońcy, powinna być efektywność prawa do obrony. Wszystkie materiały postępowania przygoto-wawczego, uzasadniające wniosek prokuratora w tym zakresie muszą być jawne."
(A Lengyel Alkotmánybíróság saját francia összefoglalásában: "10. La modification de l’article 156 § 5 du Code de la procédure pénale se limitant à ajouter des clauses générales à cette disposition (p.ex. les biens de la justice), qui serviraient en tant que prémisses du refus d’accès au dossier, ne garantirait pas d’accès au dossier à la personne arrêtée temporairement suivant les standards indiqués à la jurisprudence de la CEDH.")
[52] A román alkotmány hivatalos francia fordítása szerint: "Article 20 (1) Les dispositions constitutionnelles relatives aux droits et libertés des citoyens seront interprétées et appliquées en concordance avec la Déclaration universelle des droits de l’homme, avec les pactes et les autres traités auxquels la Roumanie est partie. (2) En cas de non-concordance entre les pactes et les traités portant sur les droits fondamentaux de l’homme auxquels la Roumanie est partie, et les lois internes, les réglementations internationales ont la primauté, sauf le cas des dispositions plus favorables prévues par la Constitution ou les lois internes."
[53] Decizia nr. 2 din 4 ianuarie 2011 referitoare la obiectia de neconstitutionalitate privind Legea educatiei nationale. (Monitorul Oficial nr. 136/2011 - M. Of. 136 / 23 februarie 2011)
[54] "De asemenea, si Curtea Europeana a Drepturilor Omului, prin Hotararea din 17 februarie 2004, pronuntata in Cauza Gorzelik si altii impotriva Poloniei, paragraful 93, citeaza preambulul Conventiei-cadru cu privire la minoritatile nationale ("societate pluralista si cu adevarat democratica trebuie nu numai sa respecte identitatea etnica, culturala, lingvistica si religioasa a fiecarei persoane apartinand unei minoritati nationale, dar si, deopotriva, sa creeze conditii corespunzatoare care sa le permita sa-si exprime, sa pastreze si sa dezvolte aceasta identitate") si mentioneaza termenii de "pastrare" si "aparare" a "drepturilor sale [ale minoritatilor nationale - s.n.]". Totodata, Curtea Europeana a Drepturilor Omului a stabilit, in mod expres, faptul ca respectarea minoritatilor nationale constituie o conditie sine qua non pentru o societate democratica (paragraful 68 din hotararea citata). Toate instrumentele internationale mai sus retinute mentioneaza si prevad situatia speciala a persoanelor apartinand minoritatilor nationale, ceea ce impune statului o conduita deosebita fata de acestea."
[55] "Astfel, actele infraconstitutionale trebuie sa respecte si pot dezvolta atat exigentele Constitutiei, cat si cele cuprinse in actele internationale la care statul roman este parte."
[56] "Curtea observa ca, in comentariul sau cu privire la educatie din perspectiva Conventiei-cadru (Strasbourg, 2006), Comitetul consultativ al Conventiei-cadru pentru protectia minoritatilor nationale enumera mai multe modele utilizate in ciclul primar pentru prezervarea limbii persoanelor apartinand minoritatilor nationale, dintre care unele se regasesc si in Legea educatiei nationale."
[57] "In raportul explicativ al conventieicadru se mentioneaza, prin raportare la art. 5 din Conventie, ca se recunoaste importanta coeziunii sociale, reflectandu-se dorinta, exprimata si in preambul, de a vedea in diversitatea culturala o sursa, ca si un factor, nu de divizare, ci de imbogatire a fiecarei societati."
[58] A szerb alkotmány hivatalos francia fordítása szerint: Article 18 "(...) Les dispositions relatives aux droits de l’homme et aux droits des minorités sont interprétées dans le but de développer les valeurs d’une société démocratique, conformément aux standards internationaux en matière des droits de l’homme et des minorités et à la pratique des institutions internationales qui surveillent leur mise en oeuvre."
[59] Secretary of State for the Home Department (Respondent) v AF (Appellant) (FC) and another (Appellant) and one other action (House of Lords, session 2008-09, [2009] UKHL 28, on appeal from: [2008]EWCA Civ 1148,Opinions of the Lords of Appeal for judgement in the cause)
[60] 70. § "(…) I agree that the judgment of the European Court of Human Rights (ECtHR) in A v United Kingdom (Application No 3455/05) requires these appeals to be allowed. I do so with very considerable regret, because I think that the decision of the ECtHR was wrong and that it may well destroy the system of control orders which is a significant part of this country’s defences against terrorism. Nevertheless, I think that your Lordships have no choice but to submit. (….) But the United Kingdom is bound by the Convention, as a matter of international law, to accept the decisions of the ECtHR on its interpretation. To reject such a decision would almost certainly put this country in breach of the international obligation which it accepted when it acceded to the Convention"
71. § (…) The difference between the rule laid down by the ECtHR and what I had previously thought to be the law of England is that the Strasbourg court has imposed a rigid rule that the requirements of a fair hearing are never satisfied if the decision is "based solely or to a decisive degree" on closed material,
121. §: (…) the Grand Chamber has now pronounced its view and we must accept it. Judges exercising this jurisdiction in future will clearly have to follow A. (….) The judges who deal with control orders are highly experienced in this work. No one will be better placed than they are to decide what disclosure must be given to meet the requirements of article 6 as now determined by the Grand Chamber and described in para 220 of A."
[61] "Vu l’arrêt de la Cour européenne des droits de l’homme n° 4774/98 (affaire Leyla Sahin c. Turquie) du 29 juin 2004"
[62] «tant du point de vue des techniques d’interprétation que des droits fondamentaux garantis, l’influence indirecte, voire même [sic] directe dans certains cas, de la jurisprudence de la Cour, est présente »(9). L’influence est directe lorsque le Conseil constitutionnel est juge des élections des députés et des sénateurs : il statue comme un juge ordinaire et n’hésite pas à confronter la loi nationale aux dispositions de la Convention.(10). En revanche, l’influence est seulement indirecte lorsque le Conseil statue comme juge de la constitutionnalité des lois. Dans ce cas, «le Conseil constitutionnel utilise la norme conventionnelle relative aux droits de l’Homme comme source d’inspiration» (11).
Lásd: a 9. és 11. jegyzetre: Robert Badinter, «La Convention européenne des droits de l’Homme et le Conseil constitutionnel», pp. 79-85, és különösen p. 80, in Paul Mahoney et al. (eds), Protection des droits de l’Homme: la perspective européenne/Protecting Human Rights: the european perspective, Mélanges à la mémoire de / Studies in memory of Rolv Ryssdal,
A 10. jegyzetre: Cons. constit., 21 octobre 1988, Election des députés de la 5e circonscription du Val d’Oise, Rec. p. 183.
Forrás: Paul Tavernier: Le Conseil Constitutionnel français et la Convention européenne des droits de l ‘homme
Miskolc Journal of International Law, Vol. 7. (2010) No. 1. (lásd különösen 3-4. o.)
http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdrint/mjil15/20101 tavernier1.pdf
[63] Olivier Dutheillet de Lamothe: L’influence de la Cour européenne des droits de l’homme sur le Conseil Constitutionnel
[64] recueil = Recueil des décisions du Conseil constitutionnel
Lábjegyzetek:
[1] Kovács Péter. alkotmánybíró, egyetmi tanár, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Visszaugrás
