Dr. Kozma György: Az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött bírók szolgálati jogviszonyának megszüntetése de lege ferenda (MJ, 2011/8., 471-478. o.)

Az Országgyűlés 2011. április 18-án elfogadta Magyarország Alaptörvényét, melynek 26. cikk (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:

"(2) A hivatásos bírákat - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - a köztársasági elnök nevezi ki. Bíróvá az nevezhető ki, aki a harmincadik életévét betöltötte. A Kúria elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn."

Az elfogadott törvényjavaslat indokolása szerint "a bírák kinevezésére vonatkozó jelenlegi szabályokat úgy kívánja megváltoztatni, hogy egyrészt meghatározza a kinevezés alsó korhatárát, másrészt a felső korhatár az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn."

Az Alaptörvény záró rendelkezéseinek 3. pontja szerint az ezen Alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés külön fogadja el, és a 4. pont alapján a Kormány köteles az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni. A bírói szolgálati jogviszony felső korhatárának az Alaptörvény hatályba lépésével egyidejűleg történő leszállítása kapcsán vizsgálni kell, hogy milyen alkotmányos követelmények betartására kell a törvényhozónak figyelemmel lenni az új korhatár bevezetéséhez szükséges törvények megalkotásakor.

1. Az öregségi nyugdíjkorhatár társadalombiztosítási szabályozása

Mindenek előtt jogértelmezési kérdést vet fel az általános öregségi nyugdíjkorhatár meghatározása a hatályos jogi szabályozás alapján.

A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító - jelenleg hatályos - öregségi nyugdíjkorhatárokat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 2009. évi XL. törvény 1. §-ával módosított 18. § (1) bekezdése állapítja meg:

"18. § (1) A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki

a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,

b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,

c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév,

d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,

e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,

f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,

g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév."

A Tny. 18. §-a általános - mindenkire kiterjedő, mindenkire vonatkozó - öregségi nyugdíjkorhatárt expressis verbis nem állapít meg, és ilyen tartalmú rendelkezést a Tny. más §-a sem tartalmaz. A Tny. 18. § (1) bekezdése a)-g) pontban 62. és 65. életév között állapítja meg az öregségi nyugdíjkorhatárokat azzal, hogy a g) pont szerint annak, aki 1957-ben vagy ezt követően született, az öregségi nyugdíjkorhatára 65. életév. Ezzel a szabályozással a törvényhozó az 1996. évi LIX. törvény 1. §-ával megállapított 62 éves nyugdíjkorhatárt a fokozatosság elvének érvényesítésével 65 évre emelte.

Jogalkalmazási kérdést vet fel, hogy az Alaptörvényben foglalt "általános öregségi nyugdíjkorhatár" a jogosultak születési időpontjától függően 62. életév; 62. életév és 183 nap; 63. életév; 63. életév és 183. nap stb., vagy egységesen 65. életév.

Önmagában vizsgálva a jogkérdést, kétféle válasz adható:

a) Annak, aki 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév; aki 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap; … stb. az általános öregségi nyugdíjkorhatára.

b) Az általános öregségi nyugdíjkorhatár a betöltött 65. életév, amelyet a törvényhozó fokozatosan kívánt bevezetni, ezért a Tny. 18. § (1) bekezdés a)-f) pontjai az általános alóli kivételeket tartalmazzák.

A jogkérdés önmagában az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésének és a Tny. 18. § (1) bekezdésének összevetése alapján nem válaszolható meg.

A társadalombiztosítási alapelvek és a nyugdíjrendszer szabályozási megoldásai, az Alaptörvény (a hatályos Alkotmánnyal azonos) szabályai, az Alkotmánybíróság határozatai, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának együttes értelmezésével lehet megalapozottan állást foglalni az általános öregségi nyugdíjkorhatár jelenleg hatályos szabályának alkotmányos meghatározásáról.

Mindezekre figyelemmel álláspontom szerint:

a Tny. 18. § (1) bekezdés g) pontja alapján jelenleg Magyarországon az öregségi nyugdíjra jogosító általános öregségi nyugdíjkorhatár a betöltött 65. életév.

Az öregségi nyugdíjkorhatár 1990-es évek elejétől tartó fokozatos emelésére az alkotmányos jogelvek be-

-471/472-

tartásával, az érintett korosztályok számára kellő felkészülési időt biztosítva került sor.

Az öregségi nyugdíjkorhatár szabályozásának vizsgálata során a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbtv.) megoldásaihoz érdemes visszanyúlni. A törvény 1981-től hatályos rendelkezése szerint öregségi nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha húszévi szolgálati időt szerzett [39. § (1) bekezdés].

Ezekben az években tehát az általános öregségi nyugdíjkorhatár egyértelműen férfiak esetében a 60., nők esetében az 55. betöltött életév volt. Többszöri módosítást követően az 1996. évi LIX. törvény 1. §-a 1997. január 1-jei hatállyal a Tbtv. 39. §-át a következők szerint módosította:

"39. § (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,